Kezdőlap Blog Oldal 356

A szenteste varázsa

Írta:
Marosi Nagy Lajos
-

Mi tagadás, ha karácsonyra gondolok, elsőként a szenteste jut az eszembe. Emlékezetemben felvillannak a gyermekkori élmények, az a szertartásos készülődés, ahogyan édesanyám számunkra is emlékezetessé tette ezt az ünnepet. Ma is érzem a nagytakarítás utáni lakás friss illatát. Látom a tisztán csillogó ablakokat, a gyönyörű fehérre mosott függönyöket, és érzem a frissen beeresztett padló jellegzetes illatát, majd ahogy közeledett a szenteste, a konyhából kiszűrődő finom süteményillatot. Éreztük, hogy ez az este mindennél különösebb.

Még december 24-én, a fárasztó készülődés közben sem felejtett el édesanyánk velünk, gyermekeivel az ünnepről beszélgetni. Merthogy minket, kisgyermekeket is érdekelt nagyon, miért ez a nagy készülődés, és amikor már nagyobbak voltunk és egyre inkább az ajándékozásra figyeltünk, akkor is érdekelt, hogyan magyarázza nekünk ennek a különös éjszakának a szépségét.

A szenteste napján már kora dél után elcsendesedett az utca, hamar sötét lett, és nemegyszer megadatott, hogy fehér hótakaró vonta be az utcák kövezetét. Mi pedig hol az ablakot lestük, hol a konyhában lábatlankodva kérdezgettük édesanyánkat ennek a napnak a különlegességéről, mert szavak nélkül is megéreztünk valamit.

És ő beszélt arról, hogy ezen az estén az angyalok azt énekelték, hogy „békesség az embernek”, ezért még a háborúskodó felek is fegyverszünetet tartanak, mindenki igyekszik ilyenkor a másikkal békességben élni.

Amikor a szentestén kint már sötét lett, akkor én már csak a fénylő karácsonyfára tudtam gondolni és az ajándékra, amely közel nem volt olyan gazdag, mint a gyermekeimé, sőt az unokáimé.

De az öröm, amely a szenteste varázsának kísérője volt, minden bizonnyal egyenértékű a mai ajándékban gazdag karácsonyokkal.

A szenteste varázsához tartozott a betlehemi történet felolvasása, az őszinte imádkozás és a szép karácsonyi énekek sora is. Merthogy mi a családban is énekeltünk. Édesapám zongorán játszott, mi pedig boldogan énekeltük az angyalok énekét és az ünnep legszebb dalát, a „Csendes éj”-t.

A szenteste varázsának hordozói számomra ma is a tisztaság, a békesség, az öröm, a fenyőillat, a karácsonyfagyertyák és a csillagszórók fénye, a szívünkbe férkőző karácsonyi dallamok. Csak később ismertem meg a Biblia tanítását, és belőle, hogy miért is jött Jézus, miért szeretett minket úgy – és általa értettem meg az ünnep valódi üzenetét. Ma már ez jelenti számomra a karácsony igazi értelmét, az ünnepen erre gondolok, de nem utasítom el a szenteste varázsát sem. Tudom, hogy bár évente csak egyszer öltöznek fénybe az utcák, gyulladnak meg a karácsonyfa fényei, és hogy az ünnep múltával eltűnik ez a varázs, és „itt újra éjjel száll a tájra”, de azt is tudom, hogy „a mennyben folyton fény ragyog”, és a Betlehemben értünk megszületett Úr Jézus kegyelmét elfogadva egykor én is ott leszek.

Marosi Nagy Lajos

Miattunk született meg „Maradjatok meg az én szeretetemben” (J. Kr.)

Írta:
Háló Gyula
-

Mennyi ideje nézhette Isten, aki Atyánk, ahogy vergődve küzdünk a népek történelmében és a családok történetében, mert nem tudunk nem hinni abban, hogy van igazi élet. És ez a hitünk nélküle, a mennyei Úr nélkül hány és hány szörnyűségre késztetett bennünket, egymást nyomorgatva, olykor eltiporva, egymást kihasználva, könnyek között kínlódva. Bár bölcseink és tanítóink sokszor intettek bennünket a jóra, Isten keresésére, mégis oly kevesen találtuk meg őt. Olvasva saját és más nemzetek történelmét és a népek egymással való küzdelmét nem értjük, hogyan okozhattunk és okozunk magunknak és egymásnak folyamatos szenvedést.

A Mindenható végül megszánt bennünket, elküldte egyszülött Fiát közénk. Jézus Krisztus egyedül miattunk született a földre, mert bennünket csak az égi szeretet menthetett és menthet meg. Kellett és van is valaki, aki feltétel nélkül szereti a bukdácsoló embert. Így tudatta velem is, hogy szeretve vagyok Istentől függetlenedni akaró bűnösségemben, gyengeségemben, hogy megszabadulhassak azok magánzárkájából. Ő nagyobb, mint titkaim és rejtőzködésem szégyene, ezért vallom meg neki bűnösségemet, hogy örök megbocsátást találjak, hogy felmentve és megtisztulva mehessek tovább más emberként.

Karácsonykor mindenképp igazat kell mondani! Most így teszek én is: nem érdemlem meg, mégis Isten a megváltozásig és azon túl is szeret engem. Hiszem, hogy nem hiába szeret, hogy változom. Mert van hiábavaló szeretet is: amikor makacsul mindennapi maszatos tetteinkhez ragaszkodva nem akarunk jobbá lenni, és Isten szeretetét csak magyarázkodásra használjuk. De ugyanez a szeretet határozott erőt, őszinte bátorságot és kitartó reményt is ad a vágyva vágyott tiszta élethez. Hát hogyne szeretném őt ezek után? Hogyne szeretném őt, aki újból és újból kiszabadít esendőségem szakadékaiból? S bár megmaradok halálig csetlő-botló léleknek, aki egyre fogyatkozó testtel, szakadozó emlékezettel, gyöngülő lélekkel, mégis el nem csüggedve várja és harcolja a szív tisztaságát, az emberek szeretését. Igen, ezért parancsolta az Úr angyala Józsefnek is álmában a születendő fiúról: „akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” Nem tarthat többé fogságában a szégyen tehát, ha a földre született Jézus Krisztus az Istenünk.

Miért nem tudjuk mégis elhinni, hogy Jézus Krisztus szeretetből jött közénk? Sokunkat talán arra neveltek, hogy csak akkor örülhetünk magunknak, ha jól teljesítünk. Sokunkat egyáltalán nem hagytak magunkban örülni. Sokunkba azt sulykolták, hogy nem érdemeljük meg a jót. Sokunkat győzködték, hogy buták vagyunk. Sokunkat meggyőztek, hogy rosszak vagyunk, és a rosszaknak nem jár semmi jó. Sokunkat nem szerettek csak úgy, minden ok nélkül. Mivel nem kaptunk elég emberi szeretetet, ezért félünk, hogy nem is fogunk, és ezért nem merünk kockáztatni. Lehet, hogy mindezek megtörténtek velünk, de elmúltak. Vége. Felnőttként és fiatalként most már magunkhoz engedhetjük azt az igazi szeretetet, amely állandó, erős, feltétel nélküli, és mindent megváltoztat. Gyerekként, fiatalként útját állhatták, hogy megtapasztaljuk Isten minden értelmet meghaladó szeretetét, de most már senki nem teheti ezt velünk, ha hiszünk Jézus Krisztus csodát teremtő szeretetében. Ezért mondja Jézus Krisztus: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” Mert csak az isteni szeretet képes arra, hogy állandóan a megváltásunkat-üdvösségünket: a kiszabadításunkat, a megtisztulásunkat, a megváltoztatásunkat, a fejlődésünket, a kiteljesedésünket tartsa szem előtt.

Harmincadik adventünk Magyarországon

Írta:
Bögös Jenő
-

Az adventus egy latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Ehhez kapcsolódnak szavak, fogalmak és cselekmények, amelyek körvonalazzák. A mai advent inkább a karácsonyvárásra vonatkozik. De Krisztus-várást is jelent, nekünk főképpen! Ennek lelki, spirituális és kulturális aspektusai bontakoznak ki a keresztény világban.

Minden embernek van adventje vagy adventjei, amikor valami vagy valaki érkezésére vár. Aki és ami fontos számára, az iránt sóvárog, és úgy várja annak beteljesedését! Ha ez nem kevesebb, mint az Istennel való találkozás, akkor ez a legdicsőbb és legüdvösebb pillanat! Az első ember, emberpár is ebben a várakozásban élt nap mint nap. Minden alkalommal újabb beteljesedést éltek át. Azonban jött egy nap, amikor már nem történhetett meg ez a kedves találkozás. A bűn megrontotta a kapcsolatot. Egy másikfajta advent vált szükségessé, a szabadítás érkezésére való várakozás. Minden bűnös, vétkes ítélet alatt van, akár megtörtént a látványos ítélet, akár nem. Istentől való elszakadásunk, bűneink következménye által zár börtönbe lelkiismeretünk bennünket. De jön a jó hír adventje, az evangélium érkezése, amikor az ige szíven talál. Bűnbánatot fakaszt, és jön a bűnbocsánat ténye, az öröm! „Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából.” (Ézs 12,3) Ez volt a jeruzsálemi igehallgatók részére is a nagy beteljesedés, amikor Péter prédikációjára háromezer lélek tért meg és keresztelkedett meg. Serdülőkoromban engem is megragadtak ezek az igék. Hiszen fejlődéslélektanból is tudjuk, hogy mennyi töprengésen megy át a gyermek, az ifjú és öreg amiatt, amit a bennük levő bűn okoz. Tizennégy évesen jutottam el addig a pontig, hogy most már nem várok tovább, mert az Úr többször szólt és vár rám. Döntenem kellett! Az Úr Jézus megszabadított, és megpecsételtem a szabadulást és a vele való szövetséget bemerítéssel. Szolgálatot is adott, megbízott feladattal. Elhívott az ő szőlőskertjébe munkálkodni. Gyülekezeti munka, lélekmentés és lelkigondozás területen szolgálhattam. Majd lelkipásztori elhívást kaptam és végezhettem.

De dolgozom a társadalmi életben az emberek javára: jótékonyság, szociális munka, oktatás területén stb. Nemzetközi misszióba a Lepramisszió Magyarország által kapcsolódhattam be egy nagyobb missziós családba, egyben képviselve a magyarországi baptista közösségünket, egyházunkat is. Közben nyugdíjas vagyok, mert ez is természetes, hogy az emberi életünknek is vannak állomásai: születésünk után azonnal ott van a gyermekbemutatásunk, megáldásunk, az óvodáskor, iskolás és vasárnapi iskolás időszakunk, jó esetben megtérés, bemerítkezés, pályaválasztás, párválasztás és házasságkötés, majd családalapítás. Elhívás, szolgálat, karrier, szakmai tevékenység, sikeres kibontakozás mind egy-egy várakozás és beteljesedés. De lehetnek és vannak kudarcok is. Mint az első ember nagy kudarca, amikor elrontotta azt, ami addig jól működött. Minden sikert, de minden kudarcot is átölelő kar a kegyelem. Az Isten karja, aki felemel, ha süllyedek, alázatra int, ha nagyravágyó vagyok, védelmez, ha bántanak, és mindig tárva van, ha hozzáfutok örömömben vagy bánatomban. „Jézus karjába bizton hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén.” Hálával gondolok vissza a több mint hét évtizedre, kegyelmi időre, amit megéltem. Hálás vagyok családomért, három gyermekünkért és öt unokáért. Szűkebb és tágabb családomat a próbák ellenére is mindig szeretetével és szabadításával vette körül mennyei Atyánk. Szolgálhattuk együtt is az Úr Jézust, Mesterünket, aki most, még idős koromban is oktat, tanít igéjének mély titkaira. 1992-ig Pusztaújlakon, majd Aradon gyakoroltam a lelki közösséget. 1975-ben Nagyváradra kértük át a gyülekezeti tagságunkat feleségemmel, Piroskával, akivel 1974-ben kötöttünk házasságot. Itt szolgáltunk, majd teológiai felkészülésemet is elkezdhettem. 1991-ben, már a rendszerváltás után vágyat és elhívást kaptam a magyarországi missziómezőre. Következő évben kibontakoztatta az Úr a pontos területet, és családommal Kisvárdára költöztünk. Ebben a kis szórványkörzetben Istenünk újabb és újabb kegyelmi éveit tapasztaltuk meg. További tanulmányokat is végezhettem, miközben pásztoroltam a gyülekezetet. Kórházi szolgálat mellett pedagógus-bibliaórákat tartottam, gyermekmissziót végeztük gyermekeimmel, és többrétű missziót indítottunk el. Beiratkoztam az ausztriai TCM teológiai képzésre. Mindez csak a Szentlélek vezetése és pártfogása alatt jöhetett létre. 2001-ben másik gyülekezetbe hívott, küldött. A Két egyházi Baptista Gyülekezet és körzete lett lelki otthonunk és lelki munkamezőnk. Itt a lelkimunka kibővült helyi nemzetiségi, illetve a Körösvidéken élő román testvériséget szolgáló tevékenységgel. Többek között a média, evangéliumi cikkek megírása a nemzetiségi hetilapba. Romániai, erdélyi kapcsolatok által is gazdagodott közös szolgálatunk. Innen 2006 őszén Pilisre költöztünk az éppen beköltözhető új házunkba. 2007 elején a Csetényi Baptista Gyülekezet és a zirci közösség hívott meg lelkipásztoruknak, ahol négy éven át szolgáltunk. Közben még tanulmányokat folytattam a Baptista Teológiai Akadémián és a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés intézetében, ahol a lelkigondozás és családgondozás tudományában nyertem mélyebb ismereteket. A lelkipásztori munka mellett több szakaszban is vállaltam munkát családsegítő és gyermekjóléti szolgálatoknál. A gyülekezetplántáló programokban is részt vettem, vettünk feleségemmel, családommal. Mindezek ötvözete, közös összképe adta számomra a szolgálat örömét, amiért elsősorban mennyei Atyámnak, családomnak és gyülekezeteimnek vagyok hálás. De nem utolsósorban magyar hazámnak és népünknek, ahol a harminc évet tölthettük örömök és próbák között a gondviselő Isten testi-lelki ajándékaival élve. Nagy öröm volt mindig egy-egy szolgálati helyem után az érkező új szolgatárs beiktatása. Ezek között kiemelkedő jó érzés volt ez év nyarán Kisvárdán átélni a gyülekezet új lelkipásztorának beiktatását, aki szinte napi pontossággal 30 évre érkezett első magyarországi szolgálatunkra, ahol tíz évet töltöttünk a lelkimunkában. Ezeket csodaként éljük meg. Az is kegyelem, hogy nyugdíjasként adott az Úr egészséget, és szolgálhatok jelenleg is az ő szőlőjében. Mind kegyelem.

Mi is az én adventem fókusza? Elsősorban Krisztus visszavárása, az ő visszajövetelével üdvösségem dicső napjának felragyogása! Készülök hazamenni! Közben még végezni a mennyei gazdám által kijelölt hátralevő munkát. Várom korábbi magvetéseim gyümölcsét, imáink és közbenjáró könyörgéseink beteljesedését. Szeretnék családommal együtt megfelelni érkező Uram elvárásának! „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!” (Lk 12,43)

Hála az elmúlt sok-sok évért, a mostani harmincadikért is! Add, Úr Jézus, hogy találkozásunk öröm legyen!

Bódis László
nyugalmazott lelkipásztor
a Lepramisszió Magyarország elnöke

Karácsonyi üzenet Mennyit ér számunkra Isten ajándéka?

Írta:
Fodor Péter
-

„Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,15)

Isten kimondhatatlan ajándéka Jézus Krisztus. Pontosabban az ő bocsánata, a Szentlélek pecsétje, ezáltal pedig az istenfiúság ajándéka. Pál apostol nagy lelkesedéssel számol be arról, hogy neki milyen sokat jelent az Úr Jézus Krisztus személye, Isten ajándéka: „Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,7–8)

Milyen kár, hogy manapság embertársaink többsége nem ismeri és nem értékeli ennyire Isten ajándékát, akinek kisdedként való eljövetelére emlékezünk karácsony ünnepén! Pedig csak ez a mennyei Ajándék segíthet a jelenlegi és az örök boldogulás útjára. Sokaknál teljes érdektelenség és figyelmetlenség tapasztalható Isten szeretetteljes Ajándékával szemben. Hasonlóképpen ahhoz a hetvenes évek közepén történt családi karácsonyi ünnepünkhöz, amikor szüleimmel, nagyszüleimmel és hét testvéremmel együtt nagy örömmel készültünk a karácsony estére. Nagymamám nagy gondossággal készítette a feldíszített fa alá az unokáinak szánt drága, csillogó ajándékokat, és a karácsonyfa mellé ülve mosolyogva várta az unokák érkezését, az ünnepi ajándékozás pillanatát. De hiába várt ránk, mert egy váratlan esemény teljes érdektelenségbe sodorta részünkről a nagymama szeretetét, ajándékait. Rendszerint az ünnepi előkészület utolsó fázisa az volt, hogy bátyáim behozták a fáskamrából az ünnepi szőnyeget, amelyet a folyosó jellegű előszobában leterítettek. Ám ekkor jött a meglepetés! A szőnyeg közepéből ugyanis egy szürke kisegér futott sietve a szekrény alá, nem kis riadalmat keltve. Nővéreim és édesanyám bemenekültek egy szobába, és onnan buzdítottak bennünket, hogy fogjuk meg minél előbb az egeret. Édesapám irányítása és felügyelete mellett mi – a hat fiútestvér – izgatottan fogtunk hozzá az egérvadászathoz.

A három kisebb testvér volt a „hajtó”. Egy méteres tetőlécdarabbal döfködtük az ágy és a szekrény alját az egér „megugrasztása” érdekében, a három bátyám pedig szintén a maguk tetőlécdarabjával ugrásra készen várták a megzavart, felbukkanó egeret, hogy elkapják. Csak a nagymamánk ült szomorúan az ajándékai mellett azon bánkódva, hogy ezek a szegény gyermekek hogy lehetnek olyan balgák, hogy többre becsülik az egeret és a tetőlécet, mint az ő nagy gonddal és szeretettel készített ajándékát!

Sajnos ma sincs másként a karácsonyi Ajándékkal. Az emberek többsége vidáman vagy kényszerűségből, földre szegezett tekintettel inkább „egerészik”, vagyis elfoglalja magát minden mással, csak mennyei Édesatyánk „kimondhatatlan Ajándékával” nem törődik – a maga vesztére. Pedig nyugodtan „kárnak és szemétnek” ítélhetne mindent a földre szállt Szabadító, Jézus Krisztus ismeretének páratlan nagyságáért. Mert vele és általa minden szükségest megnyerhet az ember, nélküle viszont mindent elveszíthet! A megváltó Jézusban Isten bocsánata vált elérhetővé a bűnbánó ember számára. És erre a bocsánatra van a legnagyobb szükségünk, mert az Istenben lévő tökéletes, önzetlen szeretethez képest „mindenki vétkezett, és szűkölködik Isten dicsősége nélkül” (Róm 3,23). De: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) E megtérő magatartást követően pedig kiárad Isten Szentlelke, és elpecsételi, azaz betölti az embert, amiképpen megmondatott, hogy a Szentlélek által „el vagytok pecsételve a megváltás napjára” (Ef 4,30). „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Mindezek után következik, hogy Isten ajándéka, Jézus Krisztus szenvedése, halála, engesztelő áldozata, feltámadása, győzelme által a „törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk… ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is” (Gal 4,5). Márpedig: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,31–32)

Ne feledjük: a mennyei Ajándék annyira értékes számunkra, amennyire törődünk vele!

„A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog”

Írta:
Tóth Sándor
-

Készülve a karácsony ünnepére, a megváltó Krisztus születésére való emlékezésre, sok helyen gyúlnak ki az ünnepi fények. Mit üzennek az izzók százai számunkra? Milyen prófétai szó harsan fel lelkünkben, amikor látjuk a sötétet ragyogó fényükkel megtörő „lámpásokat”?

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9,1–7)

A próféta Izrael népének sötét korszakában írta ezeket a sorokat mint reménységet a jövőre nézve. A sötétség természetét tekintve nem csupán a külső körülményekre értelmezhető. A világban folyó eseményekre mint hívő emberek mi is hatással lehetünk. Ezt ragadjuk is meg, ahogy erre Pál apostol buzdítja szívünket: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1Tim 2,1)

Viszont kezdhetünk-e valamit a szívünkbe törő vagy sokkal inkább apránként oda beszivárgott sötétséggel? Van-e fénye a lámpásnak önmagától, áram nélkül? A válasz egyértelműen nem! Szívünket nem tudjuk önmagunk megjobbítani, de van valaki, aki ennek a szakértője, és hatalma van arra, hogy szívünkbe világosságot és felülről való életet hozzon. Dicsőségesen hangzik a mennyei bátorítás: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” (Ez 36,26–27)

Ezért emlékezhetünk karácsonykor arra, hogy: „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” (Lk 1,78–79)

A mi drága megváltónk gyújtott világosságot a szívünkbe, és kizárólag ő tudja a lassanként beszivárgott sötétséget is kitakarítani onnan, hogy ne a reménytelenség, depresszió, hitetlenség és szeretetlen keménység uralja el lelkünket, hanem az ő mindenen átható szeretetének, kegyelmének és szentségének világossága. Pál apostol, akit korábban a kegyetlen gyűlölet sötétsége töltött be, diadalmasan adja tudtunkra a számunkra is megragadható igazságot:

„Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6)

Amikor az ünnepi fényeket látjuk, vagy a feldíszített fenyőfákon kigyulladnak a lámpák, jussanak eszünkbe az Úr Jézus szavai, miszerint a „lámpást” nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék, hanem azért, hogy világítson a sötétben. Kérjük Krisztus Urunkat, hogy szívünket tisztítsa meg és ragyogja be az ő mindenen átható világosságával, így új természetünkön keresztül és minden emberi erőlködés nélkül az ő

Lelke által „A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog” általunk. Ezáltal öltenek testet az evangélium drága igéi:

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)

AlapVető 2022. december

Írta:
baptist.hu
-

Megjelent a Baptista Szociális Hírlevél decemberi száma! Az új hírlevélből megtudhatjuk, hogy 25 éves lett a Menedékváros, olvashatunk egy összefoglalót Horváthné Nagy Piroskától, a XV. kerületi Átmeneti Gondozó Ház csoportvezetőjétől, aki beszámol egy önkéntes napról a kőbányai Baptista Szolgáltató Centrumban. Az ünnepi számban két igehirdetést is olvashatunk, Durkó István, MBE missziói igazgatótól és Selmeci Nimród, intézményi lelkésztől.

Áldott karácsonyi ünnepeket kíván a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ!

Látogatás a Benczúr 30.-ban

Írta:
Baptista sajtószolgálat
-

Az egyház központi irodájának idei karácsonyi ünnepségén meglátogattuk a Benczúr utca 30. alatti Baptista Házat is. A műszakilag átvett épület bútorozása 2023 elején kezdődik, majd ezt követheti a teljes birtokbavétel. A képen az egyház elnöksége és a munkatársak láthatóak a megújult épület fogadóaulájában.

Idén 44 761 cipősdoboz-ajándékot gyűjtöttek a baptisták 

Írta:
Baptista Szeretetszolgálat
-

Ebben az évben már 19. alkalommal szervezte meg az alapításának negyedszázados jubileumát ünneplő Baptista Szeretetszolgálat az országban általa meghonosított Cipősdoboz-akciót, amelynek során az ajándékokat rászoruló gyermekeknek juttatja el a szervezet, olyanoknak, akiknél talán más nem is kerül a fa alá. A fő gyűjtőpont, a Budapest belvárosában, a Városháza téren álló központ idén megújult, modern külsővel várta az adományozókat. A gyűjtési időszak december 20-án zárult le, addig országosan több mint négyszáz gyűjtőponton várták az összekészített cipősdobozokat.   

Az adventi időszakban a segélyszervezetnek összesen 44 761 darab cipősdoboz-ajándékot sikerült összegyűjtenie és eljuttatnia a rászoruló gyerekekhez. A nehézségek az elmúlt évekhez képest nem csökkentek, ezt a szervezethez érkező számtalan kérés és üzenet egészen világosan jelezte: a gyűjtött cipősdoboz-ajándékoknak a kétszeresére is könnyedén hálás gazdát találtak volna a segélymunkások.   

Az idei első ajándékokat a Budapest Arénában ötezer érdeklődő előtt megrendezett cipősdobozgálán Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya adta át a gyerekeknek. A Baptista Szeretetszolgálat külön figyelmet fordított az ukrajnai háború elől hazánkba menekült, illetve a kelet-ukrajnai területekről Kárpátalján menedéket talált gyermekek megajándékozására, az ENSZ Menekültügyi Szervezetével való együttműködés erre is lehetőséget adott. 

Ebben az esztendőben ismét nagyobb figyelmet sikerült szentelni az online cipősdobozokra, ami már néhány éve elérhető és népszerű lehetősége a dobozolóknak, folytatódott a (L)átható Szeretet program, amely a látássérült gyerekeket célozza meg. Érkeztek szállítmányok a határon túlról, a legtöbb ajándékot külföldön idén is az akcióhoz csatlakozó hollandiai magyarok gyűjtötték össze. A cipősdobozok eljutottak magyarországi gyermekotthonokba, óvodákba, iskolákba, de a Felvidékre, Vajdaságba és Erdélybe is. 

Hálával és köszönettel tartozunk mindenki felé, aki szebbé tette a nélkülöző gyermekek karácsonyát. Köszönjük a segítséget Cipősdoboz Nagyköveteinknek és támogatóinknak! A háborús válsághelyzet okozta új kihívásra – a sok önzetlen segítőre támaszkodva ­– igyekeztünk erőnkön felül sikeres választ adni. Szeretetszolgálatunk minden tagja, munkatársa és önkéntese nevében Istentől megáldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk!

Generátorokat indítottak útnak Ukrajna felé

Írta:
Baptista Szeretetszolgálat
-

A Baptista Szeretetszolgálat a Hungary Helps programmal való együttműködésben ma délelőtt 60 darab közösségi ellátást biztosító generátort és 8 darab invertert indított útnak Kárpátaljára, valamint Kijevbe. A következő hetekben további 15 darab nagy teljesítményű intézményi generátort is küld a segélyszervezet.   

Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke, és Azbej Tristan államtitkár az áramfejlesztő berendezések indításánál 

– Ma van az ukrajnai háború 298. napja. Február 24-én senki sem gondolta, hogy tartós válsághelyzet veszi kezdetét Európa közepén. A háború első napján, amikor kollégáinkkal bepakoltuk az első segélyszállítmányt és elindultunk az ukrán határ felé, még nem sejtettük, hogy a következő közel egy évben több száz alkalommal tesszük majd meg ezt az utat – mondta az egyik fővárosi üzletközpont parkolójában álló kamion mellett Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke. – Megyünk hűtőkocsikkal, kisbuszokkal, teherautókkal, egyedül vagy konvojban, élelmiszerekkel vagy életmentő gyógyszerekkel Beregszászba, Munkácsra, Irpinbe, Bucsába, Kijevbe, küldünk segélyszállítmány a Donbászba, Mikolajevbe, Dnyipro-ba. Több ezer ember számára napi szinten nyújtunk szállást, adunk élelmiszert, orvosi ellátást, kezdjük az újjáépítést. 

Tiszabecsen a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai tíz hónapja folyamatosan várják a Tisza túloldaláról érkező menekülteket. Csak ott több mint 30 ezer menekültet fogadtak, étkeztettek, láttak el a legszükségesebbekkel. De nem csak a határnál vagy a határ túloldalán segítenek. Munkatársaik március óta – a Karitatív Tanács másik öt segélyszervezetével közösen – Budapesten a BOK csarnokban kialakított professzionális segítőközpontban is a nap 24 órájában várják a segítséget kérőket. A Baptista Szeretetszolgálat több száz menekült számára több helyszínen szállást, étkezést és higiéniai ellátást biztosít, segíti a munkához jutást, az egyedül érkező középiskolai diákok számára kollégiumi elhelyezést nyújt, gyermekeket táboroztat. 

Mindez nem jöhetett volna létre a magyar emberek kiemelkedő, önzetlen összefogása, az önkéntesek emberfeletti segítsége, a kormány, a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács, a Hungary Helps program, az UNHCR és más támogatók partnersége nélkül, tette hozzá Szilágyi Béla.

 – A magyar kormány álláspontja az ukrajnai háborúval kapcsolatosan világos: mi a békét támogatjuk, és ellene vagyunk minden olyan törekvésnek, amelyik a háborút és az azzal kapcsolatos válságot mélyíti el. Ellene vagyunk a fegyverkezésnek, az elhibázott gazdasági szankcióknak. Ezzel együtt a jelenlegi humanitárius válsághelyzetben egy másik, nagyon fontos üzenetünk is van: a magyar kormány az ukrajnai háború ártatlan civil áldozatainak a segítségére siet – jelentette ki Azbej Tristan,  a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárságának vezetője. 

Azbej Tristan államtitkár és Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke az áramfejlesztő berendezések indításánál 

Az államtitkár elmondta: a közelmúltban arról tájékoztatták az ukrajnai partnerek, hogy egyre súlyosbodik az a válság, amit az energetikai infrastruktúra lerombolása eredményez. A hosszú áramkimaradások hatása, hogy akadozik a vízellátás és a fűtés, a téli időszakban ahhoz vezethet, hogy a válsághelyzet humanitárius katasztrófába torkollik.  

– Ezért nagyon fontos az a segítség, amit útnak indítunk. A generátorok közül tíz Kárpátaljára, ötven pedig Kijevnek abba a külvárosába kerül, amit súlyosan érintett a háború. Ez az adomány amellett, hogy a szó szoros értelmében életmentő is lehet, a magyar emberek szolidaritását fejezi ki.  

A Baptista Szeretetszolgálat a Hungary Helps programmal már együttműködik a közel-keleti keresztény közösségek érdekében és Afrikában, ezért az ukrajnai háborús válság kezelése a közös munka folytatása, mondta Azbej Tristan, majd bejelentette, hogy a segélyszervezet és a Hungary Helps program rövidesen stratégiai együttműködési megállapodást köt.  

Központi gondolat | Jézus a próféta, az engedelmes közvetítő – 5Móz 18,15–22

Írta:
baptist.hu
-

Boros Dávid kommunikációs szaktitkár beszélgetőtársai Murányi-Kovács Anita kulturális munkatárs és Paróczi Zsolt oktatási szaktitkár.

1...355356357...795356. oldal a 795-ból
© 2016-2024 Magyarországi Baptista Egyház