Tábitha-ház. Akik ismerik ezt a szervezetet, azoknak vagy a szomorúság vagy a családok tehermentesítése jut az eszükbe. A Baptista Szeretetszolgálat a ház fenntartásával olyan családoknak nyújt segítséget, amelyekben a gyerekek súlyos betegségben szenvednek, speciális egészségügyi ellátást igényelnek, de nem szorulnak folyamatos kórházi ellátásra. Sokak szerint áldás van a házon és az ott dolgozókon.
Egy különleges alkalom – A Celebration Orchestra budafoki koncertje
2022. október 2-án a Celebration Orchestra látogatott el a Budafoki Baptista Gyülekezetbe, ahol a Baptista Teológiai Akadémia kórusával közösen szolgáltak a vasárnap délutáni zenés alkalmon. A különleges programra Mariupolból is érkeztek baptista testvérek.
Vezényel: Camp Kirkland
Vendég zongorista: Alex-Zsolt (USA)
Gyerektábor Újfehértón
Az Áldás Baptista Gyülekezet júliusban ismét gyerektábort szervezhetett Újfehértón. Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak azért, amiért ez a tábor már hagyománynak tekinthető a városban, hiszen ez volt a negyedik alkalom, amikor az itt élő 6–12 éves gyerekek felé ilyen formában is hangozhatott az evangélium üzenete.
Azt tapasztaljuk, hogy évről évre egyre több gyerek érdeklődik a tábor iránt, és ez idén sem volt másképp. Körülbelül 60 résztvevő érkezett nap mint nap az imaházba, ahol tornával indítottuk a reggelt. Ezt követően közös énekléssel folytattuk, majd igeverstanulás következett. Minden napra volt egy kijelölt aranymondás, ami kapcsolódott az aznapi bibliai történethez. A tanítások az idei évben Jézusnak a tanítványokkal való kapcsolatára épültek. Szerettük volna közelebb hozni a gyerekekhez az apostolokat, hogy ne a szentképeken látható tökéletes embereket lássák, ha róluk hallanak, hanem megláthassák azt, hogy ők is ugyanolyanok voltak, mint mi, követtek el hibákat, és nekik is Jézusra volt szükségük, ahogyan nekünk is. A történetek között szerepelt a tanítványok elhívása, Júdás árulása, Péter tagadása és megtérése, János a keresztnél, valamint Tamás hitetlensége.
Ezután a gyerekek kiscsoportban, játékos feladatok formájában mélyíthették el az elhangzottakat. A délután játékokkal telt, amit a gyerekek természetesen nagyon élveztek. A napot még néhány ének és a történethez kapcsolódó kérdések zárták.
Hálásak vagyunk minden egyes résztvevőért, segítőért és szervezőért, akik beállva Isten munkájába segítettek megvalósítani ezt a hetet is. Bízunk benne, hogy Isten fel fogja használni a gyerekek életében azokat az énekeket, igeverseket, történeteket, amiket a tábor alatt hallottak. Reméljük, hogy a következő évben is folytatódhat a táborunk Újfehértón, és ismét hangozhat az Örömüzenet a fiatalabb korosztály felé is.
Pengetőszenekari találkozó Dunaharasztiban
Az Ars Sacra hangversenyeihez idén is csatlakoztunk pengetős hangszereinkkel. 2022. szeptember 18-án délutánra hívtuk meg a budapesti és Budapest környéki zenekarok tagjait közös szolgálatra. Szolgálatunk célja Istenünk magasztalása hangszereinkkel is.
Bevezetésként elhangzott, hogy a Dunaharaszti Baptista Gyülekezet idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Egy évvel később, 1948-ban már megalakult a zenekar, és szolgáltak az akkori pengetősök. 1973-tól vonószenekarrá alakultunk, később ismét elővettük pengetős hangszereinket, és jelenleg kilenc taggal szolgál zenekarunk.
