„Az élet az Istenhez és a másokhoz fűződő kapcsolataink minőségéről szól. Manapság rengeteg ember vágyik arra, hogy kapcsolódhasson valakihez. Egyre széttöredezettebb társadalmakban élünk, és könnyen elszigetelve találhatjuk magunkat. A földrajzi mobilitás jelenlegi arányainak köszönhetően egyre több ember él távol attól a közösségtől, amelyben felnövekedett, valamint a kapcsolati hálótól, amely támogatta őt. Online világunkban az eddigieknél több lehetőségünk van a kapcsolódásra, de ez nem helyettesítheti vágyódásunkat és igényünket a tartósabb személyes, fizikai kapcsolatokra. A randizás nem ment ki a divatból, de bonyolultabbá vált… Manapság több ember fél az elköteleződéstől, és ennek következtében nem tapasztalja meg azt a mély bizalmat és intimitást, melyet a házasság szövetsége tesz lehetővé. Mindezek hatással vannak a társkeresésre is. Az egyházban – és tágabb értelemben a társadalomban is – szükségünk van olyan új megközelítésekre, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy találkozzanak…” (Részlet az Előszóból.)

A randizás fontos azoknak a társkeresőknek, akik valóban tevékeny résztvevőivé kívánnak válni a pártalálásnak. Lehet, hogy sok ember életében kegyelemből adatik a párkapcsolat, szinte „magától”, viszont sokan vannak, akiknek komolyabb küzdelmeken kell végigmenniük, míg oltár elé állhatnak.

Gyakori probléma a társra váró egyedülállók életében, hogy nem tudják, hol, mikor és hogyan találhatják meg régóta vágyott párjukat. Gondot jelenthet az is, hogy félelmek állnak a párkeresés útjába. Félelem a csalódástól, az elutasítástól, az esetleges lelki sérülésektől, a megismerkedés újszerű formáitól és még sorolhatnám.

A holland Aukelien Van Abbema okleveles pszichológus és filozófus könyvében – melyet a Harmat kiadó jelentetett meg 2018-ban magyarul – egyrészt igyekszik eloszlatni ezeket a félelmeket, másrészt alternatívákat kínál a megismerkedés lehetőségeire.

Lehet, hogy a világ azt sugallja, kevés hely és alkalom kínálkozik az ismerkedésre, de igenis léteznek helyzetek, amelyeket észre kell venni. Érdemes élni azokkal a lehetőségekkel is, amelyek elsőre riasztónak tűnhetnek, mint például az internetes társkereső oldalak. Ezek használatához is nyújt gyakorlati útmutatást a könyv.

A társtalálás alapfeltételeiként fekteti le a szerző, hogy képesek legyünk kapcsolódni Istenhez, önmagunkhoz, illetve egy közösséghez. Ezek megvalósulásával érkezhet el arra az állomásra a társkereső, amikor már egy társhoz is tud kapcsolódni, hiszen az előző három kapcsolat adja meg azt a biztonságot, illetve azt a védőhálót, amely akkor is megtartja, ha a társhoz való kapcsolódás nem bizonyul sikeresnek. Főleg elsőre nem. Ezt a folyamatot bejárva juthat el a párkereső oda, hogy aktív szereplőként fogja fel magát a saját történetében.

A szerző felhívja a figyelmet azokra a dolgokra, amelyeket érdemes követni vagy éppen kerülni a randevúk során, és a fejezetek végén elgondolkodtató kérdésekkel segíti az olvasó önismeretét a társkeresés folyamatában. Hasznos megismerni a randizás szakaszait is, mert nagyban hozzásegíti az olvasót a tudatossághoz ebben az érzékeny folyamatban.

Isten ígérte, hogy hozzáillő társat alkot az embernek, de ezzel nem zárja ki őt a felelősség alól, hogy tevékeny közreműködője legyen saját életének. Aki Isten akaratát figyelembe véve veszi kezébe a társtalálás ügyét, az mondhatja el magáról, hogy megtette a szükséges lépéseket, és nem csak várakozott és várakozott és várakozott…