Ám 8,4–8 A csaló kereskedők ítélete
Lk 4,16–21 Jézus Názáretben

Magyarázat:

Ámósz próféta kritizálta azokat a kereskedőket, akik csaltak és kihasználták a szegényeket annak érdekében, hogy a legnagyobb hasznot szerezzék. Ámósz is hangsúlyozta, hogy Isten tudja, mit műveltek, és soha nem fogja elfelejteni. Isten meghallgatja az igazságtalanságot szenvedett emberek kiáltását, és soha nem hagyja cserben azokat, akiket kizsákmányoltak és jogtalanul bántottak. Olyan globalizált világban élünk, ahol a társadalmi kirekesztés, a kizsákmányolás és az igazságtalanság uralkodik. A gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre szélesebb. A gazdasági teljesítmény meghatározó tényezővé vált az emberek, nemzetek és közösségek közötti kapcsolatban. A gazdasági kérdések gyakran feszültséget és konfliktust teremtenek közöttük. Nehéz békében élni, ha hiányzik az igazság. Közös keresztségünk révén minden keresztény részesedik Jézus prófétai küldetésében, hogy hirdessük az evangéliumot a szegényeknek és a szenvedőknek, szóban és tettben egyaránt. Amikor felismerjük ezt a küldetést, az Úr Lelke lesz rajtunk is, felvértezve arra, hogy az igazságért munkálkodjunk. Keresztényi méltóságunk arra kötelez minket, hogy úgy beszéljünk és cselekedjünk, amint Ézsaiás próféta könyvében olvassuk, amelyet Jézus felolvasott Názáretben, és ami mindenki füle hallatára beteljesedett:

„Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek…” (Lk 4,18)

Imádság:

Istenünk, Atyánk! Bocsásd meg nekünk a hatalom iránti sóvárgásunkat, és szabadíts meg minket attól a kísértéstől, hogy elnyomjunk másokat. Kérünk, Szentlelked által segíts bennünket, hogy együttérzők legyünk felebarátainkkal. Segíts, hogy így egyek legyünk szent Fiaddal, Jézus Krisztussal, beteljesítve szabadításod ígéretét a szegénység és elnyomás alól. Az ő nevében imádkozunk. Ámen.

Zsid 13,1–5 Buzdítás szeretetre és tiszta életre
Mt 6,25–34 Isten gondviselése

Magyarázat:

A Zsidókhoz írt levél írója óva int a pénz és az anyagi dolgok túlzott szeretetétől. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy soha semmi nem elég. A szöveg emlékeztet bennünket Isten gondviselésére, és arról biztosít, hogy Isten soha nem hagyja magára teremtését. A föld, a folyók és a tenger termékenysége révén Isten jósága biztosítja a bőséges élelmet és az édesvizet, hogy életben tartsa összes teremtményét. Mégis ezek az alapvető szükségletek sok embernek hiányoznak. Az emberi gyengeség és kapzsiság gyakran vezet korrupcióhoz, igazságtalansághoz, szegénységhez és éhezéshez. Erős a kísértés, hogy inkább magunknak, saját nemzetünknek vagy etnikai csoportunknak gyűjtsük és halmozzuk a pénzt, élelmet és a természeti erőforrásokat, ahelyett hogy másokról gondoskodnánk és megosztanánk velük javainkat. Jézus azt tanítja nekünk, hogy nem az anyagi dolgok a legfontosabbak. Elsősorban Isten országát és értékeit kellene keresnünk, bízva abban, hogy mennyei Atyánk ezeket is biztosítja számunkra. Indonéziában az elmúlt pár évben néhány egyház különféle pénzügyi, emberi és oktatási támogatást nyújtott a vidéki térségekben működő kis egyházak számára. A kölcsönös szeretet eme egyszerű és gyakorlati példáján keresztül a keresztény társközösségekkel való egységet mutatják be, amely Isten ajándéka egyháza számára. Éljünk egyszerűbb életet. Ne foglalkozzunk a szükségleteinket meghaladó pénzhajhászással, vagy az erőforrások jövőre irányuló felhalmozásával. Mindez lehetővé teheti számunkra, hogy a földet, közös otthonunkat igazságosabb hellyé tegyük.

Imádság:

Kegyelmes Istenünk! Köszönjük bőséges ajándékaidat! Adj nekünk kegyelmet, hogy minden áldást szerényen és alázatos hálával fogadjunk. Tégy képessé arra, hogy megelégedjünk azzal, amink van, és készek legyünk osztozni másokkal, akik rászorulnak. Add, hogy mindannyian megtapasztalhassuk az egységet a szeretetben, amely tőled származik, Szentháromság Istenünk, aki élsz és uralkodsz örökkön örökké. Ámen.