Darabjaink zöme ismert baptista énekfeldolgozás a dunaharaszti Pengetős füzetben közel 100, a szatmárnémeti Mandolin dicséretek című gyűjteményben több mint 200 darabbal.
A találkozó célját a 33. zsoltár 1–3. verse fejezi ki, ezért jöttünk össze, hogy ez megvalósuljon: „Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!”
Tisza Attila lelkipásztor testvér bevezetőjében bemutatta a pengetős hangszerek fejlődését. Érdekesség volt látni és hallani az interneten elérhető legkisebb mandolint és annak megszólaltatott hangját.
A harmincfős zenekar által megszólaltatott darabok szerzői/feldolgozói közül néhány név: Bányai Jenő, Beharka Pál, G. F. Händel, Kiss Mózes, Surányi Gábor, dr. Surányi János, G. Verdi.
A zenekart Hricsovinyi Renáta, Bíró Zsuzsa és Surányi Pál vezényelte. A műveket Kovács Ferenc vezette be.
A bátorító igei gondolatok Dávidot és Ezékiást mutatták be, akik a maguk helyén könnyebb és nehezebb körülmények közt is készek voltak hangszereikkel az Urat dicsérni.
A gyülekezet és a zenekar közös szolgálatára is sor került a „Mily szép a Jézus nyája” című ének eléneklésével. További ének- és prózai szolgálatok tették teljessé a délutánunkat: Botár Viktort, Szűcs Irént, valamint Kovács Ferenc és Budai András mandolin-gitár duettjét hallhattuk.
Az alkalom végén mód nyílt a beszélgetésre is, valamint az alagsori teremben szeretetvendégséggel zártuk a találkozót. A vendégek mellett a KisDuna Tv is eljött és felvételt készített, ez az interneten megtekinthető.
Lelkipásztor-beiktatás Encsen
Az encsi Bárka Baptista Gyülekezet számára nagy nap virradt fel szeptember 11-én, amikor ünnepélyes keretek között kerülhetett beiktatásra a gyülekezet várva várt lelkipásztora. Dani Zsolt testvér 17 évnyi áldásos szolgálat után hagyta ott a szentendrei szolgálati helyét azért, hogy elfogadja a lényegesen kisebb encsi gyülekezet meghívását.
A beiktatási istentiszteletnek a nagy érdeklődésre való tekintettel a település modern és jól felszerelt művelődési központja adott otthont az imaház helyett. A zsúfolásig megtelt díszteremben a vendégeket az encsi gyülekezet vezetője, Basista Vladimir köszöntötte, aki őszinte szavakkal beszélt nemcsak a lelkipásztor-keresés nehéz és rögös útjairól, hanem a lelki vezetőre találás hatalmas öröméről is. Az istentisztelet énekléssel, közös dicsőítéssel vette kezdetét, majd az igehirdetés percei következtek. Igei útmutatót az új lelkipásztor és a helyi baptisták számára az Északi Baptista Egyházkerület részéről Papp Szabolcs fogalmazott meg. Üzenetében az 1Kor 13,1–3 alapján egy régi parazsas vasalóval illusztrálva a szeretetet helyezte fókuszba, amelynek kellő hőfokon égő parázsként kell kitöltenie a gyülekezet életét.
Az igehirdetés után a beiktatás ünnepi pillanatai következtek, amit Varga László Ottó, egyházunk főtitkára vezetett. Majd az új lelkipásztor és a gyülekezet fogadalomtételére került sor. Dani Zsolt encsi szolgálatára Varga László Ottó, Papp Szabolcs és Basista Vladimir kértek áldást.
Az új lelkipásztor székfoglaló beszédében a Lk 14,15–23 igérészből kiindulva beszélt azokról, akiknek „bejött” az életük, azokról, akiknek nem, de még van bennük akarás, és azokról is, akiknek már nincs jövőképük, és az út melletti kerítéseknél hevernek. Testvérünk személyes bizonyságtétele még jobban kihangsúlyozta a példázat tanítását, Isten helyreállító kegyelmét. Dani Zsolt szolgálata után a társegyházak és környező baptista gyülekezetek lelkipásztorai köszöntötték az újonnan beiktatott szolgatársat. Majd Barbarics Péter vezetésével a szentendrei testvérek búcsúztatták frappáns és egyben kulináris értékkel is bíró illusztrációval volt lelkipásztorukat.
