Kezdőlap Blog Oldal 362

Prepare your empty bowl („Készítsd az üres edényed”)

Aki az egyházunkban egyaránt fontosnak tartja a Szentlélekkel betöltekezést, az evangélium hirdetését a világ felé, és a stratégiai gondolkodást, az előbb-utóbb valamikor kiköt a Bicskei Baptista Imaházban, és utána annak rendszeres vendége lesz különféle missziói konferenciák kapcsán.

Az elmúlt héten, november 17–19. között a Közép-Kelet-Európai Plántáló Műhely tartotta konferenciáját Bicskén. Rácz Lajos bicskei lelkipásztor és felesége, Mariann vezetésével a házigazda testvérek szokás szerint nagyszerű vendéglátásban részesítették az érkezőket. Egyházunk vezetését Papp János egyházelnök és Durkó István missziói igazgató képviselte. A három napot Tóth Sándor, Téglási Lajos és Sípos Márk lelkipásztorok vezették le.

Minden nap közös dicsőítéssel kezdődött, melyet Dan Smith misszionárius és felesége, Rose vezettek. Az első nap előadója Patton Márk lelkipásztor volt, aki a korszakunk szellemisége és körülményei közepetti kihívásokról és lehetőségekről beszélt. Ezután Michail Balocha (Lengyelország) és dr. Kovács Géza vezetésével panelbeszélgetésekben vettünk részt. Az estét közös dicsőítés, majd Durkó István igehirdetése és imádság zárta.

A második napon dr. Uhrin Benjámin (Szlovákia) vezetésével kezdődött a lelki közösség, majd Kaspars Sterns püspök (Lettország) osztotta meg a lettek gyülekezetplántálói és tágabb missziói látását és tapasztalatait. Ezután Michał Szlachetka (Lengyelország), Martin Emir (Szerbia) és Tőtős János vezetésével panelbeszélgetés következett. A délután folyamán Papp János egyházelnök testvér a jövő évi ApCsel 1:8 missziói konferenciáról, illetve az arra való felkészülésről beszélt. Este Tóth Sándornak a Szentlélek ajándékairól és ezeknek a hatékony gyülekezeti használatáról szóló tanítását hallgattuk meg, majd Kaspars Sterns mély és személyes küzdelmekről is őszintén beszélő üzenetét. Mivel többen repülőindulás, illetve egyéb program miatt a konferencia harmadik napján már nem tudtak volna részt venni, ezért az aznap délelőttre tervezett programokkal, például Marek Glodek (Lengyelország) buzdításával még megtoldottuk a második estét.

Isten jelenléte, testvéri közösség, jó beszélgetések, és a test számára is felüdítő, bőséges és finom étkezések jellemezték ezt a két és fél napot, melyet ezúton is köszönünk a szervezőknek. Dicsőség az Úrnak a konferencia áldásaiért, és valóban kérjük őt arra, hogy töltse csordultig olajával az előtte megüresített edényeinket!

TAKARD BE SZERETETTEL!

Mottó: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,9–10)

TAKARD BE SZERETETTEL!

A Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ közös cselekvésre hívja az ügyes kezű, nyitott szívű horgolni tudókat.­ Az idősotthonaink lakói számára meghirdetett akciónkat szeretnénk szélesebb körben elérhetővé tenni mindazoknak, akik szociális ellátást vesznek igénybe, és szeretettel várjuk a hozzátartozók, érdeklődők bekapcsolódását is!

Horgoljunk együtt karácsonyra a baptista fenntartású intézményeink gyerekeinek és a gyermekhospice-ház részére!

Az intézmények számára szeretnénk kisebb-nagyobb takarókat ajándékozni, amelyek különböző színű kis négyzetekből vannak összeállítva. A takarót díszíthetjük horgolt virágokkal is. Javasoljuk, hogy ehhez a 10 x 10 centiméteres kis négyzeteket készítsük „Bravo” vagy ahhoz hasonló vastagságú akrilfonalból. A fenntarthatóság jegyében akár megunt és jó állapotú kötött pulóverek anyagát is használhatjuk. Ez csak tanács, a takarókat bárhogy megalkothatjuk. Ezen kívül állatkák, babák, karácsonyfadíszek, angyalkák, tehát bármi készülhet, amivel örömet okozhatunk a gyermekeknek. Az alkotásoknak csak a képzelet szabhat határt! Ezek az egyedi ajándékok nemcsak horgolással, hanem kötve is készülhetnek.

