Ébredj, hogy ébressz!

Rm 13, 11-14

1815

Isten gyermekei – felekezeti hovatartozástól függetlenül – néha álmodoznak, máskor meg álomba merülnek. Egyik sem jobb a másiknál.

Álmodozáson azt értem, amikor vizionáljuk az ébredést, de semmit sem teszünk érte. Hisszük, hogy Isten megadja, hisszük, hogy majd valamikor elkövetkezik, hisszük, hogy majd lesznek zászlóvivői, de semmi több. Jézus Jn 4-ben az aratásról (ébredésről) úgy szól, hogy rögtön hozzákapcsolja a küldetést is. Olyan aratásba küldi tanítványait, ahol nem ők vetettek, mások munkájába állítja az övéit. (Jn 4, 38)

Más esetben a sok aratni valót állítja szembe a Mester a kevés munkással, és az imakérésen túl rögtön ki is küldi a tizenkettőt (Mt 9, 37-10,5). Jézus válasza az álmodozás helyett: a küldetés. Az álomba merülést pedig a sötét cselekedetekkel állítja párhuzamba az Ige. Bár itt az Ige csupán néhányat említ meg a sötét cselekedetek közül tudjuk, nyugodtan társíthatjuk hozzá az Igéből ismert egyéb bűnlistákat is. A sötét cselekedetekből való szabadulás akadálya az, ha a kívánságainkat tápláló kísértéseknek engedünk. Pál útmutatása világos. A napi rutin képeit használja fel. Kelj fel! Nincs több elvesztegetni való idő. Vetkőzz! Mindent, ami nem illik hozzád, vess le! Minden bűnt, paráznaságot, kicsapongást, viszályt, irigységet, vagy ami konkrétan rád jellemző bűn!

Öltözz! Öltözd fel az Úr Jézust, öltsd fel a világosság fegyvereit. Vedd magadra Jézus jellemvonásait. Ez csak a Szentlélekkel lehetséges. Engedd, hogy a Lélek szelídséggel, alázattal, békességgel töltsön el. Járj igazságban, légy őszinte, légy hiteles, járj Isten világosságában. Az Igével, táplálkozz ne a kísértésekkel! Ha jön a kísértő – mert jönni fog – és megpróbál a kísértéseivel az óemberi kívánságaidra nyomást gyakorolni, előzd meg azzal, hogy te gyakorolsz nyomás a kísértőre az Isten Igéjével. Azzal a friss Igével, amit aznap kaptál Uradtól. Kelj fel, vetkőzz, öltözz, táplálkozz! Idén 500 éve annak, hogy elindult a reformáció megállíthatatlan sodrása.

Luther Márton, Kálvin János, Zwingli Urlik, Hubmayer Baltazár, Grebel Konrád, Mantz Félix voltak a zászlóvivők. Nem álmodoztak, tettek. A közbenjártak aratókért s miközben ezt tették megértették, hogy magukért imádkoztak. Engedtek Isten hívó szavának. Bekerültek a reformáció sodrásába, és ez alapjaiban változtatta meg az életüket. Rájöttek, hogy nincs mire várni, itt az idő, lépni kell. Nem volt idejük időzni a bűnben, nem volt kedvük táplálni a kívánságaikat. Sokkal fontosabb cél lebegett előttük.

Azokat az igazságokat, amelyeket Isten megláttatott velük képviselték. Akár az életük árán is. Eltelt azóta 500 év. A világ új reformáció után kiált. Az Egyház is. Ez Isten akarata, nem vitás. De lesznek-e Isten mai Egyházának különböző felekezeteiben olyan tanítványok, akik élére állnak az ébredésnek és kifizetik az árát?

Leszel-e te az a családodban, az ifjúságodban, a gyülekezetedben, az énekkarban, az elöljáróságban, a lelkipásztorok között, aki ezt képviseli? Bizonyára elsőre nem hálás feladat, de ne feledd Jézus támogatni fog! Igazán pedig csak ez számít!