MűvészLÉT: Mikes Balázs grafikus, teológus

Rövidített interjú a PAX Televízió MűvészLÉT című műsorában elhangzottak alapján.  

            Mikes Balázs gyermekkorában a Péceli Baptista Gyülekezetben Munkácsy Mihály Golgota című festményének másolatát megfigyelve különböző történeteket talált ki. 1989-ben Billy Graham amerikai prédikátor Népstadionban elhangzott igehirdetése nyomán tért meg. Korán házasodott, ezért a művészet gyakorlatiasabb formáját, az alkalmazott grafikát és a nyomdászatot választotta hivatásul. Dolgozott az Ifjúsági és a Harmat Könyvkiadónál. 30 éve szabadúszó egyéni vállalkozó. Gyermekei felnövekedését követően a Baptista Teológiai Akadémián diplomázott. A festmények iránti érdeklődése sok évtizeddel a Munkácsy-kép gyerekkori hatását követően Caravaggio Szent Máté elhívása című festménye kapcsán támadt fel. Elsősorban a középkori képzőművészet festményeinek elemzésén keresztül mutatja be az evangélium üzenetét, az alkotóművészt és a kort, amelyben élt. A Wesselényi Utcai Baptista Imaházban imaóra keretében Festményprédikációk címen tart tematikus előadásokat. 15 évig volt vasárnapi iskolai tanító, és éveken át vezette a Wessi ifjúságát. 2022 óta művészeti vezetője a Baptista Művészeti Alkotóhétnek. Elhívása, hogy az evangélium a képzőművészeti alkotásokon keresztül azokhoz az emberekhez is eljusson, akik nem járnak hitben. Felesége tanítónő, négy gyermekük és öt unokájuk van.

Ha elképzeled a gyermekkorodat egy festményben, akkor mit ábrázol ez a kép?

Nekem erre Brueghel Gyermekjátékok című képe jön be. Teljesen felhőtlen gyerekkorom volt, szabad voltam. Akkor még három hónapig tartottak a nyári szünetek, és nem vagyok rá büszke, de egy pólóban végig tudtam azt élni, játszani. Nagyon sok barátom volt, bejártuk az egész környéket falun, tehát valóban egy nagyon felhőtlen és boldog gyerekkor az enyém. Valószínű, hogy egy kicsit kitolódott ez, mert a mai napig szeretek játszani.

Gyermekkorodban, ha nem volt érdekfeszítő számodra az igehirdetés, akkor Munkácsy festményében, a Golgotában mélyültél el.

Igen, a péceli gyülekezetben a szószék fölé volt kifüggesztve ez a Munkácsy-utánzat, jól lehetett elmélyedni benne. Ez nekem egy nagyon mozgalmas, drámai, izgalmas képi élményt adott, és szó, ami szó, időnként elkalandoztam, és minden héten valami új történetet találtam ki. Aztán ahogy felnőttem, összeállt bennem ez a kép, és magához a megtéréshez is hozzásegített később.

Térjünk is rá a megtérésre! Mikor történt veled, és hogyan?

A felmenőim között vannak prédikátorok, és a családban mindenki várta, hogy bemerítkezzek. Nekem ez első unokaként sok volt, sokáig dacoltam, így elég későn, 28 éves koromban történt a megtérésem, amikor Billy Graham itt volt Magyarországon. Körülbelül 150 ezer ember volt ekkor a Népstadionban, és ez az evangelizáció olyan erőt adott nekem, hogy végül bemerítkeztem.

 A családodban volt-e valakinek kötődése a művészethez?

Piszmann, későbbi nevén Pannonhalmi Béla, a dédnagyapám, úgy tudom, hogy Münchenben tanult festészetet, csak időközben a szeme olyan mértékben romlott, hogy ezt föl kellett adnia, majd családi vállalkozásban, cukrászdában dolgozott a Népszínház utcában. Később pedig, miután megtért, úgy döntött, hogy elmegy a teológiára. Ebben hasonlítok rá, mert én is későn kezdtem el a teológiát, az ötvenes éveim derekán.

Fiatalságodban megfogalmazódott benned, hogy művészpályára lépj?

Sok helyen jártam önképző körökbe, tehát folyamatosan volt közöm a művészethez, illetve Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész, a nagynéném is buzdított, hogy járjak ilyen helyekre, mert a véna megvolt bennem. Viszont az említett gyerekkor miatt a gyakorlás, ami kellett volna hozzá, az kicsit nehezebben ment, tehát jobban szerettem játszani, mint gyakorolni.

Viccesen szólva, „családosdit” is nagyon szeretsz játszani. Korán házasodtál. Hogyan találkoztatok a feleségeddel?

Érdekes történet. Igazából nem kellett nagyon találkoznunk, mert a nagybátyám és Kriszta nagynénje házasok voltak, tehát ilyen módon rokonok vagyunk. Ismertük egymást régóta. Korábban Krisztina nagyon sokszor porrá vert engem pingpongban, majd a katonaság után fellángolt a szerelem köztünk, ami azóta is tart.

Hogyan írod le a családi életeteket?

Kicsit mediterrán jellegű, tehát olykor hangosak vagyunk, olykor érzelemdúsan beszélgetünk egymással, de ez a gyerekkornak a kitolása, ezt mindig mondom. Tehát én ugyanúgy tudok most is az unokáimmal játszani bármilyen módon, akár számítógépezés, akár homokozás, teljesen mindegy. Én ezt szeretném folytatni, amíg mozgok, mert ez nekem nagyon fontos.

Mivel foglalkoznak a gyermekeid? Választotta valaki a művészpályát?