Akciónk 2022. december 20-ig tart. 

Ha szívesen csatlakoznál, mindenképpen jelezd nekünk a részvételi szándékodat, vagy ha vannak további kérdéseid, bátran keress minket:

Kereskedő Emőke (kereskedo.emoke@baptist.hu, tel.: 0620-590-6697)

Szirtes-Tankó Tünde (szirtes-tanko.tunde@baptist.hu, tel.: 0620-338-5135)

Tanítványképzés az Örményországi Baptista Szemináriumban

Asatur Nahapetyan lelkipásztor, az Örményországi Evangéliumi Keresztény Baptista Gyülekezetek Szövetsége elnökének meghívására dr. Steiner József újszövetségi tanítványképzést oktatott a Jereván mellett, Ashtarak városában található Baptista Szemináriumban.

Steiner József a TCM Nemzetközi Intézet missziológia- és tanítványképzési professzoraként néhány mesterképzésben részt vevő hallgató oktatására utazott Örményország fővárosába. Emellett pedig az örmények szemináriumában tanuló, lelkipásztor szakos örmény, georgiai (grúz) és jazidi hallgatókat képezte egy héten keresztül teológiai alapképzés során, illetve Isten igéjét hirdette a Jereváni Központi Baptista Gyülekezetben.

József és Asatur testvérek feleségeikkel együtt évek óta tartó, szoros barátságot ápolnak. Legyenek Isten dicsőségére az ilyen, határokon átívelő barátságok és szolgálati össze kapcsolódások!

Központi gondolat | Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz – ApCsel 16,19–34

Boros Dávid mai beszélgetőpartnerei Durkó István missziói igazgató és Tósoki Renáta személyi asszisztens.

Selmeczi Nimród lelkipásztori avatása Kiskőrösön

Gyülekezetünkben már a 90-es években megfogalmazódott az a gondolat, hogy szükség volna egy ifjúsági lelkipásztorra. Ez az elképzelés különböző okok miatt nem valósulhatott meg… egészen mostanáig. 2022. november 13-án avatta a kiskőrösi gyülekezet Selmeczi Nimródot ifjúsági lelkipásztorává, de ahogy arra az MBE Filadelfia Integrált Szociális Intézmény vezetője, Opauszki György köszöntésében fölhívta a figyelmet, Nimród sokkal több a fiatalok pásztoránál. Hiszen az intézmény hitéleti igazgatójaként és a Szeretetházi Baptista Gyülekezet lelkipásztoraként is szolgálatba állt.

Három évvel ezelőtt kezdtünk el aktívan keresni ifjúsági munkást, és bár először kifejezetten nem lelkipásztorban gondolkodtunk, Isten csodálatos vezetését láttuk meg abban, hogy egy személy mind a gyülekezet, mind az intézmény szükségeit be fogja tölteni. A világjárvány első hulláma után lassan indulhatott meg az ismerkedés a gyülekezet és Nimród között, aki egy tanéven keresztül a teológiai évközi gyakorlatát töltötte Kiskőrösön, majd még egy évig lelkészgyakornokként szolgált. De ahogy székfoglaló beszédében elmondta, már az első találkozáskor a gyülekezet vezetőségével érezhető volt, hogy neki itt a helye közöttünk.

A fogadalomtételt és az avatási szertartást Durkó István testvér vezette. Az igehirdetés szolgálatát Filemon Zsolt végezte a Kol 4,17 alapján: „legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!” Az igehirdetés gondolatai többször is visszhangoztak a köszöntésekben. Még Kiskőrös polgármestere is kiemelte, hogy milyen jó látni a városban, hogy a különböző felekezetek egymással összhangban betöltik feladatukat, és a fiataloktól kezdve az idősekig szolgálnak azok felé, akikhez Isten küldte őket.

