Hőség van! Ilyenkor a legtöbb ember otthon pihen, lazít, tv-t néz vagy bármi mást csinál, csak ne kelljen kimozdulni a hűvös, lesötétített otthonukból – és akkor itt van a Kinizsi utca Rákospalotán, ahol ugyanebben az időben (vasárnap délelőtt) kisebbfajta tömeg gyűlik össze e templomba, ahol nincs légkondi, és még ventillátor sem működik, hogy együtt legyenek. Miért?
Mert egy csodás ünnepre jöttek össze. Ünnepre, amely nem csak számukra az. Ahogy Jézus mondja:
„Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez.”
Bemerítési ünnepet tartottunk egy újszülött testvérünk, Kedves Adrienn élete ezen sorsfordító eseményének megünneplésére.
Nagy Sándor lelkipásztorunk az Apostolok cselekedetei 2,37–41 igeszakasz alapján hirdette az igét: Minden ember békességet, boldogságot, elégedettséget keres a maga számára, de miután egy egész életet végigküzdött, és már mindene megvan, mégis sokaknak őszintén be kell ismerniük: hiányzik még mindig az, amit kerestek. (Lásd Kosztolányi Dezső Boldog szomorú dal c. költeménye.) A megelégülést, békességet, örömöt ugyanis ha nem Istennél keressük és nem Jézus Krisztusban találjuk meg, akkor az nem tökéletes és nem tartós! Az örök életre semmiképpen sem elég. Istennek van válasza az ember ezen igényére, amelyet pünkösd ünnepe szimbolizál.
Lehetséges megbékélni Istennel! Jézus Krisztus halála által, ajándékképpen lehetséges rendezni ezt a kapcsolatot mindenki számára, aki elhiszi és elfogadja ezt a meg nem érdemelt kegyelmet.
Péter által mindenki számára hirdettetett az evangélium, amely válaszra készteti mindazokat, akik a felhívást hallják! Jézus azt mondja az övéinek: „Ha valaki szeret engem, megtartja beszédemet.” Ezért legyen az „iránytűnk” jól beállítva, legyen Isten szava mindig érték számunkra, és így kövessük és szolgáljuk őt saját egyéni és közösségi életünkben, mert a mi ellenségünk, a sátán mindig igyekezni fog ezt az iránytűnket eltéríteni, Isten beszédét bagatellizálni, és így az életünket tévútra csalni.
Az igehirdetés után Adrienn bizonyságtételét, élettörténetét hallgathattuk meg saját szavaival, amelyben a bemerítkezéséhez vezető útjának lépéseit, főbb szakaszait mondta el családja és a gyülekezet jelen levő tagjai előtt.
Ezen felemelő és inspiráló tanúságtételt követően lelkipásztorunk – Keresztelő Jánoshoz hasonlóan, aki Jézust merítette alá a Jordán vizébe – bemerítette Adrienn testvérünket is.
A délelőtti ünnepünk közös úrvacsorával zárult, amely után boldog zsibongással vettük körül testvérkénket, a családját, és velük együtt örültünk Adrienn élete új kezdetének!
Örömünnep volt pünkösdkor az Életrevalók Pestszentimrei Baptista Gyülekezetben, amikor hárman döntöttek úgy, hogy bemerítkezésükkel nyilvánosan is vallást tesznek a hitükről.
Fenyvesi Tünde bizonyságtételében kifejezte: „Mivel hívő családban nőttem fel, mindig tudtam, NEM VAGYOK EGYEDÜL, de azt hiszem, addig »csak« tudtam, de azon a reggelen meg is tapasztaltam. Hogy miért akkor? Azért, mert addig nem figyeltem igazán. Azt hittem, nekem ez automatikusan megadatik. Nem vettem észre a jeleket, pedig ha visszagondolok az az előtti életszakaszomra, annyi csodát fedezek fel, amiért hálás lehetek, hogy megszámlálni sem tudom. Azóta nap mint nap látom, tapasztalom és érzem Isten kegyelmét és szeretetét.”
