„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22–23)
A Szokolyai Baptista Gyülekezet 9. alkalommal tartotta meg Biblia-táborát, idén a Lélek gyümölcséről tanultunk. 35 ovis és kisiskolás vett részt a játékos vetélkedőkön, Nagy Mihály birkózásbemutatóján, de rengeteget énekeltünk Istenről és Istennek. A bibliai gondolatokat kiscsoportokban dolgoztuk fel, délutánonként pedig arcfestés és tematikus kézműveskedés volt. Hálásak vagyunk az önkéntesekért, a jó időjárásért, a rengeteg szuper emlék miatt, valamint az egyház anyagi támogatásáért! Jövőre az eddigi legjobb, tizedik táborral várunk minden gyermeket!
Augusztus 31-én rendezték a tuzséri Tasak Tanoda évnyitó alkalmát, melyen hatvan általános és középiskolás diák és szüleik vettek részt. A tanoda célja, hogy a helyi fiatalok iskolai előmenetelét és fejlődését támogassa a tanuláson és egyéb készségfejlesztésen keresztül.
Az évnyitó alkalmon a résztvevők bepillantást nyerhettek a tanoda életébe, megismerhettek csapatépítő és készségfejlesztő játékokat, melyeket a foglalkozásokon játszanak a gyerekek, illetve átvehették a tanszercsomagot, amit minden diák számára biztosítottak a szervezők. Bacsó Benjámin, a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Alapítvány elnöke rövid bátorítással és imádsággal nyitotta meg a tanévet. Majd Puporka Gusztáv, a tanoda vezetője ösztönözte a résztvevőket arra, hogy legyenek aktívak a foglalkozásokon, és ha erre sor kerül, az online oktatásban is, mert ez nagyban segíti iskolai előmenetelüket. Ehhez a tanodában biztosítottak a szükséges digitális eszközök és egyéb feltételek. Az előző tanévben aktív fiatalok számára oklevéllel és ajándékkal is készültek a szervezők. Harminchárom diák részesült ajándékcsomagban. A tanodai foglalkozásokon korosztályos csoportokban, heti két alkalommal segítik a tuzséri gyermekek és fiatalok iskolai előmenetelét.
2021 július 5–11. között valósulhatott meg a Tiszántúli Kerületi Ifjúsági Tábor, az OTTHON 2021. Százfőnyi fiatalság volt együtt jellemzően a tiszántúli régióból, de más területekről is a felsőtárkányi Imókő-üdülő területén.
Nem tartjuk természetesnek az iménti mondatok egyik részét sem. Egyfelől tavaly a járvány miatt nem mertük megtartani a tábort, másfelől az sem magától értetődő, hogy a tiszántúli fiataloknak önálló tábora van. Mindezt nem a szervezőcsapat találta ki, hanem Isten munkáját véljük felfedezni az idevezető úton. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a Tiszántúli Kerületi Gyermektáborba újra és újra eljönnek azok a gyerekek, akik már nem is gyerekek. 2018-ban volt először ifjúsági szekciója a gyermektábornak, ami az évek során egyre erősödött, és idén önálló lábra állt. Hálásak vagyunk ezért a születéstörténetért! Azt hisszük és reméljük, hogy a táborban felnövekvő fiatalok erős oszlopokká válnak gyülekezeteikben, idővel saját családjukban. A tábor témája az Apostolok cselekedeteiről írt könyv alapján az volt, hogy Istenhez tartozva otthonunk a gyülekezet. A következőkben két táborozó fiatal élmenybeszámolója beszéljen tovább. Hála Istennek ezért a hétért! Köszönjük a gyülekezetek, az egyházkerület és a MABIM támogatását!
Szólláth Imre Rudolf, Nagyvarsány
A tábor egy szürreális hely, egy szürreális közösség számomra. Minden alkalommal szokatlan és egyedülálló hetet hagyok magam mögött. Közel egy évig nem fogok hallani halk dicsőítést az éjszaka közepén, valószínűleg nem fogok ennyit imádkozni sem ennyiféle emberrel. Nagyobb kincs ez a hét számunkra, mint ahogy azt gondoljuk.
