Nagy ünnepre virradtunk 2022. szeptember 18-án: bemerítés volt Lénárddarócon. A körzet három állomásból áll, s most Bekölcéről Vastag Miklósné Erzsike néni, Ózdról pedig Zámbó Mariann testvérnő lépett a hullámsírba.
Az igehirdetést és a bemerítést is a körzet lelkipásztora, Váraljai Zsolt testvér végezte. Az alapige az 1Pt 1,3–4 volt: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” Lelkipásztorunk azzal bátorította a bemerítendőket, hogy Isten országának állampolgárává lenni egy hosszú távú befektetés, mert Jézus Krisztus tökéletes egységet vállal a megtért, új életet nyert emberekkel, megosztja örökségét velük: örököstársai vagyunk Krisztusnak, „ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17). Bizonyságtételében Erzsike néni elmondta, hogy bár 30 éve részt vesz a bekölcei és a daróci testvérek életében, jóval 80 év fölött jött rá, hogy tartoznia is kellene valahová. Amikor mostanában a lelkipásztor megemlítette, hogy bemerítésre készülnek, egy hang inspirálta a szívében: „Szólj most!” A mellette ülő lelkipásztornénak el is mondta a szíve vágyát: szeretne ő is bemerítkezni. Átadott, szolgáló élete eddig is példa volt a gyülekezetek előtt, ezért minden kétségeskedés nélkül fogadták a testvérek a jó hírt, hogy Erzsike testvérnő is pecsétet tesz az Úrral való szövetségére.
Az igazság egy újabb szeletének felismerése által – az, hogy a bemerítés nemcsak a bűnök lemosása, hanem vallástétel is a hitéről Isten és emberek előtt – befogadta azt az igét, amelyet a vízbe lépéskor kapott: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32)
Mariann testvérnő a világból tért meg. Beszámolt arról, hogy sok állomáson és viszontagságon vezette végig az Úr, amíg az Urat igazán megtalálta. Mikor Ózdra, első saját kis lakásukba költözhetett két éve a lányával, valami lelki nyugalom még hiányzott az életükből.
Egy ismerőse révén megszerezte a baptista gyülekezet lelkipásztorának elérhetőségét. Amikor felvették egymással a kapcsolatot, kifejezte azt az óhaját, hogy ő ehhez a gyülekezethez szeretne csatlakozni. Egy éven át szorgalmasan részt vett a felkészítő órákon, ettől súlyos betegségei, kórházi kezelései sem tántorították el. Magára a bemerítésre is kórházból kéredzkedett el. Az ő bemerítési igéje arról szólt, hogy az átkokat, bűnöket, betegségeket is betemetheti a hullámsír, mert ezeket Jézus a saját testében vitte fel a keresztre: „Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)
A megáldó imádságot a lelkipásztorunk és a daróci gyülekezet elöljárója, Málik Gyula testvér mondta el. Utána verses, énekes és igei köszöntések következtek. Lelkesítsen bennünket az a bizonyosság, hogy semmi „nem választhat el minket Isten szeretetétől” (Róm 8,39)! Tudatosítsuk magunkban azt is, hogy akkor vagyunk a helyünkön, ha a kapernaumi századoshoz hasonlóan mi is méltatlannak látjuk önmagunkat, még ha az emberek méltónak találnak is bennünket (Lk 7,2–10)! Azonban mily nagy csoda, hogy Isten méltónak talált bennünket – Jézusért!
Az ünnepély végén nagy örömmel énekeltük a „Megváltva” kezdetű énekünket, különösen ezt a sorát: „gyermeke vagyok immár!”
Három bemerítkező tett vallást hitéről 2022. november 20-án a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben.
