Országos Lelkipásztori Konferencia Magyarországon
„Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag a szívetekben.” (2Pt 1,19)
2019. november 4–6. között Balatonszemesen tartották a lelkipásztorok éves konferenciájukat.
Biblia-vasárnap
Az ünnep története
Hazánkban több mint száz éve ismert a Biblia-vasárnap. Meghonosítása a Szentírás terjesztéséért hazánkban is sokat tevő Brit és Külföldi Bibliatársulat 1804. március 7-i alapításának centenáriumához kapcsolható. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1904. évi 3. számában erről a következőket olvashatjuk: „Mindenütt készülődnek a közös biblia-vasárnaphoz, melynek megtartására a londoni bibliatársaság hívta és kérte fel az evangéliumi egyházakat, azon alkalommal, hogy e világra ható társaság a maga százéves fennállását ünnepli… Vegyünk részt mi is magyarhoni bibliai keresztyének a biblia vasárnapján hálaadó szívvel…” Idővel az új keletű jeles nap meggyökerezett és többé-kevésbé állandósult a protestáns egyházakban más és más dátumhoz kapcsolódva.
Az evangélikusok a reformáció napjának közelébe, október utolsó vasárnapjára, a reformátusok március első vasárnapjára tették e jeles napot, mi baptisták pedig – 1990 táján felelevenítve a második világháború előtti gyakorlatunkat – november második vasárnapján tartjuk a Biblia-vasárnapot a Szentírásért való hálaadás, a bibliaolvasás és a bibliaterjesztés szorgalmazása jegyében.
Az örökké megmaradó és megtartó Biblia
A Biblia-vasárnapot gyülekezeteinkben talán nem is kellene megtartanunk, hiszen prédikációinkban folyamatos a buzdítás, hogy szeressük és olvassuk a Szentírást, és nincs olyan családunk, ahol ne volna több példány is a Bibliából.
Mielőtt arról szólnánk, hogy mi is ez a könyv valójában, érdemes megvizsgálnunk, hogy mi nem a Biblia.
A Biblia nem tudományos igazságok megfogalmazására szánt szakkönyv. Sokan egész életükben vívódnak, hogy a tudománynak vagy a Bibliának van-e igaza, holott ez álkérdés. A tudomány nem képes sem kérdezni, sem választ adni oly kérdésekre, amelyekre a Biblia választ ad. Életünk igazán nagy kérdéseit a tudomány még csak nem is érinti. A Biblia a láthatatlan valóságokra, a tudomány a megfoghatóra tekint.
A Biblia nem Isten által tollba mondott egyöntetű bölcsességkönyv. A Szentírás szellemében, lelkületében ugyan tényleg egységes, de a maga hatvanhat könyvében számos szerző számos műfajt használ, s ezek mindegyike a maga módján szólongat bennünket.
Az egyik irat krónika, a másik nemzetségtáblázat, a harmadik pedig himnusz.
A Biblia minden sora az ihlető Szentlélek értelmezésével lesz teljessé, és mindig személyes állásfoglalásra, a hit döntésére kényszerít, és éppen ezzel táplálja és élteti lelkünket.
A Biblia nem vészhelyzet idejére rendelt lelki elsősegélynyújtó kézikönyv, amit egy-egy meghatározott oldalán vagy csak úgy találomra felüthetünk, ha éppen bajban vagyunk.
A Biblia mintegy másfél ezer oldala egyetlen dologról, az Örökkévaló üdvözítő tervéről szól és a testté lett Igére mutat. Ebben a tekintetben valóban szerves egységet képez. Megértéséhez ebből a döntő mondanivalóból, vagyis az „egészből” kell kiindulnunk, és így megérteni a részt, az egyes sorokat, sőt szavakat is, és nem fordítva. Ezért tanácsos az Áhítat szerinti bibliaolvasás, és ha tehetjük, valamilyen rendszer szerint a Szentírás egészének elolvasása.