Zsolt 145,8–13 A teremtett világ dicséri az Urat
Mt 1,1–17 Jézus Krisztus származása

Magyarázat:

„Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez”

– mondja a zsoltáríró, kifejezve ezzel azt, hogy Isten szeretete túlmutat minden etnikai, kulturális, faji, sőt még vallási határon is. Jézus családtörténetének leírása ezt az átfogó szemléletet tükrözi Máté evangéliumában. Miközben az ősi kultúrákban gyakran úgy tekintettek a nőkre, mint akik alacsonyabb rendűek, vagy akik férjük/apjuk tulajdonai, addig Máté négy nőt nevez meg Jézus ősei között. Ketten közülük – Ruth és Ráháb – pogányok voltak. A listában szereplő másik három nő valamilyen súlyos bűn elkövetéséről volt ismert, például gondoljunk csak a házasságtörő Dávid királyra. Azzal, hogy Jézus családtörténetében ilyen emberek lettek említve, Isten az emberi történelem részévé tette őket, és kinyilatkoztatta, hogy Istennél mindenki – férfiak és nők, bűnösök és igazak – szerepel a megváltás tervében. Nem számít, hogy milyen háttérrel. Indonézia 17 000 szigetével és 1340 különböző etnikai csoportjával a világ legnagyobb szigetországa, ahol az egyházak gyakran etnikai alapon különülnek el egymástól. Az ilyen kizárólagosság vezethet egyeseket arra, hogy az igazság egyedüli birtokosaként tekintsenek magukra, ezzel pedig megsebzik az egyház egységét. Az etnikai és a vallási fanatizmus erősödése közepette, valamint a manapság egyre inkább terjedő intolerancia miatt a keresztények azzal szolgálhatják a családokat, hogy összefognak és tanúságot tesznek Isten mindent átfogó szeretetéről, a zsoltárossal együtt hirdetve:

„Kegyelmes és irgalmas az Úr…” (Zsolt 145,8)

Imádság:

Atya, Fiú, Szentlélek egy Istenünk! Hálát adunk neked dicsőségedért, amelyet az egész teremtettségben mindenben kinyilvánítottál. Adj nekünk nyílt szívet, hogy felkaroljuk azokat, akik megtapasztalják a kirekesztettség érzését. Segíts bennünket növekedni a szeretetben, hogy túl tudjunk lépni előítéleteinken és az igazságtalanságokon. Add nekünk kegyelmedet, hogy tisztelni tudjuk minden ember egyedi voltát, hogy sokszínűségünkben megtapasztaljuk az egységet. Ezért imádkozunk szent nevedben. Ámen.

Ám 5,22–25 A lélektelen istentisztelet hiábavaló
Lk 11,37–44 Jézus beszéde a farizeusok és a törvénytudók ellen

Magyarázat:

A keresztények olykor meglehetősen elkötelezettek imádságaikban és az istentiszteleten, de kevésbé aggodalmasak, ha a szegényekről és a kirekesztettekről van szó. Időnként imádkozunk a templomban, mégis elnyomjuk embertársainkat vagy kizsákmányoljuk környezetünket. Az indonéz keresztények elismerik, hogy országukban vannak olyan emberek, akik szenvedélyesen igyekeznek gyakorolni hitüket, de vannak olyanok is, akik elnyomják a más hitűeket, akár erőszak árán is. Lukács evangéliumában Jézus arra emlékeztet minket, hogy Isten valódi tisztelete leginkább az igazságos cselekvésben mutatkozik meg. Különösképpen elítéli azokat, akik elhanyagolják ezt a feladatukat. Ámósz próféciájában Isten elutasítja az istentiszteleti áldozatot azoktól, akik nem törődnek az igazsággal, egészen addig, amíg nem hagyják, hogy „áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak” (Ám 5,24). A próféta ragaszkodik ahhoz, hogy feltétlen kapcsolat álljon fenn az istentisztelet és az igazságos tettek között. Mialatt a keresztények együtt dolgoznak azon, hogy meghallgassák a szegények és az elnyomottak könyörgését, azalatt egy közösségben vannak egymással és a Szentháromság Istennel.

Imádság:

Istenünk, aki védelmezed az özvegyeket, az árvákat és a kitaszítottakat!
Megmutattad nekünk az igazság útját! Segíts nekünk, hogy követni tudjuk az
igazság útját! Add, hogy keresztényként ne csak a szívünkkel és gondolatainkkal, hanem cselekedeteinkkel is imádhassunk téged! A Szentlélek segítsen és
vezessen minket az igazságért végzett munkában, bárhol is legyünk, hogy sok
embert megerősítsünk. Jézus nevében. Ámen.