Nóra (Nóri) elmesélte, hogy fiatal korában megtérésre jutott egy nyári táborban, de az élet elsodorta az Úrtól. Évekkel később a megromlott házassága, majd válása miatt depresszióval kórházba került, ahol segítségért kiáltott, amit Isten meghallott! Egy munkatársa, aki közösségünkhöz tartozik, hirdette neki az evangéliumot, így került a gyülekezetünkbe és közel Jézus Krisztushoz, akinek átadta az egész életét. Így tett bizonyságot arról a szabadításról, amit átélt: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat!” (Zsolt 40,2)
Károly (Karcsi) fiatalon református gyülekezetben konfirmált. Hitt Istenben, de nem teljes szívből. A gyülekezetünkbe volt apósa hívta meg, és Isten elkezdett munkálkodni az életében. Nyilvánvalóvá tette számára magát és szeretetét egy csoda által, amit Károly szorult helyzetében kért tőle. Azóta teljes hittel hirdeti az evangéliumot, amit a bemerítési bizonyságtételében is megosztott. Vallja: Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6)
Sándor (Sanyi) életét egy folyamatos hiányérzet és istenkeresés jellemezte, sosem volt számára elég, hogy csak tudomása volt Jézus evangéliumáról. Egy egyetemi csoporttársa és családja hiteles, bizonyságtevő élete nagy hatást gyakorolt rá, és megnyílt számára a hit ajtaja az őszinte, bibliai igazságokra épülő beszélgetések által. Vívódása idején egyszer csak álmot látott, amint Jézus szólt hozzá, és ez a nagyon valóságos tapasztalat hozta meg az áttörést. Sanyit későbbi menyasszonya hívta meg gyülekezetünkbe, ahol rögtön otthon érezte magát, és a Felfedező csoportban (a Biblia és Isten, valamint önmagunk valós helyzetének megismerését célzó sorozat) hallottak során eldöntötte, hogy bemerítkezéssel kötelezi el magát a tanítványi élet mellett.
Tóth Sándor lelkipásztorunk a bemerítés igazságáról tanította sokrétűen az együtt ünneplőket, amiből egy emlékezetes bizonyságot ragadok ki.
„Amikor lángolt a megtértek szíve Jézus Krisztusért, nem volt kérdés a bemerítés. A magyarországi ébredés idején az egyik gyülekezet megtérői nem akarták megvárni, amíg kitavaszodik, és úgy döntöttek, hogy a közeli szabadtéri víz jeges felületén vágott lékben kérik bemerítésüket.
Az egyik beteg testvér is boldogan vállalta a közös elhatározásukat, hiszen úgy volt vele, nem biztos, hogy megéri a tavaszt. A bemerítést azonban nem akarta elmulasztani. Így ő is bemerítkezett a jeges vízbe, és csodálatosan meggyógyult betegségéből, majd bizonyságtevő tanítványi életet élt egészségesen!
A mi bemerítkezőink ünnepélyes fogadalomtétele után szintén vízbe merültek, majd Czakó Xavér, a debreceni Üdvhadsereg Gyülekezet fiatal lelkipásztora hirdette az igét, az evangélium drága üzenetét. Elmondta: „Ahhoz, hogy a mennybe kerülj, először találkoznod kell Jézus Krisztussal. Ezt nem tudod kikerülni. Néha az ember nem tudja, mire van szüksége, de igazából Istenre van szüksége. Csak ő a forrás.”
A jelenlevőknek lehetőségük volt átadni életüket Jézus Krisztusnak. A hívásra többen reagáltak is és az igehirdetővel együtt így imádkoztak:
„Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megszólítottál, kegyelmes vagy. Kérlek, lépj be az életembe. Te vagy az élet világossága. Aki veled jár, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága. Köszönöm, Jézus, hogy te vagy a jó pásztor, és életed adtad értem. Kiemeltél a bűnből, és ami ezután fog történni, a te kezedben van.”
A Xavér által átadott „legdrágább üzenet” hirdetése után kézrátétellel imádkoztak a vezetők a fehérruhásokért, majd köszöntöttük őket a gyülekezetünk nevében.
Az ünnepi alkalmat szeretetvendégséggel zártuk, ahol még beszélgethettünk a frissen bemerítkezettekkel és a meghívott vendégeinkkel. Felemelő volt ez a nap! Dicsőség mindenért Megmentőnknek, Jézus Krisztusnak!
