Nagyra tartjuk egymást 2021. június
A hónap igéje
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” (Fil 2,3)
A hónap gondolata
Nagyra tartani csak egyenrangú emberek tudják egymást. Azok, akik tudják, hogy őket a többiekkel azonos elbírálás, azonos megbecsülés illeti meg. Ahogyan tisztelni is azokat tudjuk igazán, akikkel szemben ezt nem a szabályok írják elő nekünk. Mert a tisztelet, a nagyrabecsülés, az elismerés csak akkor igazi, ha belülről fakad, nem pedig egy elvárás teljesítéseként mutatkozik. Talán Pál apostol minderre gondol következő mondatában: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28) A családi, munkahelyi vagy gyülekezeti állapotaink, szerepeink természetesen különböznek: feleségek vagy férjek, anyák vagy apák, szülők vagy gyermekek, főnökök vagy beosztottak, elöljárók vagy tagok vagyunk. Ebből fakadnak szerepeink és különböző feladataink. Mindez könnyen azt sugallja, hogy némelyek különbek a többieknél. Szeretjük alá-fölé rendeltségi viszonyokban látni magunkat és másokat. Ez mintha biztonságot adna a kapcsolatok szövevényében. Pedig Pál apostol másutt is emlékeztet az alapvető egyenrangúságra: „Mert ki tesz téged különbbé?” (1Kor 4,7)
Ha becsülni, nagyra tartani akarjuk egymást, akkor az egymás közötti viszonyt nem uralhatja le a szerepünkből fakadó tevékenységünk vélt nagysága. Újra csak Pál apostolra kell hivatkozni, aki azt tanácsolja a barát és tanítvány Timóteusnak – aki egyébként vezetője volt a gyülekezetnek –, hogy a közösségben akkor tudja a nagyrabecsülését megmutatni még nehéz, kiigazítást igénylő helyzetekben is, ha az idősebb férfival mint apjával, a fiatalabbal mint öccsével, az idősebb asszonnyal mint anyjával, a fiatalabbal pedig mint húgával bánik (1Tim 5,1–2).
Hogy nagyra tartsuk egymást, erre csak akkor vagyunk képesek, ha nem csupán mondjuk, hanem testvérnek is látjuk a másikat.
A hónap gyakorlata
Szavakkal is fejezd ki elismerésedet, nagyrabecsülésedet a többiek iránt!
A hónap imája
Jó Atyám, add, hogy meglássam, micsoda megtiszteltetés, hogy családom tagjaihoz tartozom, hogy munkatársi közösségben dolgozom, hogy gyülekezetem része vagyok!
Köszönöm neked!
Élő közvetítés: lelkipásztor-beiktatás és -avatás a Budafoki Baptista Gyülekezetben
2021. május 30-án 9:30-tól a Budafoki Baptista Gyülekezet ünnepi istentisztelet-közvetítéséhez csatlakozhatunk, melyen Papp János egyházelnök lelkipásztori beiktatását, valamint Halász Attila lelkipásztori avatását és beiktatását követhetjük figyelemmel.
Vitaverseny – nemzeti döntő
Magyarországon dr. Áder János köztársasági elnök a védnöke annak a klímaváltozással foglalkozó vitaverseny-sorozatnak, amelynek nemzeti döntőjére és díjátadó ünnepségére a Magyar Nemzeti Múzeumban 2021. május 27-én került sor. A „Climate of Change” elnevezésű projekt vitaversenye 13 európai országban, egy időben és hasonló szabályrendszer szerint került megrendezésre. Hazánkban a Baptista Szeretetszolgálat a házigazdája annak a versenynek, amit két korcsoportban, közép- és felsőfokú oktatási intézmények körében hirdettek meg. A nemzeti viták során a csapatok között kutatáson alapuló érvek és cáfolatok ütköztetésére került sor egy strukturált és egységes keretrendszerben, felkészült bírák részvétele mellett.
A viták tételmondatai az éghajlatváltozás hatásait, a fogyasztási szokásokból fakadó károsanyag kibocsátást és környezetszennyezést, valamint ezzel összefüggésben az elvándorlás hatásait vizsgálták, illetve a fentiek összefüggéseire hívták fel a figyelmet.
