Kezdőlap Blog Oldal 414

Megkezdődött a 92. Ünnepi Könyvhét

Megnyitotta kapuit a 92. Ünnepi Könyvhét, amely négy napon át 173 kiadó kínálatával és színes programokkal, színpadi beszélgetésekkel, dedikálásokkal várja az olvasókat a Vörösmarty téren és a Duna-korzó területén. A könyvkínálatban a szépirodalmi és életrajzi művek mellett idén is nagy szerepet kapnak a pszichológiai és önfejlesztő könyvek, amelyek különböző élethelyzetekre, életkihívásokra kínálnak megoldásokat. A korábbi járványhelyzet bezártságából adódóan a témákat tekintve kiemelt figyelmet kapnak a gyermeket nevelő családok és az apák is, akik számára az eseményre Apakulcs címmel egyedi szemléletmódú kötet és digitális felület is készült.

Az Európai Könyvkiadók Szövetségének (FEP) felmérése szerint a járvány miatti bezártság világszerte növelte az olvasási kedvet: a világ népességének 33 százaléka több könyvet olvasott tavaly, mint az előző évben. Magyarországon a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) és a Tárki közös felmérése alapján a megkérdezettek 31 százaléka több időt szánt olvasásra 2020-ban, mint az azt megelőző évben. Ez hatással lehetett a kiadott művek számának növekedésére is: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése szerint 2010 óta tavaly jelent meg a legtöbb könyvcím (14,7 ezer), amelyben a legnagyobb, 33 százalékos arányt a szakirodalmi könyvek jelentették, de a szabadforgalmú könyvpiac 55,5 milliárd forintos becsült forgalmában is jelentős részesedést képviselnek az egyre népszerűbb önfejlesztő könyvek.

– Az Ünnepi Könyvhét kínálatában a már régóta észlelhető tendenciát követve most is kiemelt szerepet szánunk az önfejlesztő könyveknek – mondta el az esemény kapcsán dr. Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója. Mint fogalmazott: az elmúlt időszak nehézségei, a bezártság, a kapcsolatok beszűkülése és átértékelődése, az otthoni munkavégzés és az online oktatás próbára tette az emberi kapcsolatokat, és új helyzet elé állította a családokat. A tapasztalatok szerint épp a „home office” pozitívnak nevezhető hozadéka viszont, hogy a férfiak körében, akik ebben az időszakban jelentősen több időt töltöttek a családjukkal, mérhetően is megfogalmazódott az igény, hogy a gyermekeikkel való kapcsolatukban fejlődjenek. Mint kiemelte: a magyar viszonyokat ismerő hazai szerzők és szakemberek különösen fontos szerepet tölthetnek be ezen a területen a segítségnyújtásban. Ezért is időzítette a kiadó az Ünnepi Könyvhétre Süveges Gergő Apakulcs című kötetének megjelenését, hiszen a kimondottan az apák helyzetét vizsgáló és segítő könyvek egyelőre alulreprezentáltak a hazai könyvpiacon.

– A férfiak túlnyomó többsége szeretne jó apja lenni a gyermekének, de a sok külső és belső elvárás, internetes jó tanács között nem könnyű eligazodni – mondta el a kötet születése kapcsán Süveges Gergő, aki több évtizedes újságírói, valamint coach- és tréningtapasztalattal a háta mögött írta meg immár harmadik kötetét apáknak. Mint elmondta: mivel majdnem minden második házasság felbomlik, így nagyságrendileg minden második apa sajátos helyzetben neveli a gyermekét, amely helyzetekre választ keres.

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet sikere elsősorban az újszerű megközelítésében rejlik, amely nem modelleket, hanem különféle helyzetekhez alkalmazható alapelveket ismertet, olyan kapaszkodókat nyújtva, amelyek minden típusú apaszerepben és élethelyzetben, bármilyen életkorú gyermekkel segítséget jelenthetnek abban, hogy meghitt, bizalmas, szeretetteljes és mindenki számára biztonságot adó kapcsolódás jöhessen létre apa és gyermeke között.

A kötethez a könyvhétre a digitális információszerzési szokásokhoz igazodva weboldal is indult, amelyen az apák tesztekkel mérhetik fel nemcsak a saját apa-gyermek kapcsolatuk változását vagy a fejlesztésre szoruló területeket, hanem öröklött mintáikat is feltérképezhetik.

A Harmat Kiadó a 92. Ünnepi Könyvhétre dedikálásokkal és színpadi programokkal is várja az olvasókat. Szeptember 3-án, pénteken 17 órától Mihalec Gábor párterapeutával találkozhatnak az érdeklődők, aki Viharálló szerelem című kötetét dedikálja, szeptember 4-én, szombaton Lackfi János #Jóéjtpuszi című könyve kapcsán lesz színpadi beszélgetés és dedikálás, 5-én, vasárnap 12 órától pedig Süveges Gergő Apakulcs – Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz? című kötetéről a szerzővel Gécsek-Tóth Enikő, a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetője beszélget a Vörösmarty téri színpadon.