Dunai Ferencné gyermekkorában nem olvasta a Bibliát, azután saját bevallása szerint egyszer elkezdte, és a Biblia kezdte megválaszolni a kérdéseit. Megtéréséről így vallott: „A megtérésem pontos időpontját nem tudom, kb. 20 évvel ezelőtt történt. Egy pillanat alatt következett be. Arra emlékszem, hogy felfoghatatlan volt számomra, és kimondhatatlan, semmihez sem hasonlítható boldogságot és örömet éreztem. Hát lehetséges ez? Folyamatosan azt mondogattam magamban: Köszönöm, édes Istenem, hogy megtaláltál és én megtaláltalak téged! Köszönöm, hogy te vagy és tényleg igaz a te létezésed! Hihetetlen volt, és minden képzeletemet felülmúlta ez a csoda. Nyugalmat és békességet éreztem. A jó Isten vezette végig az egész életemet, ő munkálkodott végig bennem, hogy eljussak hozzá.”
Jobbágy Dániel hívő családban nőtt fel, gyermekkora óta járt gyülekezetbe, hitt Istenben, de nem volt személyes kapcsolata vele. Megtérése akkor történt, amikor Will Graham nagy erővel hirdette az evangéliumot 2023-ban a Baptista500 rendezvényén, és a végén az előrehívásnál érezte, hogy Jézus őt is hívja, hogy menjen előre. Ott átadta az életét Istennek, és behívta Jézust a szívébe.
Az istentiszteleten a bemerítést dr. Sebjan-Farkas Zsolt lelkipásztor végezte, az igét pedig a gyülekezet másik lelkipásztora, Kapitány Zsolt hirdette. Nagyon áldott alkalom volt, az Úr öröme és jelenléte betöltötte az imaházat és a szíveket. Hálásak vagyunk Istennek az új tagokért, és bízunk benne, hogy továbbra is megtapasztalhatjuk áldásait a gyülekezetünkben.
Dr. Sebjan-Farkas Zsolt az Életrevalók Pestszentimrei Baptista Gyülekezet lelkipásztora
Rövidített interjú a PAX Televízió MűvészLÉT című műsorában elhangzottak alapján.
Mikes Balázs gyermekkorában a Péceli Baptista Gyülekezetben Munkácsy Mihály Golgota című festményének másolatát megfigyelve különböző történeteket talált ki. 1989-ben Billy Graham amerikai prédikátor Népstadionban elhangzott igehirdetése nyomán tért meg. Korán házasodott, ezért a művészet gyakorlatiasabb formáját, az alkalmazott grafikát és a nyomdászatot választotta hivatásul. Dolgozott az Ifjúsági és a Harmat Könyvkiadónál. 30 éve szabadúszó egyéni vállalkozó. Gyermekei felnövekedését követően a Baptista Teológiai Akadémián diplomázott. A festmények iránti érdeklődése sok évtizeddel a Munkácsy-kép gyerekkori hatását követően Caravaggio Szent Máté elhívása című festménye kapcsán támadt fel. Elsősorban a középkori képzőművészet festményeinek elemzésén keresztül mutatja be az evangélium üzenetét, az alkotóművészt és a kort, amelyben élt. A Wesselényi Utcai Baptista Imaházban imaóra keretében Festményprédikációk címen tart tematikus előadásokat. 15 évig volt vasárnapi iskolai tanító, és éveken át vezette a Wessi ifjúságát. 2022 óta művészeti vezetője a Baptista Művészeti Alkotóhétnek. Elhívása, hogy az evangélium a képzőművészeti alkotásokon keresztül azokhoz az emberekhez is eljusson, akik nem járnak hitben. Felesége tanítónő, négy gyermekük és öt unokájuk van.
Ha elképzeled a gyermekkorodat egy festményben, akkor mit ábrázol ez a kép?
Nekem erre Brueghel Gyermekjátékok című képe jön be. Teljesen felhőtlen gyerekkorom volt, szabad voltam. Akkor még három hónapig tartottak a nyári szünetek, és nem vagyok rá büszke, de egy pólóban végig tudtam azt élni, játszani. Nagyon sok barátom volt, bejártuk az egész környéket falun, tehát valóban egy nagyon felhőtlen és boldog gyerekkor az enyém. Valószínű, hogy egy kicsit kitolódott ez, mert a mai napig szeretek játszani.
Gyermekkorodban, ha nem volt érdekfeszítő számodra az igehirdetés, akkor Munkácsy festményében, a Golgotában mélyültél el.
Igen, a péceli gyülekezetben a szószék fölé volt kifüggesztve ez a Munkácsy-utánzat, jól lehetett elmélyedni benne. Ez nekem egy nagyon mozgalmas, drámai, izgalmas képi élményt adott, és szó, ami szó, időnként elkalandoztam, és minden héten valami új történetet találtam ki. Aztán ahogy felnőttem, összeállt bennem ez a kép, és magához a megtéréshez is hozzásegített később.