Azért írtam, hogy szürreális, mert messze áll a valóságtól. Sajnos! Bár minden reggel 40 emberrel tölteném a csendességet, bár 100 emberrel dicsőíthetnék minden este! Hiszem, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a mennyhez, vagy legalábbis ahhoz az állapothoz, amit ott fogunk tapasztalni. Számomra kiemelkednek azok az élmények, amikor a Tejút alatt dicsőíthettük a Mindenhatót egy szívvel, illetve amikor megtapasztalhattam, hogy függetlenül attól, honnan jövünk vagy hogy ismerjük-e egymást, Krisztus testeként tudunk működni. Öröm volt azt a sok építő és hiterősítő bizonyságot is hallani, amelyek mind arról szóltak, hogy élő és munkálkodó Istenünk van. Nagyon hálás a szívem azért a sok bátorért, aki kiállt és elmondta a nehezebb és küzdelmesebb időszakainak a megtapasztalásait. Szükségünk van ezekre, szükségünk van egymásra. Amikor visszatekintek az estékre, és látom ezt a generációt szívből imádni a Seregek Urát, megerősödik bennem az, hogy habár a világ hatalmas nyomást gyakorol ránk hívőkre, mi Isten igéjében meggyökerezve képesek leszünk harcolni a frontvonalban az igazságért. Reménység van bennem arra nézve, hogy Isten kismillió áldást akar kiárasztani még ránk a Kerületi Ifjúsági Táboron keresztül. Várunk jövőre is!
Bögös Levente, Kisújszállás
Idén először volt lehetőségem, hogy részt vegyek a Tiszántúli Baptista Ifjúsági Táborban, amiért mérhetetlenül hálás vagyok Istennek. Magáról a táborról egy ismerősön keresztül hallottam először, aki korábban már segítőként szolgált, majd a Facebook-eseményt láttam meg később. Hiszem, hogy Isten hozta elém ilyen formában is, és hogy nem volt véletlen. Teljes mértékig letettem az Úr kezébe, hogy csak akkor megyek, ha valóban terve van ezzel, és ott akar látni.
Akkor szállt el minden kétségem, amikor nem sokkal ez után írtak az ificsoportunkba, hogy menjünk el ebbe a táborba. Bár nem egyedül indultam neki ennek a hétnek, azért féltem, mert nem tudtam, mire számítsak, mindannak ellenére, hogy tudtam, hogy már lesznek ott olyan emberek, akiket ismerek. Vártam is a velük való találkozást, és persze vágytam arra, hogy új embereket ismerhessek meg. Feltöltődésre vágytam, már nagyon hiányzott, hogy az Úr közelségében lehessek az ő gyermekeivel együtt, és közösen dicsőíthessük őt.
Maga a tábor felülmúlta minden várakozásomat. Ebben az egy hétben rengeteget kaptam Istentől. Rég nem élhettem meg azt, hogy a dicsőítéseknél nemcsak mondok egy szöveget, hanem lélekkel értem és érzem azt. Elképesztő volt átélni, hogy egy lány, akit kb. 5 perce ismerek, imádkozik értem és a szívemből szól. Nagyon hálás vagyok mindazokért, akiket megismerhettem, mert megláthattam, micsoda ajándékai és kincsei vannak Istennek, amire lehet, eddig nem is figyeltem fel annyira, mint amennyire kellett volna. Élveztem, hogy minden egyes étkezést mindig mással tölthettem, valamint a csoportbeszélgetésekben, a programokban újabb és újabb embereket ismerhettem meg, és néha olyan közös pontok bukkantak fel, amikre nem is számítottam. Hálás vagyok minden egyes beszélgetésért, főleg azokért, amelyeket a legnehezebb pillanatomban munkált ki Isten. Akkor kaptam a legnagyobb lelki támadást, amikor a legkevésbé számítottam rá, de biztossá tett ezzel is az Úr, hogy éppen ezért pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, a helyemen vagyok. Hálás vagyok azért, mert érezhettem azt, hogy milyen, amikor tényleg mindvégig Isten marad az első helyen. Olyan jó volt megtapasztalni azt is, ahogyan Isten már előre kimunkált egy bizonyságtételt bennem, és indított az ő Szentlelke által úgy, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy az esti alkalmak pont ezeknek a helyei lesznek. Jó volt megtapasztalni, hogy valaki megölel és azt mondja, hogy minden szavad neki szólt. Isten bizonyítéka volt számomra ez is, hogy valóban valakinek ezt üzenetként szánta. Eszköz lehettem és elmondhattam, hogy nem az én tökéletességem és nem az én engedelmességem érdeme, hogy én is igaz lehetek őelőtte a hibáim ellenére (Róm 5,19). Hálás vagyok minden egyes bizonyságért, amelyek által én is épülhettem és üzenetet kaphattam, akárcsak a tanítások által. Egyszóval felejthetetlen volt ez a tábor! Hálás vagyok, hogy ott lehettem, és már most alig várom, hogy jövőre találkozzunk! Befejezésként pedig egy igével zárnám, amely teljes mértékig a tábor hangulatára fog emlékeztetni mindenkit:
„Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete!” (Jer 33,11)
Megnyitotta kapuit a 92. Ünnepi Könyvhét, amely négy napon át 173 kiadó kínálatával és színes programokkal, színpadi beszélgetésekkel, dedikálásokkal várja az olvasókat a Vörösmarty téren és a Duna-korzó területén. A könyvkínálatban a szépirodalmi és életrajzi művek mellett idén is nagy szerepet kapnak a pszichológiai és önfejlesztő könyvek, amelyek különböző élethelyzetekre, életkihívásokra kínálnak megoldásokat. A korábbi járványhelyzet bezártságából adódóan a témákat tekintve kiemelt figyelmet kapnak a gyermeket nevelő családok és az apák is, akik számára az eseményre Apakulcs címmel egyedi szemléletmódú kötet és digitális felület is készült.
