Kezdőlap Blog Oldal 397

MABAVISZ-imatémák

MABAVISZ-vasárnap minden év február első vasárnapja, ahol sok száz gyülekezetben a világ különböző pontjain imádkozunk egymásért. A Magyar Baptisták Világszövetsége 2022-ben az alábbi imatémákat fogalmazta meg.

Arts’ok: dr. Dominkó István zongoraművész

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola zenei igazgatóhelyettese és zongoratanára, az Oktatási Hivatal pedagógiai szakértője, a Crescendo Nemzetközi Nyári Művészeti Akadémia alapítója, a Stella Hangstúdió vezetője vagy. Nagy a tapasztalatod zenetanárként abban, hogy a fiatalok hogyan indulnak el a pályán. Te hogy kezdted el a zenélést?

Az én élettörténetem biztos, hogy nem szokványos, inkább a kivételek közé tartozhat. A szüleim megpróbáltak mindent megtenni azért, hogy hármunkat, engem és a nálam jóval fiatalabb öcsémet és húgomat felneveljenek. Gyerekként sokszor voltam egyedül, mert anyukámnak sokat kellett dolgoznia. Elég nehéz körülmények között éltünk Pacsán, egy zalai kis faluban, ahol minden volt, csak éppen zeneoktatás nem, de ilyen a Jóisten csodája, nem tudhatni miből sarjad. A faluban Sabján Edit egy fantasztikus hívő ének-zene tanár tanított, aki megtalálta a hangot a szüleimmel és meggyőzte a kőműves édesapámat és a varrónő édesanyámat arról, hogy zenei téren több van bennem, mint ami átlagosnak nevezhető. A tanárnő elkezdett tanítani engem, aztán 10 éves koromtól bekerültem a keszthelyi zeneiskolába, ahol Kósáné Kádár Vera készített fel középfokú pályára. Mivel nem volt biztos, hogy felvesznek a Győri Zeneművészeti Szakgimnáziumba, tarsolyban tartottam az orvosi pályát is.

14 évesen Győrbe költöztél, eljöttél a családodtól és kollégista lettél. Hogyan emlékszel az akkori önmagadra?

Nagyon szívesen csináltam azt, amivel foglalkoztam és a gyakorlást is szerettem. Elég szorgalmas gyerek voltam, nem volt lázadásom a feladatok ellen, de éreztem, hogy a többi zongorista nagy előnnyel indult hozzám képest. Az első két évben igazságtalanul rossz jegyeket kaptam akár el is tanácsolhattak volna az iskolából, de a szorgalmam miatt bent maradtam. A jó tanulmányi átlagomnak köszönhetően biztosítani tudtam a megélhetésem. Anyukám próbált támogatni, de annyiból nem tudtam volna megélni. A keresetem és az ösztöndíjam fedezte a költségeimet. Hamar ráéreztem arra, hogy önállóan kell megoldani a dolgaimat és ez a tudás később sokat segített. Tulajdonképpen 10 éves koromtól fogva folyamatosan volt munkám is. Ennek a kemény időszaknak is köszönhető, hogy 18 éves koromban megtértem.

Hogyan folytatódtak a tanulmányaid?

A zeneművészeti szakközépiskolában öt évet töltöttem, majd Budapestre kerültem főiskolára, ahol Hambalkó Edit tanított türelemmel és szeretettel. Az ő hatására kezdtem el zenészként gondolkodni és eljutni a saját játékomhoz. A főiskolai évek alatt háromszor voltam köztársasági ösztöndíjas, ami akkora összeg volt, hogy mosógépet is tudtam venni belőle az anyukámnak, amikor az övé elromlott. Később elkezdtem tanítani is főiskolásként. A Zeneakadémián két évet tanultam, Zempléni Kornél tanár úr volt a tanárom, csodálatos időszak volt, de az idő alatt is végig dolgoztam. 1997-ben bekerültem az ELTE-re, ahol zenei tanszéken kaptam adjunktusi állást, aminek három évvel ezelőtt lett vége. Mindig a munka foglalkoztatott és teremtette meg az önálló életemet. Nekem az sem volt probléma, hogy megfogjam a téglákat és a nulláról felépítsem a családi házunkat.