Összességében az „End Climate Change, Start Climate of Change”, röviden „ClimateofChange”, mint az Európai Unió által támogatott projekt, a Földet és az emberiséget érintő globális kihívásokra kívánja felhívni a fiatalok figyelmét. Magyarországon a 24 csapat 43 fordulóban, 126 fő részvételével angol és magyar nyelven mérte össze tudását.
A mai döntő házigazdai feladatait Ágai Kiss András sportújságíró vállalta, fellépett Mező Misi, a Magna Cum Laude együttes frontembere. A projekt magyarországi nagykövete Döbrösi Laura színésznő, a szervező Baptista Szeretetszolgálatot pedig Dr. Szilágyi Béla elnök és Gál Dávid ügyvezető igazgató képviselte a Nemzeti Múzeumban.
Imanap a baptista oktatási intézményekben
A 2020 és 2021 év nehézségei felhívták figyelmünket arra, hogy sebezhetőek vagyunk. Nincs igazi megoldás, csak Jézus Krisztusban, aki minden betegségünkért, szenvedésünkért meghalt a kereszten, és mindezek felett győzedelmeskedett.
Tarts velünk! Légy részese annak a csodának, amire már régóta várunk!
imanap #imalánc #tartsvelünk #Baptista #baptistaoktatás #Biblia
„Hiszek Szentlélekben”
Hosszabb ideje forgatom szívemben e rövid mondatot. Írni szeretnék róla, de nehezen indul meg gondolataim folyama. Pedig nem vagyok forrásszűkében. Glédában áll dolgozószobám polcain tucatnyi könyv, amelyek mind róla szólnak, az Istenség harmadik személyéről. A világháló is közel hétszázezer Szentlélekkel kapcsolatos, magyar nyelvű találattal sietne segítségemre. Egy hittudományi előadásra készülve bátran merítenék a kínálkozó ismerettengerből, de most nem tehetem, mert írásom címének kezdőszava nem az, hogy „Hiszünk”, hanem az, hogy „Hiszek”.
Ezúttal tehát nem arról van szó, amire a megváltottak megszámlálhatatlan serege két évezred során, a Szentírást tanulmányozva és egymás hite által épülve eljutott. Most az a feladatom, hogy megfogalmazzam azt, amit asztali beszélgetés során a serdülő unokámnak, kórházban a betegtársamnak, céltalan életével hozzám forduló felebarátomnak mondanék el, hogy én miért is hiszek Szentlélekben… Hiszek Szentlélekben, aki megelevenítette számomra az Igét. A családban és az újpesti vasárnapi iskolában gyermekségemtől fogva alaposan megismerhettem a Szentírás szövegét. Megtérésemkor azonban valami rendkívüli változás történt a Bibliához fűződő viszonyomban. Az addig csak értelmemben fölhalmozott szavak életre keltek bennem; a teljes Írás átlényegülve, személyes barátként, a földi életen át az öröklétre vezérlő, hitet ébresztő, hitemet éltető és növelő, végtelenül bölcs és megfellebbezhetetlen tekintélyű vezérlőmmé lett.
Hiszek Szentlélekben, aki meggyőzött arról, hogy az Örökkévaló az én Édesatyám, akihez félelem nélkül, bizalommal járulhatok mindenkor. Így tártam elé egykor a lelkipásztorságra készülve jövőm lehetséges anyagi alapjairól szőtt elképzeléseimet is. A Szentlélek által hat évtizede érkezett el hozzám Atyám máig érvényes és működőképes válasza, hogy ennek gondját nemcsak félrevethetem, hanem félre is kell vetnem, mert ő lesz az én örökségem (5Móz 10,9).
Hiszek Szentlélekben, aki szememet megnyitotta, hogy a Golgotán, gonosztevők társaként ártatlanul kivégzett názáreti Jézusban felismerhessem előbb az Isten Bárányát, aki által eltöröltettek bűneim, sőt ezzel szinte egyidejűleg életem Urát, aki mennybe ment, hogy hajlékot készítsen nekem, ahol majd mindörökké vele lehetek. Ám a Szentlélek által lett bizonyossá, hogy Megváltóm tényleg Immánuel, aki láthatatlanul és mégis valóságosan velem van mindennap, a világ végéig. Így valósulhatott meg például az, hogy a nyolc és fél órás szívműtétemet követő órákban becsövezve és bedrótozva, arcomon oxigénmaszkkal, igen nyomorúságosan érezve magam, bizonyosan tudhattam, hogy ő most is velem van.