Egyéb információk: www.apakulcs.hu

„Bízzatok!” Központi baptista tanévnyitó ünnepség Tatárszentgyörgyön

Tatárszentgyörgy – Jelenléti oktatással, Pintér Béla gospelénekes, előadóművész közreműködésével kezdődött el a tanév Tatárszentgyörgyön, a baptista oktatási intézmények közösségéhez legújabban csatlakozott iskolában, ahol 137 diák tanul.

Gál Dávid ügyvezető igazgató köszöntötte a megjelenteket: mások mellett Szehofner József polgármestert, Petrányiné Kocsis Márta intézményvezetőt, Papp Jánost, a Magyarországi Baptista Egyház elnökét, dr. Szilágyi Bélát, a Baptista Szeretetszolgálat elnökét, dr. Szabó Csabát, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási főigazgatóját, dr. Steiner József országos hitéleti igazgatót, dr. Kovács Géza baptista lelkipásztort, missziós vezetőt és Vig Miklós baptista lelkipásztort.

Papp János egyházelnök elsőként az új elsősöket köszöntötte, majd megköszönte azt a lehetőséget, hogy a baptisták szolgálhatnak a településen, nemcsak a gyülekezetben, hanem most már az iskolai közösségben is.

„Bizalom nélkül nem lehet élni. Bíznunk kell például, amikor elmegyünk az orvoshoz, amikor ő elmondja, milyen gyógyszert kell bevenni ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Nagyszerű, hogy bízhatunk egymásban is. Köszönjük azt a bizalmat, amely a szülők és a pedagógusok részéről felénk megnyilvánul. Szeretnénk Isten dicsőségét és mindannyiunk javát szolgálni és ezt tenni úgy, hogy a település a jövőben megerősödjék. Az Isten is bizalmat kér tőlünk, hiszen a Biblia is azt mondja nekünk: bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökké.” Bízzatok az Úrban, mert aki benne bízik, azt ő szilárd jellemű emberré tudja tenni, mondta az egyházelnök, majd Isten áldását kérte a 2021–22-es tanévre.

Dr. Steiner József országos hitéleti igazgató olvasta fel azt az üzenetet, amit Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, országgyűlési képviselő küldött a tanévnyitóra.

Ebben először a saját, első tanévnyitó ünnepségén történteket idézte fel. Kiemelte: „Kívánom a diákoknak, hogy választott iskolájukban olyan alapot kapjanak – ide értve a keresztény értékeket is –, amely biztosítja a lelki növekedést, így teljesedik be a Baptista Szeretetszolgálat célja, hogy az iskola több legyen, mint iskola.” A politikus azt írta, hogy a kormány a hazafias nevelés, a családi életre nevelés értékeit figyelembe véve dolgozta ki a Nemzeti Alaptantervet, mert elhivatott a családok támogatásában: egyebek mellett ingyen tankönyvet biztosít és komolyan támogatja az iskolai étkezést is. Nyitrai Zsolt levelében megköszönte azt a rendkívüli teljesítményt, amit a korábban soha nem tapasztalt járványhelyzetben tanúsítottak a diákok, szülők, pedagógusok, majd sikeres tanévet kívánt az idén 25 éves Baptista Szeretetszolgálat oktatási intézményeiben tanuló közel 15 ezer diáknak.

Dr. Szilágyi Béla elnök arra emlékeztetett, hogy amikor a szervezet megkapta az iskolaátvételre vonatkozó felkérést, arra gondolt, hogy van már a településen baptista gyülekezeti és szociális munka, miért ne egészülhetne ez ki iskolai tevékenységgel?

Beszédében Cseh László úszót állította példának a gyerekek elé, mert „ő egy olyan sportember volt, aki elérte céljait, megvalósította álmait”. Így folytatta: „Egy példakép, akit oda lehet állítani az ifjúság elé. Hiszem azt, hogy az a célunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akiket bátran odaállíthatunk példának bárki elé, mert megbízhatóak, mert szeretetteljesek.” Haitira emlékezett, egy történetet mesélt el egy szomorú kislányról, akinek meghalt az édesapja a földrengésben. „Megkérdeztem, mi az, amit nagyon szeret. Azt mondta, nagyon szeret zenélni. Azt válaszoltam, holnap vedd a hegedűdet, s játszd el a kedvenc darabodat, mutasd meg, mi az, ami igazán örömet okoz neked! Kiderült, hogy ugyanúgy összetört a hegedűje, mint ahogyan az álmai is összetörtek. Nekünk oda kell állnunk az olyan gyerekek mellé, akiknek összetörtek az álmaik. Ma ez a kislány a baptista gyermekotthonban zenére tanít másokat. Meg lehet valósítani az álmokat, nincs olyan nehéz helyzet, amelyből ne lehetne felülemelkedni. Isten segítségével ez megtörténhet.”

Szehofner József polgármester büszke arra, hogy hívő ember.

