Azt hallom, hogy az USA több városában feloszlatják a rendőrséget, mert a „nép” veszi kezébe az irányítást. Nem kell rendőrség, ne hatalmaskodjanak.
Közben meg fosztogatásokról, önbíráskodásokról, zűrzavarról lehet képeket, videókat látni. Tüntetnek, gyújtogatnak már Európa több országában is egy eddig ismeretlen ember megölése kapcsán, miközben embereket, köztük rendőröket sebesítenek meg súlyosan. Történik mindez a szabadság nevében és érdekében, de eközben egyre többen érzik fenyegetve magukat.
Mi történik? Mi van a világgal? Megzavarodtak az emberek? Vagy mi maradtunk le valamiben?
Nem vállalkozom az okok, a politikai-gazdasági szálak, a lelki/ideológiai hatások elemzésére. Van véleményem, mint ahogy bizonyára legtöbbünknek. Csak felemelni szeretnék valamit: a normalitást.
Mert a normalitás érték.
Szerintem az a normális, ha nem üvöltözünk és verekszünk az utcán.
Szerintem az a normális, ha tiszteljük a felsőbb hatóságokat, köztük a rendőrséget.
Szerintem az a normális, ha elítéljük a bűnt, de nem úgy, hogy újabb bűnök sokaságát követjük el.
Szerintem az a normális, ha meghallgatjuk egymást, a hozzánk képest másként gondolkodókat is, és nem csak a magunk világában hergeljük önmagunkat és egymást.
Szerintem az a normális, ha szeretjük a békét, a rendet, a kölcsönös megbecsülést, és nem élvezzük a káoszt, a rombolást és az erőszakot.
Szerintem az a normális, ha meggondolatlanul nem általánosítunk és ítélkezünk sem az USA-ban (pl. a rendőrök fajgyűlölők, a feketék bűnözők stb.), sem itthon (pl. a gazdagok gonoszak, a cigányok bűnözők, a keresztények kirekesztők, a fiatalok lusták stb.).
Szerintem az a normális, ha minden embert tisztelünk, az életet megbecsüljük, és környezetünket, benne értékeinket óvjuk.
Szerintem az a normális, ha a férfi férfi, és a nő nő. A gyerek gyerek, aki nevelhető és nevelendő.
Szerintem az a normális, ha a házasságban a nő és a férfi szövetséget köt, és nem csak „együtt vannak”.
Szerintem az a normális, ha előbb van a holtomiglan-holtodiglan, mint az oá-oá.
Szerintem az a normális, ha vannak normák, köztük örök normák is, és nem mindenki maga dönti el, hogy számára mi az igazság és az érték.
Szerintem az a normális, ha van normaadó, Akit tisztelünk és – legjobb esetben – követünk.
Szerinted is?
Papp János egyházelnök