A Magyarországi Baptista Egyház és a Baptista Szeretetszolgálat nagyszabású ünnepségen mondott köszönetet a huszonhat éve alapított segélyszervezetért, az idén elhunyt Szenczy Sándor alapító elnök életéért és áldásos tevékenységéért, valamint a Baptista500 év kezdetéért december 2-án, pénteken este a Budapest Arénában, amely két év kényszerű szünet után immár 11. alkalommal adott otthont a baptisták nagy központi rendezvényének.
Mező Misi életét is döntő módon befolyásolta, jobbá tette Szenczy Sándor. A zenész fellépése közben erre érzelmekkel a hangjában emlékezett
A közös jubileumi ünnep egyben rendhagyó istentisztelet is volt, amelyen Papp János egyházelnök és Szilágyi Béla, a segélyszervezet elnöke mondott igei üzenetet. Papp János kiemelte, Jézus szeretete nélkül nem lehet értékes segélymunkát végezni. Szilágyi Béla köszöntőjében elhangzott: 21. századi, sarkából kifordult, furcsa világunkra az Isten válasza a remény és a mindent megváltoztató, mindent felforgató, mindent meggyógyító szeretet.
Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke, Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya, és Papp János egyházelnök cipősdoboz-ajándékokat adott át a színpadon
Negyedszázaddal ezelőtt ezzel a jézusi szeretetforradalommal, egy özvegyasszony ötezer forintos adományával, egy zöldségtárolóból indult el a Baptista Szeretetszolgálat, és lehetett részese Isten csodáinak, százezrek sorsfordításának, életváltozásának, sokak megmentésének és oktatásának hazánkban és határainkon túl. A segélyszervezet tevékenységét méltatta beszédében Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya, majd arról szólt, hogy imáinkkal, imaláncok indításával is tennünk kell a jelenlegi nehéz helyzetben a békéért. Fellépett Mező Misi és a Magna Cum Laude zenekar, Pintér Béla és Szabó Balázs, egy 400 fős kórus és Friderika: velük lett teljes a felejthetetlen alkalom. Az esemény fővédnökségét Kövér László, az Országgyűlés elnöke vállalta el.
A Budapest Arénában tartotta jubileumi ünnepét a Baptista Szeretetszolgálat
Régen várt örömünnepet ünnepelhettünk a Békési Baptista Gyülekezetben 2022. október 30-án.
Két fiatal férfi testvérünk tett szép bizonyságot a megtéréséről. Az igét lelkipásztorunk, Bócsa Roland hirdette az adós szolga példázata alapján (Mt 18,23–27). A szolga lehetetlen helyzetbe került, valószínűleg sorozatosan hozott rossz döntések miatt. Mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem tudjuk kézben tartani a dolgokat. Ne éljünk hazugságban, ne gondoljuk, hogy minden helyzetnek urai vagyunk, mindent meg tudunk oldani! – mondta. A király megszánta, elengedte a szolga tartozását. Jézus ezzel bemutatta, hogy milyen az Isten. Arra vágyik, hogy elfogadjuk a szeretetét, a megváltását. Vár minket! De szabad akaratot adott. A bűneink elválasztanak Istentől. Egyénileg kell döntenünk, hogy kérjük Istent, hogy szabadítson meg, vagy maradunk a rabságban, az adósságban. Ne maradj adós! – szólt a felhívás. A két bemerítkező fiatal élt ezzel a lehetőséggel: Boda Mátét Tahiban és egy erdélyi gyermektáborban szólította meg az Úr. Örömmel tett bizonyságot arról, hogy bűnei megbocsáttattak. „Megtaláltam Jézus útját, megváltása már enyém!” – idézte az éneket őszinte hittel. Tóth Zoltán elmondta, hogy egyetemi évei alatt az elidegenedés érzése, reménytelenség, depresszió uralkodott el rajta, ami a covid alatt, a karantén idején még fokozódott. Gyűlölte magát és az embereket.
Egy egyszerű természeti kép által szólt hozzá Isten, késztette bűnvallásra, és megszabadította őt reménytelen lelkiállapotából. Beépült az ifjúsági közösségbe, és rendszeresen szolgál a gyülekezetben. „Jézus vére megtisztít!” – énekeltük a dicsőítőcsoporttal csordultig hálatelt szívvel.
