Férjem régebben mindig lehetővé tette számomra, hogy eljussak olyan alkalmakra, ahol lelkileg épülhettem. Tudta, hogy az édesanya jó lelkiállapota milyen nagy áldás a családnak. Így lehettem részese a régmúltban egy áldássorozatnak.

Tóalmás volt az első hely, ahol Elisabeth Elliot tanítását hallhattam az imádság átformáló erejéről az életünkben, és arról, hogy hogyan valósíthatjuk meg a hallott igét a hétköznapjainkban. Ezután a Bakony gyönyörű környezetében, a Hotel Szépalma konferenciaszálloda falai között a Filippibeliekhez írt levél tanulmányozásával foglalkoztunk egy héten keresztül.

Innen mentünk át Zánkára. Gyermekkoromban csak jutalomként üdülhettek itt a gyermekek. Istenben való hitem miatt nem számíthattam arra, hogy valaha is eljutok ide. Az Úr mégis megadta nekem meglátni ezt a gyermekparadicsomot. Csodálatos volt szemlélni a természet csodáit, és tapasztalni a testvéri közösség áldásait.

A női szekcióban gazdag program várt ránk. Az összes résztvevő közreműködésével egy zsoltárgyűjteményt adtunk elő Isten hűségéről – alkalmi szavalókórusként. Egy csodálatos imameghallgatás tanúi is lehettünk. Két évvel korábban Balatonföldváron egy sérült magzatért imádkoztunk, aki az orvosi vélemény szerint nyitott hátgerinccel fog születni. Ez meg is történt, mégis a zánkai alkalmon egy gyönyörű gyermeket láthattunk Isten ajándékaként. Dicsőítettük az Urat, és szem nem maradt szárazon. A megdicsőülés hegyén éreztük magunkat. Nehéz volt lejönni, de elmondhatom, hogy továbbmentem az úton örömmel a jövő felé, amiről Győri testvér szólt záróbeszédében.

Én is igyekszem azóta is megújult szívvel szolgálni, hogy ha az Úr bármikor jön is, munkában találjon. Szeretnék áldáshordozó lenni, hogy minél többen juthassanak a halálból az örök életre.

Fodor Jánosné
(Ócsa)