Minden megszólaló személyes és közvetlen üzenetet adott át. Erre azért is volt lehetőség, mert Nimród már több mint két éve szolgál közöttünk. Aktívan vett részt a Déli Baptista Egyházkerület életében, és jól beilleszkedett a városi lelkészkörbe is.

Isten kegyelme és Jézus Krisztus dicsősége legyen látható Kiskőrösön, és áldja meg az Úr Nimród szolgálatát!

A Baptista Művészeti Napok nyitó istentisztelete

Az Újpesti Baptista Imaházban kezdetét vette a Baptista Művészeti Napok nyitókoncertje, ahol egyházunk énekkara, a Baptista Központi Énekkar fennállásának 65. évét, karnagyának, Oláh Gábornak pedig 40. szolgálati évét is ünnepeljük, valamint átadásra kerül az Év Baptista Művésze díj is!

Arts’ok 30.: Kepes Iván zongoraművész

Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.

Hogyan emlékszel a gyerekkorodra?
Szívesen emlékszem vissza, nagyon szerettem a gyerekkoromat. Van egy öcsém, akivel sok időt töltöttem, közös volt a baráti társaságunk, velük jártunk biciklizni, focizni, horgászni, és szerettünk a szüleinkkel nyaralni, nagyszülőkhöz menni. Édesapám tánczenész, ő biztatott kiskoromban, hogy üljek a zongorához, ami engem nagyon érdekelt és lekötött. Egyértelmű volt, hogy beiratkozok a zeneiskolába, és a zongorát választom hangszeremnek. A klasszikus zenét a zongoratanárnőm, Juhász Zsuzsa tanárnő szerettette meg velem, aki nagyon kedves volt, és nemcsak a tanórán belül foglalkozott velem, hanem nyáron is mehettem hozzá órákra. Emlékszem, hogy nagyon türelmes volt, foglalkozott a magánéletemmel is, és megtalálta azt a módszert a zenetanításban, ami nekem megfelelő volt. Hetedikes koromtól tudatosan készültem arra, hogy zenei szakközépiskolába fogok járni.

Milyen változások történtek veled a középiskolás éveid során?

A Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam tovább, ami azt is jelentette, hogy kollégista lettem, Hatvanból Budapestre költöztem. A kollégiumi élet nagyon összekovácsolt minket az osztálytársaimmal, jobban, mint az iskola. Az elején persze nehéz volt, mert Hatvan túl közel van, és főként az első őszi szünetben volt egy krízis a családomban, mert nem szerettem volna otthonról visszajönni Budapestre, de végül kizökkenve a komfortzónámból sikerült beilleszkednem az új környezetembe. A főtárgytanárom Héra András volt, aki a mai napig követi a pályámat, bármikor megkereshetem és kérhetek tőle segítséget, ha elakadok egy darabbal. Úgy gondolom, hogy a zongoratudásom és a zenéről való gondolkodásom nagy részét tőle tanultam, neki köszönhetem.

Héra András tanár úrral

 Szerinted milyen képességeknek kell együtt lennie egy zongoraművészben?
Szerintem fontos, hogy tájékozott legyen más területeken is, hogy más művészeti ágakból is tudjon meríteni. Kell a szakma jó ismerete, hogy minél jobb hangszerjátékos legyen, és legyenek saját zenei gondolatai, amiket meg szeretne osztani másokkal. Ehhez kell affinitás is, hogy ki merjen állni a közönség elé valaki. Én a legszabadabbnak kamarazenélés közben érzem magam, mert akkor megoszlik a teher az előadásban, mégis kicsit van benne szólistalét, és közben másokkal együtt lehet működni. Szólistaként a képességeimnek megfelelő versenyeken indulok, amelyek előrevisznek a fejlődésben, és kihívást is jelentenek számomra. Ezzel tréningezem a koncentrációmat, a memóriámat, a zenei munkabírásomat és az izgalmakat is.

Mely versenyeken indultál az elmúlt időszakban?