„Az, hogy itt lehetünk, természetesen a Jóistennek köszönhető, azonban e munka mögött vannak emberi akaratok és segítségek is”, mondta a településvezető, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik azt a hatalmas munkát elvégezték, amelynek eredményeként az iskola baptista fenntartásba került. „A lakosságszám növekedett, miközben a gyerekek száma csökkent az oktatási intézményekben. Erre a problémára megoldást kellett találni, a misszió Tatárszentgyörgy megmaradása. (…) Három dolog kell az élethez: tudás, azaz tanulás, szeretet, és Istennel való foglalkozás.”  

Petrányiné Kocsis Márta köszöntője után hivatalosan is megnyitotta az idei tanévet. „Úgy gondoltuk, hogy bizalmat szavazunk a változásnak. Amely kicsit más szemléletet jelent, de nem akar senkire sem ráerőltetni semmit. Mindenki megválaszthatja ezután is, hogy kíván-e bármilyen felekezethez tartozni. (…) A közös akarat lesz majd az, amely átsegít minket az akadályokon, és megerősíti azt a szemléletet, hogy a tatárszentgyörgyi gyerekeknek a tatárszentgyörgyi iskolában a helyük. Fontos, hogy nagyobb szerepe legyen a tanulásnak és a tudásnak a családok életében, s ehhez nekünk kell megteremtenünk a körülményeket.”

Az évnyitó Kovács Géza lelkipásztor áldásával fejeződött be.

Az iskolák, az intézmények és a gyülekezetek egymást segítjük 2021. szeptember

Óriási, kiaknázatlan lehetőségek rejlenek gyermekeink testi, lelki és hitbeli fejlődése szempontjából a család, a gyülekezet és az iskola együttműködésében. De hatalmas gátak akadályozzák, hogy mindez megvalósuljon. Mik ezek a gátak?

Vannak, akik úgy gondolnak az iskolára, mint egy tudás- és kompetenciaszolgáltató intézményre. És sokan hajlandók is jelentős pénzt áldozni, hogy minél minőségibb szolgáltatást tudjanak gyermekük számára vásárolni az oktatáspiacon.

Vannak, akik kizárólag egyházi iskolában tudják elképzelni, hogy gyermekük a legtöbbet kapja a tanulóévek alatt.

Vannak, akik szeme előtt folyton az lebeg már gyermekük első osztályától kezdve, hogy melyik képzés adja majd a legpiacképesebb szakmát, diplomát.

Vannak, akik pusztán egy gyermekőrző, a tankötelezettséget biztosító intézményt látnak az iskolában, és lesz, ami lesz alapon beadják gyermeküket.

Természetesen mindezek a szempontok fontosak lehetnek, de akadállyá is válhatnak abban, hogy a gyermek teljes életet éljen felnőttként, amennyiben kizárólagos elvként követik a szülők, vagy ajánlja a gyülekezet.

Igaz, hogy Jézus Krisztus tanítványait nem mai értelemben vett nevelési-oktatási keretek között képezte az általa bemutatott isteni életre, de három kötelezően fontos jellegzetességét ma is követni kell tanítói módszerének.

Először is Jézus tudás- és tanulásvágyat ébresztett tanítványaiban, amelyre választ kapva újabb megismerésvágyat ébresztő titkokkal találták szemben magukat a tanulói; másodsorban a tanulást a tanítványi közösségben osztotta meg velük, nem pedig magánúton, egyénileg; harmadsorban pedig újra és újra a széles társadalmi közegben láttatta velük a Mester mindannak a hasznosságát, értelmét, amit megtanított nekik.

Ritka ma az ilyen típusú oktatási-nevelési intézmény, ezért a szülőknek újra aktívan kell részt venniük gyermekük teljes életre segítő tanításában, nevelésében. Felelőtlenség lenne áthárítani az iskolára akkor, mikor ezt a célt teljesen nem fogja tudni teljesíteni korlátozott volta miatt.

Mikben kell feladatot vállalniuk a mai szülőknek az iskolával kapcsolatosan? Talán a legfontosabb az, hogy megértsék, hogy gyermekük pedagógusai a nevelés területén szülőtársaik. Ahogy az anyukának és az apukának össze kell fognia a gyermek otthoni nevelésében, ugyan­így a szülő és a pedagógus feladata is csak ekkor lesz eredményes. A szülőnek elsődlegesen nem barátot vagy ellenséget kell látnia a pedagógusban, hanem szövetségest, akivel a gyermeke egészséges fejlődésére szövetkezett. Ez a szövetség nem a pedagógus számára életbe vágó, hanem a szülő számára. Ezért nincs mentsége annak a szülőnek, aki nem képes megkötni és eredményesen működtetni ezt a szövetséget. Meg kell ismernie a pedagógusa célját, elveit, módszerét ahhoz, hogy szövetségesként ne ezek ellen dolgozzon öntudatlanul. Gyermekének éreznie kell, hogy az ő apja-anyja milyen nagyra értékeli tanítója, tanára, oktatója szolgálatát, személyét. Sok szülő sajnálatos módon ezt a feladatot azzal hárítja el magától, hogy erre végképp nincs ideje. Pedig ezzel csak azt mondja ki, hogy nincs ideje a gyermekére.