Ez hogy történt?

Úgy, hogy nem értettem hozzá, de ott volt az Úr, és a családom, a feleségem, a három gyermekünk és az egyszobás lakásunkban már nem fértünk el, tehát szükségünk volt egy nagyobb otthonra. Arra gondoltam, hogy ha Noénak sikerült a bárkát felépítenie, mert Isten ott volt mellette és megtanította arra, hogyan készítse el a bárkát, akkor engem is meg fog tanítani arra, hogyan építsek fel egy házat. Ez odáig ment, hogy a cserepezéstől kezdve a vakolásig, a csempézésig, a villanyszerelésig mindent én csináltam. Mellette a Zeneakadémián a doktorit végeztem egy fizetéssel felérő ösztöndíjjal, esténként pedig cementes, meszes kézzel énekesekkel hakniztam. Megtanultam a művészetemet belevinni a ház tervezésébe, építésbe. Hála Istennek, húsz éve működik ez a ház, és nagyon boldogok vagyunk benne. Itt nőttek fel a gyerekeink és ez ad otthont a hangszerekkel felszerelt Stella hangstúdiónak is.

A közelmúltban elnyertél egy három évre szóló pályázatot Magyar Művészeti Akadémiánál. Milyen programmal vettél rész ebben?

A gyerekek zongora gyakorlásának támogatására önállóságot fejlesztő módszereket dolgoztam ki. Ennek egyik ága, hogy hangfelvételeket készítek gyerekeknek, hogy az ő saját repertoárjuk is elérhető legyen, tehát a kottákat játszom fel szó szerint. Így az interneten feltüntetett darabok digitális kottáik alatt a hangfájlok is ott vannak, amelyek hangzó élményt is adnak. Ismétléskor a saját verziómat játszom, hogy hallhatóvá tegyem a szabadságot a játékban. A pályázatok próbatételek is, mert ha vállalom, akkor megnyílik a kapu, és ha Isten engedi, hogy belépjek, akkor végig csinálom. Mindig úgy éreztem, hogy ezek különlegesen fontos időszakok az életemben.

Hogyan tudsz jelen lenni a családod életében a művészi pálya mellett?

Csillát, a feleségemet a főiskolán ismertem meg, ami az egyik legcsodálatosabb élmény volt az életemben. Tudtuk egymásról, hogy hívők vagyunk és hogy mekkora erő az, amikor egymásért imádkozunk. Pár hónap után arra gondoltam, ha egyszer feleségem lesz, akkor olyan imatárs lesz, mint Csilla. Rettenetesen féltem és izgultam, amikor megkértem a kezét, de Isten biztatott, hogy tegyem meg. Kiderült, hogy Csilla már két évvel korábban tudta, hogy meg fog történni a lánykérés. Isten vezetése a párkapcsolatban is csodálatos volt, gyorsan növelte az egymás iránt érzett szeretetet, szerelmet, ami azóta is egyre növekszik, pedig ennek már 29 éve. Állandó növekedésben vagyunk, innen van a nyári akadémia elnevezése is, a Crescendo, ami a zenében folyamatos erősödést, növekedést jelent. Csillával könnyű. Isten róla szóló ígérete beteljesült, köszönöm az Úrnak, hogy ő csodálatos ember és feleség. Emellett az életünk úgy alakult, hogy egyre jobban egymásra lettünk utalva. Eleve úgy rendeztük be az napjainkat, hogy amikor  felcseperedtek a gyerekek és Csillának vissza kellett menni dolgozni, én attól kezdve úgy osztottam el az óráimat az egyetemen, hogy azokban a napszakokban és időszakokban tanítsak, amikor neki nem kellett. Csilla csak félállást vállalt, és ennek következtében voltak anyanapok, és voltak apanapok. Így aktívan részese lehettem a család életének és a gyerekek fejlődésének, növekedésének, a kis esti imáiknak, az elmeséléseiknek. Amikor a legnagyobb gyermekünk tizenkét éves lett, onnantól ő kísérte haza a két kisebb testvérét.  Attól kezdve teljes állásban dolgoztunk, amihez az kellett, hogy megbízzunk a gyerekeinkben, akik közben ennek köszönhetően önállóak lettek. Sokat utaztunk is a gyerekekkel azért, hogy megismerjék a magyarországi városokat, kastélyokat, erdőket, parkokat, fürdőket. Később külföldre is jártunk, 17-18 napos körutakat szerveztünk. Igyekeztünk, hogy minden évben legyen legalább egy hét, amikor együtt van a család, és hogy olyankor csak az önfeledt szórakozás és a játék számítson. Jelenleg a gyerekeink vidéken tanulnak egyetemen, szinte üres a ház, mert csak ketten vagyunk benne, de szerencsére állandóan visszajárnak hozzánk. Remélem, hogy öregkorunkra a mi otthonunk is lehet egy kis mennyország, ahova szívesen jönnek haza a gyerekeink a családjaikkal.