A lelkiekben gazdag alkalom dúsan megterített asztallal ért véget minden jelenlévő megelégedésére, legyen érte hála a jó Istennek és az encsi testvériségnek! Isten áldja meg az új pásztort és a gyülekezetet!
Por és hamu vagyunk
„Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.” (1Móz 18,27) „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Préd 12,7)
Istenhez képest kicsoda az ember?
A régi Biblia alázatosabban teszi fel e kérdést. Így: „Micsoda az ember?” S erre felel tulajdonképpen Ábrahám: „csak por és hamu”. Látva az urnákat, valóban az. Mégis nagy kegyelem, hogy ez a „por-ember” mielőtt emberporrá válna, szólhat Istenhez, beszélhet Istennel. Nagy kegyelem, hogy mi is szólhatunk hozzá imádságban, és ő is szól hozzánk igéjében.
Ahogy történelme folyamán fejlődött az emberiség, úgy fejlődött Isten kijelentése. Többet mondott még az ókoron belül is. Például így fogalmazza Jób: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek.” (Jób 19,25–27)
Mennyivel többet mond aztán Salamon király által, mint Ábrahám által az ember halál utáni állapotáról. Közöttük ezer év telt el, s a különbség máris ég és föld (e kifejezés minden értelmében). Korábban nincs szó az égről, csak a földről, a föld poráról. De a Prédikátor könyvében az ember már nemcsak por, nemcsak test, hanem lélek is: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.”
A teljes – de különösen az újszövetségi – Szentírás szövegén alapuló hitvallásunk már ilyen gazdag ismereteket nyújt a halál utáni sorsunkról: „Hisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget. A halálban a lélek különválik a testtől. Az elhunytak lelke tudatos állapotban van. Így a hívők lelke azonnal élvezi a megváltottak örömét, a hitetlenek lelke pedig szenved. Ez az örvendezés, illetve szenvedés azonban csak az eljövendő ítéletkor éri el teljességét, amikor a lélek a föltámadott testtel egyesül.”
Az ember mulandó volta alázatra inti a gőgös embert. „Alázzátok meg magatokat az Isten hatalmas keze alatt!” (1Pt 5,6) Ne akarjatok okosabbak lenni nála! Tehát fogadjátok el, amit ő mondott az életről és a halálról, az élet és halál értelméről! Olyankor különösen alázatra inti, amikor megláttatja vele egy urna által is testének, amelynek él – és csakis ennek a testnek él –, por és hamu voltát.
Ugyanakkor igéje által rámutat: Ember, te több vagy, mint por és hamu! Ember, neked nemcsak hamuvá ítélt tested van, hanem halhatatlan, örökkévaló lelked is. Szoktál-e törődni ezzel is?
A rohanó embert legalább ilyenkor megállítja Isten, és maga elé idézi, hogyha soha máskor nincs annyi ideje, hogy meghallja az ő szavát, legalább ilyenkor hallhassa.