Mivel a család után az óvoda, az iskola és a különféle képzést biztosító tanfolyamok, egyesületek, stúdiók a legmeghatározóbbak gyermekeink fejlődése szempontjából, ezért a gyülekezeteink felelőssége az is, hogy hidat építsenek hozzájuk. Keresni kell, hogyan lehet egymást segítő kapcsolatot építeni a gyülekezet és az iskola, a gyülekezet és a sportegyesület, a gyülekezet és a kreatív tanfolyam, a gyülekezet és a fotóstúdió között. Nekünk mint gyülekezetnek is fontos, hogy gyermekeinkkel és fiataljainkkal hogyan foglalkoznak. A gyülekezeti támogatást, jó értelemben vett kontrollt jelentősen segíti, ha a gyülekezet nem pusztán távoli szemlélőként van jelen. Hogyan építheti gyermekei érdekében a gyülekezet a kölcsönös és egymást erősítő kapcsolatot? Az a gyülekezet, amely nem érdektelenül él, amely felelősséget érez gyermekei és fiataljai iránt, száz és száz módot fog találni a kapcsolatépítésre. Gyermekeinknek és fiataljainknak is sokat fog jelenteni, ha látják, érzik, hogy a gyülekezet törődik velük, mert törődik iskolájukkal.

Mindezek mellett talán az egyik legfontosabb, hogy a gyülekezet szülői közül azok, akik erre alkalmasak, részt vegyenek az osztályok szülői munkaközösségének munkájában, így szolgálva a gyermekek fejlődését, építve a tanárokkal az egészséges együttműködést. Bölcs az a gyülekezet, ahol erre bátorítják is a szülőket. Még kívánatosabb lenne, ha ehhez speciális képzésen vehetnének részt a szülők. Mert a gyümölcsöző szülő-pedagógus kap­csolatból gazdagodik legjobban a gyermekünk.

Nem szabad azt hinnünk, hogy Isten az ő ajándékait csak a hívő szülőkkel és a gyülekezettel osztotta meg, és csak nálunk van a bölcsek köve és az alkalmas képesség. Ellenkezőleg, ő bőkezűen osztja ajándékait mindenkinek, épp ezért kötelező együttműködnünk azokkal, akik gyermekeinkkel és fiataljainkkal foglalkoznak, hogy Isten sokféle kegyelme összegződhessen a jövő generáció fejlődése számára.

Bibliaismereti és Hitoktatói Konferencia Szigetszentmiklóson

2021. augusztus 24-én került megrendezésre a Bibliaismereti és Hitoktatói Konferencia Szigetszentmiklóson. Állami és baptista fenntartású oktatási intézményekben bibliaismeretet oktató pedagógusok kaptak meghívást, ahol tartalmas programokkal, előadásokkal, könyvek és szemléltetőanyagok széles választékával várták a résztvevőket. A konferencia szervezését a Baptista Oktatási Központ és a Baptista Pedagógiai Intézet munkatársai végezték.

Az egész napos találkozó bevezetőjeként Durkó István missziói igazgató tolmácsolta Isten igéjét a jelenlévők felé.
A résztvevők által a regisztráció során megadott témajavaslatokból érdekes és tartalmas módszertani és hitéleti előadások hangoztak el.

Dr. Steiner József, a Baptista Szeretetszolgálat országos hitéleti igazgatója „A genderideológia és az LMBTQ+ mozgalom bibliai alapon történő tárgyalása az iskolai hitoktatásban” című, igei alapon alátámasztott előadásában segített, hogyan reagáljon a tanár a felé áramló kérdésekre, helyzetekre.

Révész Szilvia író, előadó saját példáiból merítve lelkesítette a résztvevőket a „Krisztus képviselete az iskolában” című előadásában.

Módszertani tanácsokkal, ötletekkel a Zsoltárok tanításáról tartott felkészítést Hajnal Zoltán lelkész, hitéleti és nevelési igazgatóhelyettes.

Élményekkel teli beszámoló hangzott el a bibliai táborokról Alicia Jones és Tóth Tünde missziómunkások tolmácsolásában.

Dr. Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási főigazgatója a bibliaismeret-, baptistahittan-érettségiről adott teljes körű felvilágosítást, nyújtott pontos információt.

A Biblia alapján bátorította és áldást kérve indította útjára a hitoktatókat a 2021–2022-es tanévre Paróczi Zsolt oktatási szaktitkár.

Az a szívünk vágya és kérése, hogy Urunk egész tanévben segítse és vezesse mindazokat, akik ebben a szolgálatban állnak helyt!

Arts’ok 15: Dósa Csenge hegedűművész

Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.

Idén végeztél a Zeneakadémia mester szakán. Mekkora kihívást jelentett számodra az elmúlt két év?