Az Európai Könyvkiadók Szövetségének (FEP) felmérése szerint a járvány miatti bezártság világszerte növelte az olvasási kedvet: a világ népességének 33 százaléka több könyvet olvasott tavaly, mint az előző évben. Magyarországon a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) és a Tárki közös felmérése alapján a megkérdezettek 31 százaléka több időt szánt olvasásra 2020-ban, mint az azt megelőző évben. Ez hatással lehetett a kiadott művek számának növekedésére is: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése szerint 2010 óta tavaly jelent meg a legtöbb könyvcím (14,7 ezer), amelyben a legnagyobb, 33 százalékos arányt a szakirodalmi könyvek jelentették, de a szabadforgalmú könyvpiac 55,5 milliárd forintos becsült forgalmában is jelentős részesedést képviselnek az egyre népszerűbb önfejlesztő könyvek.
– Az Ünnepi Könyvhét kínálatában a már régóta észlelhető tendenciát követve most is kiemelt szerepet szánunk az önfejlesztő könyveknek – mondta el az esemény kapcsán dr. Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója. Mint fogalmazott: az elmúlt időszak nehézségei, a bezártság, a kapcsolatok beszűkülése és átértékelődése, az otthoni munkavégzés és az online oktatás próbára tette az emberi kapcsolatokat, és új helyzet elé állította a családokat. A tapasztalatok szerint épp a „home office” pozitívnak nevezhető hozadéka viszont, hogy a férfiak körében, akik ebben az időszakban jelentősen több időt töltöttek a családjukkal, mérhetően is megfogalmazódott az igény, hogy a gyermekeikkel való kapcsolatukban fejlődjenek. Mint kiemelte: a magyar viszonyokat ismerő hazai szerzők és szakemberek különösen fontos szerepet tölthetnek be ezen a területen a segítségnyújtásban. Ezért is időzítette a kiadó az Ünnepi Könyvhétre Süveges Gergő Apakulcs című kötetének megjelenését, hiszen a kimondottan az apák helyzetét vizsgáló és segítő könyvek egyelőre alulreprezentáltak a hazai könyvpiacon.
– A férfiak túlnyomó többsége szeretne jó apja lenni a gyermekének, de a sok külső és belső elvárás, internetes jó tanács között nem könnyű eligazodni – mondta el a kötet születése kapcsán Süveges Gergő, aki több évtizedes újságírói, valamint coach- és tréningtapasztalattal a háta mögött írta meg immár harmadik kötetét apáknak. Mint elmondta: mivel majdnem minden második házasság felbomlik, így nagyságrendileg minden második apa sajátos helyzetben neveli a gyermekét, amely helyzetekre választ keres.
A kötethez a könyvhétre a digitális információszerzési szokásokhoz igazodva weboldal is indult, amelyen az apák tesztekkel mérhetik fel nemcsak a saját apa-gyermek kapcsolatuk változását vagy a fejlesztésre szoruló területeket, hanem öröklött mintáikat is feltérképezhetik.
A Harmat Kiadó a 92. Ünnepi Könyvhétre dedikálásokkal és színpadi programokkal is várja az olvasókat. Szeptember 3-án, pénteken 17 órától Mihalec Gábor párterapeutával találkozhatnak az érdeklődők, aki Viharálló szerelem című kötetét dedikálja, szeptember 4-én, szombaton Lackfi János #Jóéjtpuszi című könyve kapcsán lesz színpadi beszélgetés és dedikálás, 5-én, vasárnap 12 órától pedig Süveges Gergő Apakulcs – Hogyan kapcsolódjunk a gyermekünkhöz? című kötetéről a szerzővel Gécsek-Tóth Enikő, a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetője beszélget a Vörösmarty téri színpadon.