Mit mond tehát az örök Isten a mulandó embernek élet és halál kérdésében? Például ezt: „Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3,1), rendelt határideje. Határidős az élet! Nem lehet vég nélkül tékozolni az Istentől kapott javakat: a testi és lelki egészséget, az időt, azt a bibliai 70-80 évet (van, akinek még ennyi sem adatik), a lehetőségeket. E földi élet csak keret. Évekkel mérhető keret. Nem fér bele minden, s ha feszíti, tönkremegy – idő előtt. Bibliai szóval „cserépedény”, törékeny cserépedény ez a földi keret, ez a földi élet, munkával, hajszával, idegességgel repedeztetett, majd összetört, aztán végleg széttört cserépedény. Ezt az edényt arra szánta Formálója, teremtője, hogy valami örök, maradandó tartalmat töltsön bele: önmagát. S ezt az önmagát emberré tette karácsonykor, Jézus Krisztussá, hogy az ő Lelke által szeretetet, örömöt, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet (Gal 5,22–23) töltsön ember voltunk edényébe. De nemcsak ennyit akar adni önmagával együtt Jézus, hanem önmagával együtt az örök életet is. Amint egyik énekünk kérlelő szava mondja: „Engedd Jézust a szívedbe, Életed megmentőjét! Benne van az örök élet; S ez az élet lesz tiéd.” Aki őt szívébe fogadja azáltal, hogy hiszi az ő mostani, miránk is érvényes hatalmát, és aszerint is él, annak örök élete van. Nem kerül az örök halálba, hanem már itt átment a halálból az életbe (vö. Jn 5,24). Hogy hogyan kell őt befogadni és szerinte élni, erről beszél 2000 éve minden keresztény egyház igehirdetése. Nem ismered?
Még nem hallottad? Akkor kezdd el komolyan hallgatni és komolyan keresni ezt a hogyant! Kérdezd meg imádságodban, mint a Jézus korabeli gazdag ifjú: „Jó Mester, mint cselekedjek, hogy az örök életet elnyerjem?” (Mk 10,17) Vagy mint Péter pünkösdi prédikációjára megkérdezték akkori hallgatói: „Mit tegyünk…?” S a mindenkori igehirdetőn keresztül maga Isten válaszol: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,37–38) A hajdani halotti beszéd az élőknek szólt és azokhoz szól ma is: „Látjátok, feleim, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk.” De szóba állhatunk az Örökkévalóval, aki Jézusban így válaszol:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25–26)
Központi gondolat | Ki teszi lakhatóvá az ősi romokat? – Ézs 58,6–14
Boros Dávid mai beszélgetőtársai Téglási Lajos külügyi szaktitkár és Varjú Lajos, az Egyházi Belső Ellenőrzési Csoport elnöke.
Reformációi istentisztelet október 30-án Budafokon
Október 30-án 9:30-tól reformációi istentiszteletet tartunk a Budafoki Baptista Gyülekezet imaházában.
Igét hirdet dr. Khaled A. László metodista szuperintendens, MEÖT-alelnök
Helyszín: Budafoki Baptista Imaház (1221 Budapest, Péter Pál u. 17.)
Az úrvacsorás istentisztelet liturgiájában az Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak főpásztorai szolgálnak.
Fake News címmel rendezett konferenciát a Protestáns Újságírók Szövetsége
A Protestáns Újságírók Szövetsége kezdeményezésére a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Károli Gáspár Református Egyetem együttműködésével 2022. október 25-én 10 órától zajlott A fake news hatalma avagy miért hiszünk el mindent? című konferencia a Károli Gáspár Református Egyetem Szivar termében (Budapest VIII., Múzeum u. 17. Csekonics-palota).
Közel 50 résztvevő regisztrált a konferencia kezdetén: a PRÚSZ újságíró tagjai, vendégek, médiamunkások és érdeklődő laikusok. Az egyetem egyik diákja azért jött el, mert éppen ebből a témából írja a diplomamunkáját.
A konferenciát dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Egyetem rektora nyitotta meg, aki megosztotta velünk személyes történeteit is arról, hogyan találkozott párizsi nagykövetként a Magyarországot is érintő álhírrel. Dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, újmédia-kutató az előadásában a fake news sajátosságait, illetve az álhírek terjedésének társadalom-lélektani hátteréről beszélt. Dr. Papp János Tamás Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogásza az előadásába arra kereste a választ, hogy a jog eszközeivel lehetséges-e megakadályozni a fake news megszületését és terjesztését. Dr. Szűts Zoltán média- és digitálispedagógia-kutató az áltudományos hírek példáin keresztül mutatta be a jelenséget, amelynek káros következményeit részben a tudatos médiahasználat oktatásával lehet megelőzni. Vigóczki Máté Oroszország-szakértő, az MCC-Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Intézetének munkatársa az orosz háborús álhírgyártás és -terjesztés mechanizmusáról gyűjtött releváns tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésben Fekete Zsuzsa, a Reformátusok Lapjának főszerkesztője, Stumpf András, a Válasz Online munkatársa, és Nagy Katalin, a PRÚSZ elnöke – többek között – arról is elmondta véleményét, hogy az újságírók milyen szakmai elvek mentén kerülhetik el a fake news veszélyeit.