Hálás vagyok az elmúlt évekért, azért, hogy idáig eljutottam, a családomnak, a tanáraimnak és mindenkinek, aki ebben az időszakban támogatott. Kicsit sajnálom a vírus okozta körülményeket, mert nem lehetett hagyományos formában diplomáznom, nem volt zeneakadémiai diplomakoncertem, ami szép lezárása lehetett volna 18 év munkájának. Annak örülök, hogy a szívemhez közel álló zenei anyagot tudtam játszani, és sikerült otthonos környezetben felvenni. Az így készült felvételt bírálta el a bizottság, és erre kaptam meg a kitüntetéses diplomámat. Nem volt könnyű, mert vágás nélküli videót kértek, keveset tudtam próbálni a zongorakísérővel, és az egyórás hosszú, nehéz műsort nem lehetett egymás után sokszor eljátszani.

Konkrétan milyen diplomát szereztél ezzel?

Klasszikus hangszerművész mester szakon okleveles hegedűművész lettem, Perényi Eszter és Banda Ádám növendékeként. Szeretném a képzésemet még egy év alatt kiegészíteni egy tanári diplomával. Emellett szeretnék külföldi tapasztalatokat is szerezni. Szeretek más kultúrákat megismerni, különböző emberekhez kapcsolódni, és csak még különlegesebb, ha a közös nyelv közöttünk, a zene. Ennek a tervnek a megvalósításához pályázok ösztöndíjakra.

Eddig is jellemző volt, hogy sokat utaztál?

Igen, eddig is volt sok lehetőségem utazásra. Jártam Dél – Koreában a vonósnégyessel, illetve több külföldi versenyen, mesterkurzuson is részt tudtam venni. Előfordult, hogy hazai versenyeken ismertem meg külföldi zenészeket. Jellemző rám, hogy azok a helyek, országok vonzanak nagyon, ahol még nem jártam, de ahol pedig jártam, oda mindig visszavágyom.

Hogyan és mikor költözött be a zene az életedbe?

A szüleimnek fontos volt, hogy a zenetanuláson keresztül szorgalomra, kitartásra tegyünk szert, ezért a három testvérem és én, mindannyian jártunk zeneiskolába. Eleinte számomra az anyukámtól jutalomként kapott kakaós csiga jelentette a legnagyobb örömöt, amit a sikeres zeneórákért kaptam tőle. Ez inspirált. Az első hegedű tanárom Részegh Benedek, nagyon megszerettette velem a hangszert. Nála öt éves koromtól, tizenegy éves koromig tanultam, különleges kapcsolat volt közöttünk, de ekkor még nem vettem komolyan a hegedű tanulást. Később Pesten Ácsné Szily Éva lett a tanárom és mentorom, aki a hegedű és a zene iránti szeretetemet jövőképpé formálta át bennem. Éva néni minden körülményt megteremtett ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból. Mindenekelőtt viszont fő célja a hangszer szeretete, a művek elsajátítása, de leginkább a szabad előadásmód jelentette. Olyan csapatot formált az akkori növendékekből, akikhez a mai napig a legmélyebb barátságaim kötődnek.

Könnyen ment neked, hogy az életed részévé váljon a rendszeres gyakorlás, a kitartó munka?

Ebben a szakmában ezt minél hamarabb meg kell tanulni, mert ez a kulcsa a sikernek. Hálás vagyok, hogy édesanyám zongoratanár és sokat tudott velem foglalkozni, ami nagy segítség volt, illetve volt gyakorlótársam is. Ennek ellenére a mai napig úgy érzem, hogy lehetne még sokkal kitartóbban, szorgalmasabban, koncentráltabban is gyakorolni.

A Zeneakadémián eleinte Kokas Katalin növendéke voltál. Róla azt mondtad, hogy átformálta az addigi zenei szabályrendszeredet. Mit gondolsz a zenész szabadságáról a zenei formálásban?

Gyakran éppen azt tartom célomnak, hogy teljes mértékben a zeneszerző szándékait, mondanivalóját, üzenetét adjam át, amit ő akart, de összességében nem lehet kivenni az előadásból az egyént, aki előadja a művet. Ennek a jelenségnek olyan szépsége van, amit meg kell mutatni. Karakteres, mutatós és személyes előadásmódra törekszem általában.

Korán kezdtél versenyezni. Mit jelentenek számodra a megmérettetések?

A versenyeket azért tartottam fontosnak a fejlődési folyamatomban, mert mindig sokat tanultam belőlük. Például azt, hogy nem szabad elindulni azzal a gondolattal, hogy úgysem nyerek, hogy úgysem leszek sikeres, hanem a tapasztalatszerzés a fontos és annak felismerése, hogy hol, miben kell még fejlődnöm. Az ilyen helyzetekben már a felkészülés is egy nagy lendületet ad az előbbre jutásban.

Amikor versenyeztél volt arra időd, hogy megtekintsd a helyet, ahol jársz?

Szicília például pont egy ilyen helyszín volt, ahol még maradtunk két-három napot és az akkori versenycsapattal utazgattunk. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családom legtöbbször el tud kísérni a versenyekre, és ilyenkor mindig szánunk arra időt, hogy körbenézzünk, akár két forduló között, akár a verseny után. Ezek az élmények mindig feltöltenek.