Tatárszentgyörgy – Jelenléti oktatással, Pintér Béla gospelénekes, előadóművész közreműködésével kezdődött el a tanév Tatárszentgyörgyön, a baptista oktatási intézmények közösségéhez legújabban csatlakozott iskolában, ahol 137 diák tanul.
Gál Dávid ügyvezető igazgató köszöntötte a megjelenteket: mások mellett Szehofner József polgármestert, Petrányiné Kocsis Márta intézményvezetőt, Papp Jánost, a Magyarországi Baptista Egyház elnökét, dr. Szilágyi Bélát, a Baptista Szeretetszolgálat elnökét, dr. Szabó Csabát, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási főigazgatóját, dr. Steiner József országos hitéleti igazgatót, dr. Kovács Géza baptista lelkipásztort, missziós vezetőt és Vig Miklós baptista lelkipásztort.
Papp János egyházelnök elsőként az új elsősöket köszöntötte, majd megköszönte azt a lehetőséget, hogy a baptisták szolgálhatnak a településen, nemcsak a gyülekezetben, hanem most már az iskolai közösségben is.
„Bizalom nélkül nem lehet élni. Bíznunk kell például, amikor elmegyünk az orvoshoz, amikor ő elmondja, milyen gyógyszert kell bevenni ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Nagyszerű, hogy bízhatunk egymásban is. Köszönjük azt a bizalmat, amely a szülők és a pedagógusok részéről felénk megnyilvánul. Szeretnénk Isten dicsőségét és mindannyiunk javát szolgálni és ezt tenni úgy, hogy a település a jövőben megerősödjék. Az Isten is bizalmat kér tőlünk, hiszen a Biblia is azt mondja nekünk: bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökké.” Bízzatok az Úrban, mert aki benne bízik, azt ő szilárd jellemű emberré tudja tenni, mondta az egyházelnök, majd Isten áldását kérte a 2021–22-es tanévre.
Dr. Steiner József országos hitéleti igazgató olvasta fel azt az üzenetet, amit Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, országgyűlési képviselő küldött a tanévnyitóra.
Ebben először a saját, első tanévnyitó ünnepségén történteket idézte fel. Kiemelte: „Kívánom a diákoknak, hogy választott iskolájukban olyan alapot kapjanak – ide értve a keresztény értékeket is –, amely biztosítja a lelki növekedést, így teljesedik be a Baptista Szeretetszolgálat célja, hogy az iskola több legyen, mint iskola.” A politikus azt írta, hogy a kormány a hazafias nevelés, a családi életre nevelés értékeit figyelembe véve dolgozta ki a Nemzeti Alaptantervet, mert elhivatott a családok támogatásában: egyebek mellett ingyen tankönyvet biztosít és komolyan támogatja az iskolai étkezést is. Nyitrai Zsolt levelében megköszönte azt a rendkívüli teljesítményt, amit a korábban soha nem tapasztalt járványhelyzetben tanúsítottak a diákok, szülők, pedagógusok, majd sikeres tanévet kívánt az idén 25 éves Baptista Szeretetszolgálat oktatási intézményeiben tanuló közel 15 ezer diáknak.
Dr. Szilágyi Béla elnök arra emlékeztetett, hogy amikor a szervezet megkapta az iskolaátvételre vonatkozó felkérést, arra gondolt, hogy van már a településen baptista gyülekezeti és szociális munka, miért ne egészülhetne ez ki iskolai tevékenységgel?
Beszédében Cseh László úszót állította példának a gyerekek elé, mert „ő egy olyan sportember volt, aki elérte céljait, megvalósította álmait”. Így folytatta: „Egy példakép, akit oda lehet állítani az ifjúság elé. Hiszem azt, hogy az a célunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akiket bátran odaállíthatunk példának bárki elé, mert megbízhatóak, mert szeretetteljesek.” Haitira emlékezett, egy történetet mesélt el egy szomorú kislányról, akinek meghalt az édesapja a földrengésben. „Megkérdeztem, mi az, amit nagyon szeret. Azt mondta, nagyon szeret zenélni. Azt válaszoltam, holnap vedd a hegedűdet, s játszd el a kedvenc darabodat, mutasd meg, mi az, ami igazán örömet okoz neked! Kiderült, hogy ugyanúgy összetört a hegedűje, mint ahogyan az álmai is összetörtek. Nekünk oda kell állnunk az olyan gyerekek mellé, akiknek összetörtek az álmaik. Ma ez a kislány a baptista gyermekotthonban zenére tanít másokat. Meg lehet valósítani az álmokat, nincs olyan nehéz helyzet, amelyből ne lehetne felülemelkedni. Isten segítségével ez megtörténhet.”
Szehofner József polgármester büszke arra, hogy hívő ember.