Melyik szabadidős elfoglaltságot szereted a leginkább?

Sokat kerékpározok, ha tehetem azzal megyek a munkahelyre is, illetve a feleségemmel együtt, amilyen utat csak lehet bejárunk. Ez is egy óriási öröm. Pár évvel ezelőtt elvittem autóval a kerékpárjainkat Passauba és onnan Bécsig lecsorogtunk a csodálatos bicikliúton. Öt napig olyanok voltunk, mint a csiga, aki viszi a házát a kerékpárján miközben szemléltük a csodákat, és örültünk egymásnak. Úgy érezzük, hogy bennünket ez tesz aktívvá.

A teljes interjú itt hallgatható meg:



Hetedik alkalommal rendezik meg a Protestáns Cigánymissziós Konferenciát

A Protestáns Cigánymissziós Fórum idén február második hétvégéjén, a Cigány Módszertani és Kutató Központ közreműködésével rendezi meg a VII. Protestáns Cigánymissziós Konferenciát.

Az öt egyház (baptista, evangélikus, metodista, pünkösdi, református) cigánymisszióinak összefogásával évekkel ezelőtt alakult Protestáns Cigánymissziós Fórum idén február második hétvégéjén, a Cigány Módszertani és Kutató Központ közreműködésével rendezi meg a VII. Protestáns Cigánymissziós Konferenciát, melynek helyszíne a Békési Baptista Gyülekezet imaháza. A konferencia címe és témája: „Áldom az Urat mindenkor”.

A missziós lelkipásztorokon kívül felszólalnak még: Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának helyettes államtitkár asszonya; Sztojka Attila kormánybiztos, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója; dr. Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója.

A járványhelyzetre való tekintettel a rendezvény zárt körű, csak az öt egyházból meghívott egyháztagok, az előadók és a sajtó képviselői vehetnek részt rajta a járványügyi rendelkezések szigorú betartása mellett.

A rendezvényről élő közvetítés lesz majd a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió videómegosztó csatornáján, a Reményhír TV-n.

Kiadó: Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió

EGYH-KCP-21-P-0038

A Magyarországi Baptista Egyház 2021. évben támogatásban részesült a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül a Miniszterelnökségtől, mely támogatást az egyház egyházi személyként szolgálatot teljesítő lelkipásztorainak jövedelemkiegészítésére használta fel.

Megújult a Tahitótfalui Baptista Gyülekezet imaháza

Ünnepi istentisztelet keretében vette birtokba a Tahitótfalui Baptista Gyülekezet a felújított imaházát. A gyülekezet adományaiból és áldozatos munkájából teljesen megújult a közösség épülete. A Danubia Televízió felvétele.