Hogyan fogadod a díjakat, elismeréseket. 2018-ban például az Év Fiatal Baptista Művésze voltál.

Természetesen nagyon megtisztelő és hálás vagyok, és még mindig ledöbbent. Néha azt gondolom, hogy más sokkal jobban megérdemelné, mint én, de igyekszem kiérdemelni.

Isten jelenlétét hogyan éled át a művészi életedben?

Szerintem Isten a zeneművekben annyira erősen van jelen, hogy néha nem is tudatosan élem át a jelenlétét. Természetes számomra, hogy a zene csak Tőle jöhet, hiszen olyan tiszta, szép és teljes, hogy ösztönösen élem át a szimbiózist, hogy egyszerre lehetek Istennel és zenélhetek is. Jó arra gondolni, hogy a szakmámat majd „odaát” is folytathatom.

Művészet és misszió milyen viszonyban vannak egymással?

A zeneműveknek mindig van transzcendens ereje. Szeretném a dicsőítésekben is hasznosítani a zeni tudásomat. De a tanításról is úgy gondolom, hogy misszió jellege van, amiben a zenén kívül még maradandóbb dolgot is át tudok adni, a hitet.

A gyülekezet közössége mit jelent számodra?

Wesselényi utcai gyülekezet olyan otthonom, ahol leginkább a testvéri közösségben kerülök kapcsolatba Istennel. Az ifisekkel együtt nőttünk fel, igazi „testvérekként”. Szüleim házi csoportja velem együtt született, azóta az jó kapocs számomra az idősebb generáció felé.

Hogyan képzeled el a művészeti pályádat és a családi életedet együtt?

Ebben a kérdésben nagyon pozitív példák vannak előttem. Édesanyám és a szaktanáraim példája azt mutatja, hogy nem kellett lemondaniuk sem a hivatásukról a családjukért, sem fordítva. Ha eljön az ideje, és leszek olyan áldott, akkor az anyaság számomra egy nagyon szép karrier lesz. Nincs bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy hosszútávon valahogyan ne tudnám összehangolni ezt szakmai életemmel.

Milyen a viszonyod más művészeti ágakkal?

Nagy fájdalmam volt, hogy a különböző művészeti iskolák nincsenek szoros kapcsolatban egymással, de szerencsére voltak olyan barátaim, akikkel kiállításokra jártunk. Szeretem az irodalmat, sokat olvasok. A táncot még gyerekkoromból kedveltem, amikor évekig néptáncoltam. A tánc, mozgás, szórakozás és közösségi élet egyben. Ezzel engem le lehet venni a lábamról.

Milyennek képzeled el magadat öt év múlva?

Szeretném megszerezni a tanári diplomát, külföldön tapasztalatot gyűjteni, egy jó zenekarba bekerülni, ott felelősen helytállni, a kamarázást folytatni és a magánéleti előrelépésekben is reménykedem…

A teljes interjú itt hallgatható meg:

Murányi-Kovács Anita

A Lepramisszió – Magyarország köszönete

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik korábbi „Covid-India” felhívásunkra sok szeretettel, komoly áldozattal és igen gyorsan adományoztak! A beérkezett 5 120 000 Ft-ot haladéktalanul továbbítottuk az Indiai Lepramissziónak, mely összeg felhasználásáról a következőket írta dr. Famkima Darlong egészségügyi programigazgató:

„A Chhaattisgarh állambeli Champa Bethesda lepramissziós kórházának közössége és a település lakossága számára rendkívül nagy segítséget jelentett a kapott adomány. A helyzetet stabilizálni tudtuk, de sajnos fel vagyunk készülve a harmadik hullám támadására is.

A magyar adományokból oxigénellátást biztosítottunk a súlyos megbetegedettek számára. Oltásokat vásároltunk és adtunk be a kórház vonzáskörzetében. Védőruházatot és védőfelszereléseket biztosítottunk a Covid-dolgozóknak. Felszereltünk egy speciális Covid-részleget, melyben 66 beteget tudtunk megmenteni. Fertőtlenítő eszközöket vásároltunk. Sürgősségben alkalmazott Covid-személyzet számára bért fizettünk. A nagyon nehéz helyzetünkben Istentől kértük, hogy rendelje ki számunkra a szükséges segítséget. Hálásak vagyunk, hogy Magyarországról időben, azonnal és elégségesen megkaptuk ezt, amiért őszinte köszönetünket fejezzük ki minden támogatónak. Imádságaink meghallgatását láttuk meg segítségükben. Isten áldja meg mindnyájukat!”

MABAVISZ-tanácsülés 2021. augusztus 16., Budapest

….buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma… (Zsid 3,13)

A kapcsolatok megerősítésére, egymás buzdítására szólít fel bennünket az ige! Ezt tettük a Magyar Baptisták Világszövetségének (MABAVISZ) tanácsülésén, ahol mind a hat tagszövetség képviselői jelen voltak (Észak-Amerika és Ausztrália, Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Magyarország).

