„Olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel”

– ez a diakónusok és presbiterek ismertetőjegye Pál apostol szerint. Azok, akik Krisztusért szolgálnak az emberek között, időről időre kitűnnek és megbízatást kapnak. Ez történt a szegedi körzetben szeptember 30-án. Balogh Barnabás lelkipásztor buzdított az imaórán a zsoltár szavaival:

„Adjatok hálát az Úrnak… áldjátok nevét, mert jó az Úr, nemzedékről nemzedékre tart az ő hűsége.” (Zsolt 100,4–5)

A délelőtti istentiszteleten Forgács Endre Mihályt avatta a közösség diakónussá. Emlékezetünk szerint a szegedi gyülekezetnek már volt hasonló nevű diakónusa: Forgács Mihály Endre, az avatandó édesapja, aki évtizedeken át volt a szegedi gyülekezet vezető egyénisége. Fia, aki most szerez szép tisztességet ennek a szolgálatnak, nem tartja magát vezető alkatnak. Inkább kiegyenlítő, béketeremtő szándékáról és szolgálatáról ismert. Ezután is hasonló szellemben akarja végezni ezt a nyájterelő munkát, amit Isten rábíz, új erővel, a Szentlélek pecsétjével. Valóban tapasztaljuk, hogy „nemzedékről nemzedékre tart az Úr hűsége”.

Az avatás gyönyörű harmóniájába egy másik dallam is vegyült: a júniusban megválasztott gyülekezetvezető, dr. Pintér Gábor bemutatkozása. Őt három éve presbiterré avatták, most az áldással kibocsátás történt. Elizeus

„fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illés leesett palástját, ráütött vele a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.” (2Kir 2,13–14)

Illés és Elizeus őrségváltását csoda kísérte. Szegeden is történtek és történhetnek csodák ezután is, de most 40 évi szolgálat után dr. Szili Mihály leteszi, dr. Pintér Gábor felveszi a szolgálat palástját. Pintér Gábor alázatos szolgálatot, Isten akaratának és a közösség érdekeinek buzgó keresését vetítette előre biztató jövőképként. Dr. Szili Mihály áldó imádsága mellett a gyülekezet kirendelte erre a prófétai küldetésre.

A napot ünnepléssel folytattuk Makón. Ott a lelkes kis csapat Szappanos Lajost választotta presbiterré, aki az eddigi odaadó szolgálatot pecsételte meg fogadalomtétellel is. Szegeden és Makón is a Presbiteri Tanács elnöke, Balla András vezette az ünnepélyes beiktatásokat. Meghatottan emlegette Szappanos Lajos bizonyságtételét, akit 51 éves korában szólított meg a körülményeket különösen szervező Isten. Szappanos Lajos testvér ugyanis az élet értelmét keresve a Baptista Teológiai Akadémiára iratkozott be, ott megtért, így lett a makói gyülekezet „angyala”, segítője, s hitünk szerint felvirágoztatója. Köszöntötte őt Balogh Barnabás, a körzet lelkipásztora, és Kovács Bálint, a pócsmegyeri gyülekezet presbitere. Utóbbi a teológia óta jó barátja, s azzal biztatta a felavatott testvért, hogy ne aggódjon, lesz még nehezebb is a szolgálat, jut neki a szenvedésből is, de az Úr soha nem fogja elhagyni sem őt, sem a kicsiny nyájat. A helyi és a szegedi gyülekezet meleg hangú köszöntései után kellemes beszélgetéssel és szeretetvendégséggel forrt egybe a testvériség a körzetnek ezen a verőfényes őszi ünnepén.

Hálásak vagyunk elhívott testvéreinkért, és az ige szavaival indítjuk őket a cseppet sem könnyű útra:

„Akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.” (1Tim 3,13)