Térjünk is rá a megtérésre! Mikor történt veled, és hogyan?
A felmenőim között vannak prédikátorok, és a családban mindenki várta, hogy bemerítkezzek. Nekem ez első unokaként sok volt, sokáig dacoltam, így elég későn, 28 éves koromban történt a megtérésem, amikor Billy Graham itt volt Magyarországon. Körülbelül 150 ezer ember volt ekkor a Népstadionban, és ez az evangelizáció olyan erőt adott nekem, hogy végül bemerítkeztem.
A családodban volt-e valakinek kötődése a művészethez?
Piszmann, későbbi nevén Pannonhalmi Béla, a dédnagyapám, úgy tudom, hogy Münchenben tanult festészetet, csak időközben a szeme olyan mértékben romlott, hogy ezt föl kellett adnia, majd családi vállalkozásban, cukrászdában dolgozott a Népszínház utcában. Később pedig, miután megtért, úgy döntött, hogy elmegy a teológiára. Ebben hasonlítok rá, mert én is későn kezdtem el a teológiát, az ötvenes éveim derekán.
Fiatalságodban megfogalmazódott benned, hogy művészpályára lépj?
Sok helyen jártam önképző körökbe, tehát folyamatosan volt közöm a művészethez, illetve Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész, a nagynéném is buzdított, hogy járjak ilyen helyekre, mert a véna megvolt bennem. Viszont az említett gyerekkor miatt a gyakorlás, ami kellett volna hozzá, az kicsit nehezebben ment, tehát jobban szerettem játszani, mint gyakorolni.
Viccesen szólva, „családosdit” is nagyon szeretsz játszani. Korán házasodtál. Hogyan találkoztatok a feleségeddel?
Érdekes történet. Igazából nem kellett nagyon találkoznunk, mert a nagybátyám és Kriszta nagynénje házasok voltak, tehát ilyen módon rokonok vagyunk. Ismertük egymást régóta. Korábban Krisztina nagyon sokszor porrá vert engem pingpongban, majd a katonaság után fellángolt a szerelem köztünk, ami azóta is tart.
Hogyan írod le a családi életeteket?
Kicsit mediterrán jellegű, tehát olykor hangosak vagyunk, olykor érzelemdúsan beszélgetünk egymással, de ez a gyerekkornak a kitolása, ezt mindig mondom. Tehát én ugyanúgy tudok most is az unokáimmal játszani bármilyen módon, akár számítógépezés, akár homokozás, teljesen mindegy. Én ezt szeretném folytatni, amíg mozgok, mert ez nekem nagyon fontos.
Mivel foglalkoznak a gyermekeid? Választotta valaki a művészpályát?
A nagyobb fiam gyermekorvos, a második fiam közgazdász. Művészként Anna lányom végzett, ő meg tudta ezt valósítani, tehát ő a Képzőművészeti Egyetemen díszlet- és jelmeztervező szakon diplomázott, Rozi lányom pedig gyógyszerészhallgató.
Hogyan indult el a művészettörténethez való elhivatottságod, hogy főként a középkori festészetre alapozva biblikus vonatkozásokat tárj az érdeklődők elé?
Amikor Anna lányom a Kisképzőben érettségizett, akkor megkért, hogy kérdezzem ki. A kezembe nyomott egy halom képet művészekről, festményekről, szobrokról. Nyugodtan leültem és elkezdtem kérdezgetni. A negyedik-ötödik kép Caravaggio Szent Máté elhívása volt, ami első látásra olyan nagy hatással volt rám, hogy tudtam, Jézus engem is elhívott, mint Mátét, csak egy másik misszióra. Arra gondoltam, hogy ezeket a képeket nekem be kell mutatnom és beszélnem kell róluk. Ezzel indult. Kihasználtam az alkalmazott grafikusi hátteret a képfeldolgozásokhoz, így az előadásaimra jellemző, hogy nagyon jó minőségű képekkel dolgozom. A Szent Máté elhívása ott van a számítógépemen háttérképként, tehát minden reggel találok valami új dolgot rajta. A teológiai ismereteim pedig ahhoz kellenek, hogy megtaláljam, mi az igei üzenete ezeknek a képeknek. Hogy Isten miért gondolta azt, hogy ezekről beszélnem kell? Úgy gondolom, azért, hogy oldjam a félelmet a festményektől, a faragott képektől. Ugyanis ezeket nem bálványként kell kezelni, hanem úgy, hogy ezek a képek is tudnak prédikálni, vagyis valóban az Istent hirdetni.