Hiszek Szentlélekben, aki újjászületésemkor testvérek miriádjaival ajándékozott meg, amikor betagolt, bemerített a Krisztus-testbe, a gyülekezetbe. Ámulva élem át meg újra e csodát, nemcsak akkor, ha példának okáért ezernyi magyar hittestvéremmel lehetek együtt egy sportcsarnokban, hanem akkor is, ha egy albániai garázsban imádkozom együtt egy számomra érthetetlen szavú, éppcsak hogy megalakult gyülekezettel. Csodálom az isteni Lelket, ahogy egyesít minket, a különféle múlttal és háttérből érkezőket, fajunk, nemünk, neveltetésünk, anyagi helyzetünk és jellemünk egyébként áthidalhatatlan eltéréseivel – sőt azok ellenére – az egymást elhordozó szeretetben. Nincs emberi eszme, érdek vagy erő, amely ehhez hasonló teljesítményre képes lehetne!
Hiszek Szentlélekben, aki nemcsak leleplezte bűneimet, hanem dacos énem megtagadására késztetve a töredelem útjára terelt, és bocsánatkérésemre válaszul bizonyossá tett arról, hogy eltöröltettek bűneim, többé nem kell a kárhoztatástól félnem. Ám nemcsak égi Atyám előtti bocsánatkérésre képesít, hanem arra is, hogy ha valakinek – akár a gyermekemnek vagy éppen egy bolti eladónak – panasza van ellenem, büszkeségemet félretéve, késedelem nélkül rendezzem vele kapcsolatomat.
Hiszek Szentlélekben, aki kalauzol, gyámolít, és így megóv attól, hogy eltévedjek a világ útvesztőjében, aki lelkipásztorként is égi irányítóm, s ezáltal kizárja azt, hogy világtalanokat verembe juttató vak vezető legyek.
Hiszek Szentlélekben, félelmeim és óvatoskodásaim legyőzésében megsegítő Bátorítómban; csalódásaim, gyászom és csüggedésem ellenében hathatós Vigasztalómban.
Hiszek Szentlélekben, aki szárnyakat ad imádságaimnak, és könyörgésem hiányait az Atya előtt kipótolva, velem és szinte helyettem is esedezik mindenkor.
Hiszek Szentlélekben, aki a szószéken is hatalmasan cselekszik, mert miután megértettem azt, hogy mit is mondhatott az alapige „akkor és ott” az első olvasóknak, mindezt éltető ráadásként kiegészíti a könyvekből soha meg nem tudhatóval, az „itt és most” eligazító üzenettel. Így kaphatnak feleletet ismereteim fájdalmas behatároltsága ellenére is hallgatóim arra a talán ki sem mondott, de mégis égető kérdésükre:
„Mit tegyek, Uram?” (ApCsel 22,10)
Hiszek Szentlélekben, aki bár újjászületésemkor már lakozást vett bennem, de a teljességet sóvárogva naponta mégis, ismételten így kérlelem:
„Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám”.
Pünkösdről mai nyelven
„Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem! Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem képessé tette őket erre.” (ApCsel 2,2–4)
Ha egy mai nem hívő ember, aki már vagy még nem ismeri a mi Bibliánk kifejezéseit, a pünkösd megszokott fordulatait, azt kérdezné tőlem:
– Mi történt az első pünkösdkor? Mi is az a pünkösd? –, én azt mondanám neki:
– Egy bomba jó adás történt! Egy addig soha nem hallott, nagy erejű, olyan áradó adás történt, melyre minden más adás fölött azt mondaná, ha hallotta volna vagy hallaná, hogy ez KIRÁLY! Jézus tanítványai pedig ezt együtt és egyszerre tudták fogni.
– De ki volt az a nagy adó?
– Az Isten, aki nemcsak van, hanem hatásai is vannak, áradó hatásai, sőt hatásai által lehet következtetni létére, valóságára. Ezt az adást, hatást fogták az ő tanítványai.
– De, hogyan fogták?