Az alábbi fotókat Bankó József készítette.
Dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Egyetem rektora, fotó: Bankó József
Dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, újmédia-kutató fotó: Bankó József
Dr. Papp János Tamás jogász, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság fotó: Bankó József
Dr. Szűts Zoltán média- és digitálispedagógia-kutató, fotó: Bankó József
Bánó Attila újságíró kérdez és a véleményét mondja el, fotó: Bankó József
Vigóczki Máté, Oroszország-szakértő, MCC-Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Intézet fotó: Bankó József
Fekete Zsuzsa a Reformátusok Lapja főszerkesztője, Stumpf András a Válasz Online munkatársa és Nagy Katalin a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke fotó: Bankó József
Váci bizonyságtételek
Örömmel tudósítunk arról, amit az Úr végez a váci gyülekezetben. Dobák Balázs (42) húsvéti bemerítése során tett bizonyságot:
„A minap a szüleimnél voltam, és a háborúról, politikáról, családról, hazáról beszélgettünk. Édesanyám azt mesélte, hallotta, hogy volt, aki annyira fél, hogy már a háború első napjaiban szaladt megcsináltatni a lejárt útlevelét »biztos, ami biztos« alapon. Szinte gondolkodás nélkül vágtam rá: Én is megcsináltattam a múlt héten! Édesanyám, talán mert úgy tudta, nem félek, talán mert azt gondolta, nem menekülnék, megdöbbenéssel a hangjában kérdezett vissza: Tényleg?! Sejtelmes mosollyal a szám szélén válaszoltam: Tényleg! Édesapám úgy érezte, rájött a turpisságra: Háhá, mentek nászútra, ugye? – Az sem rossz ötlet – mondtam –, de ezzel az útlevéllel nem külföldre tartok – és a mutatóujjam az ég felé emeltem. Azért vagyok ma itt, hogy átvegyem a mennyei útlevelem azáltal, hogy vallást teszek a hitemről. Talentumaimat gyerekként még sikerre tudtam váltani, és mivel fogalmam sem volt róla, hogy ezeket mind Istennek kellene megköszönnöm, ezért önbizalomban, önhittségben növekedtem. Saját magam fényében fürödtem, ami először melengető volt, de ahogy telt az idő, ez a hamis fény észrevétlenül megvakított. Már ifjú koromra irányt és arányt tévesztettem. »Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni.« (Róm 7,21) »Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.« (Róm 6,21) Ebben a szégyenteljes, méltatlan, vegetatív állapotomban próbáltam legalább a szellememet épen tartani. Honnan tudja az ember, hogy mi a jó és mi a rossz? Én nem tudtam rá válaszolni! Végül rátaláltam egy fiatal protestáns teológus írásaira az interneten, akinek a gondolatai, érvelései, bibliai hivatkozásai annyira meggyőzőek voltak, hogy rá kellett döbbennem, nem kell mélyebbre ásnom, megtaláltam, amit kerestem. Ezt mondja Jézus: »Meg van írva a prófétáknál: ’És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.’ Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.« (Jn 6,45) Világi életem válságából való kilábalásom első momentumaként állást ajánlottak itt, Vácon, amit el is vállaltam. Akkor úgy tűnt, a semmiből jött a hívás, ma már tudom, hogy nem a véletlen, nem a szerencse műve volt, hiszem, hogy az Úr keze van a dologban. Hamarosan rám talált a szerelem is, megismertem jövendőbeli feleségemet. Judit úgy beszélt a hitéről, hogy annak maradandó hatása lett az életemre. Ő biztatott, hogy tegyem meg a következő lépéseimet is Isten felé. Megkaptam tőle életem első Bibliáját, és az ő