Abban, hogy egyébként egy elviselhetetlen figura volt, de amikor dolgozott, amikor kereste az utat Istenhez, akkor viszont eszméletlen dolgokat tudott alkotni. Legalább 20 olyan kereszténységhez köthető vagy vallásos témájú festmény maradt fenn tőle, amely remekmű. Nem tudok arról, hogy lennének vázlatai, tehát szinte egyből a vászonra festett. Fontos, hogy volt egy nagyon jó teológus mentora, Del Monte bíboros, hiszen Caravaggiónak nem voltak alapos teológiai ismeretei, viszont olyan keze volt, hogy meg tudta a témákat festeni.
Hol érhetők el az előadásaid?
Elsősorban a YouTube-on Festményprédikáció címen futnak. Egyébként pedig a Wesselényi Utcai Baptista Imaházban szoktam előadásokat tartani. Szívesen megyek közösségekbe is, nem vagyok finnyás, a legkülönbözőbb helyeken voltam már. Az egyik legnépesebb érdeklődő csapatom egy ír kocsmában volt. Aszódon a Múzeumok Éjszakáján a főtéren a régi gimnázium falára vetítettem ki a képet. Nehéz eset volt, mert jobbra tőlem táncház volt, balra pedig egy sörsátor, én meg középen Caravaggióról, illetve az evangéliumról beszéltem. Nincs olyan hely, ahova ne mennék el. Ezen kívül az IgeIdők magazinban is megjelennek írásaim.
Hogyan élsz együtt ezzel az elhívással? Hogyan kutatsz?Személyes tapasztalatom az, hogy nemcsak egy festményt elemzel, hanem gyakorlatilag a festmény születésének a körülményeit vagy az egész korszakot is bemutatod, más festőművészekre is rátekintesz, tehát tág perspektívából szemlélődsz, ami nagyon erős motivációt tételez fel.
Ez a kutatás szenvedélye. Egyébként a jó krimiket is nagyon szeretem. Szerintem nekem okoz a legnagyobb örömet, ha bevillan valami, amiről szeretnék beszélni, és akkor aztán föltúrom az internetet és a könyvtáramat. A középkori képeknek olyan szimbólumrendszerük van, amit 500 éve a templomba járó embereknek nem kellett elmagyarázni, mert pontosan tudták, hogy melyik szimbólum miért van. Igyekszem hiánypótlást végezni úgy, hogy ezeket a szimbólumokat lexikonokból, különböző almanachokból összeszedem és rávilágítok, hogy azon kívül, hogy csodálatos emberábrázolások és cselekmények vannak a képeken, mennyi mögöttes tartalom is rejlik bennük.
Szerinted, Balázs, Isten a művészetet miért teremtette?
Isten a legnagyobb művész. Saját képmására teremtett bennünket. Érdekes dolog, hogy általában ott feszít be a hívő ember, hogy ne csinálj magadnak faragott képeket, és ne imádd azokat. Ezzel az a probléma, hogy nem arról van szó, hogy Isten a kreativitást vagy a művészetet tiltaná, hanem azt, hogy mire használjuk. A lényege az egésznek, hogy ha Isten ilyen színkavalkádot, csodálatos formákat hozott létre a teremtéskor, akkor mi miért ne tehetnénk ugyanezt? A gyerekek is úgy rajzolnak és színeznek, hogy Isten világát fejezik ki, akkor mi, felnőttebb gyermekei miért ne tehetnénk? Abszolút híve vagyok a művészetnek, és az egyik ars poeticám, hogy kinek mihez van tehetsége, abban fejezze ki az Isten iránti elköteleződését.
Legutóbb öt évvel ezelőtt volt bemerítés Sarkadon a Gyulai Baptista Gyülekezet körzeti állomásaként működő kicsi gyülekezetben. Ezért is nagy áldásként élte meg a 25 tagot számláló közösség, hogy ketten is bemerítkeztek június 15-én az imaházban.
A lelkes kis gyülekezet az elmúlt hónapokban nagyon aktív szolgálatot végzett a településen. Egy tíz alkalomból álló gyermekklubot szerveztek, ahol kétszáz gyermek fordult meg náluk. Reméljük, hogy a jövőben közülük is többen csatlakoznak majd a közösséghez!