– Úgy, hogy volt valaki ezen a földön, akit a kereszténység Úr Jézus Krisztusnak nevez, aki három éven át arra tanította őket, hogy hogyan lehet ráállni erre a hullámhosszra. És azért tanította őket erre, hogy ha majd ő nem lesz testileg velük, velünk, ezen a hullámhosszon, az ő nevében, az ő nevére ráállva majd újra foghatják, foghatjuk őt, a nagy adást, a nagy adót, az Isten áradó hatásait, és ez a hatás ővele azonos lesz, tehát személy lesz, mint ő az ő ereje által. Így lesz ő maga bennük. Krisztusnak ezt a személyes erejét nevezi a Biblia Szentléleknek, Krisztus Lelkének vagy az Isten Lelkének, ami különös módon nem valami, hanem valaki, tehát személy.
Valahogy így kezdeném a magyarázatot pünkösdről. És ha ez a mai modern ember tovább kérdezné tőlem:
– Na jó, hát ebből most már valamit sejtek, de mi volt az eredménye ennek a nagy adásnak, vagy ennek a hatásnak?
– Az lett az első hatása, hogy ennek a nagy adónak és nagy adásnak egy reléállomása (közvetítőállomása) keletkezett egy ókori keleti ország fővárosában, Jeruzsálemben. Ennek még ma is ez a neve. Ez volt az első kis reléállomás a világon. Azóta már sok millió ilyen reléállomás keletkezett, ezt nevezték és nevezzük most is keresztény egyháznak vagy pontosabban gyülekezetnek, melynek az a feladata, hogy fogja és továbbsugározza, továbbadja ezt az adást. Add tovább mozgalommá lett. Csak így éri el Istentől rendelt célját… (vö. „királyi papság”; 1Pt 2,9!).
Ezt a mai modern nem hívő ember is megértené talán. Ha nem is egészen, de annál valamivel többet, mint ha a Biblia szavait olvastam volna csak el a máig legegyszerűbb, legérthetőbb fordításban. Például így: „Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem! Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem képessé tette őket erre.” (ApCsel 2,2–4)
De ebben a házban, az imaházban – ki-ki nevezze meg a maga gyülekezetét – mindenki többet is megtudhat Isten titkaiból, sőt ezek megfejtéséről is, csak el kell mennie egy keresztény imaházba vagy templomba, és meg kell hallgatnia ezeket.
Az előbb említett ember azonban azonnal hozná a maga öröklött és örök kifogásait:
– Ebből az egészből annyit értettem meg – mondaná –, hogy „egyház”. No, nekem megvan a véleményem az egyházról, mely egészen más, mint amit az előbb hallottam. Ott sem oké minden. – Én meg azt mondanám erre:
– Igaza van. De tetszett-e már úgy hallgatni – mondjuk – a Petőfi-adót vagy valamikor a Szabad Európa adását, amit szándékosan állandóan zavartak, hogy az recsegett-ropogott meg befütyült meg zörgött, és valakinek a beszéde is belehallatszott, de mégis végighallgatta, mert kíváncsi volt egy rádiójátékra, egy rockkoncertre vagy egy politikai műsorra? Bizonyára. Közben bosszankodott, hogy nem jó az adás, nem tiszta, de mégis hallgatta.
Sajnos így van 2000 év óta az egyházzal. Ezek a kis reléállomások néha befütyülnek, néha átengednek más, furcsa hangokat, néha nem tiszta az adás, de mégis adás.
Azt az első reléállomást, az első gyülekezetet, egyházat nem emberi akarat hozta létre a világon, hanem egy felső erő, felső hatalom, felső sugárzás, amit, akit az előbb említettem. És erre egy nagyon komoly bizonyíték az, hogy ezért bírt ki 2000 évet. Igaz, hogy gyakran rossz az adás, tán azért is, mert nem mindig látható azok életében, akik állandóan ezt az adást (előadást) hallgatják, de mégis ki lehet fogni jó adásokat is. Nos, nincs még egy emberi intézmény, ami 2000 éven át olyan szörnyű viharokat kiállva kibírt volna, mint az egyház. Beleértve a múlt század vad, világnézeti vitáinak viharait és erőszakhullámait is. Ebből is látszik, hogy itt tényleg egy felső erő volt az első adó, és azóta is az!