Ökumenikus imahét 2022 – országos megnyitó istentisztelet

Január 16-án, vasárnap este 18 órakor vette kezdetét az ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért. Ebben az évben a hét anyagát és istentiszteleti rendjét a Közel-keleti Egyházak Tanácsa állította össze. Vezérfonalnak a napkeleti bölcsek történetét választották, ezért a nyolc nap során a bölcsek életeseményei jelennek meg az igehirdetésekben. Az imahét alapigéje a Mt 2,2: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” / „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”

Az országos megnyitó istentisztelet kezdete előtt az egyházi vezetők jelképesen elhelyeztek egy-egy csillagot az égbolton, majd orgonakísérettel bevonultak a Deák téri evangélikus templom hívőkkel megtelt épületébe. Kondor Péter evangélikus püspök üdvözlésében az isteni és az emberi akarat összetalálkozására hívta a hallgatóságot. Dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, az Ökumenikus Tanács főtitkára bevezetőjében a csillag követésére buzdított. „Függesszük tekintetünket ama napkeleten megpillantott csillagra, és engedjük, hogy minket is vezessen! Ahogyan a napkeleti bölcsek követték a betlehemi csillagot, most mi is e csillag alatt gyűlünk egybe, az égre helyezzük a magunk csillagocskáit, az egyház látható egységéért egyesítve ajándékainkat és imáinkat.”

Papp János baptista egyházelnök imádságban tett szolgálatot. „Álljunk Isten elé örömmel és hálaadással, hozzunk elé minden beteget, szenvedőt, a társadalom peremén élőt, menekültet, gyökerétől elszakítottat! Tudjuk, hogy Isten világossága el tudja oszlatni a mi sötétségünket. Amikor most az egyház egységéért imádkozunk, mi és közösségeink is legyünk világossággá, amely a megváltó Jézushoz vezérel másokat! Dicsőség neked, mindenható Atyánk, hogy kijelentetted magadat teremtett világodban, és minden embert színed elé hívsz! Láttuk Jézus csillagát életünkben, és eljöttünk, hogy imádjuk őt, mint egykor a napkeleti bölcsek. Ma felajánljuk magunkat neki, és kérjük, hogy a Szentlélek legyen jelen közöttünk.” Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita dicsérő imádsága, majd Szemerei János és dr. Lackner Pál evangélikus püspökök bűnvalló imádsága után Kondor Péter szolgálatában válaszzsoltár következett: „Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!”

Dr. Erdő Péter bíboros, prímás szentbeszédének alapigéje a Mt 2,1–12 volt, amelyet Prőhle Gergely evangélikus országos felügyelő olvasott fel. Erdő Péter bíboros megfogalmazásában az ige arra hív, hogy mivel Krisztus mindenki megváltója, a napkeleti bölcsek kincseit, amelyek az ószövetségi jövendölés szerintiek, az aranyat, a mirhát és a tömjént, nekünk a ma embereinek is le kell tennünk Krisztus elé. Szükség van elmélyült keresztény ismeretekre, bátorságra, missziós lelkületre ahhoz, hogy Krisztus szabadítását egymással egységben hirdethessék az egyházak. A hiteles tanúságtételhez fontos a keresztények látható, érzékelhető egysége. „Adja Isten, hogy egyházaink egyre világosabb jelek lehessenek az emberiség számára!”

Balog Zoltán dunamelléki református püspök igehirdetésének alapjául az Ézs 9,1–6 szolgált, az igét dr. Khaled A. László metodista szuperintendens olvasta fel. Balog Zoltán arra mutatott rá, hogy a bölcsek csillaga azóta is világít, csak mi ezt nem mindig látjuk, pedig újra annak a csillagnak a fényével kell egymásra néznünk nekünk, embereknek. Néhány napja Szíriában, Libanonban úgy tűnt számára, hogy az üldözöttség, a közös szenvedés, megpróbáltatás összehozzák a keresztényeket. Ez megkönnyíti az egymás támogatását, az együtt cselekvést, a közös imádkozást az élet megújulásáért. Szíria háborúban kivéreztetett ország, de már látszanak az újjászületés, újrakezdés jelei. Nálunk Magyarországon Krisztus követését szabadon megtehetjük, de ez nehezíti az együttműködést. Pedig a közös ima mutat rá a mi örömteli kiszolgáltatottságunkra. Rendben akkor mennek a dolgok, ha Isten szól és mi meghalljuk, és van olyan kérdés, amire akkor válaszol, ha együtt kérdezzük. Legyünk együtt bölcsek, és együtt ajándékozzuk meg Krisztus szeretetével azokat, akiket a teremtő Isten ránk bízott!