Sztojka Elvira egy egyszerű 71 éves roma asszony, aki Romániában született és nőtt fel. Írni és olvasni nem tanult meg, de Jézus Krisztus meg tudta őt szólítani. Egy hang azt mondta neki, hogy térjen jó útra, így elkezdett gyülekezetbe járni, s szívébe fogadta Jézust. Öt évig rendszeres látogatója volt a református közösségnek, majd újból megszólította őt az Úr. Azt helyezte a szívére, hogy merítkezzen be. A lelkipásztora javasolta, hogy menjen a baptistákhoz, ott be fogják meríteni. A barátkozók alkalmain rendszeresen részt vett, és minden vágya teljesült, amikor fehér ruhában bizonyságot tehetett hitéről a testvérek és családtagjai előtt. Megható volt, amikor hálát adott azért, hogy a testvérek annak ellenére, hogy ő cigány és analfabéta, mégis befogadták.
Takács Melinda családjában sokan megtért keresztények, akik mindig bátorították arra, hogy ő is kövesse Jézust. Imádkozott, olvasta a Bibliát, de nem kötelezte el magát egy közösség felé sem. Egy súlyos baleset következtében kómába, majd a klinikai halálba került. Ekkor látott egy csodálatos országot, amibe ugyan betekinthetett, de nem tudott belépni. Egy szakadékot is látott, ahol sötétség és szenvedés volt. Akkor tért vissza az életbe. Ráébredt, hogy még hiányzik valami az életéből, és a kapu, amit nem talált, az Jézus Krisztus. Egy orvosi rendelőben találkozott a baptista gyülekezet egyik tagjával, akivel elkezdett beszélgetni. Így jutott el az imaházba, és ismerte fel, hogy itt van az ő helye.
Az ünnepi istentiszteleten Merényi Zoltán lelkipásztor hirdette az igét az etióp komornyik megtérése kapcsán. Elmondta, hogy ez a főember nagy áldozatokat hozott azért, hogy megtalálja az igazságot, az élet értelmét és Istent. De Isten is kereste őt, és gondoskodott róla, hogy eljusson a válaszokhoz.
A bizonyságtétel és a hitvallás után a lelkipásztor bemerítette a két megtértet, majd felhívást intézett a hallgatósághoz, hogy ragadják meg ők is Isten kegyelmét. Többen imádkoztak ezek után bűnbocsánatért, és adták át magukat Jézusnak.
Kívánjuk a kis gyülekezet életére és új tagjaira, hogy legyenek továbbra is hűségesek az Úrhoz!
Ezúton szeretnénk tájékoztatni az ország testvériségét, hogy Tahi tábor felújítás miatt ebben az évben sem elérhető, illetve Balatonföldváron is elfogytak a szabad időpontok, de a hajdúszoboszlói Betánia Üdülő várja szeretettel az érdeklődőket, bejelentkezőket.
További információk a +36-20-886-3525-ös telefonszámon vagy az üdülő honlapján találhatóak:
Egy nap, amikor édesapa, édesanya és gyermeke együtt vagy külön Isten előtt rendezheti generációs kapcsolódását!
Egy szolgáló csapat, akiknek szívére helyezte Isten, hogy segítsenek a szülőnek és gyermekének eljutni odáig, hogy Jézus gyógyító ereje által helyreálljon az Isten eredeti terve szerinti szülő-gyermek kapcsolódás.
Te, aki szülőként és/vagy gyermekként eljutottál odáig, hogy nem akarsz tovább elakadásokkal élni, hanem végre fel akarsz szabadulni, meg akarsz bocsátani, bocsánatot akarsz kérni.
Július 5-én egy konferencia keretén belül lehetőséged lesz arra, hogy vezetett beszélgetések és dicsőítő légkörben megélt Istennel eltöltött idő segítségével rendezd generációs kapcsolódásaidat!
Egyedül is érkezhetsz gyermekként vagy szülőként, de ha optimális helyzetben vagy, hogy együtt érkezzetek, akkor kérjük, hogy egy családból egy páros érkezzen (apa vagy anya – gyermek).
Engedd, hogy Isten elvégezze benned generációs gyógyító munkáját!
Szervezők:Pomázi Barnabás, Bereczki Zoltán, Bödő Sándor, Kulcsár Nikoletta, Szlepák Zsolt
Szolgálók:Bolyki László, Pomázi Barnabás, Bereczki Zoltán, Kulcsár Nikolett, Szlepák Zsolt és az Ébredés Mozgalom dicsőítőcsapata
Gyülekezetünk kettős örömünnepre gyülekezett ezen a napon, mert Krisztus feltámadásának ünnepén három különböző életszakaszában a világból megtért lélek bemerítésének is örvendeztünk.