Ezt szoktam mondani nem hívő beszélgető partnereimnek:
– Jöjjön el egyszer egy ilyen adásra, ahol olyan emberek vannak, akik bizonyítékai az első adás hitelességének! Már az is bizonyíték erre, hogy egyáltalán eljönnek. Arra számítanak ugyanis, hogy lesz itt valaki, akin át ha nem is mindig tisztán, de mégis meg lehet hallani annak a nagy Adónak a hangját. Annyit biztos meg lehet hallani, bárhogy recseg-ropog is, amennyi elég ahhoz, hogy aki hallgatja, egy-két lépést megtehessen élete nehéz kérdéseinek a megoldása felé.
Drága testvéreim, ti vagytok a bizonyítékai az első adásnak, hogy 2000 év után is eljöttök vagy elmentek az ilyen „adásokra”! Akkor is, ha recseg-ropog a rossz, repedt membrán, nem lehet mindig tisztán hallani a Nagy Adónak a tiszta zengését, mert az, aki továbbít, emberi lényével torzítja is valamelyest az üzenetet. De bennünket is annyi minden zavar, mert zavaró adók, levegőbeli hatalmasságok (vö. Ef 2,2) is rontják az adást és a hatást, de ti, drága testvéreim, mégis olvassátok vagy hallgatjátok, hogy hátha mégis, minden zavaró körülmény ellenére is, egy-egy tiszta hangot mégis kihallotok a mennyei adásból! Egy-egy gyülekezet a legnagyobb bizonyítéka, hogy ebben a világban megalakította Isten Szentlelke azt a kis reléállomást is, ahova jártok. „És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után”, „Megfogyva is, megtörve is, / de él az Úr szaván.”
Mi a műsora ennek a 2000 év óta szüntelen sugárzó nagy adónak? – kérdezhetnénk ezt is mi is egy másik mai érdeklődővel, no meg azt, hogy változik-e a műsora ennek a nagy adóállomásnak?
Ti mit felelnétek erre, testvéreim?
Nem változik! – mert a gazdája sem, tudniillik ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). De éppen ez a titka, ez az ereje! Mindig Jézus Krisztusról beszél, őt dicsőíti, őrá mutat mindig, ahogyan ezt ő meg is ígérte, mondván: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” (Jn 16,14)
Mert ha a Nagy Adó beszél, és ha az nemcsak emberi hang, hanem kettős nyelvek beszélnek, emberi és isteni nyelv, a Szentlelkének a nyelve, akkor ott mindig Jézus Krisztus dicsőíttetik meg.
Egy másik hasonlattal azt mondanám, hogy valami módon ott mindig Krisztus születik, ahol az Isten Szentlelke áradni kezd, mint legelőször, amikor Krisztus „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”.
Ahol az Istent dicsőítő, Istent magasztaló, szolgálatra kész, alázatos szívre talál a Szentlélek – mint egykor ama názáreti Máriánál –, ott mindig Jézus fogantatik, Jézus születik 2000 év óta. Jézusi tett, jézusi gondolat, jézusi hűség. Szellemileg maga Jézus. Mária ugyanis kész befogadni hitével az angyali üzenet tartalmát, a születendő Szabadítót akkor is, ha nem érti: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38.46–55) A Szentlélek hatása ez.
De itt kell megjegyeznem – mint ahogy az Úr Jézus is megjegyezte –: „Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram [ugyanúgy nem mindenki, aki azt emlegeti, hogy a Lélek, a Szentlélek vagy Szellem, Szent Szellem], megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21)
Nem mindenki, aki például lelki ajándékaival kérkedik. Vagy nem kérkedik, de erre teszi lelki életének hangsúlyát, közben kimondva, kimondatlanul különbnek magát tartja minden más hívő kereszténynél, holott az ige ennek ellenkezőjét mondja: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil 2,3); és mindenki más felett ítélkezik, aki nem ugyanazokra a krisztusi igazságokra teszi a hangsúlyt, amelyekre ő sajátos tanítottsága miatt, a másik meg az ő sajátos tanítottsága miatt…
Fel lehet gerjeszteni például az érzelmeket egész az őrjöngésig, de ha tudatunkat kikapcsoljuk, előfordulhat az, amit az Úr Jézus így mond tanítványainak, amikor „feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen [minémű (Károli)] lélek van bennetek” (Lk 9,55).