2022 januárjában indultam Grazban a Nemzetközi Bartók Béla Versenyen, ahol bejutottam a döntőbe, de díjat nem kaptam, viszont nagyon örültem, hogy eljátszottam a teljes műsoromat, amivel készültem. 2021 nyarán voltam Lyonban egy nemzetközi zongoraversenyen, ahol hasonló eredménnyel szerepeltem. Ezen a versenyen az öcsém, Olivér is indult, tehát együtt csináltuk az egészet. Együtt utaztunk, együtt gyakoroltunk, motiváltuk, inspiráltuk egymást. Jó, hogy Olivér is zongoraművésznek készül, mert sokat segítünk egymásnak, tanácsot kérünk egymástól, meghallgatjuk egymás játékát. Mára már azonos nehézségű darabokat játszunk, és nekem sokat számít az ő véleménye.

Nemzetközi zongoraverseny, Lyon

Jó látni, hogy a gyakorlásról mosolyogva beszélsz. Volt problémád azzal, hogy nem mehetsz a strandra vagy futkározni gyerekkorodban, hanem gyakorolnod kellett?
Volt bennem belső feszültség, amikor olyan programokat szerveztem, amelyeket felsoroltál, akkor megkérdeztem magamtól, hogy miért csinálok ilyen dolgokat ahelyett, hogy gyakorolnék, de alapvetően szeretek gyakorolni. Nekem a gyakorlás egy jó elfoglaltság, és akkor vagyok igazából nyugodt, hogyha tudom, hogy föl vagyok készülve. Törekszem a rendszerességre, és amikor kialakul egy rutinom a gyakorlásban, akkor tényleg élvezetes, mert belekerülök egy áramlásba, és ilyenkor repül az idő. Szerintem azért túlzásba nem viszem, biztos, hogy vannak nálam nagyobb gyakorlók.

Fiatal korodban hogyan gondoltál Istenre?

Keresztény családban nőttem föl, jártunk misére, tudtam Isten létezéséről, és Jézust is ismertem mint megváltómat. Fontos volt nekem, hogy hétről hétre elmenjek a templomba, mert mindig megnyugtatást adott, egyébként meg a hétköznapokban kevésbé volt számomra fontos a hit kérdésköre. Az egyetemi éveim alatt Debrecenben viszont változás történt bennem, mert megismerkedtem egy lánnyal, aki beszélt nekem a saját hitéről, ami más volt, mint az enyém. Elmentem vele egy baptista gyülekezetbe, és ott is azt láttam, hogy számukra mást jelent a hit, és arra gondoltam, hogy én is olyan hitet szeretnék, mint az ő hitük, és olyan élő kapcsolatot Jézussal, mint az övék. Ekkor elkezdtem Bibliát olvasni, és éreztem, hogy Jézus segítségét kell kérnem, mert különben más nem segíthet rajtam. Szabadulni akartam az egyetemi bulizásokból, és Istennek tetsző életet akartam élni, neki akartam engedelmeskedni. A későbbi bemerítkezésemet is, ami egyébként a Kisújszállási Baptista Gyülekezetben történt, egy engedelmességi lépésnek tartottam. Alapigém a Római levél 12. fejezetében található, amelyből számomra az volt a legfontosabb, hogy az értelmem megújulásával láthatom meg azt, hogy mi Isten akarata az életemben. Azóta tudatosabban érzem, illetve keresem a vezetését. Rájöttem, hogy függő viszonyban lenni Istennel egy jó függés, szívesen van az ember ebben a kapcsolatban. A gyülekezetet a családomnak érzem, nagyon megszerettem az ottani embereket, védve érzem magam a korábbi gondolkodásomtól.

Lehet eszköz a művészet arra, hogy Istent bemutassuk mások számára?

Igen. Azt gondolom, hogy a zenét Isten adta az embernek, szóval biztos, hogy használható erre a jó célra, hogy embereket közel vigyünk hozzá. Az instrumentális zenében ugyan ez nincs konkrétan megfogalmazva, hogy mi történik, de akár a darabok felvezetésével, vagy egy műsor összeállításával lehet evangelizációs légkört teremteni, de elsősorban azt gondolom, hogy az embernek az élete, ahogy éli a hétköznapi életét, az lehet egy bizonyság az Istenről. Szavakkal kevésbé nyílok meg, inkább a jellememmel, a viselkedésemmel igyekszem megmutatni másoknak, hogy Jézushoz tartozom.

