Nagy ünnepre virradtunk 2022. szeptember 18-án: bemerítés volt Lénárddarócon. A körzet három állomásból áll, s most Bekölcéről Vastag Miklósné Erzsike néni, Ózdról pedig Zámbó Mariann testvérnő lépett a hullámsírba.

Az igehirdetést és a bemerítést is a körzet lelkipásztora, Váraljai Zsolt testvér végezte. Az alapige az 1Pt 1,3–4 volt: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” Lelkipásztorunk azzal bátorította a bemerítendőket, hogy Isten országának állampolgárává lenni egy hosszú távú befektetés, mert Jézus Krisztus tökéletes egységet vállal a megtért, új életet nyert emberekkel, megosztja örökségét velük: örököstársai vagyunk Krisztusnak, „ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17). Bizonyságtételében Erzsike néni elmondta, hogy bár 30 éve részt vesz a bekölcei és a daróci testvérek életében, jóval 80 év fölött jött rá, hogy tartoznia is kellene valahová. Amikor mostanában a lelkipásztor megemlítette, hogy bemerítésre készülnek, egy hang inspirálta a szívében: „Szólj most!” A mellette ülő lelkipásztornénak el is mondta a szíve vágyát: szeretne ő is bemerítkezni. Átadott, szolgáló élete eddig is példa volt a gyülekezetek előtt, ezért minden kétségeskedés nélkül fogadták a testvérek a jó hírt, hogy Erzsike testvérnő is pecsétet tesz az Úrral való szövetségére.

Az igazság egy újabb szeletének felismerése által – az, hogy a bemerítés nemcsak a bűnök lemosása, hanem vallástétel is a hitéről Isten és emberek előtt – befogadta azt az igét, amelyet a vízbe lépéskor kapott: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32)

Mariann testvérnő a világból tért meg. Beszámolt arról, hogy sok állomáson és viszontagságon vezette végig az Úr, amíg az Urat igazán megtalálta. Mikor Ózdra, első saját kis lakásukba költözhetett két éve a lányával, valami lelki nyugalom még hiányzott az életükből.

Egy ismerőse révén megszerezte a baptista gyülekezet lelkipásztorának elérhetőségét. Amikor felvették egymással a kapcsolatot, kifejezte azt az óhaját, hogy ő ehhez a gyülekezethez szeretne csatlakozni. Egy éven át szorgalmasan részt vett a felkészítő órákon, ettől súlyos betegségei, kórházi kezelései sem tántorították el. Magára a bemerítésre is kórházból kéredzkedett el. Az ő bemerítési igéje arról szólt, hogy az átkokat, bűnöket, betegségeket is betemetheti a hullámsír, mert ezeket Jézus a saját testében vitte fel a keresztre: „Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)

A megáldó imádságot a lelkipásztorunk és a daróci gyülekezet elöljárója, Málik Gyula testvér mondta el. Utána verses, énekes és igei köszöntések következtek. Lelkesítsen bennünket az a bizonyosság, hogy semmi „nem választhat el minket Isten szeretetétől” (Róm 8,39)! Tudatosítsuk magunkban azt is, hogy akkor vagyunk a helyünkön, ha a kapernaumi századoshoz hasonlóan mi is méltatlannak látjuk önmagunkat, még ha az emberek méltónak találnak is bennünket (Lk 7,2–10)! Azonban mily nagy csoda, hogy Isten méltónak talált bennünket – Jézusért!

Az ünnepély végén nagy örömmel énekeltük a „Megváltva” kezdetű énekünket, különösen ezt a sorát: „gyermeke vagyok immár!”

Molnárné Papp Eszter