Világi rockkoncertek is fel szokták korbácsolni az érzelmeket. Pál is tud ilyenről többek között az egyik általa létrejött és gondozott gyülekezetben, (csak ebben!), a korinthusiban, és ezt mondja tagjainak: „Ha… mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?” (1Kor 14,23)
A pünkösdi Lélek Istent dicsőítő, alázatos, mindig Jézusra mutató, mindig Krisztust dicsőítő Lélek, ahol nem érthetetlen értelmű érzelmek és szavak szítanak szakadásokat és zavargásokat.
Hanem akkor
Honnan tudjuk meg, minemű a szívünkben a lélek?
Démoni ihlet-e, vagy Isten Szelleme az?
Krisztus Urunk tanítása szerint a gyümölcse mutatja:
hasznos-e tartani még, vagy ki kell vágni
a fát?
„Vettetek-é Szentlelket?” – kérdi az Úr,
de a szónak
válasza változatos, és keveset bizonyít.
Ezzel szemben a Szentlélek sok drága
gyümölcse:
a szeretet, az öröm, béke, a béketűrés,
szívesség, jóság, hűség meg a többi
gyümölcs is
tetteivel bizonyít, s meg sose dönti a szó!
(B. M.: Vettetek-é Szentlelket?)
Ezzel kezdődik, hogy: szeretet. Az a szeretet, melynek származása egyértelmű a Szentírásban: „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,5)
Akinek viszont nincs a szívében ez az isteni szeretet, az ne ítélgesse azokat, akiknek olyan megnyilvánulásaik is vannak, amelyekkel ő nem ért egyet, de termik a Lélek hamisíthatatlan gyümölcseit!
Az ő élete pedig csak „tüskebokrot és bogáncskórót terem… közel van az átokhoz; és a vége: megégetés” – amint ezt a Zsidó levél írja (6,8).
Nehogy azt gondoljuk továbbá, hogy a pünkösd az csupán valamilyen ráadás, a gyülekezetnek valamiféle luxuscikke! Az Isten által elgondolt gyülekezetnek, egyháznak, mely éppen pünkösdkor és a Lélek által született, éppen a Lélek a lényege.
És ha vannak – sajnos egyre jobban szaporodó – haldokló gyülekezetek, egyházak, azokból bizony hiányzik, ami hiánycikk: a Lélek, a pünkösdi Lélek. A Krisztus Lelke! Aki mindig – újra és újra – Krisztust akarja kiformálni, „míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus” – ahogy ezt Pál apostol fogalmazta (Gal 4,19). Krisztusi tetteket, életformákat akar alakítani köztünk, bennünk. A Szentlélek által adatott krisztusi szeretet a legnagyobb hiánycikk.
Mert itt e földön égető hiány
a szeretet, mit mindenki kíván,
s ha megtalálja köztünk, mit keres,
nyomban belátja azt, hogy érdemes
Krisztus testének tagja lenni itt,
hogy nem legenda, s nem mese a hit,
mely a szeretet tetteiből él,
s minden szónál meggyőzőbben beszél.
(B. M.: Új parancsolat)
Sokan talán éppen a családi életben érzik ezt a hiánycikket. Hogyan kaphatnám meg én az Isten Lelkének, az Úr Jézus lelkületének ezt a kincsét? Egyáltalán, ki kaphatja ezt?
Merész mondatot mondok: Mindenki, akinek még vagy már nem luxuscikk, hanem életszükséglet. Maga az Úr Jézus mondja: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7,7–8)
„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (Lk 11,13)
A Máté evangéliuma ebben az összefüggésben azt mondja, hogy „mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7,11).
Vonjuk össze a kettőt: a Szentlélekben minden jó megvan. Ő a „minden jók Kútfeje”, minden áldás kifogyhatatlan forrása.
De hogyan kérjem, milyen intenzitással? Úgy kérd, mint az élet egyetlen ajándékát, a legnagyobbat! Ne ráadásként, hogy „jó volna egy kis Szentlélek is… azért…”. Isten így nem adja! De ha valaki érzi, hogy olyan, mint egy üres kesztyű, újra és újra összeomlik önmagában, és azt akarja, hogy tartása legyen és tudjon szolgálni, akkor adja abba a szívbe önmagát, mint a legfőbbet, a legnagyobbat – mert az! Ha éhesen és szomjasan, koldus kézzel kérjük, akkor adja.