A bemerítést Bócsa Roland végezte, utána Gyaraki László gyülekezetvezető testvér beszélt a megtérést követő hitvalló bemerítkezés gyakorlatáról, igei alapjairól. Majd Boros Lajos bizonyságtételét, buzdítását hallgattuk. Elmondta, hogy Istennek minden lehetséges. A lenullázott életből is tud újat teremteni! Milyen jó megtapasztalni, hogy Isten elengedte a tartozását! Menjünk oda a Királyhoz, és rendezzük a dolgainkat, akár ez az első rendezés, akár a sokadik!
A kézrátételes imádság után Gyaraki László köszöntötte a két fiatalt, majd az istentisztelet az ifjúság köszöntésével zárult.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2022. december elsején, csütörtökön 15 órakor tartotta éves rendes közgyűlését.
Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke nyitó áhítatában „Emeljétek föl kezeteket a szentély felé…” (Zsolt 134,2) kapcsán tárta elénk gondolatait.
Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára jelentésében nagy vonalakban beszámolt és értékelte a bizottságok munkáját. A bizottságok ebben az évben is minden feladatot és eseményt sikeresen végrehajtottak. Kiemelte, hogy jól sikerült az év kezdetén az ökumenikus imahét, melyben nagy szerepe volt a Teológiai és Keresztény Egység Bizottságnak. A bizottság ezen kívül még megszervezte a szokásos ünnepi istentiszteletét is augusztus 19-én, államalapításunk ünnepének előestéjén. A Misszió és Evangelizációs Bizottság ebben az évben is megtartotta Révfülöpön az ökumenikus lelkészi és munkatársképző konferenciáját„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…!”(Máté 28,19) – Gyülekezetplántálás címmel. A tagegyházak lelkipásztorai és gyülekezeti munkatársai szerte az országból érkeztek erre a konferenciára. Missziói napot tartott a bizottság Kecskeméten. A Női Bizottság szokásához híven idén is megszervezte a világimanapot, hangsúlyozva a szegénység és gazdagság társadalmi összefüggéseit, melybe országosan bekapcsolódtak a gyülekezetek, és együtt imádkoztak a társadalmi igazságosságért. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tudományos szakfolyóirata a Theologiai Szemle. A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága kihelyezett ülést tervezett, hogy népszerűsítse a Theologiai Szemlét a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet hallgatói között, valamint októberben konferenciát szerveztek Bécsben Európa és az egyházak címmel. Az Október a Reformáció Hónapja bizottság számos esemény keretében magas színvonalú programokkal emlékezett meg a reformációról. 2022-ben megrendezésre került a reformációi gálaest, melyen dr. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartott előadást. A fellépők között voltak a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai, a Szegedi Ökumenikus Gospelkórus és a kárpátaljai Credo együttes. A Vallásközi Dialógus Bizottság idén is ellátta azt a fontos feladatát, hogy a Magyarországon lévő világvallásokkal a kapcsolatot erősítse. Idén áprilisban a szokásokhoz híven ismét nyílt bizottsági ülést tartott, melynek meghívott előadója Speidl Bianka volt, aki Vallás, kultúra és politika a Közel-Keleten – különös tekintettel a keresztények helyzetérecímmel tartott előadást. A bizottság látogatást tett a Zalaszántói Béke Sztúpánál. A Szociáletikai Bizottság idén is konferenciát rendezett Boldogok a békességet szerzők – Az együttélés kényszerétől a béketeremtés lelkülete felé címmel. A konferencia előadásaiból készült konferenciakiadvány hamarosan elérhető lesz a MEÖT honlapján. A bizottság idén is támogatta az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport munkáját a teremtés hetének megrendezése kapcsán. Az Ifjúsági Bizottság idén őszre áttéve megtartotta a már új néven megrendezésre kerülő PIKNIK – ökumenikus zenés istentiszteletet, melyen tagegyházaink ifjúsági zenekarai szolgáltak.
Ezt követően az elnök felkérte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa bizottságainak elnökeit, hogy tartsák meg éves beszámolójukat.