A bemerítési istentiszteleten először a fiatalokkal énekeltük: Jöjjetek, örvendjünk az Úr előtt, majd az énekkar énekelte az Eljött a drága ünnep, nagy napja mennynek, földnek kezdetű éneket. Dr. Vass Gergely ny. lelkipásztor vezette az alkalmat, és hirdette az igét az etióp kincstárnok története alapján. A kincstárnok a Jeruzsálemből lefelé vezető úton haladva olvasta Ézsaiás könyvét. Meg akarta ismerni az élő Istent. Mi milyen úton haladunk? – tette fel a kérdést az igehirdető. A történetben az etióp kincstárnok útjának változása tárult elénk: – csatlakozás útja (Fülöpöt odavitte a Lélek) – kérdések útja (érted-e, amit olvasol) – Jézus hirdetésének útja (Fülöp az Írások alapján magyarázta, hogyan kellett Jézusnak szenvednie és harmadnapra feltámadnia) – bemerítés útja (vízhez értek, Fülöp a kincstárnok kérésére hite alapján bemerítette) – szolgálat útja (továbbment a hazavezető úton örömmel, hogy hirdesse a megváltást Jézus Krisztusban).
Az igehirdetés után a bemerítkezők bizonyságtétele következett:
Baráth Orsolya a köröstarcsai misszióállomáson ismerte meg az Úr Jézust. Bibliai képekkel mondta el bizonyságtételét: „Nagyon örül a szívem, hogy itt lehetek, mert ez egyáltalán nem volt biztos, hogy eljuthatok idáig, mert már három évvel ezelőtt eljutottam a szent sátor közelébe, de nem léptem be. Isten hívott, kaptam az igét, mint Jónás, de nemet mondtam, majd hosszú három évig a bálna gyomrában voltam, ezt érezte a családom is, sötétségben voltam, nem világított a fényem, de kegyes volt az Úr, és a bálna kiköpött. Most már semmit sem szeretnék jobban, mint világítani, hogy mások is az Úrhoz jöjjenek.”
Horváth József bizonyságtétele: „Az életem 2022-ig bűnben telt el, rossz utakon jártam, nagyon rossz szokásaim voltak. Ekkor jött egy olyan változás az életemben, amire nem számítottam, és ez nagyon megviselt. Próbáltam a dolgokat megoldani, de nem ment. Ekkor jöttem rá, hogy milyen ember voltam. Kerestem az Urat, reméltem, hogy segítséget kapok, hogy tudjak élni, és ez megtörtént. Megvallottam bűneimet, akivel haragban voltam, rendeztem a kapcsolatomat, és az Úr segítségével akarok változni, készen állok arra, hogy az Úr gyermekeként éljek. Külön öröm számomra, hogy unokáim is itt vannak és hallják a bűnvallásomat.”
Péczeli László bizonyságtétele: „Erdélyben, Marosvásárhelyen születtem nagyon régen. Azt mondhatom el, hogy olyan voltam, mint a tékozló fiú, elhagytam az atyai házat, konfirmálásom után nem volt kapcsolatom Istennel. Majd megnősültem és később elváltam. Évekkel később megismertem a feleségemet, akivel jó összhang alakult ki közöttünk. Megismertem az Urat, megtértem, mint a tékozló fiú. Hiszek Istenben. Kedvenc igém a Jn 3,16. Isten azért áldozta fel a Fiát, hogy aki hisz őbenne, bűnbocsánatot és örök életet nyerjen. Ámen.”
A hitvallás után a bemerítést Péter István ny. lelkipásztor végezte. Áldást kérő imádságokat Péter István, Gyaraki László gyülekezetvezető és Duma Konstantin, a köröstarcsai misszió vezetője mondtak az új testvérekért, akikért hálásak vagyunk az Úrnak, és kívánjuk, hogy meggyökerezve Krisztusban hűségesek legyenek mindvégig.
Május 25-én, vasárnap különleges ünnepben volt részünk a Soproni Bárka Baptista Gyülekezetben: két testvérünk bemerítkezett, és ezzel nyilvánosan is kimondták: Jézus Krisztust választották és őt szeretnék követni életük minden napján.
A bemerítés nem csupán egy szép szertartás, hanem a hit, az engedelmesség és az új kezdet jele. Hálásak vagyunk, hogy együtt lehettünk tanúi annak, ahogyan Isten munkálkodik az emberek szívében.