Ha már világosan látjuk, hogy a Biblia sem nem tudományos szakkönyv, sem nem egységes életbölcsesség-gyűjtemény, nem is lelki elsősegélykönyv, akkor már határozottan megfogalmazhatjuk, hogy a Biblia Isten igéje, az ő üzenete hozzánk, amelyre változatlanul igaz a Szentírásban több ízben is megfogalmazott kijelentés: bár a szilárdnak tűnő ég és föld is elmúlik, de az ige megmarad örökké. Ha ezzel a tudattal vesszük naponta kezünkbe a Szentírást, akkor előbb-utóbb felfedezzük, hogy ez a könyv több, mint betűk összessége, mert a benne rejlő isteni ige révén értelmet ad az életünknek. Számos dolog elveszítheti jelentőségét, ami korábban nagy hatással volt reánk, akár úgy, hogy már csömört vált ki belőlünk. Egy férfi önéletírásában olvastam, hogy kisfiúként szenvedélyesen gyűjtötte a bélyegeket, örült minden egyes új darabnak, amit elkérhetett valakitől, és gondosan beilleszthette albumába. Aztán egy jómódú rokona egyszerre kétszáz darab értékes bélyegsorozattal ajándékozta meg. A minden fáradság nélkül ölébe hullott nagy érték egy szempillantás alatt kioltotta értelmét vesztett gyűjtőszenvedélyét. Azóta nem érdeklik a bélyegek…
Az élő, örök Igével azonban sohasem lehet betelni. Megtérésem óta, mintegy hetven éve mindennapos olvasmányom a Biblia, és még most is van friss mondanivalója számomra, olykor egészen új, sorsfordító is. Erre a világ egyetlen más remekműve sem lenne képes…
Sok mindennel foglalkozunk, sok mindent gyűjtünk életünk során. Pál apostol e jelenséggel kapcsolatban arra int, hogy végül tűz fogja megpróbálni, amit gyűjtöttünk, és e tűzben csak az marad meg, ami örök érték, de minden, ami értéktelen, megég (vö. 1Kor 3,12k). Ha az Ige ismeretét tekintjük a legfőbb értéknek, s elménket azzal töltjük meg, akkor ez megmarad. Nem elkülönülten, valami lelki széfbe zárva, hanem lényünket megnemesítő, másokat is boldogító cselekedetté, életté válva. Ahogy ezt Angelus Silesius 17. századi misztikus egyházi költő is megfogalmazta:
Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod, Istenné, ha hiszed, s földdé, ha azt imádod.
Ha nem a Szentírás igéje tölti ki lényünket, akkor – mivel a szív nem viseli el az űrt – más fogja majd helyét birtokba venni. A modern kor különféle bálványai, amelyekre éppúgy érvényes, mint a régiekre, hogy „A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit” (Ézs 44,9).
Egy idős lelkész szívesen idézett föl egy történetet a háború idejéből. Gyülekezetéből besoroztak egy fiatalembert, aki a frontra magával vitte és zubbonya bal felső zsebében tartotta kedves Bibliáját. Egy ütközetben eltalálta egy puskagolyó, de azt felfogta a szíve fölött hordott Biblia. Így életben maradt. Jelképes üzenete van e történetnek: ha jelen van életünkben Isten igéje, akkor az nem egy puskalövést, hanem lelkünk ellenségének elveszejtő támadásait, kísértéseit is képes hatástalanítani. Az örökkévaló Ige megtart minket is az örök életre.
A Biblia legfőbb értéke az, hogy általa és benne Jézus Krisztussal élő közösségre jutunk. A bibliatanulmányozás fő célja nem az ismeretgyűjtés és nem az érdemszerzés. A Megváltó minden igeolvasónak mondja a Biblia igéiről: „azok rólam tesznek bizonyságot” (Jn 5,39), és akkor érik el Istentől rendelt céljukat, ha általuk valaki Jézus Krisztusra talál.
Lehet-e más célunk e napon, mint hogy Istenünk segítségét kérve megfogadjuk a kedves ének szavát:
Szent igéd szerint vágyom élni,
Erre bizton építhetek.
Nem veszhet kárba abból semmi,
Amit ígérsz, mind megteszed.
E világon elmúlik minden,
Az ég s föld egykor összedül,
De mit megírtál szent igédben,
Nem marad betöltetlenül.
(Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 176)
A magyar baptisták hitvallása a Szentírásról
Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott igéje. E művet a Szentlélektől ihletett emberek írásaiból az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze. Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során – minden lényeges hibától megőrizte. A Szentírás részleteiben és egészében a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk. Belőle megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat, és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget. A teljes Írás – összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában értelmezve – a keresztény hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója.
Legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban, és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk.
AlapVető 2. évfolyam 21. szám
Megjelent a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ következő hírlevele, amit az alábbi linken lehet elolvasni.
Magyarországon is megjelent az Inspiráló Biblia
Hosszas előkészítő munka után Magyarországon is megjelent a több nemzetközi rangos elismerést is magáénak tudó Inspiráló Biblia, amelynek hivatalos bemutatóját tegnap szakmai workshop keretében tartották Budapesten. A Veritas és a Harmat Kiadó közös gondozásában megjelent kötet nemzetközi népszerűsége abban is rejlik, hogy újszerű megközelítésével, az igére való reflektálásra is alkalmas felületekkel, valamint több mint 400 színezhető kreatív illusztrációval is segíti a Szentírás szövegében való intenzívebb elmélyülést és a Biblia rendszeres olvasását. A kötet kapcsán a tervek szerint a közeljövőben országszerte inspiráló műhelyek is indulnak, ahol a hagyományos bibliaolvasás és igemagyarázat mellett a résztvevők kreatív tevékenység során, a ma népszerű Bible Journaling, illetve scrapbook technikák elsajátításával is közelebb kerülhetnek a Biblia üzenetéhez.
A szociális munka napja
A szociális munka napja alkalmából ünnepi rendezvényt tart a Magyarországi Baptista Egyház 2019. november 12-én, kedden 10 órától a Wesselényi Utcai Baptista Imaházban, ahol a baptista szociális segítő munkáért járó díjak kerülnek átadásra!
A vendégszeretetről
A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.
(Zsid 13,2)
A fenti bibliai mondat bizonyítására egy teljes bibliai történet szolgál, melyben az Úr megjelent Ábrahámnak Mamré tölgyesében (1Móz 18,1–8).
A keleti emberek számára még ma is sokkal jelentősebb esemény a vendégfogadás, mint a nyugati kultúrában. Bennünket ugyanis sokszor akadályoz a vendégfogadásban, hogy túlságosan a külsőségekben gondolkodunk: Hogy néz ki az otthonunk? Mivel kínáljuk majd a vendéget? Miről beszélgessünk? Lehet, hogy ezekre a kérdésekre nem fog most sem választ kapni az olvasó, de egy megfelelő szemlélet segíteni fogja abban, hogy egy jó útra találjon.
Miért jó vendéget fogadni otthonunkba? Miért hasznos olyan vendégséget rendezni, amely nem rokoni, baráti vagy üzleti együttlétről szól, hanem amelyben valakit talán először látunk vendégül, vagy akihez először megyünk vendégségbe? Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, hogy kiderüljön, milyen lényeges emlékeink vannak a vendégségekkel kapcsolatban: Az, hogy jól éreztük magunkat? Hogy pompás lakoma várt minket, lakomával fogadtuk őket? Hogy gyönyörködhettünk együtt a család fotógyűjteményében? Hogy megcsodálhattuk, megmutathattuk a lakás néhány titkát? Hogy bekukkanthattunk a vendégszobába? Vagy hogy milyen régen beszélgettünk ilyen jót? Hogy jó lenne még találkozni? Hogy a vendégek vagy vendéglátók kitörölhetetlen nyomot hagytak bennünk? Kik voltak ránk nagy hatással? Miért?
Azokból tanuljunk!
Gyerekkoromból eszembe jut néhány vendég, akik látogatását sosem fogom elfelejteni. Talán 4-5 éves lehettem, amikor édesapám egyik lelkésztársa nálunk járt. Máig emlékszem, hogy egy Tokióban vett festett tojást hozott nekem ajándékba. Sokáig őriztem, mígnem megsérült. Megsirattam. De ez a bácsi akkor tanított nekem egy kis dalt is, amit máig is hibátlanul tudok.
„Hogy mi lesz belőled, nem tudod,
nem is sejted, nem is gondolod.
Orvos lesz belőled vagy cipész,
mind a kettőhöz kell józan ész.
Ész nélkül az ember semmi sem,
de becsület nélkül annyi sem.”