A főtitkár megállapította, hogy a tizenegy tagegyház és további húsz együttműködő egyház és egyházakhoz kötődő társadalmi szervezet által alkotott közösség meghallgatta és elfogadta az elnöki, főtitkári jelentést, valamint a bizottsági elnökök a 2022-es évről szóló jelentéseit. Összegezte, hogy ebben az évben a bizottságok a hozzájuk tartozó feladatokat sikeresen végrehajtották. Fölolvasta a következő ötéves ciklusra a tagegyházak által jelölt és az elnökség által elfogadott bizottsági és tanácsadó testületi tagok neveit.
Végül a közgyűlés a délutáni órákban meghallgatta a pénzügyi tájékoztatást, és elfogadta a 2023. évi költségvetést, valamint a jövő évi programokat. A főtitkár továbbá tervbe vette több konferencia megszervezését 2023 tavasza és az ősz folyamán.
Énekünk szerint öröm van a mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett. Most hatszoros lehetett az öröm, hiszen november 20-án hat fiatal adta át az életét Jézusnak, és pecsételte meg a hitét a bemerítés által: Józsa Eszter, Sipos Panni, Sipos Bendegúz, Sára Sándor, Szabó Attila és Nagy Botond.
Az ünnepi istentisztelet a fehérruhások bizonyságtételével kezdődött. Elmondták, hogyan szólította meg őket Isten, hogyan jutottak döntésre hosszabb-rövidebb vívódás után.
Utána Gáspár Botond ifjúsági lelkipásztor kérdéseire közösen hitvallást, fogadalmat tettek, majd ezt a bemerítkezés által megpecsételték. Az igehirdetés alapja az Apostolok cselekedetei 22,16 volt.
Meláth Attila lelkipásztor testvér hirdette: Isten, Jézus, a Szentlélek ma is élő valóság! Ezt a fiatalok is megtapasztalták, ők a bizonyságai ma ennek. Jézus szeret, óv, vezet, az a célja, hogy minden embert Istenhez vezessen. Ő az egyedüli út. Ő meghalt a bűneinkért, életét adta értünk, így meg tud szabadítani mindenkit, aki hozzá jön. Be akar jönni az életünkbe, kopogtat. Engedjük be, fogadjuk el őt!
A Baptista Menedék Szolgálat fenntartásában működő Menedékváros Hajléktalanok Átmeneti Otthona szociális segítő és szociális munkatársat keres.
A munkakört teljes állásban lehet betölteni. Fizetés a közalkalmazotti bértábla szerint, előnyt jelent a szociális területen szerzett tapasztalat. A munkavégzés helye: Kiskunmajsa, Menedékváros. Jelentkezni részletes motivációs levéllel és önéletrajzzal lehet a tothnefrankaniko@menedekszolgalat.hu e-mail-címen.
VÁRUNK TÉGED, ha: – elkötelezett vagy a keresztény értékrend mellett, – nyitott vagy az elesettek, hajléktalan emberek felé való szolgálatra, – szociális területen szeretnél dolgozni, – az adminisztráció sem okoz gondot, – jól kommunikálsz és csapatjátékos vagy.
Amire számíthatsz: – jó csapatnak a tagja lehetsz, – változatos munka, – több mint munkahely: hivatás, – keresztény lelkületű, támogató vezetés
Arts’ok 18.: Meláth Andrea, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, operaénekes, a Zeneakadémia tanszékvezető docense
Rövidtett interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
A színpad és a katedra folyamatosan jelen vannak az életedben. A két hivatás hogyan működik együtt? Én is tanultam az előadó művészetet, tehát amit akkor kaptam amikor készültem az énekesi pályára, most azokat a tapasztalatokat adhatom át a tanítványaimnak. Nemcsak az énektechnikát, hanem a színpadi létet is tanítom. Szerintem énekesnek lenni más, mint szóló hangszeresnek, mert az ember nem tudja saját magát elválasztani a színpadi szerepétől. Azokat az érzelmeket használjuk a színpadon, amiket mi is átéltünk, abból tudunk táplálkozni, viszont mégis csak egy szerepet játszunk. Úgy kell megtalálni a karaktert, a szerepet, hogy lelkileg ne sérüljek meg. Amikor 23 éve végeztem a Zeneakadémián, egész más volt a pályát elkezdeni, mint most, mert sokkal kevesebben voltunk, tele voltunk szerepekkel, és éreztük a szakma méltóságteljességét. Ma kicsit más a helyzet és erre is igyekszem felkészíteni a növendékeket.