„Nem értjük a gyermekeinket, tanítványainkat, sokszor olyan az Y, Z vagy Alfa generációval folytatott beszélgetésünk, mintha ufókkal kellene kommunikálnunk. Mintha egy más bolygó idegen lényei élnének velünk egy térben, akiknek alapvető jelzéseit sem értjük, és alapvető szükségleteik is teljességgel abszurdnak tűnnek. Ez a generációs szakadék valahogy más, mint ami apáink és közöttünk volt. Mintha mélyebb, súlyosabb lenne, mintha nehezebben lehetne megtalálni a közös hangot, a generációk közös nyelvét.” (Miklya Luzsányi Mónika)
Ismerősen csengenek ezek a sorok? Valószínűleg mindannyian éreztük már, hogy néha teljesen tanácstalanok vagyunk, amikor a fiatalabb generációkkal próbálunk szót érteni, legyen szó a gyerekeinkről, unokáinkról vagy éppen a gyülekezet fiataljairól. Mintha egy teljesen más nyelvet beszélnénk, és a kölcsönös megértés falakba ütközne. Ez a szakadék azonban nem áthidalhatatlan! Épp ezért hívunk mindenkit szeretettel egy interaktív előadásra, ahol együtt keressük a válaszokat arra, hogyan építhetünk hidakat a generációk között.
Ebben segít bennünket Bereczki Enikő generáció- és ifjúsági szakértő. Beszéljünk arról, hogy:
Miért érezzük ennyire másnak a mai fiatalokat?
Hogyan érthetjük meg egymást jobban?
Milyen konkrét lépéseket tehetünk a harmonikusabb kommunikációért?
Hogyan erősíthetjük meg a gyülekezetünkben a generációk közötti egységet és együttműködést?
Gyertek el minél többen, hiszen a közös gondolkodás, a tapasztalatcsere és az új nézőpontok segíthetnek abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és gazdagabbá tegyük a közösségünket! Hozd el a rokonaidat, barátaidat vagy akár a tinédzser gyerekeidet is, ha úgy gondolod, hogy nyitottak rá!
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (Jel 3,5)
Kilenc drága testvér győzelmét pecsételtük meg bemerítéssel pünkösd vasárnapján a debreceni Trinity Baptista Gyülekezetben. Győzelmüket a halál, a bűn, a világ, a vádló és az óemberük fölött.
Bemerítkezőink bátran, tiszta szívvel álltak elénk, és megosztották életük történetét, hitvallást tettek Jézusról, mi pedig könnyes szemekkel és csordultig telt szívvel osztoztunk az örömükben!
A sort Hajagos Kinga kezdte, aki hatgyermekes család szülöttje, és iskolás évei alatt inkább a közösségre fókuszált, nem a hitére. Egy keresztény táborban tért meg, és bár érezte az igényt a Jézushoz való közeledésre, nem talált lelki otthonra egészen addig, míg édesanyjával a Trinitybe nem látogattak. Azóta viszont élő tápláléka van, az Úr használja és formálja őt.
Őt követte Szűcs Lajos, akinek a szemét egy igazgatói intő nyitotta fel 7. osztályos korában. Az iskolából hazaérve kezébe vett egy hívő focistáról szóló könyvet, amelyben a játékos az alábbi útravalót kapta egy lelkésztől: Az első helyen mindig Jézus álljon, csak őt kövesse a futball! Lali ezt követően edzésre sétálva döntötte el, hogy az ő életében is Jézus lesz az első, és ez meg is hozta a gyümölcsét. Jézustól vigasztalást kapott, és munkálkodik az ő életén szüntelenül.
Harmadikként Pafkó Teót hallhattuk. Teó lelkipásztorunk, Pafkó Tamás fia, itt nőtt föl a gyülekezetünkben, egész életét átjárta Jézus kegyelme és igazságai. 12 évesen tért meg a gyülekezet téli táborában, de vívódások sorát élte meg a következő majdnem két évben. 2024. december 30-án végül földi édesapjával közösen imádkozva döntötte el, hogy bűneit le szeretné tenni, az új évet Jézussal kézen fogva szeretné indítani, válaszokat és az örök élet jutalmát elnyerve.
Ezt követően Bodnár Ferenc történetét hallhattuk. Beteg gyermekként született, számos műtéten kellett átesnie. Az életet nem élvezte, pótcselekvésekben kereste a boldogságot. Ferit egy gyülekezeti elvonuláson emelte fel az Úr, melyre mi csak „Életünk Krisztusban hétvégeként” hivatkozunk, és számos csodát éltünk már át együtt ebben a gyógyító szolgálatban. Az emberi kapcsolatai minőségi javulásnak indultak, az önértékelése is gyógyulni kezdett, hite pedig megerősödött.