Mely más művészeti ágak állnak közel hozzád?

Az irodalomból tudok a legtöbbet meríteni, mert jót tesz a lelkemnek. A zeneszerzők is sokat merítettek az irodalomból és a képzőművészetből is, amit szintén szeretek.

Milyen elfoglaltságokat szeretsz a zenélésen kívül?

Nagyon szeretek biciklizni. Debrecenben, ahol tanítok, biciklivel közlekedek. Szeretem a tanítást is. Kifejezetten érdekel, hogy milyen eredményeket tudok elérni a növendékeimmel, és hogy mennyire tudunk együtt egy tanulási folyamatot végigvinni. Érdekel, hogy hogyan alakul, fejlődik az osztályom idén.

A teljes interjú itt hallgatható meg:

A szociális munka napján a kiemelkedő munkát végzőket díjaztuk

Az Országgyűlés 2016-ban döntött arról, hogy november 12-ét a szociális munka napjává nyilvánítja, ez munkaszüneti nap az ágazatban dolgozóknak. Ehhez kapcsolódva minden évben a Magyarországi Baptista Egyház is díjazza a fenntartásában dolgozó, kiemelkedő munkát végző professzionális és laikus szociális segítőket.

A résztvevőket Mészáros Kornél, az újpesti gyülekezet lelkipásztora imádsággal köszöntötte. Az ünnepségen jelen voltak a gyülekezet tagjai, a szociális szakma és az egyház képviselői. Ezt követően Varga László Ottó igehirdetése következett. A lelkipásztor prédikációjában elmondta, Isten a segítő munkát a legmagasabbra helyezi, mert az Atyának tetszik, ha valaki lehajol a másik emberhez.

A díjátadót Serafin József, a módszertani központ vezetője nyitotta meg. Megnyitó beszédében az ágazatban dolgozókat „szeretetművészeknek” nevezte, hiszen annyira összetett és érzékeny tevékenységet végeznek, mint a művészek. Csizi Péter szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár köszöntőjében méltatta a szociális szakmában dolgozókat: a terepmunka erősíti és elmélyíti a szakmai tapasztalatokat.

A díjazottak Révész Zsigmond-díjat (2 fő), Balogh Lajos-plakettet (5 fő) Beharka Pál-plakettet (1 fő) és Szolgálat a társadalomban okleveleket (19 fő) vehettek át.

A laudációkat Opauszki György, a Filadelfia Integrált Szociális Intézmény intézményvezetője olvasta fel, a díjakat Varga László Ottó főtitkár és Kiss Péter operatív igazgató adta át.

(A díjazottakat részletesen az AlapVető szociális hírlevél következő számában mutatjuk be.)

A díjak átadását az egyik kitüntetett, Sipos Nikoletta bizonyságtétele és Miavecz Stella két éneke gazdagította. Stella Pécsen, a Baptista Szeretetszolgálat Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézményében dolgozik fejlesztő foglalkoztatás keretében (https://www.facebook.com/miavecz). Az ünnepséghez egy kis kiállítás is kapcsolódott: az alkotásokat intézményeinkhez tartozó idősek készítették.

https://www.youtube.com/watch?v=3zr7og7d0ts

Arts’ok 29.: Balázs André trombitaművész, ifjúsági lelkipásztor

Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.

Az életrajzodat olvasva számomra az rajzolódott ki, hogy a hitéleti szolgálataid gyerekkorod óta kéz a kézben jártak a hivatásoddal. Feltételezem, hogy az életedben a zene és a művészet a születésedtől kezdve jelen volt.
Ez így van. Zenész családból származom, édesapám szintén zenész és zenepedagógus mind a mai napig. Nem volt nálunk kérdés, hogy nekünk vajon ki kell-e próbálnunk hangszereket. Kakukktojásnak számítottam a testvéreimhez képest, mert a bátyám és az öcsém is a klarinétot választotta édesapám után, aki eredetileg klarinéttanár. Nekem már egészen kicsi korom óta megtetszett a trombita, ahogy fénylik és szép nagy hangja van, és nem lehet nagyon elveszni a billentyűkben, mert csak három van. Utólag azért kiderült, hogy ez amúgy nehezíti a hangszertanulást.