Portrék
Milyen alappillérei vannak az énektanításnak?
Első, hogy szöveg szerint kell gondolkodni. Általában a fiatalok a hangjukat szeretik hallgatni, de erről le kell szoktatni őket és minél hamarabb rámutatni arra, hogy a kotta mennyiféle információt ad nekünk. A zeneszerzők nem véletlenül nyúltak vokális témákhoz, ők pontosan úgy írták meg a szövegre a dallamot, hogy az énekelhető legyen. Ha ránézek egy kottára, akkor magáról a stílusról rögtön tudom, hogy például mekkora levegőt kell venni. A barokkban tulajdonképpen alig, mert akkor futnia kellett a hangnak és mivel nem voltak leírva a koloratúrák vagy a kadenciák, az énekesek szabadon improvizálhattak, csak rendszerben kellett gondolkodniuk. A zenekar nyolc vagy tíz tagból állt, tehát nem kellett nagyon áténekelni, hanem elég volt a mezzoforte hangadás. Laza volt még akkor a torok és a hangszalagok, hiszen fogalmuk se volt a Richard Strauss-i 138 fős zenekarok áténekléséről. Általában egy hétig csak a szöveg és a ritmus gyakorlását kérem a tanítványaimtól, és utána kezdhetik el a hangokat énekelni. Az öt év képzés alatt oda kell eljutniuk, hogy megtanulják mi az a legkevesebb befektetett munkamennyiség a színpadon, amellyel a legmagasabb célt érhetjük el, ugyanis, ha agyon dolgozzuk magunkat, túl sok levegőt veszünk, nyomjuk, toljuk a hangot, akkor megfeszül a hangszalag. Ezzel szemben az éneklésnek folyamatos pulzálása kell, hogy legyen az állandó feszített erőlködés helyett és a testet ehhez kell hozzá idomítani.
Operaénekesként hogyan készülsz a szerepeidre?
Minél hamarabb találkozási pontot szeretnék találni magamban a szereppel kapcsolatban. Ha a szerep közel áll hozzám, akkor nagyobb a kedvem leülni a zongorához, és megfejteni az áriákat vagy, a jeleneteket. Az operában az a nehéz, hogy a szerepformálásban el kell jutni valahonnan valahova. Az operák 80 százaléka dráma, amiben meg kell mutatni az emberi érzelmek minden stációját, hogy nyilvánvalóvá váljon miért jutott a szereplő a drámai végkifejletre. A vígoperánál pedig az a poén, hogy együtt kell örülni a szerzővel, ami sokkal nehezebb, mert ismerni kell a határaimat ahhoz, hogy ne legyek túl sok a szerepemben. Életem első vígoperája Händel Xerxész című műve volt, amiben a címszerepet énekelhettem. Az előadást Kovalik Balázs az egyik kedvenc rendezőm vitte színre, aki az elképesztő látványvilágra helyezte a hangsúlyt, amihez nekünk, énekeseknek nem kellett sok poént hozzátenni. Balázs azt kérte tőlünk, hogy legyünk drámaiak, a poénokat pedig fantasztikusan építette fel, amitől az előadás tragikomikus lett, tehát a közönség sírni is tudott, meg nevetni is. Mint Xerxész, körülbelül kilencszer öltöztem át, amiből egyszer jutottam el az öltözőig, annyira gyorsan jöttek a jelmezváltások. Volt olyan ária amire autóval jöttem be, a középrészen átszálltam egy repülőre, utána leszálltam és átmentem egy tengeralattjáróra, az ária végén pedig lementem a színpad alá, ahonnan két percen belül egy gyorsöltözés után teljesen más jelmezben ismét a színpadon voltam. A záró nagy áriára, ami tele van koloratúrákkal úgy érkeztem meg, hogy a színpad szélén a takarásban tudtam csak átöltözni, majd fölhúztak egy hevederrel az Operaház legtetejére, onnan leeresztettek a színpad közepére és nekem ott kellett lógni és mosolyogni, mint aki jól érzi magát, pedig iszonyúan tériszonyos vagyok, úgyhogy ezt mindig megköszöntem a Jóistennek, meg Kovalik Balázsnak, hogy ebben részem lehetett.