bátorítására vettem részt – életemben először hittel a szívemben – istentiszteleten a váci imaházban. Az első alkalmakkor próbáltunk Judittal észrevétlenül meghúzódni az utolsó padban, ám ebben sosem jártunk sikerrel… mármint az észrevétlenségben… ugyanis a Szentlélek munkájának köszönhetően mindig akadt valaki a gyülekezetből, aki mosollyal az arcán, szeretettel kezet nyújtva köszöntött minket. Meláth Attila lelkész igehirdetései pedig mélyen megérintettek, minden alkalommal úgy éreztem, nekem szól, rólam beszél. Jó újra és újra eljönni ebbe a közösségbe, ide, a Mentős közbe… ide, a lélekmentős közbe… Szeretnék része lenni a gyülekezetnek, szeretném az Urat szolgálni, szeretném az ő mentő tervében a rám rótt feladatokat állhatatosan elvégezni. »Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.« (Jn 1,9) Bűneimet felismertem, azokat megvallottam, megbántam.”
Pünkösdkor három 17 éves ifis vallotta meg hitét mások előtt:
„Balázs Dorinának hívnak, turizmust tanulok. Gyerekkorom óta jártam a gyülekezet által szervezett táborokba, Mosolyhétre, angoltáborba és ifitáborba. Egyre idősebb lettem, és kezdtek egyre jobban megérinteni a tanítások és a dicsőítések, amelyek által Isten formálta a szívemet. Nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznem 2020 elején, de tudtam, hogy Isten mellettem van, megmutatta, hogy bűneimet le tudom elé tenni. Márciusban az egyik nap a bibliaalkalmazásban feljött egy igeszakasz elém, a Jak 1,12: »Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek«, ekkor értettem meg és éreztem, hogy az ő szeretete nélkül hiányt érzek a szívemben. 2020-ban még többet kezdtem foglalkozni az Igével, és másoknak is elkezdtem beszélni Istenről, az osztálytársaimnak, barátaimnak. Ugyanebben az évben elfogadtam Jézus Krisztust megváltómnak, és megvallottam neki bűneimet. 2021-ben elkezdtem törekvőórára járni, hogy még többet tudhassak meg Istenről és a Bibliáról. Most, 2022-ben pedig itt állhatok és bizonyságot tehetek a hitemről.”
„Józsa Gedeon vagyok, többgenerációs baptista család második gyermekeként születtem. Szüleim gondnokok voltak az imaházban, így otthonosan mozogtam a gyülekezetben is. A továbbtanuláskor tapasztaltam meg először igazán Isten közbeavatkozását az életemben, amikor jobb helyre kerültem, mint szerettem volna. Később egy dunántúli gyerektábor során imameghallgatás volt, hogy jól éreztem magam egy ismeretlen közegben, és egy evangelizáción Bertha Laci chilei bányász balesetes története után döntöttem Jézus mellett: én sem akarok sötétben ragadni, és Isten értem is képes minden kövön átjutni. Már tudom, hogy őt szeretném szolgálni teljes erőmből, teljes szívemből, ezt szeretném megvallani a bemerítés által is.”
„Tóth Nándor vagyok, Vácon élek, itt járok iskolába, és jelenleg itt is focizok. Kisgyermekkorom óta ide a gyülekezetbe járhattam már, ugyanis keresztény családban nőttem fel. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, hiszen az én életemben is igaz, amit Pál Timóteusnak írt, hogy az ő nagymamájában és édesanyjában is ott élt a képmutatás nélküli hit. Az én nagyszüleim és szüleim életében is ez a krisztusi hit van jelen. Számomra a megtérés egy nagyon hosszú folyamat volt. Az elhatározás, hogy meg szeretnék térni, már tizenéves korom elején is megvolt, azonban még nem teljesen tudtam felfogni és megérteni mindezt.