Az ünnepi istentisztelet zárórészében az apostoli hitvallás közös imában Pataky Albert pünkösdi egyházelnök bevezetésével és közbenjáró imádságok hangzottak el Steinbach József református püspök vezetésével. Fischl Vilmos imádságot mondott az üldözött keresztényekért. (Az ökumenikus imahét kezdőnapja 2018-tól az üldözött keresztényekért imádkozás napja.) A Miatyánk közös imádságot Magyar Péter Marius ortodox esperes vezette. Ezt követően csendült fel a Himnusz, majd elbocsátó áldások következtek (református püspök, johannita káplán, anglikán és ortodox főpásztorok, bíboros). Az egyházi szolgálattevők orgonakíséretes kivonulása zárta az alkalmat.

Az istentiszteleten a Lutheránia Evangélikus Énekkar szolgált dr. Kampf Salamon karnagy vezényletével. Orgonán dr. Finta Gergely orgonaművész-kántor játszott.

Az ökumenikus imahét anyaga, illetve a nyitó istentisztelet liturgiája megtalálható a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa oldalán.

Újévi közösség Amerikában élő honfitársainkkal

Isten kegyelméből a tavalyi év utolsó hónapját feleségemmel az Egyesült Államokban töltöttük a TCM Nemzetközi Intézet vezetőségének meghívására. Ezen idő alatt az otthonunk Indianapolisban volt, ahonnan lehetőségünk nyílt számos gyülekezet meglátogatására. Mindenképpen a szívünkön volt az, hogy ismét eljussunk Detroitba is, ahol utoljára hét évvel ezelőtt jártunk – akkor gyermekeinkkel együtt.

A Detroiti Magyar Baptista Gyülekezet – korábbi nevén az Első Magyar Baptista Hitközség – 1911-ben jött létre az imaház falán elhelyezett emléktábla szerint. A Detroit nagyvárosának egy kedves részén, a Lincoln Parkban működő közösségben korábban három évtizeden keresztül dr. Herjeczki Géza lelkipásztor szolgált. Tőle vette át a közösség lelki vezetését 2017-ben Huli Sándor.

Sándorral szép barátságot ápolunk hosszú évek óta. Tanítványom is volt, és szép eredménnyel szerezte meg mesterfokú diplomáját a gyakorlati teológia tárgykörében a TCM Nemzetközi Intézetben. Feleségével, Valikával együtt már évekkel korábban is elhívást éreztek a külhoni magyarok között végzendő szolgálatra. Emlékszem, hogy hogyan imádkoztunk Isten vezetéséért Sándorral az ausztriai Heiligenkreuzban a tanítási órák után, hogy ami lehetetlennek tűnt, az váljon valóra – ha valóban Istentől van ez.

Az Úr hűséges volt, és valóra váltotta azt, aminek a vágyát elhelyezte testvéreink szívében. Sándor és Valika átvették a szolgálatot. A nyugalmazott lelkipásztor testvér és felesége szerető támogatást nyújtanak nekik ehhez.

Szükség is van segítségre, támogatásra, mert nem könnyű ez a szolgálat. Nem érdemes úgy gondolkodnunk, hogy „ugyan mi lehet nehéz Amerikában”… A kihívás mibenlétéhez a következőket szükséges átgondolnunk:

A magyar nyelven működő gyülekezetek tömegbázisai mára nem léteznek.

Magyarországról pedig nem érkezik számottevő utánpótlás.