Papp János házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, majd Pardi Félix MABAVISZ-elnök áhítatában a Zsid 3,7–19 alapján arra bátorított, hogy vigyázzunk a szívünkre, és segítsük egymást, mert nehéz időkben élünk! Jó volt együtt egymásért imádkozni!

A MABAVISZ elkötelezett abban, hogy a szórványban élő magyar baptistákat támogassa. Ennek egyik fontos eleme, hogy Kelemen Szabolcs misszionáriust a MABAVISZ misszionáriusaként támogatjuk, hogy Kárpátalján élhessen a családjával és szolgálhasson. Az ő írásos beszámolóját elfogadtuk és a továbbiakban is mellette akarunk állni.

A tagszövetségek beszámolóiból kiderült, hogy főleg a kisebb szórványban élő testvéreinknek nagyobb veszteséget okozott a pandémia, amit még tetéz, hogy Kárpátaljáról és Délvidékről a gazdasági nehézségek miatt az elvándorlás olyan méreteket öltött, hogy jelentősen meggyengültek a gyülekezetek. Akik ezekben az országokban szolgálnak, példásan, hithősként végzik a munkát, aminek van is eredménye, vannak megtérők. Kiderült, hogy Szlovákiában, Felvidéken az okkultizmus erősödik, ilyen jellegű programokon, fesztiválokon sok ezer ember jelenik meg. Ezzel szemben indul egy bibliamisszió. Több ezer darab Szentírást fognak testvéreink az embereknek ajándékozni. Az erdélyi szövetségben sok áldást adott Isten, táborokban megtéréseket, de szükség lenne több elhívott szolgálóra, lelkipásztorra. Észak-Amerika és Ausztrália magyar nyelvű gyülekezeteiben a pandémia alatt is tudott folytatódni a misszió, nem voltak nagy veszteségek. Sőt testvéreink elöl járnak abban, hogy anyagilag támogassák a szórványban működő missziót. Magyarországon több gyülekezeti és egy új székház építése is a befejezéshez közeledik. Intézményeinkben erősödik a missziós jelenlét, közben egy új gyülekezet is csatlakozott a szövetségünkhöz, így már Nagykanizsán is jelen vagyunk. A cigánymisszióban is történt lelkipásztor-avatás, amiért hálásak vagyunk.

Néhány döntés is született a misszió támogatásáról, amit a következő időszakban megvalósítunk.

A beszámolók is figyelmeztettek bennünket, hogy nehéz időket élünk, sok a kihívás. Hittel és Szentlélekkel teljes emberekre, gyülekezetekre van szükség, hogy a küldetésünket be tudjuk tölteni. A jelen lévők: Pardi Félix, Papp János, dr. Gergely István, Varga László Ottó, Durkó István, Nyúl Zoltán, Nagy Tibor, Dóczé Bálint, Nagy Csaba, Téglási Lajos valamennyien ezért imádkoztunk.

A következő MABAVISZ-tanácsülés, ha Isten megtart bennünket, Szlovákiában lesz 2022-ben!

Durkó István

MABAVISZ-főtitkár

AlapVető 2021. augusztus

A szociális kvíz augusztusi kérdései nem nehezek.

Aki elküldi nekünk a helyes válaszokat a modszertan@baptist.hu címre SZOCIÁLIS KVÍZ címen, az további 50 szociális pontot szerezhet, és benevezhet abba a pontgyűjtő versenybe, ami 2021. év végéig tart. A pontok az AlapVető friss számaihoz kapcsolódó kérdések helyes megválaszolásával gyűjthetők. Az év végéig legtöbb pontot szerzett dobogós helyezetteket jutalomban részesítjük.

A helyes megfejtők ismeretben mindenképpen gazdagodnak. Gratulálunk nekik!

Szociális kvíz az AlapVető augusztusi számához:
1. Mi Kiss János hitéleti igazgató eredeti foglalkozása?
2. Ki a kiskunmajsai Menedékváros intézményvezetője?
3. Mit ajánl az igei gondolatok írója a lelki töltekezés forrásának?
4. Hol nyílik kiállítás 2021. szeptember 8-án?
5. Hányszor vett részt eddig Lőrincz Viktor a szociális módszertan önkéntes akciójában?

Az Úr közel – a baptista egyház félórája – 2021. augusztus 20.

2021. augusztus 20-án, pénteken a nemzeti ünnepen a Kossuth rádió műsorán dr. Székely Levente szociológus, kutató a Corvinus Egyetem oktatója, a Mathias Corvinus Collegium keretein belül megalakuló Szociológiai Műhely és Ifjúságkutató Intézet vezetője beszélt arról, hogyan kötődnek a magyar fiatalok a nemzeti identitásukhoz, a kereszténységhez a legfrissebb ifjúságkutatás eredményei alapján.

Dr. Mihály Sándor, az OVSZ Transzplantációs Igazgatóságának vezetője elmondta, hogyan zajlik a szervdonáció Magyarországon, és mit tehetünk ezen a területen embertársainkért.