A bibliai történeteket ekkor már jól ismertem az otthoni közös olvasások, a sok vasárnapi iskolás foglalkozás, tinihetek és a mosolyhetek miatt is. Törekedtem mindig a jót cselekedni és így élni az akkori mindennapjaimat. Nap mint nap imádkoztam Istenhez, tudtam, hogy ő mindig meghallgat engem. Középiskolai éveim elején kezdtem gondolkodás területén megkomolyodni és érettebbé válni. Ekkoriban egy nagy tévhit volt a fejemben, miszerint csak akkor leszek megtérve, ha tökéletes tudok majd lenni. Elsősorban emiatt éreztem magam távol Istentől, mert tudtam, hogy én nem vagyok hibátlan. Közben pedig nem is gondoltam, hogy már sokkal közelebb vagyok, mint hinném. Hála Istennek, sikerült ezt a gondolatot is a helyére tenni szép lassan. Egyre többet jártam ifire, és egyre jobban is érdekelt Isten igéje. Már egy ideje saját magam is olvastam a Bibliát. Már tényleg csak egy lépésre voltam a döntéstől, viszont azt éreztem, hogy még nincs ideje megtennem, mert valami hiányzik még innen.
Nem tudtam, mi az, csak azt, hogy akármi is az, nem az igazi még bennem. 2021 szilveszterén, amikor az ifivel Szentendrén voltunk, jöttem rá az akkori rövidebb szilveszteri tanítás után, hogy ez a hiányzó darabka a szeretet volt és annak a fontossága. Az, hogy mindenki felé szeretettel forduljak és erre törekedjek, akárki vagy akármilyen is az a személy. Másnap döntöttem Isten mellett, ami több dolgot is jelentett: felismertem, hogy Jézus Krisztus megbocsátotta a bűneimet, megtisztította a lelkemet, és behívtam őt az életembe. Úgy szeretném folytatni az életemet, hogy Jézus Krisztus az én Uram és megváltóm. Ebben a folyamatban segít Isten Szentlelke, az Ige és a gyülekezet közössége. Lényeges változás volt ekkortól kezdve, hogy nem féltem felvállalni senki előtt a hitemet. A beszédem is megváltozott, és folyamatosan törekszem ennek a javítására is. De megtérésem óta sokkal nyugodtabb is lettem, és tényleg jobban érzem magam a bőrömben. Tudom, közel sem vagyok tökéletes és bűntelen, de igyekszem ezektől megszabadulni és mindig őszintén letenni azt Isten elé, s megbánni. Én a sportot elég komolyan veszem, és ennek ellenére ez abszolút nem akadályoz a hitéletem megélésében. Hallani olykor, hogy a kettő nem fér össze, de én úgy látom, hogy lehetséges istenhívő, keresztény futballistának lenni. A 2Tim 2,22 így bátorított: »Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.«”
Az ünnepi istentiszteleteken Meláth Attila hirdette az evangéliumot, Gáspár Botond ifjúsági pásztor végezte a bemerítést.
Október 9-én Vácon hálaadónapra készülünk, számba vesszük az elmúlt év áldásait. Jómagam hálás vagyok a szerető, támogató légkörért, ahova jó megérkezni. Hálás vagyok testvéreink életéért, akik fájdalmaiktól megszabadulva előrementek. Hálás vagyok a nyári tini- és ifjúsági táborainkért. Hálás vagyok, hogy Meláth Attila testvér 30 éve hűségesen szolgál és gyümölcsözően, vidámsága pedig töretlen.
Hála van bennem az idei menyegzők miatt és a kilenc gyerekbemutatás miatt. Hálásak vagyunk, hogy készülünk a következő bemerítésekre. Kérlek, imádkozzatok értünk, hogy bölcsen tudjuk továbbvezetni a ránk bízottakat, és tovább növekedhessünk megtérőkkel. Mindenért Istené a dicsőség!
Gáspár Botond