Iskolás koromban pedig egy különös vendég érkezésére készült a családunk. Édesapám fiatalkori barátját vártuk, aki akkor orvos-misszionáriusként szolgált Pakisztánban. Izgalommal készültem én is az érkezésére, hisz a szüleim rengeteg kalandos történetet meséltek róla. Amikor megérkezett hozzánk, rögtön tudtam, hogy én is fogadni akarom valamivel. Zsebemben az összegyűjtött kis pénzemmel elindultam a cukrászdába krémest venni. Miért azt? Mert én azt szerettem a legjobban. Boldogan és büszkén vittem haza, hogy én is vendégül láthatom a „nagy misszionáriust”. A tőle akkor kapott ajándékot, egy újszövetségi Bibliát 50 év után is nagy becsben tartom. Akkor mi vendéglátók voltunk, mégis úgy éreztem, hogy én vagyok a megajándékozott.
Szüleim nagyszerűen értettek ahhoz, hogy a vendégek úgy forduljanak meg nálunk, hogy meghatározó emlékekké váljanak bennem, gyerekben is.
Hogy érték ezt el? Úgy, hogy már hetekkel előtte úgy beszéltek a vendégről, hogy felkeltsék a kíváncsiságomat. Hogy azt érezzem, én is szeretném megismerni ezt a nagy, titokzatos vagy különös embert.
Ez az egyszerű gyakorlat a gyermeknevelésben óriási haszonnal jár, mert a vendégek tágítják a gyerekek közösségi tudatát, közösségi érzését. Ezen keresztül ösztönösen megsejtik, hogy egy sokkal nagyobb közösség részei ők is, hogy sokakkal tartoznak egybe.
A szülők számára van még egy titkos fegyver arra nézve, hogyan nevelhetik a gyereküket vendéglátásra, vendégszeretetre: bátorítsuk, hogy ő is hívhat és hívjon is vendéget! Segítsünk neki abban, hogy ő maga válassza ki, kit szeretne elhívni! Ne csak saját korosztályára gondoljunk, hiszen egy gyereknek sokkal többet jelent egy általa nagyra tartott emberrel való találkozás: egy tanárral, egy sportolóval, énekessel, íróval vagy a gyermeket érdeklő tudománnyal foglalkozóval. Segítsünk neki a meghívásban! Közösen gondoljuk végig a tennivalókat, hogy mit kell megvásárolnia (akár a saját pénzéből). Beszéljük meg a találkozó helyszínét a lakásban, rendezzük el a vendégváróasztalt, készüljünk lázasan a gyermekkel együtt a vendég fogadására! Életre szóló élményt adunk így gyermekünknek.
A vendégfogadás gazdagodást okoz, ha nem is anyagi értelemben. Hiszen a lényege az, hogy a maga egyszerűségében és természetességében megnyitjuk az otthonunkat valaki előtt. Ezáltal beengedjük oda, ahol megláthatja, hogyan élünk, milyenek is vagyunk valójában – vagyis igazából magunkat nyitjuk meg valaki előtt azért, hogy ő otthon érezhesse magát, és ő is megnyíljon előttünk.
Keresztény emberek, hívő családok számára egy különös jelentősége is van a vendéglátásnak. Az alábbi történet ezt jól megvilágítja:
Egy teológiai professzor a misszióról tartott előadást a lelkész szakos hallgatóknak, és a következő kérdést szegezte nekik.
– Tudjátok-e, hogy ma, a 21. században mi az evangelizáció legfontosabb eszköze?
– Házi közösségek, zenei evangelizációk, kiscsoportos alkalmak, Alpha-kurzus, jó szórólapok, Biblia-osztás, internet, Facebook-kampány stb. – sorolták a diákok.
Az előadó továbbra is kérdőn várta a választ, de a hallgatóknak már semmi nem jutott eszükbe, amikor a professzor végül kimondta a titkot:
– A vendégszeretet.
Jusztinusz mártír 2. sz.-i keresztény tanító tökéletesen tudta ennek igazságát. Amikor egyszer megkérdezte tőle egy filozófustársa, hogy mit jelent kereszténynek lenni, egyszerűen ezt válaszolta: „Gyere, nézd meg, hogyan élek, akkor talán megtudod!”