Mindenekelőtt érdemes átgondolni a magyarok kivándorlásának okait. Miért költöztek honfitársaink az USA-ba? A fő okok között találjuk az Osztrák–Magyar Monarchiában a 19. sz. végén megjelenő társadalmi, politikai feszültségek sokaságát. A megélhetési kényszer, az elszegényedés először a családfőket kényszerítette az Újvilágba, majd nagyon gyakran követte őket a család is. Később a két világháború és az 1956-os forradalom leverése vezetett sokak kivándorlásához. Az úgynevezett „56-osok” mára egyre inkább elgyengülő, de még mindig jól látható gerincét képezik az észak-amerikai gyülekezeteknek.

A kivándorlások eredményeként az első magyar baptista gyülekezetek elsősorban a nagyobb amerikai városok magyar kolóniáiban alakultak. Ezen kolóniák jelentős méretűek voltak, és viszonylag kis földrajzi területen több ezer magyar anyanyelvű lakost tömörítettek. Ezekben a városrészekben megtalálhatóak voltak a magyar éttermek, élelmiszerboltok, katolikus, református, evangélikus templomok, és egyre inkább baptista közösségek is. A létszámbeli csúcspont az 1930-as évekre tehető, amikor 46 gyülekezetet és több mint 2400 tagok számlált az Észak-amerikai Magyar Baptista Szövetség.

Detroitba a 20. sz. első felében a gépkocsigyártó üzemek munkaerő-szükséglete és vonzó anyagi juttatásuk vonzotta a bevándorlók sokaságát. A magyarok a Delray nevű városrészben telepedtek le elsősorban, olyan nagy számban, hogy ezt „Little-Hungary”-nak (Kis Magyarország) nevezték akkoriban.

Mára ezek a magyar városrészek megszűntek. A legfőbb ok az amerikai életformának tudható be: a családok sokszor költöznek, különösen is a nagyvállalatok munkaerő-politikájának köszönhetően.

Az Egyesült Államokban a szakképzett dolgozók áthelyezése – akár több száz vagy ezer kilométernyi távolságra – bevett gyakorlat. Emellett az asszimiláció, a vegyes házasságok és személyes és családi folyamatok is megtalálhatóak az okok között. Az 1980-as években erdélyi családok jelentettek utánpótlást a magyar nyelvű misszió számára. Ugyanakkor tény az is, hogy jelenleg az USA nem számít kivándorlási célországnak a magyar nyelvű emberek körében – tömeges méretekben semmiképpen. Huli Sándor lelkipásztor és elöljárótársai mindezek miatt nagy küzdelmet folytatnak az élő misszióért. Azonban ezt nem küszködve teszik, hanem örömmel, mosolyogva.

A gyülekezet nagyon családias, a szó legnemesebb értelmében. Életszerű közösség, változatos szolgálatok (kóruséneklés, zenekar, bizonyságtétel stb.), vendéglátás, lelkigondozás, családlátogatás jellemzi a közösség vasárnapjait és hétköznapjait. A magyar szövetség mellett aktív kapcsolatban vannak a Déli Baptista Szövetséggel és az Amerikai Baptista Szövetséggel (ABC) is.

Az istentiszteletek továbbra is magyar nyelven folynak rövid angol nyelvű összefoglalásokkal, illetve kétnyelvű feliratokkal. Örömmel láttuk, hogy a gyülekezetben az idősek mellett a középgeneráció, a fiatalok és a gyermekek is jelen voltak mind a január elseje estéjén tartott istentiszteleten, mind pedig másnap délelőtt, az év első vasárnapján.

Megható volt számunkra az, hogy a gyülekezet vezetői és tagjai lelkesen imádkoztak értünk ezen a napon – hiszen pontosan 2022. január elsejei kezdettel tettünk meg egy hitlépést Csillával: főállásban a TCM munkatársaiként szolgálunk tovább. Magam mint a globális tanítványképzésünk igazgatója és a missziológia és tanítványképzés professzora, feleségem pedig mint missziói és oktatási asszisztens. Bár első renden ez nem Amerikába irányul (45 nemzetben szolgálunk jelenleg), és nem is a magyar nyelvű szolgálat a meghatározó, most mégis, az Örökkévaló végzése szerint egy Amerikában, magyar nyelven működő gyülekezetben kezdhettük ezt el.