Otthon és a gyülekezetben is zenéltetek?
Igen, édesapám karvezető Szegeden a gyülekezetben, és az énekkar mellett sokszor zenei kísérettel is szolgáltunk, akik akkoriban zeneiskolába jártunk. Így korán lehetőség volt a gyülekezetben megszokni az éles helyzeteket, ami nyilván segített a zenei tanulmányokban is, mind a szereplésnek, mind a lámpaláznak a ledolgozásában, de önmagában a hangszerjátékban való fejlődésnek is jót tett a gyülekezeti szolgálat, amit nagy örömmel végeztem már egész kicsiként.

Mit jelent, hogy egész kicsiként? Hány éves voltál ekkor?
Másodikos koromban kezdtem trombitálni, de kisgyerekként nem feltétlenül azt képzeli el az ember, hogy ő majd zenész lesz, inkább csak az aktuális örömökre, sikerekre koncentrál. Így voltam vele én is, hogy szerettem a trombitát elővenni és gyakorolni, ami nekem nem jelentett terhet, és ez a környezetemben furcsa is volt, mert voltak olyan barátaim, akiket nagyon nehéz volt rávenni otthon a gyakorlásra. Gyerekként első körben állatorvosnak készültem, de mivel különböző versenyeken jó eredményeket értem el, inkább a zene felé terelődött a pályaválasztás.

Milyenek voltak a középiskolás éveid?

Akkoriban volt egy célkitűzésem, hogy jó lenne, ha eljutnék egy osztrák vagy német zenekarba, ahol a művészeket nagyon megbecsülik. Azonban a középiskolás tanulmányaim felénél Isten megszólított és egy lelkipásztori elhívást adott az eredeti terveimhez képest. Viszont az elhívás mellé nagy békességet adott abban, hogy a középiskolát és az egyetemet elvégezzem, mert ez nem akadályozza, hanem még segíti is a lelki munkát. Ezzel egyidejűleg kimunkálta Isten az életemben a dicsőítésben való aktív részvételt, és még gitározni is többé-kevésbé sikerült megtanulnom, amivel dicsőítésvezetőként szolgálok a szegedi gyülekezetben és a MABIM dicsőítőcsapatban. Szóval így azt tapasztaltam meg, hogy a zenei tanulmányok és az átélt megtapasztalások mind-mind a javamra tudtak válni, és ezeket az előismereteket tudom hasznosítani a szolgálatomban, a dicsőítésben.


A tanári pálya milyen szerepet tölt be a hivatásodban?
Azt gondolom, hogy zenetanárnak lenni egy kiváltságos helyzet, mert lehetőség nyílik az egyéni órák során arra, hogy a diákok olyan problémákat, kihívásokat, kérdéseket osszanak meg az életükből, amiket lehet, hogy otthon nem mondanak el vagy az iskolai közegben nem mernek felvállalni. Ezáltal azt érzem, hogy pluszlehetőség az, hogy az Isten szeretetét közvetítsem pusztán a munkám betöltése által.


A Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió vezetőjeként hogy látod a misszió életét, jövőjét? Milyen kihívásokkal kell most szembenéznetek?
Nehéz időszak van mögöttünk, mert a koronavírus-járvány okozta posztcovid-lelkitüneteket kell helyrehozni a fiataloknál. Sok ifjúsági közösséget tényleg megviselt ez az időszak. Fontos lenne a mai fiatalokat mai módon elérni, ami azért elengedhetetlen, mert rengeteg hatás éri őket ebben az információáradatban. A virtuálisan leterhelt generációnak mégis fontos az, hogy Istent közvetítsük, és eljuttassuk hozzájuk azokat a programokat, üzeneteket, amelyek közelebb tudják őket vinni Istenhez.