A krisztusi vendégszeretet végső célja különös módon az, hogy az emberek tovább már ne vendégek legyenek közöttünk, hanem otthon érezzék magukat nálunk. Ezért buzdít Péter apostol így:
Legyetek egymás iránt vendégszeretők…
(1Pt 4,9)
A vendéglátás középpontjában természetesen nem a lakás megmutatása van, nem is az étkezés vagy valamilyen közös tevékenység (kivétel a gyerekek számára, vagy ha eleve az a cél), hanem a beszélgetés, egymás kölcsönös mélyebb megismerése, amelyen keresztül hatással vagyunk egymásra. Ahol lépésről lépésre egyre több mindent feltárunk az élethelyzetünkből, a történeteinkből, a véleményeinkből, a szemléletünkből, a hitünkből. Ahol végül fesztelenül megvitathatjuk a világ dolgait.
Aki elfogad egy meghívást, tudja, hogy bár illik apró ajándékot vinni a háziaknak, de a legfontosabb, hogy legjobb önmagunkat, magunkból a legjobbat vigyük „ajándékként”. Ahogy József Attila kezdi Ajándék című versét:
A szívem hoztam el, csinálj vele
Amit akarsz.
Mi mozgatja a jó vendégeskedést? A kölcsönös és őszinte érdeklődés. A meghívás és a meghívás elfogadása azt jelzi, hogy kölcsönösen megvan a vendéglátóban és a vendégben is a készség egymás mélyebb megismerésére.
Milyen hibákat követhet el a vendéglátó azon túl, hogy nem a beszélgetést helyezi középpontba? Például ha ő nemigen nyílik meg, de faggatja, szinte kikérdezi a vendéget mindenről. Vagy ha túlzottan saját történeteit és gondolatait akarja elmondani, és az általa választott témákat kényszeríti a beszélgetésre.
Mivel a keresztény ember kultúrember, a vendéget az ajtóban fogadja, betessékeli, lesegíti a kabátot, bekíséri és leülteti a vendéget, megkínálja.
A beszélgetés során nem beszél bele a másik mondandójába, a beszélgetésen belül nem folytat másik párhuzamos beszélgetést, ezzel szétválasztva a társaságot.
Vendéglátóként jó mindent megtennünk azért, hogy a vendég jól érezze magát, tiszteletet tapasztaljon, őszinteséget érezzen. Vendégeinknek érezniük kell, hogy életük fontos, különleges értéket képvisel, és hogy Isten szereti őket.
És olykor mindannyian egy nagyszerű tapasztalat részesei lehetünk, ahogy Kosztolányi Dezső fogalmazta meg Hajnali részegség című versében:
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
A krisztusi vendégszeretet célja is az, hogy már ne vendégek legyenek közöttünk az emberek, hanem otthon érezzék magukat nálunk. Mert sosem tudhatjuk – ahogy Ábrahámmal is történt –, hogy melyik vendégünkben tisztelhetünk egy angyalt!
Novemberi gyakorlatok
A vendégszeretet, a látogatás közösséget épít
Baptista közösségünkben november a vendégszeretet hónapja. Három nagyszerű gyakorlat vár ránk a következő hetekben, amiket ha megteszünk, gazdagodunk általuk.
1. Hívjunk meg egy gyülekezeti személyt, házaspárt, családot vendégségbe hozzánk!
2. Hívjunk meg egy olyan szomszédot, munkatársat, aki még sosem volt nálunk!
3. Hívjunk meg egy kávéra, üdítőre olyan személyt, akit eddig még nem ismertünk!
A krisztusi vendégszeretet célja az, hogy már ne vendégek legyenek közöttünk az emberek, hanem otthon érezzék magukat nálunk.
Mert sosem tudhatjuk, hogy melyik vendégünkben tisztelhetünk egy angyalt!
Bemerítés a debreceni Szappanos utcai gyülekezetben
2019. október 6-án hat fehérruhás tett bizonyságot Krisztusba vetett hitéről a Debreceni Szappanos Utcai Baptista Gyülekezetben. A bemerítés szolgálatát Papp János egyházelnök, ügyintéző lelkipásztor végezte.
Baptista Művészeti Napok 2019