Hálával gondolunk feleségemmel arra, hogy sok ezer kilométerre az otthonunktól, családunk tagjaitól, ezen az ünnepen lelki otthonra lelhettünk, befogadást és kedves vendéglátást kaphattunk, gyülekezeti környezetben lehettünk! Pontosan úgy, ahogyan a Detroiti Magyar Baptista Gyülekezet jelenlegi tagjai egyszer ide betoppantak – majd utána otthonra leltek. Áldott szolgálat ez.

Dr. Steiner József

Martin Luther Kingre emlékezünk

„Ha nem tehetsz nagy dolgokat, tégy apró dolgokat nagyszerű módon!” (Martin Luther King Jr.)

Dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész a ma 93 éve született lelkipásztorra, polgárjogi aktivistára emlékezik írásában.

Martin Luther King baptista lelkipásztor, az amerikai fekete polgárjogi mozgalom Nobel-békedíjas vezetőjének születésnapja (1929. január 15.) alkalmából 1986-tól január harmadik hétfője nemzeti ünnep és munkaszüneti nap az Egyesült Államokban. King édesapja és anyai nagyapja is baptista lelkipásztorok voltak. Tizenkilenc évesen szociológiából (B.A.), huszonkét évesen hittudományból (B.D.), huszonhat évesen pedig filozófiából és teológiából szerzett tudományos fokozatot (Ph. D.) a Bostoni Egyetemen…

A folytatáshoz kattintson ide.

Január 13.: A magyar vallásszabadság napja és a baptisták

KörösFői-Kriesch Aladár festménye az 1568. évi Tordai országgyűlésről

Január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította a magyar parlament a 2018. évi I. törvényében annak emlékére, hogy Erdélyben az 1568. január 6–13. között tartott tordai országgyűlés a világon először hirdette meg a vallásszabadságot, kimondva ezzel öt vallásfelekezet – katolikus, evangélikus, református, unitárius, majd tíz évvel később az anabaptista – szabadságát és egyenjogúságát.

450 évvel ezelőtt a világon először a történelmi Magyarország keleti tartományában, Erdélyben foglalták országos határozatba a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló nagy jelentőségű törvényt! 1568-ban a Tordán tanácskozó erdélyi magyar rendek országgyűlést tartottak, melynek legfőbb témája a vallás szabad gyakorlása volt.

Négy és fél évszázaddal ezelőtt ezen a napon Tordán mondták ki először, hogy: „A prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik. Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”

Akad, aki a Német-római Birodalomban zajlott vallásháborút lezáró, 1555-ben kötött úgynevezett augsburgi vallásbékét tekinti a vallásszabadság első dokumentumának. Ez tévedés, mivel a birodalmi békeszerződés kimondta ugyan a lutheránus/evangélikus vallásnak a katolikussal való egyenjogúságát, de nem engedte meg a szabad vallásválasztást és -gyakorlást. Az „Akié a föld, azé a vallás” elvére épült, a birodalom tagállamainak vezetői dönthették el, a két felekezet közül melyiket választják, s az alattvalók engedelmességgel tartoztak.

Miután az 1526-os mohácsi csatavesztést követően a törökök megszállták Magyarország középső területeit, az ország három részre szakadt. Ennek volt következménye, hogy a történelmi Magyarország keleti tartománya, Erdély önálló fejedelemséggé vált.

A reformáció hatására Erdélyben 1557-ben bevett vallássá nyilvánították a lutheránus/evangélikust. Miután Kálvin János tanai mind a lakosság, mind a fejedelem körében felülkerekedtek, a tordai országgyűlés 1564-ben bevett vallássá nyilvánította a kálvinista/reformátust is. Ekkor a települések maguk dönthettek arról, a három közül melyik vallást gyakorolják, de a határozat az egész településre érvényes maradt.