A kékszakállú herceg vára (fotó: Éder vera)
Xerxes (fotó: Éder Vera)
Ments meg Uram! (fotó: Berecz Valter)
Operák
Milyen szerepe van a pályaválasztásodban a baptista közösségnek?
Már anyukám pocakjában is az énekkarban ültem Újpesten és egészen kiskorom óta nagyon szerettem imaházba járni. Három éves lehettem, amikor először énekeltem a gyülekezetnek apa gitár kíséretével úgy, hogy fogalmam sem volt a szövegről, mégis nagyon magabiztosan nyitottam ki a szám. Tulajdonképpen maga az éneklés soha nem fordult meg a fejemben, mindig a karvezetésre fókuszáltam és évekig tanultam zongorázni, orgonálni, harmóniumon Beharka Pali bácsinál. Később az Újpesti Nyári Zenei Táborban is a karvezetés érintett meg, viszont ott éneket is kellett tanulni, és az egyik tanárom azt mondta, hogy nekem nem háttal kell állnom a közönségnek, hanem szembe kell fordulnom és énekelnem kell. Végül tanárképzőre mentem, mert azt hittem, hogy a tanítás lesz az életcélom, viszont ott is az történt, hogy az énektanárom és a korrepetitorom is állandóan azt mondták, hogy muszáj, hogy az énekléssel foglalkozzak. Akkor letettem ezt a döntést a Jóisten elé és attól kezdve nyíltak előttem az ajtók az énekesi pályámon.
A művészet és a misszió hogyan kapcsolódnak össze a gondolkodásodban?
Egyrészt fontosnak tartottam mindig, hogy például, ha Oláh Gábor hív és éppen ráérek, akkor együtt szolgáljak a Központi Baptista Énekkarral, mert nekem ez jóleső érzés. A másik oldalon pedig a szakmai körökben soha nem rejtettem véka alá, hogy baptista vagyok, amit kiváltságként élek meg.
2020-ban a Magyarországi Baptista Egyház vezetősége zeneművészeti munkásságod és eredményeid elismeréséül neked adományozta az év baptista művésze díjat. Mi volt az első gondolatod, amikor erről a díjról értesültél?
Arra gondoltam, hogy kör bezárult, tehát ahonnan elindultam, ahol felneveltek és ahol a sok zenei tudást kaphattam, arra a kiindulópontra jutottam vissza az elismeréssel, így értem, hogy a szimbolikus kör bezárult. Minden díjért alázattal vagyok hálás, mert nem ez vezérel, nem ezért dolgozom, de nagyon köszönöm.
Baptista Művészeti Díjátadó
Milyen szabadidős elfoglaltságaid vannak, amelyek kikapcsolnak és feltöltenek?
A torna és az olvasás nagyon ki tud kapcsolni. Képes vagyok rövid idő alatt elolvasni bármilyen hosszú könyvet, ha az nagyon érdekel, viszont ehhez szabadnak kell lennem egy-két napig. Apukámtól tanultam, hogy nem a sorokat kell olvasni, hanem az oldalakat fotózni, ami olyan élményt nyújt, mintha egy filmet néznék. Kedvenc olvasmányaim Emily Brontétól az Üvöltő szelek és az Elfújta a szél, Margaret Mitchell könyve.
A teljes interjú itt hallgatható meg:
A MűvészLÉT 4. adásában dr. Meláth Andrea Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem tanszékvezető docense volt a vendég.
A műsor itt tekinthető meg:
Meláth Andrea és Murányi-Kovács Anita a PAX Televízió MűvészLÉT című műsorában
Az Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola a magas ének-zene oktatás mellett a képzőművészet különböző ágait is tantervébe vette és néptáncot is oktat diákjainak. Nem volt kérdés, hogy az intézmény idén is csatlakozik a Baptista Művészeti Napokhoz, melyet november utolsó hetében rendezett a Magyarországi Baptista Egyház.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