„Az, hogy itt lehetünk, természetesen a Jóistennek köszönhető, azonban e munka mögött vannak emberi akaratok és segítségek is”, mondta a településvezető, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik azt a hatalmas munkát elvégezték, amelynek eredményeként az iskola baptista fenntartásba került. „A lakosságszám növekedett, miközben a gyerekek száma csökkent az oktatási intézményekben. Erre a problémára megoldást kellett találni, a misszió Tatárszentgyörgy megmaradása. (…) Három dolog kell az élethez: tudás, azaz tanulás, szeretet, és Istennel való foglalkozás.”
Petrányiné Kocsis Márta köszöntője után hivatalosan is megnyitotta az idei tanévet. „Úgy gondoltuk, hogy bizalmat szavazunk a változásnak. Amely kicsit más szemléletet jelent, de nem akar senkire sem ráerőltetni semmit. Mindenki megválaszthatja ezután is, hogy kíván-e bármilyen felekezethez tartozni. (…) A közös akarat lesz majd az, amely átsegít minket az akadályokon, és megerősíti azt a szemléletet, hogy a tatárszentgyörgyi gyerekeknek a tatárszentgyörgyi iskolában a helyük. Fontos, hogy nagyobb szerepe legyen a tanulásnak és a tudásnak a családok életében, s ehhez nekünk kell megteremtenünk a körülményeket.”
Az évnyitó Kovács Géza lelkipásztor áldásával fejeződött be.
Óriási, kiaknázatlan lehetőségek rejlenek gyermekeink testi, lelki és hitbeli fejlődése szempontjából a család, a gyülekezet és az iskola együttműködésében. De hatalmas gátak akadályozzák, hogy mindez megvalósuljon. Mik ezek a gátak?
Vannak, akik úgy gondolnak az iskolára, mint egy tudás- és kompetenciaszolgáltató intézményre. És sokan hajlandók is jelentős pénzt áldozni, hogy minél minőségibb szolgáltatást tudjanak gyermekük számára vásárolni az oktatáspiacon.
Vannak, akik kizárólag egyházi iskolában tudják elképzelni, hogy gyermekük a legtöbbet kapja a tanulóévek alatt.
Vannak, akik szeme előtt folyton az lebeg már gyermekük első osztályától kezdve, hogy melyik képzés adja majd a legpiacképesebb szakmát, diplomát.
Vannak, akik pusztán egy gyermekőrző, a tankötelezettséget biztosító intézményt látnak az iskolában, és lesz, ami lesz alapon beadják gyermeküket.
Természetesen mindezek a szempontok fontosak lehetnek, de akadállyá is válhatnak abban, hogy a gyermek teljes életet éljen felnőttként, amennyiben kizárólagos elvként követik a szülők, vagy ajánlja a gyülekezet.
Igaz, hogy Jézus Krisztus tanítványait nem mai értelemben vett nevelési-oktatási keretek között képezte az általa bemutatott isteni életre, de három kötelezően fontos jellegzetességét ma is követni kell tanítói módszerének.
Először is Jézus tudás- és tanulásvágyat ébresztett tanítványaiban, amelyre választ kapva újabb megismerésvágyat ébresztő titkokkal találták szemben magukat a tanulói; másodsorban a tanulást a tanítványi közösségben osztotta meg velük, nem pedig magánúton, egyénileg; harmadsorban pedig újra és újra a széles társadalmi közegben láttatta velük a Mester mindannak a hasznosságát, értelmét, amit megtanított nekik.
Ritka ma az ilyen típusú oktatási-nevelési intézmény, ezért a szülőknek újra aktívan kell részt venniük gyermekük teljes életre segítő tanításában, nevelésében. Felelőtlenség lenne áthárítani az iskolára akkor, mikor ezt a célt teljesen nem fogja tudni teljesíteni korlátozott volta miatt.
Mikben kell feladatot vállalniuk a mai szülőknek az iskolával kapcsolatosan? Talán a legfontosabb az, hogy megértsék, hogy gyermekük pedagógusai a nevelés területén szülőtársaik. Ahogy az anyukának és az apukának össze kell fognia a gyermek otthoni nevelésében, ugyanígy a szülő és a pedagógus feladata is csak ekkor lesz eredményes. A szülőnek elsődlegesen nem barátot vagy ellenséget kell látnia a pedagógusban, hanem szövetségest, akivel a gyermeke egészséges fejlődésére szövetkezett. Ez a szövetség nem a pedagógus számára életbe vágó, hanem a szülő számára. Ezért nincs mentsége annak a szülőnek, aki nem képes megkötni és eredményesen működtetni ezt a szövetséget. Meg kell ismernie a pedagógusa célját, elveit, módszerét ahhoz, hogy szövetségesként ne ezek ellen dolgozzon öntudatlanul. Gyermekének éreznie kell, hogy az ő apja-anyja milyen nagyra értékeli tanítója, tanára, oktatója szolgálatát, személyét. Sok szülő sajnálatos módon ezt a feladatot azzal hárítja el magától, hogy erre végképp nincs ideje. Pedig ezzel csak azt mondja ki, hogy nincs ideje a gyermekére.