Erdély első törvényes fejedelmét, János Zsigmondot meggyőzték a protestáns tanok. Ennek köszönhetően 1568 januárjában Erdély területén összehívatta az országgyűlést, mely hét napon át ülésezett a tordai római katolikus templomban. A rendi országgyűlés végül kimondta:

„…midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki (…) az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől (…) és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka.”

(Ettől kezdve a protestánssá vált egyházközségekben beszüntették a latin nyelvű miséket, és magyar nyelvű istentiszteleti rendet vezettek be. Fontos azt is tudnunk, hogy ebben az időszakban Erdély területén [75%-ban] magyarul beszélt a lakosság nagyobb része. Ennek köszönhető a magyar nyelvű vallásos irodalom felvirágzása Erdélyben ettől az időszaktól kezdődően.)

A nap nemcsak a Kárpát-medencében meggyökerező protestáns egyházak működése törvényes elismerésének az időpontja, hanem az erdélyi anabaptista tanítás térnyerésének is a kezdő dátuma.

KörösFői-Kriesch Aladár festménye az 1568. évi Tordai országgyűlésről
Körösfői Kriesch Aladár: Az 1568-i tordai országgyűlés

Amint az Erdély reformátorának életrajzából kitűnik, Dávid Ferenc élete utolsó évtizedében anabaptista meggyőződésre jutott. Az 1568-as tordai országgyűlésre szerkesztett, 36 pontból álló tételjegyzékében a hitvalló felnőttkeresztség helyreállítását is célul tűzte ki a reformált egyházban. Magyar nyelvre fordította, majd 1570-ben Kolozsváron – Heltai Gáspár segítségével – nyomtatásban is kiadta a „Könyvetske az Igaz kerestyéni keresztségről” című, németalföldi anabaptisták által írt, 150 oldalas hitvédelmi iratot, amit Erdély-szerte terjesztett.

Többszöri próbálkozás után 1578-ban ismét Tordán tárta az országgyűlés elé a hitvalló felnőttkeresztség helyreállításának szükségességét az egyházban. (Ezt nyilvánvalóan Jézus parancsa szerint az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében kellett volna gyakorolni.) Ez ismételt radikális újítási szándék miatt fordultak ellene unitárius hívei, élükön korábbi harcostársa, Blandrata György, aki be is vádolta őt az akkor már katolikus vallású Báthory Kristóf fejedelem előtt.

Ennek eredményeként Dávid Ferencet Gyulafehérváron letartóztatták és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Így került Dévára, ahol a várbörtönben éheztették és kínozták, majd 1579. november 15-én megölték. Erre a szomorú eseményre emlékeztünk szinte napra pontosan a Déva fellegvárában található börtöncella kapujában, amely fölött valaha ez a felirat volt olvasható: „Itt szenvedett mártírhalált Erdély reformátora, Dávid Ferenc, anabaptista hitéért.”

Az anabaptisták törvényes elismerésére emiatt még várni kellett. Erre 1622 májusában került sor a Kolozsváron megtartott országgyűlésen, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem „Teljes vallásszabadságot és adómentességet adott nekik”. Ezt a rendelkezést 1625 augusztusában újabb oklevéllel erősíti meg a fejedelem.

Mészáros Kálmán
egyháztörténész

További információk a témában:
A népi reformáció állomásai Erdélyben
Torda a magyar vallásszabadság őrbástyája

Sorsfordító – Ági és Laci története

Ági és Laci története: Ági és Laci mehettek volna bárhova, önmaguk valósága várta volna őket ott is. Laci és Ági azt osztják meg velünk, hogyan változott meg a kapcsolatuk, vállalkozásuk, meddőségük, betegségük. Egy igaz elbeszélés az elvándorlás helyett gyógyulásról, széttört kapcsolatok helyett helyreállásról, csodákról és barátokról, egy ma is elérhető céltudatos közösségről. Vállalkozásukról és kisfiukról, aki az orvosok szerint csodagyerek.

A sorozat többi része megtekinthető a Trinity Baptista Gyülekezet honlapján: https://www.trinitydebrecen.hu/sorsfordito/