2021 július 5–11. között valósulhatott meg a Tiszántúli Kerületi Ifjúsági Tábor, az OTTHON 2021. Százfőnyi fiatalság volt együtt jellemzően a tiszántúli régióból, de más területekről is a felsőtárkányi Imókő-üdülő területén.

Nem tartjuk természetesnek az iménti mondatok egyik részét sem. Egyfelől tavaly a járvány miatt nem mertük megtartani a tábort, másfelől az sem magától értetődő, hogy a tiszántúli fiataloknak önálló tábora van. Mindezt nem a szervezőcsapat találta ki, hanem Isten munkáját véljük felfedezni az idevezető úton. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a Tiszántúli Kerületi Gyermektáborba újra és újra eljönnek azok a gyerekek, akik már nem is gyerekek. 2018-ban volt először ifjúsági szekciója a gyermektábornak, ami az évek során egyre erősödött, és idén önálló lábra állt. Hálásak vagyunk ezért a születéstörténetért! Azt hisszük és reméljük, hogy a táborban felnövekvő fiatalok erős oszlopokká válnak gyülekezeteikben, idővel saját családjukban. A tábor témája az Apostolok cselekedeteiről írt könyv alapján az volt, hogy Istenhez tartozva otthonunk a gyülekezet. A következőkben két táborozó fiatal élmenybeszámolója beszéljen tovább. Hála Istennek ezért a hétért! Köszönjük a gyülekezetek, az egyházkerület és a MABIM támogatását!

Szólláth Imre Rudolf, Nagyvarsány


A tábor egy szürreális hely, egy szürreális közösség számomra. Minden alkalommal szokatlan és egyedülálló hetet hagyok magam mögött. Közel egy évig nem fogok hallani halk dicsőítést az éjszaka közepén, valószínűleg nem fogok ennyit imádkozni sem ennyiféle emberrel. Nagyobb kincs ez a hét számunkra, mint ahogy azt gondoljuk.

Azért írtam, hogy szürreális, mert messze áll a valóságtól. Sajnos! Bár minden reggel 40 emberrel tölteném a csendességet, bár 100 emberrel dicsőíthetnék minden este! Hiszem, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a mennyhez, vagy legalábbis ahhoz az állapothoz, amit ott fogunk tapasztalni. Számomra kiemelkednek azok az élmények, amikor a Tejút alatt dicsőíthettük a Mindenhatót egy szívvel, illetve amikor megtapasztalhattam, hogy függetlenül attól, honnan jövünk vagy hogy ismerjük-e egymást, Krisztus testeként tudunk működni. Öröm volt azt a sok építő és hiterősítő bizonyságot is hallani, amelyek mind arról szóltak, hogy élő és munkálkodó Istenünk van. Nagyon hálás a szívem azért a sok bátorért, aki kiállt és elmondta a nehezebb és küzdelmesebb időszakainak a megtapasztalásait. Szükségünk van ezekre, szükségünk van egymásra. Amikor visszatekintek az estékre, és látom ezt a generációt szívből imádni a Seregek Urát, megerősödik bennem az, hogy habár a világ hatalmas nyomást gyakorol ránk hívőkre, mi Isten igéjében meggyökerezve képesek leszünk harcolni a frontvonalban az igazságért. Reménység van bennem arra nézve, hogy Isten kismillió áldást akar kiárasztani még ránk a Kerületi Ifjúsági Táboron keresztül. Várunk jövőre is!

Bögös Levente, Kisújszállás


Idén először volt lehetőségem, hogy részt vegyek a Tiszántúli Baptista Ifjúsági Táborban, amiért mérhetetlenül hálás vagyok Istennek. Magáról a táborról egy ismerősön keresztül hallottam először, aki korábban már segítőként szolgált, majd a Facebook-eseményt láttam meg később. Hiszem, hogy Isten hozta elém ilyen formában is, és hogy nem volt véletlen. Teljes mértékig letettem az Úr kezébe, hogy csak akkor megyek, ha valóban terve van ezzel, és ott akar látni.

Akkor szállt el minden kétségem, amikor nem sokkal ez után írtak az ificsoportunkba, hogy menjünk el ebbe a táborba. Bár nem egyedül indultam neki ennek a hétnek, azért féltem, mert nem tudtam, mire számítsak, mindannak ellenére, hogy tudtam, hogy már lesznek ott olyan emberek, akiket ismerek. Vártam is a velük való találkozást, és persze vágytam arra, hogy új embereket ismerhessek meg. Feltöltődésre vágytam, már nagyon hiányzott, hogy az Úr közelségében lehessek az ő gyermekeivel együtt, és közösen dicsőíthessük őt.

Maga a tábor felülmúlta minden várakozásomat. Ebben az egy hétben rengeteget kaptam Istentől. Rég nem élhettem meg azt, hogy a dicsőítéseknél nemcsak mondok egy szöveget, hanem lélekkel értem és érzem azt. Elképesztő volt átélni, hogy egy lány, akit kb. 5 perce ismerek, imádkozik értem és a szívemből szól. Nagyon hálás vagyok mindazokért, akiket megismerhettem, mert megláthattam, micsoda ajándékai és kincsei vannak Istennek, amire lehet, eddig nem is figyeltem fel annyira, mint amennyire kellett volna. Élveztem, hogy minden egyes étkezést mindig mással tölthettem, valamint a csoportbeszélgetésekben, a programokban újabb és újabb embereket ismerhettem meg, és néha olyan közös pontok bukkantak fel, amikre nem is számítottam. Hálás vagyok minden egyes beszélgetésért, főleg azokért, amelyeket a legnehezebb pillanatomban munkált ki Isten. Akkor kaptam a legnagyobb lelki támadást, amikor a legkevésbé számítottam rá, de biztossá tett ezzel is az Úr, hogy éppen ezért pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, a helyemen vagyok. Hálás vagyok azért, mert érezhettem azt, hogy milyen, amikor tényleg mindvégig Isten marad az első helyen. Olyan jó volt megtapasztalni azt is, ahogyan Isten már előre kimunkált egy bizonyságtételt bennem, és indított az ő Szentlelke által úgy, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy az esti alkalmak pont ezeknek a helyei lesznek. Jó volt megtapasztalni, hogy valaki megölel és azt mondja, hogy minden szavad neki szólt. Isten bizonyítéka volt számomra ez is, hogy valóban valakinek ezt üzenetként szánta. Eszköz lehettem és elmondhattam, hogy nem az én tökéletességem és nem az én engedelmességem érdeme, hogy én is igaz lehetek őelőtte a hibáim ellenére (Róm 5,19). Hálás vagyok minden egyes bizonyságért, amelyek által én is épülhettem és üzenetet kaphattam, akárcsak a tanítások által. Egyszóval felejthetetlen volt ez a tábor! Hálás vagyok, hogy ott lehettem, és már most alig várom, hogy jövőre találkozzunk! Befejezésként pedig egy igével zárnám, amely teljes mértékig a tábor hangulatára fog emlékeztetni mindenkit:

„Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete!” (Jer 33,11)

Baráth Eszter, Aszód