Szerinted milyen jelentősége lehet a művészeteknek a misszióban?
Azt gondolom, hogy egy út lehet az emberek számára ilyen módon közölni az evangéliumot. Sokaknak talán a művészeten keresztül visz az egyetlen út a szívükhöz. Ez is egy olyan lehetőség, amit szerintem érdemes és olykor felelősségünk is kihasználni.

Milyen különbségeket érzékelsz a lelkiségedben a világi zenei feladatok és a hitéleti szolgálatok között?
Érdekes, hogy amikor trombitásként szólóban vagy zenekarban kellett koncerteznem, akkor az izgalom nagyon el tudott hatalmasodni rajtam, és valahogy azt tapasztalom meg a szolgálatban, hogy az teljesen más. Talán azért, mert nem emberi módon akarok megfelelni más embereknek. A szolgálatban jobban ki tudom zárni a környezetemet, és jobban át tudom adni magamat Istennek, ami szerintem segít abban, hogy egyre kisebb legyek, és ne rólam szóljon a zenélés, hanem én csak egy eszköz legyek.

Hogyan folytatódott az a korábban említett történet, ami a lelkipásztori elhívásról szól?
2018-ban összeházasodtunk és megimádkoztuk, hogy nem egyből kell jelentkeznem a teológiára, hanem előbb a zenei diplomáimat szereztem meg, illetve megerősítettük a házassági kötelékünket. Ezután jött a lehetőség a teológiai képzésre, mert Szegeden levelező tagozatot indítottak 2019-ben. Nagyon jó volt átélni, hogy Isten lehetővé tette, hogy a munkámat megtartva, a családomtól nem szétszakítva egy áldott képzésben tudtam részt venni. Jelenleg Szegeden vagyok ifjúsági lelkipásztor, de természetesen mindemellett a MABIM vezetői szolgálata is egy markáns rész marad az életemben.


Mesélj a családodról!

Adri, a feleségem a valóban hozzám illő segítőtárs, mi ketten igazán kiegészítjük egymást. Zenészként ismerkedtünk meg az iskolai tanulmányok során, tehát nem volt nehéz a találkozásunk. Ikreink születtek, egy kisfiú és egy kislány. Érkezésük eléggé felborította az évek során megszokott, jól bevált időbeosztás és feladatmegosztás gyakorlatát, és meg kellett tapasztalnom azt, hogy nem akkor tudok készülni egy-egy szolgálatra, amikor én akarok, hanem amikor időm van rá. Viszont egészen új képességek is megjelentek az életemben, hogy négy óra alvással is végig lehet csinálni egy napot huzamosabb ideig, akár hónapokig is. A helytállásunk közepette persze azt is tapasztaljuk, hogy nagyon sok öröm van a gyereknevelésben.


Milyen kimagasló állomásai vannak a művészi pályádnak?

Szegeden a színházban, a szimfonikus zenekarban is játszottam, és volt lehetőségem a Szegedi Szabadtéri Játékokon is részt venni, illetve országos versenyekre elmenni, különböző kamaraformációkban benne lenni. Összességében elégedett vagyok azokkal a lehetőségekkel, amiket megélhettem. Most egyértelmű az életemben, hogy Isten egyre inkább a lelki útra és irányba terel, és a szolgálatok azok, amik dominánsabbak a zenéhez képest, de ugyanakkor ezen a területen is érzem a helyét a zenei tanulmányoknak és az ott átélt élményeknek, tapasztalatoknak.

Mit szeretsz szabadidődben csinálni?

A foci, a sport és a zenehallgatás kapcsol ki leginkább olyankor, amikor van rá időm, de ez mostanában nem jellemző. Szeretek dicsőítő dalokat is hallgatni és akár közben a kocsiban énekelni, imádkozni. Jó lehetőség egy-egy hosszabb utazásnál ilyen módon kizárni a gondolatokat, és így dicsőíteni az Istent.

A teljes interjú itt hallgatható meg:

Központi gondolat | A gyülekezet terjedése – ApCsel 8,5–25

Boros Dávid mai beszélgetőtársai Téglási Lajos külügyi szaktitkár és Varjú Lajos, az Egyházi Belső Ellenőrzési Csoport elnöke.