Tégy, Uram, engem áldássá,
Lelkedet úgy várom,
Tedd te a szívem hálássá,
Hogy neked szolgáljon!
(Füle Lajos)
Üresítsük meg a kezünket, nyissuk meg a szívünket, hogy bele tudja tenni Isten önmagát a Szentlélek által! Ki-ki nézzen magába, hogy meglássa, mit kell kidobnia a szívéből ahhoz, hogy örök tartalommal, elveszíthetetlen kinccsel tölthesse meg! Hát még mindig
Nincs helyed Jézus számára?
Nézd, az ajtód előtt áll!
Arra vár, hogy bebocsássad,
Tárd ki szíved néki már!
Kérjük hát, testvéreim, mert a mi imádságunk Krisztusban az a vitorla, ami fölfogja Isten Szentlelkének a zúgó szelét. Nem a vitorla csinálja a szelet, de az fogja föl.
Mérhetetlenül több ez egyszerű – és egyszeri – ünnepi hangulatnál. Ahhoz esetleg csak a külső kellékek kellenek. És az – pünkösdi népi szólással – csak úgynevezett „pünkösdi királyság”, mely igen rövid távra szól. Vállaljuk a nehezebb utat, a megüresedést, a Krisztus előtt való megalázkodást, térdünk koptatását, ahogy közismert énekünk is buzdít:
Imádkozzatok és buzgón kérjetek!
Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg!
Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk,
Hallgass meg Fiad nevében, ha kérünk!
Tehát tegyünk félre „minden akadályt és megkörnyékező bűnt” (Zsid 12,1), hogy szabadon áradjon belénk, akit kérünk is:
„Isten élő Lelke jöjj,
Isten élő Lelke, jöjj,
Áldva szállj le rám,
Égi lángod járja át
Szívem és a szám!
Oldj fel, küldj el,
Tölts el tűzzel
Isten élő Lelke, jöjj,
Áldva szállj le rám!
Ennyi volt ma Isten szent rádióadása. Vegyük szívünk lemezére, és játsszuk le, adjuk tovább minél több ember számára szavainkkal és életünkkel!
Ökumenikus lelkészi/munkatársi konferencia, Révfülöp
Kedves Testvérek!
Szeretettel hívunk benneteket ez évi lelkészi (és munkatársi) missziói konferenciánkra, amelyet
Révfülöpön az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban tartunk
2021. június 21–25. között (8253 Révfülöp, Füredi út 1.).
Szokásunkhoz híven idén újból június utolsó hetében tartjuk missziói-lelkészi konferenciánkat Révfülöpön. Az érkezőket június 21-én, hétfőn délután 14 óra után várjuk, természetesen munkatársaitokat is szívesen látjuk. Közös programunk hétfőn vacsorával kezdődik, és pénteken ebéddel fejeződik be. A 2021-es év központi igéje és témája:
„Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra…” (ApCsel 20,28)
Lelkigondozó és lelkigondozott vagyok
Bővebben: Ökumenikus lelkészi/munkatársi konferencia, Révfülöp 2021
Egyházi szolgálatok gyakorlati és dogmatikai összehasonlítása
Megjelent a Teológiai és Keresztyén Egység Bizottság Egyházi szolgálatok gyakorlati és dogmatikai összehasonlítása című kiadványa.
A kiadvány a bizottság tagjainak írásait tartalmazza, valamint vendégszerzőként dr. Kránitz Mihály professzort is felkértük a katolikus szemszögek bemutatására.
A kiadvány letölthető a MEÖT honlapjáról vagy az alábbi linkre kattintva:
Egyházi szolgálatok gyakorlati és dogmatikai összehasonlítása.pdf
Cantate Domino – Dicsérjétek az Urat!
A felvétel 2021. május 16-án készült a Kispesti Baptista Gyülekezetben megtartott Cantate-vasárnapi ünnepségen. Az igét Mészáros Kálmán lelkipásztor hirdette. Szólót énekelt Kiss Rózsa, orgonán játszott Tóka Szabolcs, imabuzdítást Guti Miklós mondott, énekelt a gyülekezet kiskórusa Fodorné Horvát Krisztina vezetésével. Bibliai textus:
„A megváltottak éneke” – Jelenések 7,9–12; 19,6–9