Mivel a család után az óvoda, az iskola és a különféle képzést biztosító tanfolyamok, egyesületek, stúdiók a legmeghatározóbbak gyermekeink fejlődése szempontjából, ezért a gyülekezeteink felelőssége az is, hogy hidat építsenek hozzájuk. Keresni kell, hogyan lehet egymást segítő kapcsolatot építeni a gyülekezet és az iskola, a gyülekezet és a sportegyesület, a gyülekezet és a kreatív tanfolyam, a gyülekezet és a fotóstúdió között. Nekünk mint gyülekezetnek is fontos, hogy gyermekeinkkel és fiataljainkkal hogyan foglalkoznak. A gyülekezeti támogatást, jó értelemben vett kontrollt jelentősen segíti, ha a gyülekezet nem pusztán távoli szemlélőként van jelen. Hogyan építheti gyermekei érdekében a gyülekezet a kölcsönös és egymást erősítő kapcsolatot? Az a gyülekezet, amely nem érdektelenül él, amely felelősséget érez gyermekei és fiataljai iránt, száz és száz módot fog találni a kapcsolatépítésre. Gyermekeinknek és fiataljainknak is sokat fog jelenteni, ha látják, érzik, hogy a gyülekezet törődik velük, mert törődik iskolájukkal.
Mindezek mellett talán az egyik legfontosabb, hogy a gyülekezet szülői közül azok, akik erre alkalmasak, részt vegyenek az osztályok szülői munkaközösségének munkájában, így szolgálva a gyermekek fejlődését, építve a tanárokkal az egészséges együttműködést. Bölcs az a gyülekezet, ahol erre bátorítják is a szülőket. Még kívánatosabb lenne, ha ehhez speciális képzésen vehetnének részt a szülők. Mert a gyümölcsöző szülő-pedagógus kapcsolatból gazdagodik legjobban a gyermekünk.
Nem szabad azt hinnünk, hogy Isten az ő ajándékait csak a hívő szülőkkel és a gyülekezettel osztotta meg, és csak nálunk van a bölcsek köve és az alkalmas képesség. Ellenkezőleg, ő bőkezűen osztja ajándékait mindenkinek, épp ezért kötelező együttműködnünk azokkal, akik gyermekeinkkel és fiataljainkkal foglalkoznak, hogy Isten sokféle kegyelme összegződhessen a jövő generáció fejlődése számára.
2021. augusztus 24-én került megrendezésre a Bibliaismereti és Hitoktatói Konferencia Szigetszentmiklóson. Állami és baptista fenntartású oktatási intézményekben bibliaismeretet oktató pedagógusok kaptak meghívást, ahol tartalmas programokkal, előadásokkal, könyvek és szemléltetőanyagok széles választékával várták a résztvevőket. A konferencia szervezését a Baptista Oktatási Központ és a Baptista Pedagógiai Intézet munkatársai végezték.
Hajnal Zoltán lelkész, hitéleti és nevelési igazgatóhelyettes
Paróczi Zsolt oktatási szaktitkár
Durkó István missziói igazgató
Dr. Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási főigazgatója
Révész Szilvia író, előadó
Bognár Erika
Dr. Steiner József, a Baptista Szeretetszolgálat országos hitéleti igazgatója
Az egész napos találkozó bevezetőjeként Durkó István missziói igazgató tolmácsolta Isten igéjét a jelenlévők felé. A résztvevők által a regisztráció során megadott témajavaslatokból érdekes és tartalmas módszertani és hitéleti előadások hangoztak el.
Dr. Steiner József, a Baptista Szeretetszolgálat országos hitéleti igazgatója „A genderideológia és az LMBTQ+ mozgalom bibliai alapon történő tárgyalása az iskolai hitoktatásban” című, igei alapon alátámasztott előadásában segített, hogyan reagáljon a tanár a felé áramló kérdésekre, helyzetekre.
Révész Szilvia író, előadó saját példáiból merítve lelkesítette a résztvevőket a „Krisztus képviselete az iskolában” című előadásában.
Módszertani tanácsokkal, ötletekkel a Zsoltárok tanításáról tartott felkészítést Hajnal Zoltán lelkész, hitéleti és nevelési igazgatóhelyettes.
Élményekkel teli beszámoló hangzott el a bibliai táborokról Alicia Jones és Tóth Tünde missziómunkások tolmácsolásában.
Dr. Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási főigazgatója a bibliaismeret-, baptistahittan-érettségiről adott teljes körű felvilágosítást, nyújtott pontos információt.
A Biblia alapján bátorította és áldást kérve indította útjára a hitoktatókat a 2021–2022-es tanévre Paróczi Zsolt oktatási szaktitkár.
Az a szívünk vágya és kérése, hogy Urunk egész tanévben segítse és vezesse mindazokat, akik ebben a szolgálatban állnak helyt!
Rövidített interjú a Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Idén végeztél a Zeneakadémia mester szakán. Mekkora kihívást jelentett számodra az elmúlt két év?
Hálás vagyok az elmúlt évekért, azért, hogy idáig eljutottam, a családomnak, a tanáraimnak és mindenkinek, aki ebben az időszakban támogatott. Kicsit sajnálom a vírus okozta körülményeket, mert nem lehetett hagyományos formában diplomáznom, nem volt zeneakadémiai diplomakoncertem, ami szép lezárása lehetett volna 18 év munkájának. Annak örülök, hogy a szívemhez közel álló zenei anyagot tudtam játszani, és sikerült otthonos környezetben felvenni. Az így készült felvételt bírálta el a bizottság, és erre kaptam meg a kitüntetéses diplomámat. Nem volt könnyű, mert vágás nélküli videót kértek, keveset tudtam próbálni a zongorakísérővel, és az egyórás hosszú, nehéz műsort nem lehetett egymás után sokszor eljátszani.
Konkrétan milyen diplomát szereztél ezzel?
Klasszikus hangszerművész mester szakon okleveles hegedűművész lettem, Perényi Eszter és Banda Ádám növendékeként. Szeretném a képzésemet még egy év alatt kiegészíteni egy tanári diplomával. Emellett szeretnék külföldi tapasztalatokat is szerezni. Szeretek más kultúrákat megismerni, különböző emberekhez kapcsolódni, és csak még különlegesebb, ha a közös nyelv közöttünk, a zene. Ennek a tervnek a megvalósításához pályázok ösztöndíjakra.
Fotó: Mudra László – ZeneakadémiaFotó: Mudra László – ZeneakadémiaDiplomaosztó ünnepség
Eddig is jellemző volt, hogy sokat utaztál?
Igen, eddig is volt sok lehetőségem utazásra. Jártam Dél – Koreában a vonósnégyessel, illetve több külföldi versenyen, mesterkurzuson is részt tudtam venni. Előfordult, hogy hazai versenyeken ismertem meg külföldi zenészeket. Jellemző rám, hogy azok a helyek, országok vonzanak nagyon, ahol még nem jártam, de ahol pedig jártam, oda mindig visszavágyom.
Hogyan és mikor költözött be a zene az életedbe?
A szüleimnek fontos volt, hogy a zenetanuláson keresztül szorgalomra, kitartásra tegyünk szert, ezért a három testvérem és én, mindannyian jártunk zeneiskolába. Eleinte számomra az anyukámtól jutalomként kapott kakaós csiga jelentette a legnagyobb örömöt, amit a sikeres zeneórákért kaptam tőle. Ez inspirált. Az első hegedű tanárom Részegh Benedek, nagyon megszerettette velem a hangszert. Nála öt éves koromtól, tizenegy éves koromig tanultam, különleges kapcsolat volt közöttünk, de ekkor még nem vettem komolyan a hegedű tanulást. Később Pesten Ácsné Szily Éva lett a tanárom és mentorom, aki a hegedű és a zene iránti szeretetemet jövőképpé formálta át bennem. Éva néni minden körülményt megteremtett ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból. Mindenekelőtt viszont fő célja a hangszer szeretete, a művek elsajátítása, de leginkább a szabad előadásmód jelentette. Olyan csapatot formált az akkori növendékekből, akikhez a mai napig a legmélyebb barátságaim kötődnek.
Könnyen ment neked, hogy az életed részévé váljon a rendszeres gyakorlás, a kitartó munka?
Ebben a szakmában ezt minél hamarabb meg kell tanulni, mert ez a kulcsa a sikernek. Hálás vagyok, hogy édesanyám zongoratanár és sokat tudott velem foglalkozni, ami nagy segítség volt, illetve volt gyakorlótársam is. Ennek ellenére a mai napig úgy érzem, hogy lehetne még sokkal kitartóbban, szorgalmasabban, koncentráltabban is gyakorolni.
A Zeneakadémián eleinte Kokas Katalin növendéke voltál. Róla azt mondtad, hogy átformálta az addigi zenei szabályrendszeredet. Mit gondolsz a zenész szabadságáról a zenei formálásban?
Gyakran éppen azt tartom célomnak, hogy teljes mértékben a zeneszerző szándékait, mondanivalóját, üzenetét adjam át, amit ő akart, de összességében nem lehet kivenni az előadásból az egyént, aki előadja a művet. Ennek a jelenségnek olyan szépsége van, amit meg kell mutatni. Karakteres, mutatós és személyes előadásmódra törekszem általában.
Korán kezdtél versenyezni. Mit jelentenek számodra a megmérettetések?
A versenyeket azért tartottam fontosnak a fejlődési folyamatomban, mert mindig sokat tanultam belőlük. Például azt, hogy nem szabad elindulni azzal a gondolattal, hogy úgysem nyerek, hogy úgysem leszek sikeres, hanem a tapasztalatszerzés a fontos és annak felismerése, hogy hol, miben kell még fejlődnöm. Az ilyen helyzetekben már a felkészülés is egy nagy lendületet ad az előbbre jutásban.
Amikor versenyeztél volt arra időd, hogy megtekintsd a helyet, ahol jársz?
Szicília például pont egy ilyen helyszín volt, ahol még maradtunk két-három napot és az akkori versenycsapattal utazgattunk. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családom legtöbbször el tud kísérni a versenyekre, és ilyenkor mindig szánunk arra időt, hogy körbenézzünk, akár két forduló között, akár a verseny után. Ezek az élmények mindig feltöltenek.
Hogyan fogadod a díjakat, elismeréseket. 2018-ban például az Év Fiatal Baptista Művésze voltál.
Természetesen nagyon megtisztelő és hálás vagyok, és még mindig ledöbbent. Néha azt gondolom, hogy más sokkal jobban megérdemelné, mint én, de igyekszem kiérdemelni.
Zeneakadémia
Isten jelenlétét hogyan éled át a művészi életedben?
Szerintem Isten a zeneművekben annyira erősen van jelen, hogy néha nem is tudatosan élem át a jelenlétét. Természetes számomra, hogy a zene csak Tőle jöhet, hiszen olyan tiszta, szép és teljes, hogy ösztönösen élem át a szimbiózist, hogy egyszerre lehetek Istennel és zenélhetek is. Jó arra gondolni, hogy a szakmámat majd „odaát” is folytathatom.
Művészet és misszió milyen viszonyban vannak egymással?
A zeneműveknek mindig van transzcendens ereje. Szeretném a dicsőítésekben is hasznosítani a zeni tudásomat. De a tanításról is úgy gondolom, hogy misszió jellege van, amiben a zenén kívül még maradandóbb dolgot is át tudok adni, a hitet.
A gyülekezet közössége mit jelent számodra?
Wesselényi utcai gyülekezet olyan otthonom, ahol leginkább a testvéri közösségben kerülök kapcsolatba Istennel. Az ifisekkel együtt nőttünk fel, igazi „testvérekként”. Szüleim házi csoportja velem együtt született, azóta az jó kapocs számomra az idősebb generáció felé.
Hogyan képzeled el a művészeti pályádat és a családi életedet együtt?
Ebben a kérdésben nagyon pozitív példák vannak előttem. Édesanyám és a szaktanáraim példája azt mutatja, hogy nem kellett lemondaniuk sem a hivatásukról a családjukért, sem fordítva. Ha eljön az ideje, és leszek olyan áldott, akkor az anyaság számomra egy nagyon szép karrier lesz. Nincs bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy hosszútávon valahogyan ne tudnám összehangolni ezt szakmai életemmel.
Kamarazenélés
Milyen a viszonyod más művészeti ágakkal?
Nagy fájdalmam volt, hogy a különböző művészeti iskolák nincsenek szoros kapcsolatban egymással, de szerencsére voltak olyan barátaim, akikkel kiállításokra jártunk. Szeretem az irodalmat, sokat olvasok. A táncot még gyerekkoromból kedveltem, amikor évekig néptáncoltam. A tánc, mozgás, szórakozás és közösségi élet egyben. Ezzel engem le lehet venni a lábamról.
Milyennek képzeled el magadat öt év múlva?
Szeretném megszerezni a tanári diplomát, külföldön tapasztalatot gyűjteni, egy jó zenekarba bekerülni, ott felelősen helytállni, a kamarázást folytatni és a magánéleti előrelépésekben is reménykedem…
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