Harman István testvérünk keresztény szülők gyermeke volt, de konfirmálását követően Istentől eltávolodott. Isten azonban nem hagyta őt elveszni. 2022 júniusában egy tízparancsolatról szóló igehirdetés-sorozat által szólította meg őt az Úr. Hite kivirágzott, a Trinityben lelki otthonra talált, az ünnepi alkalom vendégei felé pedig a Jakab-levélből üzent:
„Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…”
Hatodikként Szabó Sára négygyermekes édesanya lépett elénk. Jézus létezése sosem volt kérdés a családja számára, de hite gyakorlása elmaradt. Életében két csodáról is beszámolt, előbb beteg gyermeke gyógyulásáról, majd egy különleges megtapasztalásról, miszerint iker gyermekekért imádkozott, és meg is kapta. Tavaly szeptemberben talált lelki otthonra nálunk, és boldogan pecsételte meg hitvallását a víz alá merülve.
Szabó Esztert egy különösen mély élethelyzetben érintette meg az Úr. Férjét elveszítette, egyedül maradt három gyermekével és a gyásszal, szülei elutasították. Az Igébe nem tudott kapaszkodni, nem értette, és emberektől várta a megoldásokat. Péter első levelét olvasva égő vágy támadt a szívében megismerni azt az embert, aki szidalmazván másokat nem szidalmaz viszont.
Egy dicsőítő alkalom nyitotta fel a szemét, ahol így énekeltek: „Uram, szükségem van most rád.” Átadta az életét Krisztusnak, de a próbák nem maradtak el, hisz a világra nemet mondott, Jézusra viszont igent. Szeretetet, pótanyát, imatársat, megbocsátást, szabadítást, mennyei Édesapát kapott a helyreállásban.
Eszter férje, Szabó László bizonyságát hallhattuk ezt követően. László egyedül, sikeresként próbált élni, egy darabig ez működött is. 39 évesen került válságba az élete, az élet értelmét keresve Eszterrel együtt kezdte keresni az Urat. Egy YouTube-videó világított rá számára, hogy Jézus ma is él. Ő pedig a megtérők imájával befogadta Jézust a szívébe. Az életét feleségével és legkisebb fiával közösen ugyanazon dicsőítő ének hatására adták át Krisztusnak. Élete új célja az evangélium hirdetése, egy Füle Lajos-versrészlettel zárta sorait:
Siessetek, hamar lejár! Kegyelme már régóta vár. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!
A sort Radnai-Dobrai Gyöngyi zárta. Keresztény családban nőtt fel, komplexusok és megfelelési kényszer közepette. A boldogságot hajszolva hét évig egy bántalmazó kapcsolat rabja volt. Ezt követően megismerte mai férjét, akivel két évig éltek közösen Írországban. Párját azonban megszólította az Úr, és el kellett engednie Gyöngyit, hogy rendezhesse az életét. Gyöngyi egyedül maradt, összetörve, és bűnvallást tett, Jézus pedig személyesen szólt hozzá a 91. zsoltár 15. versével. Jézus folyamatosan tárt karokkal, biztatva, irgalommal fogadta őt az évek során, párjával összeházasodtak, az Úr pedig helyreállította őt saját gyermekeként.
A bemerítőkhöz és a pünkösdi ünnephez kapcsolódva Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora hozott üzenetet gyülekezetünkbe. Csodásan egybevágott a Szent Szellem kiáradása és a szívek betöltése a bemerítkezők sebezhetőségével. Márk az Apostolok cselekedeteinek 2. fejezetéből olvasott föl, és szívünkre helyezte, hogy Isten készít minket a döntésre és szabadulásra, és hogy a teremtő Atyát kizárólag Jézus Krisztuson keresztül lehet megismerni. A döntés a mi kezünkben van. Kilenc testvér tett tanúbizonyságot arról, hogyan döntöttek Jézus Krisztus mellett, és hogyan töltötte be az életükben levő űrt személyes megváltóként. Isten jött, bemutatkozott és helyreállító munkába kezdett, életek változtak meg végérvényesen.
A szívünk csordultig tele, végtelenül hálásak vagyunk az Úr élő és látható munkájáért a gyülekezetünkben. Bemerítési istentiszteletünk az alábbi linkeken megtekinthető:
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