A nagyobb fiam gyermekorvos, a második fiam közgazdász. Művészként Anna lányom végzett, ő meg tudta ezt valósítani, tehát ő a Képzőművészeti Egyetemen díszlet- és jelmeztervező szakon diplomázott, Rozi lányom pedig gyógyszerészhallgató.

Hogyan indult el a művészettörténethez való elhivatottságod, hogy főként a középkori festészetre alapozva biblikus vonatkozásokat tárj az érdeklődők elé?

Amikor Anna lányom a Kisképzőben érettségizett, akkor megkért, hogy kérdezzem ki. A kezembe nyomott egy halom képet művészekről, festményekről, szobrokról. Nyugodtan leültem és elkezdtem kérdezgetni. A negyedik-ötödik kép Caravaggio Szent Máté elhívása volt, ami első látásra olyan nagy hatással volt rám, hogy tudtam, Jézus engem is elhívott, mint Mátét, csak egy másik misszióra. Arra gondoltam, hogy ezeket a képeket nekem be kell mutatnom és beszélnem kell róluk. Ezzel indult. Kihasználtam az alkalmazott grafikusi hátteret a képfeldolgozásokhoz, így az előadásaimra jellemző, hogy nagyon jó minőségű képekkel dolgozom. A Szent Máté elhívása ott van a számítógépemen háttérképként, tehát minden reggel találok valami új dolgot rajta. A teológiai ismereteim pedig ahhoz kellenek, hogy megtaláljam, mi az igei üzenete ezeknek a képeknek. Hogy Isten miért gondolta azt, hogy ezekről beszélnem kell? Úgy gondolom, azért, hogy oldjam a félelmet a festményektől, a faragott képektől. Ugyanis ezeket nem bálványként kell kezelni, hanem úgy, hogy ezek a képek is tudnak prédikálni, vagyis valóban az Istent hirdetni.

Miben látod Caravaggio művészetének utánozhatatlanságát?

Abban, hogy egyébként egy elviselhetetlen figura volt, de amikor dolgozott, amikor kereste az utat Istenhez, akkor viszont eszméletlen dolgokat tudott alkotni. Legalább 20 olyan kereszténységhez köthető vagy vallásos témájú festmény maradt fenn tőle, amely remekmű. Nem tudok arról, hogy lennének vázlatai, tehát szinte egyből a vászonra festett. Fontos, hogy volt egy nagyon jó teológus mentora, Del Monte bíboros, hiszen Caravaggiónak nem voltak alapos teológiai ismeretei, viszont olyan keze volt, hogy meg tudta a témákat festeni.

Hol érhetők el az előadásaid?

Elsősorban a YouTube-on Festményprédikáció címen futnak. Egyébként pedig a Wesselényi Utcai Baptista Imaházban szoktam előadásokat tartani. Szívesen megyek közösségekbe is, nem vagyok finnyás, a legkülönbözőbb helyeken voltam már. Az egyik legnépesebb érdeklődő csapatom egy ír kocsmában volt. Aszódon a Múzeumok Éjszakáján a főtéren a régi gimnázium falára vetítettem ki a képet. Nehéz eset volt, mert jobbra tőlem táncház volt, balra pedig egy sörsátor, én meg középen Caravaggióról, illetve az evangéliumról beszéltem. Nincs olyan hely, ahova ne mennék el. Ezen kívül az IgeIdők magazinban is megjelennek írásaim.

Hogyan élsz együtt ezzel az elhívással? Hogyan kutatsz? Személyes tapasztalatom az, hogy nemcsak egy festményt elemzel, hanem gyakorlatilag a festmény születésének a körülményeit vagy az egész korszakot is bemutatod, más festőművészekre is rátekintesz, tehát tág perspektívából szemlélődsz, ami nagyon erős motivációt tételez fel.

Ez a kutatás szenvedélye. Egyébként a jó krimiket is nagyon szeretem. Szerintem nekem okoz a legnagyobb örömet, ha bevillan valami, amiről szeretnék beszélni, és akkor aztán föltúrom az internetet és a könyvtáramat. A középkori képeknek olyan szimbólumrendszerük van, amit 500 éve a templomba járó embereknek nem kellett elmagyarázni, mert pontosan tudták, hogy melyik szimbólum miért van. Igyekszem hiánypótlást végezni úgy, hogy ezeket a szimbólumokat lexikonokból, különböző almanachokból összeszedem és rávilágítok, hogy azon kívül, hogy csodálatos emberábrázolások és cselekmények vannak a képeken, mennyi mögöttes tartalom is rejlik bennük.

Szerinted, Balázs, Isten a művészetet miért teremtette?

Isten a legnagyobb művész. Saját képmására teremtett bennünket. Érdekes dolog, hogy általában ott feszít be a hívő ember, hogy ne csinálj magadnak faragott képeket, és ne imádd azokat. Ezzel az a probléma, hogy nem arról van szó, hogy Isten a kreativitást vagy a művészetet tiltaná, hanem azt, hogy mire használjuk. A lényege az egésznek, hogy ha Isten ilyen színkavalkádot, csodálatos formákat hozott létre a teremtéskor, akkor mi miért ne tehetnénk ugyanezt? A gyerekek is úgy rajzolnak és színeznek, hogy Isten világát fejezik ki, akkor mi, felnőttebb gyermekei miért ne tehetnénk? Abszolút híve vagyok a művészetnek, és az egyik ars poeticám, hogy kinek mihez van tehetsége, abban fejezze ki az Isten iránti elköteleződését.

A teljes műsor itt tekinthető meg: