Előadja: Verebes Zoltán
Imahét a Krisztus-hívők egységéért 2023. január 15–22.
A Minnesotai Egyházak Tanácsa által kijelölt munkacsoport az imahét vezérigéjének az Ézs 1,17-et választotta:
„tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!”
Ézsaiás azt tanította, hogy Isten mindig mindannyiunktól tisztességet, igazságot vár el az élet minden területén. Mai világunkra is sok tekintetben jellemzők azok a megosztottságból fakadó kihívások, amelyekkel Ézsaiás szembesített prédikációiban. Az igazság, erényesség és az egység Isten minden egyes ember iránti mély szeretetéből fakad. Ez van Istennél a középpontban, ő ezt várja az emberek egymás közötti kapcsolataiban. Istennek a „minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből” (Jel 7,9) új emberiséget teremtő elkötelezettsége arra a békére és egységre szólít bennünket, amely mindig is a teremtéssel kapcsolatos akarata volt. A próféta éles szavakkal ostorozza a korabeli vallásosságot: „Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom!… Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem…” (13. és 15. v.) Kemény, kárhoztató szavakkal illeti a rosszat, majd gyógyírt kínál Isten népének bűneire: „Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat…” (16. v.)
Az elkülönítés és elnyomás napjainkban is felüti a fejét, ha egy-egy csoport vagy osztály előjogokhoz jut másokkal szemben. A rasszizmus bűne nyilvánul meg bármilyen meggyőződésben vagy gyakorlatban, amely egy „fajt” (Csak egyetlen rassz van, az emberi faj. Ám el kell ismernünk, hogy a faj mítosza okozza a rasszizmus valóságát. A faj nem biológiai, hanem társadalmi konstrukció, amely az emberi nemzetséget fizikai jellemzők szerint osztályozza. Bár a kifejezést a világ sok táján nem is használják, fontos felismernünk, hogy mindig hatékony eszköze volt embercsoportok megosztásának és elnyomásának.) a másikkal szemben, a másik fölött állóként határoz meg. Amikor a hatalmi egyensúly megbillenése kíséri vagy tartja fenn, a faji előítélet az egyéni kapcsolatokon túlterjedve eléri a társadalom szövetét, és a rasszizmus rendszerszinten állandósul. Megléte egyeseket − egyházakat is – tisztességtelenül kedvezményez, másokat kirekeszt a bőrszín és a „faj” értékelésére alapozott kulturális asszociációk alapján. A bibliai próféták által szenvedélyesen elítélt kegyesekhez hasonlóan némely keresztény hívő is cinkos (volt) az előítélet, az elnyomás, a megosztás támogatásában vagy fenntartásában. A történelem tanúsága szerint keresztények – ahelyett, hogy mindenkiben felismerték volna az Isten képmására és hasonlóságára teremtett ember méltóságát – gyakran váltak olyan bűnös rendszerek részévé, mint a rabszolgaság, a gyarmatosítás, szegregáció és fajgyűlölet, amely embereket hamis, faji alapon fosztott meg méltóságuktól. Sőt keresztények még az egyházakon belül sem ismerték/ ismerik el minden megkeresztelt ember méltóságát, és így lebecsülik a Krisztusban testvér méltóságát. Ifj. Martin Luther King emlékezetes megállapítása szerint: „Nemzetünknek egyik tragédiája, szégyenletes tragédiája, hogy a vasárnap délelőtt 11 óra az egyik leginkább elkülönített, ha nem a leginkább elkülönített óra a keresztény Amerikában.” Ez az állítás rámutat a keresztények megosztottsága és az emberiség megosztottsága közötti metszéspontokra. Minden megosztottság a bűnben gyökerezik, vagyis az olyan magatartásban és cselekvésben, amely szembemegy azzal az egységgel, amelyet Isten szán az egész teremtettség számára. Tragikus módon a kereszténységet megosztó bűn része a rasszizmus, amely miatt keresztények más-más időben és más-más épületben tartják istentiszteletüket. Ez egyes esetekben még keresztény közösségek szétválásához is vezetett. Ifj. Martin Luther King kijelentése óta sajnos nem történt nagy változás. A vasárnap délelőtt 11 órai időpont – a legtöbb istentiszteletet ekkor tartják – nem a keresztény egységet jeleníti meg, hanem a faji, társadalmi és felekezeti különbözőség alapján történő megosztottságot. Amint Ézsaiás hirdette, a hívőknek ez a képmutatása bűn Isten szemében.
Kedves Testvérem!
Tisztelettel tájékoztatjuk, hogy elkészült a 2023-as ökumenikus imahét anyaga. Az idei füzetet a Minnesotai Egyházak Tanácsa állította össze. Olvassák, forgassák és használják szeretettel!
A MEÖT elnökségének javaslata alapján az ökumenikus imahét a tagegyházak aktuális járványügyi intézkedéseinek betartása mellett tartható meg.
A nyitó istentiszteletet 2023. január 15-én, vasárnap 18 órától tartjuk a Kálvin téri református templomban. Sok szeretettel várunk mindenkit!
A füzet letölthető: HUN / ENG
A nyitó istentisztelet liturgiája letölthető: pdf / docx
Lepramisszió hírlevél 2023. január
Tisztelt Támogatónk!
Szeretettel köszöntöm a Lepramisszió – Magyarország és a magam nevében az új esztendőben!
Köszönjük, hogy velünk együtt fontosnak érzi a segítést és a gyengék, kiszolgáltatottak felkarolását! Hálásak vagyunk Önért, hogy önmagán kívül tud másra is gondolni, és szeretetének kimutatása által bátorítást, erőt ad azok számára, akiktől különben mindenki elfordul. Isten áldja meg életét a 2023. évben is! Kívánom, hogy egészségesen és hasznosan telhessék el ez az év az Ön és szerettei számára!
Sok feladatunk van azáltal, hogy bátran vállaltunk 2023-ra nézve is támogató projekteket. Szeretnénk minél többeken segíteni! Szeretnénk minden vállalásunkat év végére ugyanúgy maradéktalanul teljesíteni, ahogy azt az Önök támogatásából 2022-ben is meg tudtuk tenni! Köszönjük ezt ezúton is Önnek! Hatalmas bátorítás ez különösen is ebben a világkörnyezetben, ahol hirtelen beszűkültek anyagi lehetőségeink, és emberileg nézve félelmeink vannak a holnapot tekintve.
A Lepramisszió támogatottjainak világában mindig, minden évben, minden napon ezt érzik pártfogoltjaink. Számunkra elképzelhetetlen szegénység, védtelenség és bizonytalanság a mindennapi életérzésük. Kongóban elsősorban szűrővizsgálati kampányok támogatását vállaltuk a hatalmas ország több területén. Ezek erőt és bátorságot igénylő tevékenységek, mivel az ország távoli, szinte megközelíthetetlen vidékeire is éppúgy elmennek munkatársaink, ahogy a zsúfolt nagyvárosok tömegei közé.
Fel sem mérhető az akár egyetlen beteg megtalálása érdekében befektetett erő, idő és fáradság!
A szűrések fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel általuk lehet a betegséget megállapítani valakiről. A betegség késői diagnosztizálása mindig fájdalmas. Noha gyógyszerrel ugyanúgy meg lehet gyógyítani, de addigra már kialakulnak maradandó és látható károsodások a testen.
A minél korábbi stádiumban való szűrés és gyógyítás viszont azt jelenti a beteg számára, hogy élete további részében talán senki nem is tud majd arról, hogy ő valaha leprafertőzött volt! Ez a legnagyobb győzelem!
Kongóban ezeken felül jogvédelmi tevékenységet, a betegség szégyenbélyege elleni harcot, lelki segítségnyújtást, műtéteket vállaltunk támogatásra 2023-ban.
Mianmarban a rendkívül súlyos belpolitikai helyzetben még nehezebb körülmények között állnak helyt munkatársaink, mint máskor. A hatalmas bizonytalanság, infláció és teljes zavarodottság minden káros hatását érzik a betegek és családjaik. Az akadozó vagy nem működő infrastruktúra következtében bámulatra méltó, ahogy a Lepramisszió stábja mégis helytáll, és mindig pontosan, tökéletesen valósítják meg a projekteket. Az országban több ponton tevékenykedik a Lepramisszió, s benne mi is hasonlóan több helyen: Mawlamyine, Honchi, Taungoo-ban vállaltunk segítséget. Vállalásunk élelmezést, gyógyszerellátást, gyógyászati segédeszközök készítését rokkantak számára, illetve lelki segítségnyújtást tartalmaz. Bangladesben 300 leprahátterű kisgyermek oktatását vállaltuk egyelőre 3 évre, melynek második éve az idei.
Felbecsülhetetlen annak értéke, amit a tanulás lehetősége számukra jelent.
Segítség nélkül erre esélyük sem lenne, mivel vagy szüleik nem értik még a tudás fontosságát, vagy semmi módjuk nincs arra, hogy gyermekük kis fizikai erejét otthon nélkülözzék. A szülők meggyőzése, jobb belátásra bírása a kezdete legtöbbször annak, hogy a gyermek eljusson az iskoláig! Amikor azonban ennek értékét meglátják, hatalmas öröm és hála tölti el őket. A kisgyermekek oktatásával a jövőt alapozzuk meg!
Indiában idén is a kalkuttai kórház működésének támogatását vállaltuk folytatni. India egyik legnagyobb forgalmú lepramissziós intézménye ez, igen nagy számú beteggel, sokrétű gyógyító tevékenységgel. Jelen felhívásunkkal mindehhez a nagy feladathoz szeretném szíves segítségét, támogatását kérni. Köszönjük, ha készséggel hozzájárul leprabeteg embertársaink boldogulásához!
Isten áldását kérem életére. Tisztelettel és szeretettel:
- január
Riskóné Fazekas Márta igazgató
M E G H Í V Ó
„A lepra elleni harc világnapja” központi ünnepségére: 2023. január 29-én, vasárnap délután 4 órára a Bp.-Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet templomába (1077 Bp., Wesselényi u. 53., a 4-es vagy 6-os villamos Wesselényi utcai megállójától pár lépésre). A műsorban képes előadással mutatjuk be az idei évre vállalt bangladesi, indiai, kongói és mianmari projektjeinket. Így még jobban megismerheti közös ügyünket és a legrászorulóbbak között végzett szolgálatunkat!
M E G H Í V Ó a Lepramisszió – Magyarország rövid nagygyűlésére a fenti időpontban és helyen az alábbi tárgysorozattal:
- A Lepramisszió – Magyarország igazgatójának jelentése a 2022. évről (határozathozatal)
- A Lepramisszió – Magyarország elnökének megválasztása (határozathozatal)
- A Lepramisszió – Magyarország Nemzeti Bizottsága leköszönő tagjainak búcsúztatása, új tagjainak megválasztása (határozathozatal)
- Egyéb felmerülő kérdés, hozzászólás.
Jelenlétére számítunk, fáradozását előre is megköszönjük!
Bódis László s. k. elnök és Riskóné Fazekas Márta s. k. igazgató
A célunk ugyanaz!
A most induló Baptista500 emlékév kapcsán olyan izgalmas kérdésekre keressük a választ, hogy miként kapcsolódik össze a múlt a jelennel és a jövővel, mik azok az értékek, amelyek a mai baptistákra és elődeikre is jellemzőek, mit jelent baptistának, Jézus követőjének lenni.
Papp János egyházelnök többek között beszél arról is, mit jelent az egyház idei jelmondata: A célunk ugyanaz!
Háló Gyulától, a Baptista500 koordinátorától megtudhatjuk, kik voltak az anabaptisták, mi köti össze őket a mai baptizmussal.
Uzonyi Barnabás, a Péceli Baptista Gyülekezet lelkipásztora beszél arról, milyen értékek azok, amelyek ma is továbbadásra érdemesek.
Az Egyenesen a Bibliából rovatban Paróczi Zsoltnak, a Baptista Teológiai Akadémia rektorhelyettesének igei üzenetét hallhatjuk.
Műsorvezető: Bodó Mária.
Észrevételeiket a musorok@baptist.hu e-mail-címre várjuk.
Bemerítések Gödöllőn 2022-ben
Gyülekezetünkben 2020. március 1-jén volt hét fiatal bemerítése. Fenn jártunk a hegyen az Úrral, hiszen előtte való nap nőtestvérek gyűltek össze a környékbeli gyülekezetekből, hogy Rosemary Barrett vezetésével együtt gyönyörködjenek Isten szépségében és mindabban, amit ő annak tart.
Két héten belül már az imaházba sem léphettünk be a koronavírus miatti karantén alatt. Nagy szomorúság, aggodalom volt bennünk, mi lesz így a közösséggel, fiatal testvéreinkkel. Ebbe csendült bele Isten igéje 2021 elején, amibe kapaszkodtunk és bíztunk abban, hogy a Lélek munkálkodik, még ha mi korlátozva vagyunk is.
„Az idegeneket, akik csatlakoznak az Úrhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az Úr nevét, és az ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez, elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak… Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izraelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (Ézs 56,6–8)
Imádkoztunk és vártuk Isten szabadítását a karanténból, emberek életében, szeretteink, gyermekeink esetében különösképpen.
Isten csodálatos módon válaszolt. Egymásnak adták a hírt, hogy a zárlat ellenére kis létszámú csoportként működhet és működik a törekvők órája, hívták, hozták egymást, megbátorodva, Isten hívását hallva, vonzására közeledve.
Így ünnepelhettük első fecskeként 2022. március 20-án Szabó Henrietta bemerítését, amit november 27-én további hat fiatal bemerítése követett: Simon Abigél, Lőrik Gitta, Szutor Napsugár, Ponyi Barnabás, Tóth Gergő és Gál Alex. Megértették elveszett voltuk reménytelenségét, bűnösségüket, és szívüket megalázva kérték és megkapták Istentől a bűnbocsánatot, a tiszta, szabad életet Krisztusban, hogy képesek legyenek mind abban a jóban járni, amit ő előre elkészített számukra.
„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Ámen.” (1Pt 5,10–11)
LCsE
Arts’ok 7. és MűvészLÉT 5. | Ács Dominika fuvolaművész
Rövidített interjú, a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Hogy vagy? Mivel foglalkozol mostanában a járványhelyzet okozta körülmények között?
Köszönöm jól vagyok. Aktívan telnek a mindennapjaim, amiért nagyon hálás vagyok, mert tudom, hogy ez sok embernek nehéz időszak. Világszinten borította fel ez a helyzet mindannyiunk életét, de hála Istennek zenészként aktív tudok maradni. Vannak lehetőségeim kifejezni magam, játszani, projekteken dolgozni. Sok feladatom van. A Zeneakadémián doktori iskolás vagyok, ezen kívül játszom a Győri Filharmonikus Zenekarban, tanítok is és csinálom a szabadúszó dolgaimat.
Bogányi Gergely zongoraművésszel közös zeneakadémiai koncerted lesz. Hogyan készülsz erre?
Tudatosan építem fel a napomat, hogy minden szempontból a legfelkészültebb legyek. Fizikálisan és mentálisan is nagyon megterhelő egy órás zenei anyagot végig játszani. Bírni kell levegővel, testi erővel, ugyanakkor szellemileg koncentráltan végig követni a darabot és érzelmeket közvetíteni. Nagy feladatok ezek. Ezért szigorúan tartom magam a menetrendemhez. Először befújok, majd elkezdek a darabokkal foglalkozni. Beosztom magamnak, hogy hányszor szeretnék végig menni megállás nélkül a műveken, hogy koncert szintre tréningezzem magamat. Ez is része és a felkészülésnek, hogy koncert helyzetbe képzeljem magam.
A koncerten Schubert Elszáradt virágok (Trockne blumen) című művét is fogod játszani. Szereted a romantikát?
Igen nagyon, habár Schubertnek ezt a darabját nem gondolom kifejezetten romantikusnak. Ez egy nagyon nehéz zene, amelynek az egyszerűségét kell megkeresni és abban rejlik az igazság. Szenvedélyes embernek tartom magam, nehéz bánni az érzelmeimmel. Fontos, hogy megfejtsem Schubert mit akart közölni ezzel a darabbal. Ezért foglalkozom az eredeti dallal, hogy ezt megértsem.
Hogyan gondolkodsz a művész zenei formálásának szabadságáról?
Úgy gondolom, hogy abban a szigorú konzervatóriumi rendszerben, amelyben felnőttem vannak a zenei és a technikai tudásnak alapvető pilléréi. Ezek a hivatásunk részei, amelyekhez tartom magam. A fejlődési folyamat része minél többet megismerni zenei korszakokról, szerzőkről, stílusokról. Viszont figyelek arra, hogy ne analizáljam túl a darabokat, ne kontrolláljam túl magamat, mert az megfosztana a művészi szabadságtól. Ebben lényeges az arányokat megtalálni. Ahogyan a tudás növekszik, az ember rájön, hogy mennyire keveset tud, másrészt szabadságot is nyer általa.
Fontosnak tartod, hogy szavakkal is megszólítsd a közönséget?
Nagyon fontosnak tartom. Misszionáriusa vagyok annak, hogy le kell dönteni a falat az előadó és a közönség között azzal, hogy megszólítom őket. Fontos, hogy a közönség valóságosan érezze, hogy része a koncertnek, hiszen a tőlük kapott impulzusok a színpadon abszolút hatással vannak ránk, előadókra. Emiatt is más minden egyes koncert.
Beszéljünk a kezdetekről! Volt egyszer egy karácsony, amikor azt kérted ajándékba a szüleidtől, hogy elkezdhesd a zenetanulást.
Igen, de őszintén szólva nincs sok emlékem arról, hogyan alakult ki bennem a vonzalom a zene iránt. A lényem része volt a zene kisgyerekkorom óta annak ellenére, hogy nem zenei környezetben éltem. Mégis korán kimondtam, hogy zenével szeretnék foglalkozni és nagyon hálás vagyok a szüleimnek, mert ők végig támogattak ebben. Bár nem voltak a zenei pályáról tapasztalataik, de látták bennem az elhivatottságot és tudták, hogy én akkor tudok boldog lenni, ha ezen az úton maradhatok. Hét-nyolc évesen kezdtem el furulyát tanulni szülőfalumban Noszlopon, amikor pedig elég nagy voltam már, akkor a szüleim elengedtek Ajkára, ahol Kovács Imrénél kezdtem el fuvolázni. Később14 évesen Budapesten, a Weiner Leó Konzervatóriumban folytattam a tanulmányaimat Horgas Eszternél. A Zeneakadémián Sebők Erika volt a tanárom, illetve volt egy évem Salzburgban a Mozarteumban, ahol prof. Henrik Wiese növendéke voltam. Nagyon kiváltságos helyzetnek érzem, hogy ilyen kiváló tanárokat tudhatok magam mögött.
Napi 4-5 órát gyakorolsz. Hogyan alakult ki ennek a gyakorlata benned?
Viszonylag természetes folyamatban alakult ki ez bennem kisgyerekkorom óta. A legtöbbször örömömet lelem a gyakorlásban, hogy mindennap egyre jobb és jobb lehessek és hogy napi szinten feszegessem a határaimat. Ezeket kihívásként élem meg. Akkor tudok a leghatékonyabb lenni, ha nagy rajtam a teher. Talán a természetemből fakadóan nem okozott számomra nehézséget a szigorú és következetes napirend kialakítása és betartása.
Alapvető derű, jókedv és vidámság árad belőled. Honnan van ez benned? Gondolkodtál már ezen?
A saját derűmről nem szoktam gondolkodni, de fontosnak tartom, hogy az ember pozitív maradjon nehéz helyzetekben is másrészt a derű alapvetően a családomból fakad. A szüleim derűs emberek és a családdal töltött időm mindig nagyon jó és minőségi. Az emberek közelsége inspirál engem és ez önmagában okot ad a derűre.
A határaid feszegetése a sportban is jellemző rád. Maratont is futottál már. Hogy történt ez?
Ez nem volt tervezett dolog, csak sodródtam az árral. Édesapám maratonra készült egy nyáron és én vele tartottam az edzésekre, majd ott ragadtam és végül óriási energiát adott nekem a verseny. Nem gondoltam, hogy a célba érés hatalmas emocionális élményt fog jelenteni. Másrészt megtapasztaltam a testem erejét a futás során, ami nagyon fontos, mert zenészként a testemnek is készen kell lennie a színpadi szolgálatra. Az is érdekes, hogy zenében elég nehéz a teljesítményt mérni, futásnál azonban viszonylag egyszerű. Amikor a futásban le tudom győzni a határaimat, az nagyon jótékony hatással van a fizikális és a szellemi szintemre egyaránt. Ez segít engem abban, hogy merjek egyre nagyobbat lépni az életem más területein is. Egyébként pedig sok nehéz időszakon vitt keresztül a futás.
Maraton 
Apával
Noszlopi lány vagy és a mai napig otthonodnak tekinted a szülőföldedet. Mi a legnagyobb erénye annak a vidéknek számodra?
A mai napig a szívem odahúz haza és ha szoktam álmodni az otthonról olyankor Noszlopról álmodom, pedig már 11 éve nem lakom ott. A környezet és az emberek legjobb értelemben vett egyszerűsége, az értékek, amiket képviselnek, ahogyan élnek, abban van egy olyan letisztultság és gondolkodásmód, ami hozzám nagyon közel áll. Ezt a viszonyulást a szülőfalummal sohasem szeretném elveszíteni, mert az identitásom nagy része onnan származik.
A mindennapok rutinját hogyan egyezteted össze a pályáddal?
Nehezen. Sokszor küzdelmes, mert ez is nagy fegyelmezettséget igényel. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a zene olyan szinten hat az ember szellemére, lelkére, ami folyamatosan jelen van. Amikor egy fontosabb projekt, koncert, előadás van, olyankor a művész olyan más állapotba tud kerülni, amely teljesen magával ragadja és ilyenkor frusztráló a mindennapok rutinjára, a számla befizetésre, vagy a porszívózásra gondolni. Ennek ellenére figyelnem kell, hogy tudjam a civil életemet élni és nem begubózni a saját művészi világomba. Könnyű azt érezni, hogy az én dolgom a legfontosabb, de igyekszem fejlődni és tudatosan odafigyelni a szeretteimre és az egyéb dolgaimra azokban az időszakokban is, amikor nagyon sokat zenélek.
Ez a fajta tudatosság segítségedre lehet a családi élet és a művészeti pálya összehangolt működtetésében is. Lehet, hogy ez egy következő lépcsőfok lesz az életedben?
Igen, tervezem és gondolkodom ezen. Előre látható, hogy nagyon nehéz lesz a karrier és a család együtt. Meg kell találni a szerepek egyensúlyát és jó társra kell lelni. Biztos vagyok abban, hogy a megfelelő társsal a különböző női szerepek sok figyelemmel, türelemmel és szeretettel tudnak egymás mellett működni.
Jellemző rád az összművészeti gondolkodás. Mely művészeti ágakat érinti ez?
Balatonfüreden minden évben részt vettem egy olyan összművészeti mesterkurzuson, amelyet Horgas Eszter vezetett. Ezeken gyerekkorom ót azt szívtam magamba, hogy használnom kell a tehetségeimet, amiket kaptam. Számomra előadóként a legfontosabb az üzenet, amit át akarok adni. Ehhez kell megtalálnom az eszközöket. Az összművészeti előadásaim zenei részében a fuvolát és az éneket használom. Emellett a kortárs tánc és a színművészet jelenik meg. Ezeket nem lehet egy szinten tartani, mert mindegyik művészeti ág egy külön életet igényelne, de igyekszem ezeket együtt fejleszteni a lehető legmagasabb szintre. Az elsőbbség mindig a fuvoláé marad természetesen.
Hogyan tapasztalod Isten vezetését a pályádon?
Tudom és látom, hogy a pályámon mennyi vezetés és támogatás van, amit én Istennek tulajdonítok. Minden feltételt megkaptam ahhoz, hogy erre a pályára menjek, a családot, amelybe születtem, az elhívást a pályára. Ezek nem az én érdemeim, de innentől kezdve az én felelősségem. Amikor nehézségeim vannak, és kérdéseim, akkor utólag mindig összeáll a kép, hogy mi miért történt és rájövök, hogy minden jól történt. Nagy felelősség jól dönteni bizonyos helyzetekben és jó embernek maradni, tisztességesnek, őszintének. Ehhez tudni kell bízni abban, hogy Isten terve az egyetlen igazság, mert azon kívül minden más hiábavaló. Amikor könnyebb, jó időszakok vannak, olyankor pedig tudnom kell a földön maradni és hálásnak lenni a dolgokért, amelyeket kaptam és átélhettem.
Mit gondolsz a művészet és a misszió kapcsolatáról?
Aki színpadon van közvetít egyfajta lelkületet, spiritualitást, amely hatással van az erre érzékeny közönségre. Minden pillanatban nem lehet arra gondolni a munkám során, hogy ez egy misszió, de a tudatom egy részében ott van ez a gondolat. A pandémia kezdetén történt velem, hogy átértékelődött a zenei szolgálat lényege bennem. Mivel egy ideig csak templomi szolgálataim voltak, nagyon felértékelődött bennem ennek zenei és spirituális ajándéka. Hálás vagyok ezért az időszakért.
A Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet tagjaként mit jelent számodra a gyülekezet közössége?
Nagyjából 3-4 éve járok oda. Befogadó, kedves, érzékeny, támogató, bátorító gyülekezet és meglepően sok benne a művész ember. Tudom, hogy bármikor otthonra lelhetek ebben a gyülekezetben, ott állnak mellettem, elismernek, szeretnek és mintegy védőháló vannak mögöttem. Nagyon hálás vagyok azért is, mert a vezetőség támogatja a magas színvonalú zenei szolgálatokat és ezekhez biztosítják a feltételeket is.
Fuvolaművészként megszemélyesítetted a Varázsfuvolát Mozart operájában, Almási-Tóth András rendezésében. Milyen hatással volt rád, hogy eljátszhattad a hangszered szerepét?
Egy opera vizsga keretein belül játszhattam el ezt a szerepet a Zeneakadémia Solti termében. Fantasztikus élmény volt. Ebben a rendezésben kitisztult a kép az opera címét illetően, ugyanis más előadásokban nem kap olyan nagy hangsúlyt a varázsfuvola, pedig Mozart ezt a címet választotta az operának. A varázsfuvola karaktere adja a misztériumát, a varázsát az egész operának, amely itt ebben az előadásban testet öltött, konkrét szereplővé vált. Valósággal átélhettem, hogy egy kicsit én vagyok a mozgatója az előadásnak. Nagyon kiváltságos dolog volt fuvolistaként valóságos szereplőnek lennem a színpadon az operaénekesek között.
A darabban egészen azonosulhattál a fuvolával azáltal, hogy eljátszottad. Mennyire váltál az évek során eggyé a hangszereddel?
Abszolút. Most a beszélgetés közben is egy karnyújtásnyira van tőlem a hangszer és akkor érzem magam biztonságban amikor ott van a közelemben. Olyan, mintha a szárnyam vagy egy végtagom lenne, annyira természetes már, hogy ott van. Az egyik legszorosabb kapcsolatom az életemben.
A teljes műsor itt hallgatható meg:
A MűvészLÉT ötödik adásában Ács Dominika fuvolaművésszel beszélgettünk hitről, hivatásról, életről…
Köszönjük a PAX Televízió minden munkatársának kedves közreműködését!
Murányi-Kovács Anita
Lelkipásztor-avatás és -beiktatás a Nap utcában
Különleges eseményre került sor a Nap utcai baptista templomban 2022. december 11-én. Még egy 130 éves gyülekezet életében is különleges, hogy ugyanazon alkalommal történjen egy új lelkipásztor felavatása és gyülekezeti szolgálatba állítása. Egy közösség számára természetesen kiemelkedő fontossággal bír, amikor új lelkipásztor áll szolgálatba, de a lakókörnyezetre és a helyi társadalmi életre is hatással lehet egy friss, megújuló gyülekezet. Balla Péter testvér lelkipásztorrá avatása és beiktatása során erre a fontos szolgálatra, feladatra kérték Isten áldását a nagyszámú vendégsereg előtt ezen a napon.
Délután 3-kor zsúfolásig megteltek a földszinti és karzati padsorok a nemrégiben felújított templomban. Prof. dr. Almási Tibor korábbi lelkipásztor áldást kérő imádságát Boros Dávidnak, a Budapesti Baptista Egyházkerület elnökének köszöntő szavai követték, aki egyben az ünnepség liturgusa is volt.
Az ünnepi istentiszteleten Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója hirdette az igét. Józsué könyvének 4. fejezetéből hozott egy olyan történetet, amikor Isten népe egy különleges csodát élt át. Izrael népe azon a napon száraz lábbal kelt át a Jordánon. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy Isten hatalmas csodáját élik át, ezért Józsué megparancsolta, hogy minden törzsből egy-egy férfi emeljen ki a Jordán medréből egy követ. A kövek kiemelése pedagógiai célt szolgált, amely emlékezteti majd őket és az utánuk következő generációt arra, hogy soha ne felejtsék el, milyen hatalmas csodát tett velük az Úr. Nekünk, keresztényeknek is az a küldetésünk, hogy újra és újra elbeszéljük Isten tetteit, hatalmát, csodáit az életünkben. Ahogyan a kőrakás mellett is kellett valaki, hogy elbeszélje Isten tetteit, hatalmát, úgy ma a lelkipásztor, a gyülekezet az, aki erről hitelesen bizonyságot tehet. Ugyanakkor nekünk magunknak is meg kell találnunk azokat az „emlékköveket”, amelyek az Isten áldásainak, az isteni kapcsolódásoknak, az ő szeretete és irgalma megtapasztalásának állítanak emléket a magunk számára. Amikor az emlékművekről beszélünk, akkor azok nemcsak kövek lehetnek, hanem akár egy embernek az élete, életműve is egy emlékmű, ezekre találhatunk pozitív és negatív példákat is a Bibliában. A mi életünk is egy életmű: a lelkipásztoré is, mert az egész gyülekezet figyeli, de a gyülekezetbe járó emberek élete is egy példa, amely az embereket közelebb viheti vagy eltávolíthatja Istentől. Ezen az ünnepnapon együtt élhetjük át, hogy Balla Péter testvér lelkipásztorrá avatásával egy ilyen emlékkő került a gyülekezet életébe. Mindig nagy kérdés, amikor egy új indulás, egy korszakváltás, egy stafétaátadás van, hogy valami új kezdődik, és most ez jobb lesz vagy több lesz-e, mint ami korábban volt. Ha Jézus Krisztus keresztjére tekintünk, ő van a középpontban, akkor reménységünk lehet abban, hogy a gyülekezet előremegy, sok csoda, sok öröm és áldás vár majd rájuk.
Az avatási szertartást Durkó István testvér vezette, felolvasta a Magyarországi Baptista Egyház szolgálati rendtartásából a lelkipásztor feladatait, a szolgálati elvárásokat, amelyekre Balla Péter testvér egyértelműen és őszinte szívvel igennel válaszolt. Ugyanígy a jelen lévő Nap utcai gyülekezet tagsága is kinyilvánította elfogadását, megbecsülését és szeretetét új lelkipásztora felé.
Ezt követően Durkó István az egyház részéről, Almási Tibor a helyi gyülekezet volt lelkipásztoraként, Barbarics Péter a Presbiteri Tanács vezetőjeként, Meláth Attila a kibocsátó gyülekezet részéről, Boros Dávid a budapesti egyházkerület, illetve Mészáros Kálmán rektor a Baptista Teológiai Akadémia részéről kézrátétellel imádkozott Balla Péter lelkipásztorért. Az avatást követően a szószéki Bibliát Almási Tibor testvér adta át az új lelkipásztor részére.
Ezután Balla Péter bizonyságtétele következett, amelyben beszélt a megtéréséről, Isten elhívásáról és a lelkipásztori szolgálathoz vezető útról. Az 1Korinthus 2,2 az az ige, amely előrevetíti a gyülekezet jövőjét, ez pedig így hangzik: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” Mert Jézus Krisztus keresztje az, ami az abszolút szeretetről beszél, arról, hogy Isten igent mondott ránk. Igent mondott ránk karácsonykor, otthagyta a menny dicsőségét, és igent mondott ránk a legrosszabb állapotunkban is, nem csak a jó időszakokban, nem csak a jó tulajdonságainkra, a szolgálatainkra. Mondjunk igent Istennek mi is, válaszoljunk az ő hívására, bízzuk rá az életünket, mert ő szeret minket, ismer minket, és terve van az életünkkel. Engedjünk neki minden napon! Legyen így! Ámen.
Az énekkar szolgálatát követően Szili-Darók Ildikó, a VIII. kerület józsefvárosi alpolgármester asszony, majd a társegyházak képviselői, Kovács Dávid Emil református lelkész, illetve Michels Antal atya köszöntötte az új lelkipásztort, ezután a jelen levő lelkipásztorok, szolgatársak, a gyülekezet vezetősége, a volt csoporttársak bátorító, áldást kérő szavai, zenei szolgálatai következtek a köszöntések sorában.
Dr. Mészáros Kálmán, a BTA rektora Mózes szavaival bátorította Balla Pétert: „Megparancsoltam néked, hogy légy erős és bátor, ne félj, ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre jársz.” A gyülekezet nőtestvérei nevében Jobbágy Ferencné mondott köszöntőt, és arra kérte ifjú lelkipásztorukat, hogy a bölcsesség és engedelmesség bibliai tulajdonságaival felvértezve induljon el ezen a szolgálati úton.
A meghitt, örömteli hangulatú ünnepi istentiszteleten a helyi gyülekezet kórusa szolgált. Isten áldja frissen szolgálatba álló testvérünket, Balla Pétert, a Nap Utcai Baptista Gyülekezet lelkipásztorát!
Negyvenöt esztendeje tért haza Magyarországra a korona
A magyar korona hazahozatalának 45. évfordulója alkalmából hálaadó megemlékezésre került sor 2023. január 6-án a zsúfolásig megtelt Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban, mely a főváros legrégebbi temploma.
Az ünnepségen többek között Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete és dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész, a Baptista Teológiai Akadémia rektora mondott alkalmi beszédet.
A történelmi megemlékezésen kiemelt szerep jutott a baptistáknak a korona hazatérésében játszott kimagasló szerepükért. Ennek hátteréről és jelentőségéről Mészáros testvér a következőket mondta:
„Amint azt talán önök közül többen tudhatják, a magyar korona 45 évvel ezelőtti visszahozatalában mások őszinte próbálkozásai mellett a magyar baptistáknak is fontos szerep jutott. Ennek a ténynek a felelevenítésében meg kell említenem, hogy Billy Graham 1977 őszén hazánkba látogatott. Csodával határos módon kapott engedélyt arra, hogy az akkor még ateista, keresztényellenes ideológiai alapokon álló keleti blokk erős bástyájának gondolt Magyarországon több tízezer ember előtt hirdesse Isten megtérésre hívó üzenetét.
Dr. Haraszti Sándor, a magyar származású amerikai baptista lelkipásztor és orvos-misszionárius, aki az evangélista útjának előkészítője és tolmácsa is volt, 45 évvel ezelőtt a következő sorokat vetette papírra:
„Graham megkérdezte tőlem, hogy miért hívják meg őt Magyarországra. A válaszom ez volt: Valószínűleg nem a két szép kék szemedért. A magyar kommunista kormányzatot nem az evangélium érdekli, hanem a korona hazahozatala és a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény.”
Mivel Graham szoros baráti kapcsolatot ápolt a ma is élő, 99. évében járó Jimmy Carterrel, az USA akkori, ugyancsak baptista felekezetű elnökével, a korona visszaadása valóban reális esélynek tűnt. Majd így folytatódik dr. Haraszti feljegyzése:
„Carter elnök telefonon felhívta Grahamet közvetlenül a magyarországi útja előtt, hogy áldáskívánását adja át Magyarország népének. A koronáról is tárgyaltak. Az elnök arról biztosította, hogy az ügy az asztalán fekszik, és hamarosan jóindulatú döntést hoz a kérés teljesítésében. Ezzel az ígérettel indult Graham Magyarországra, ami néhány hónap után valósággá vált.”
Azóta többször járt Jimmy Carter hazánkban, egyházunk vendégeként is feleségével, Rosalynnal együtt. Sőt részt vett és ünnepi beszédet mondott a szigetszentmiklósi új baptista templomunk felszentelési ünnepségén 1996-ban. Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok 39., Nobel-békedíjas elnöke a magyar korona hazatérésének jubileumi alkalmára ezt az üzenetet küldte:
„Tisztelettel a Magyar Baptistáknak és Magyarország Népének! Örömmel csatlakozom Önökhöz a Szent István koronája visszatérésének jubileumi évfordulóján rendezett megemlékező ünnepséghez. Már csak azért is, mert ezzel kezdetét vette a két ország közötti kapcsolatok javulása, és Magyarország megkapta az USA-tól a legnagyobb kedvezményben részesített nemzet státuszát. Együtt örülünk annak is, hogy a magyarországi baptisták által fenntartott iskolákban – mintegy 16.000 középiskolás diáknak és óvodásnak – taníthatják nyilvánosan a Biblia igazságait. Feleségemmel, Rosalynnal együtt küldjük jókívánságunkat. Testvéri üdvözlettel: Jimmy Carter”
Nem tartjuk véletlennek, hogy 45 évvel ezelőtt éppen ezen a napon (január 6.), a világkereszténység legősibb ünnepnapján, vízkereszt vigíliáján érkeztek vissza Magyarországra a koronázási ékszerek. Az új kegyelmi korszak kezdetét jelentő epifánia, azaz Urunk színre lépésének emléknapján, amikor megváltó Krisztus Jézusunknak a Jordán folyó vizében való bemerítkezésére emlékezünk világszerte. Itt hallotta az őt körülvevő ünneplő sokaság a mennyei szózatot: „Íme, az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.”
2000 évvel ezelőtt ezzel indult el Isten eljövendő királyságának látható előretörése. Aztán folytatódott Krisztus keresztáldozata által a bűn erejének megtörése. Halálból való feltámadásával pedig az örök élet diadala. Ennek világraszóló örömhírét aztán kiválasztott apostolaira bízta.
1000 évvel ezelőtt ezt az apostoli küldetést értette meg Szent István királyunk is, aki miután felnőtt férfiúvá érett, elhagyta pogány életvitelét és addig használt Vajk nevét, és az első jeruzsálemi gyülekezet vértanújának, István diakónusnak a nevét vette fel a hitvalló keresztségében, melynek jelentése stefanus, azaz „győzelmi korona”.
Azt sem tartjuk véletlennek, hogy ő volt az utolsó európai uralkodó, aki a keleti és nyugati kereszténység határán, Bizánc és Róma jóváhagyásával és áldásával lehetett Közép-Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója. Megteremtve ezzel egy keresztény alapokon álló, egységes országot itt a Kárpátok ölelte Pannon-medencében, amely a történelem földindulásai ellenére ma is szilárd alapokon nyugszik. Amely 1000 éven át ellenállt minden ellenséges erőnek és bennünket letiporni szándékozó világuralmi eszmerendszernek.
Mi, magyar baptisták 2023-ban jubileumi esztendőhöz érkeztünk. Ebben az évben emlékezünk meg azokról a bátor reformátorokról, akik 500 évvel ezelőtt érkeztek hazánkba, és a megtérés és újjászületés evangéliumát hirdetve a Jézus Krisztus követése melletti nyilvános vallástétel baptista tanítását osztották meg a Kárpát-medence népeivel.
Bár a sok viharos évszázad után a koronán megdőlt a kereszt, mégis minden keresztényellenes összefogás ellenére a Krisztus keresztje ma is ott ragyog és diadalmaskodik a korona csúcsdíszeként. Mert nincs korona kereszt nélkül! Mint ahogy nincs örök élet koronája sem Krisztushoz mindhalálig hű kereszthordozás nélkül!
A Biblia azt mondja: „Ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkozva keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat…” (2Krón 7,14)
Isten áldja meg magyar hazánkat és benne minden népet!
Dr. Mészáros Kálmán
a Baptista Teológiai Akadémia rektora
Öt gyülekezet közös évkezdése (2023)
Isten kegyelméből idén január elsején találkozhatott Tatán a helyi gyülekezettel együtt az oroszlányi, tatabányai, komáromi és neszmélyi baptista gyülekezet testvérisége.
Az alkalom azért is különleges volt, mert nem egy hosszabb prédikáció hangzott el, hanem a dicsőítő dalok között rövid igei gondolatok, üzenetek voltak – a fent említett gyülekezetek lelkipásztorai tolmácsolásában. Szimon Gergő kezdte, majd Csiha Márton folytatta. Őt követte Emhő Balázs, majd Mészáros Sándor, végül Szilágyi Sándor – aki a közös úrvacsorát is vezette. Minden buzdítás után imablokkok is segítették a jelenlévők bevonódását. Akik ott voltunk, úgy érez(het)tük magunkat, mint egy nagy családban. Megoszthattuk egymással gondjainkat, örömeinket. Egy helyi nehéz helyzetbe került családért (az anyuka kórházba került, a három gyerek az apukával maradt) gyűjtést is tartottak az egybegyűltek. Az istentisztelet végén együtt teázhattunk és tovább beszélgethettünk a szép új tatai imateremben. Összegezve ezek a regionális alkalmak – bárhol az országban és persze itt Észak-Dunántúlon is – olyan valódi ünnepi események, melyeket érdemes megbecsülnünk, szorgalmaznunk és rendszeresen, még ha kb. évenként is, de átélnünk Istenünk dicsőségére és a résztvevők áldására. Úgy jöttünk el, kezdve a 2023-as évet, hogy várjuk és tervezzük a következő ilyen találkozást!
A vidéki missziós központok, regionális együttműködések gyakorlata egyébként beleillik az MBE stratégiai látásába is. Az egymást erősítő találkozáson az alábbi bátorító üzenetek, igék, illetve énekdicséretek hangoztak el. Az 1Kir 17 kapcsán emlékezhettünk a sareptai özvegy és Illés természetfeletti találkozására. Nekünk is csak az van, amit az Úrtól kaptunk. Mi is imádkozhatunk úgy, mint Mózes, hogy „bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!” (2Móz 34,8). Hiszen ahogy Ézsaiás fogalmaz: „atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” (Ézs 64,7) A Jel 4 ráirányította figyelmünket az eljövendő dolgokra, „amiknek ezután meg kell történniük” (1. vers). Arra, hogy bár véget ért a december, bizonyos szempontból még inkább adventben élünk az idő előrehaladtával! „Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék…” – hallottuk a 145. zsoltár 3. versének bizonyságtételét, és tettük is közösen a következő dicsőítő dalokkal: Itt az idő, hogy dicsérjem; Nyisd meg a szívem, ó, Jézus; A fény királya ő; Ki átvezetsz a tengeren; Jézusom, áldozatodra gondolok; illetve a Hozsánna hangzottak sokak ajkán. Az 1Sám 30-ban olvasható Ciklág eleste kapcsán bátorítást nyerhettünk mindannyian Dávid történetéből, akiről azt írja a Biblia, hogy „nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.” (6. vers) Isten felkentje az Úr erejével visszaszerzett mindent! Nekünk is vannak veszteségeink, de vigaszt nyújt, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14). A meghalt és feltámadt Megváltóra tekintett Pál apostol, az első keresztények, sokan elődeink is, tehetjük ezt mi is ma. A Jn 16,33 szavait is elvihettük útravalóul: „bízzatok: én legyőztem a világot”. Közös úrvacsorával zártuk az alkalmat, ahol a Lk 22,14–20 mellett az emmausi tanítványok történetéből tanultuk meg az emlékezés, szövetség, közösség és a végre tekintő jelleg, eszkatológia perspektívájának négyesét (Lk 24,30). Bízunk abban, hogy mind a jelenlévőknek, mind az olvasóknak volt egy-egy olyan igemag, üzenetmorzsa, mely szívünkig hatolt és munícióval látott el minket az induló új esztendőre.