Katona Béla, a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lelkipásztora segített eligazodni abban a kérdésben, hogy miként élhetünk helyesen Krisztus követőjeként és egyúttal egy nemzet tagjaként.

Boros Dávidtól, a József Utcai Baptista Gyülekezet lelkipásztorától megtudhattuk, mit mond Isten igéje a békességről.

Műsorvezető: Bodó Maria
Tartsanak velünk! Észrevételeiket, visszajelzéseiket a musorok@baptist.hu e-mail-címre várjuk.

„István királykor”

Így emlegették a régiek augusztus huszadikát, amin gyerekfejjel elcsodálkoztam, mert mást hallottam akkor az iskolában. Ma már tudom, mennyire találó ez a megnevezés erre az ünnepre, amely sorsdöntően megalapozta magyarságunk létét.

A történelmi középkor népeket sodró viharaiban István király történelmi tettet hajtott végre, amikor alapot vetett a magyarságnak Európában, sőt az egész nagyvilágban, mert a rendíthetetlen, krisztusi fundamentumot tette alapkővé. A kereszténységre építette államiságunkat. Ezért mindig hálával és tisztelettel tartozunk neki. Meggyőződésünk, hogy az örökkévaló Isten eszköze lett ő, hogy megtartsa népünket a történelem Ura megannyi vihar között.

Szabadon ünnepelhetjük ebben az évben is ezt a csodás napot, pedig a világ és a történelem viharai nem fogytak, inkább sokasodnak a természetben és a népek kavargásában egyaránt. Ezek pedig mindenkit elérnek, bennünket is ostromolnak mindenfelől. Az alap viszont megtart.

Jézus Urunk hegyi beszédet záró, csodásan egyszerű példázatával készüljünk népünk és kereszténységünk ünnepére, amelyet a kétféle alapról mondott Lukács evangéliumában. Az egyik a fáradságos, küzdelmes, mélyre hatoló munkával megkeresett kőszikla, a másik tulajdonképpen nincs, ahol nem vette a fáradságot az építő, csak a pillanatnak, a látványos sikernek adózott, mert alap nélkül, a szélfútta homokra építette alkotását (Lk 6,47–49).

Országunkban manapság sokan építkeznek, hogy családoknak, embereknek, közösségeknek otthonul szolgáló helyet teremtsenek. Egyre komolyabb szabályok írják elő, milyen legyen a megfelelő, mindenféle külső hatás ellen védelmet nyújtó épület. Ezt kivétel nélkül be kell tartaniuk az építőknek, és jól teszik. Létezésünkhöz emberként és népként lelki otthonra ugyanúgy szükségünk van, ahol a szeretetet, megbecsülést, az igaz élet példáját és biztos reménységét kapjuk. Ezt adja meg nekünk Krisztus, a lelki kőszikla minden korban, amikor rá építünk, szavaira, tanítására, megigazító lényére.

Idén „István királykor” különösképp hálával tartozunk Istennek, hogy ezt a lelki-szellemi alapot választotta I. István magának, amire építette magyarságunk létét, jövőjét. Vihartépte, történelmében megpróbál népünk áll ma Isten előtt, hogy visszatekintsen, de még inkább előrenézzen és jövőt építsen a kipróbált alapra.

Mesterünk örök érvényű szavai, az evangélium igéi beépültek történelmi múltunkba, s kezünk ügyében vannak, amikor jelent, jövőt építünk. Kiállták az idők viharait, megmaradtunk, megtartott bennünket Krisztus, a kőszikla. Kereszténységünk az ő szelídségével, hűségével legyen megtartója, cselekvője és hirdetője az Isten beszédének a magyarság között, Európában!

Ünnepélyesen ma kerül az asztalra a frissen aratott búzából sütött új kenyér. Emlékeztet Krisztusra, aki nemcsak igéjének megélésére biztat bennünket, hanem emlékeztet, hogy a kereszten értünk áldozta testét, hullatta szent vérét megváltásunkért. Legyen hát mindennapi kenyerünk a belé vetett hit, Isten megtartó, üdvözítő kegyelmének bizonyossága, amely erőt ad erő feletti küldetésünkhöz! Keresztények vagyunk, mindenható Urunk rendíthetetlen alapként tart bennünket, és megerősít szent, szépséges szolgálatában. Ez hangsúlyosan igaz ma ránk. Ahogyan ma élünk és hiszünk, az a holnap magyarságának alapját adja. Szavaink, tetteink, imádságaink a Lélek által Isten előtt vannak örökre, amire ő kedvesen tekint Krisztus érdeméért. Sose lesznek hiábavalóvá szent színe előtt! István király példája álljon előttünk, és lépjünk bátran a nyomába keresztényként, baptista hívőként, magyarként, európaiként!

Viharok jönnek, mindent megpróbálnak, országot, életet, eszmét, hitet. Könyörtelenül romba dönthetik mind. Csak Krisztus marad végül a rendíthetetlen kőszikla az életben, történelemben, hitben alapként, és mindaz, aki rá építi életét, megtartatik örökre.