A hónap igéje
„Minden szabad nekem, de nem minden használ.” (1Kor 6,12)
Szabadság… Már néhány száz évvel ezelőtt is mozgalmak tűzték zászlajukra, társadalomformáló ideológiákat alapozott meg, sokan erőszaktól sem riadtak vissza, hogy a valós vagy vélt igazságuk győzedelmeskedjen miatta. Valóban láthatunk nagy eredményeket: megszűnt a rabszolgaság intézménye, szabadon mozoghatunk országok között, munkát vállalhatunk képességeinknek, igényeinknek megfelelően, a párválasztásunkkor is egyéni döntést hozhatunk, szabadon választhatjuk meg – akár a világ minden tájáról – az információforrásainkat. Ma különösen fontos része az emberi létünknek a szabadság megélése.
De valójában szabad-e ma az ember? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy igen. De álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, döntéseink hátterében milyen hatások állhatnak! Egyrészt hozunk valamilyen alapot a családunkból, a környezetünkből, ahol felnőttünk. Hatással volt ránk a másodlagos szocializációs környezet, az iskola, a barátok, rokonok, később a munkahelyi környezet, és hatott a gyülekezeti közösség megléte vagy hiánya is.
Fiatalokon látom, hogy mennyire nagy hatással vannak rájuk a közösségi média felületein elérhető tartalmak: sokan úgy öltöznek, úgy gondolkodnak, arra vágyakoznak, mint a hatalmas követőtáborral rendelkező influenszerek. Ez vajon szabadság? Az emberek többségére jellemző, hogy életük minden percében kezük ügyében van az okoseszközük, szinte észre sem veszik, hogy már nem tudnak hosszabban figyelni a házastársukra, gyerekükre, barátjukra vagy akár egy filmre, egy színházi előadásra. Ez vajon szabadság? Amikor a hírfolyamunkban már csak a minket érdeklő tartalmakat, politikai üzeneteket látjuk, mert megszűri a rendszer, és nem tudjuk elképzelni, hogy a másik hogyan gondolkodhat másképp, mint mi, akkor vajon szabadok vagyunk? Kimondhatjuk: ez nem az.
A jó hír az, hogy van igazi szabadság! Szabadok vagyunk arra, hogy igent mondjunk Isten hívására, vagy elutasítsuk azt. Szabadon dönthetünk arról, hogy Jézus tanításait követve, őrá figyelve éljük az életünket. Szabadon dönthetünk arról, hogy másképp kommunikálunk a családunkban, a munkahelyünkön, és ebben segítségünkre van a Szentlélek ereje is. Szabadok vagyunk arra, hogy időt szánjunk magunkra, a testi-lelki fejlődésünkre, és arra is, hogy időt szánjunk másokra, hogy szolgálatot vállaljunk azon a területen, amire Isten elhívott. Isten azt mondja, mindezeket megtehetjük, de figyelmeztet is: a szabadság felelősséggel jár. Ahogy az Igében olvashatjuk, a szabadság nem lehet szabadosság. Amikor nem figyelünk oda, és úgy gondoljuk, szabadon megtehetünk bármit, egy idő után azt vehetjük észre, már nem az Úr útján járunk. Bár úgy érezzük, nem váltunk semminek a rabjává, de mégis a bűn uralmának adtuk át az irányítást az életünk felett. Apró lépésenként, szinte észrevétlenül sodródhatunk el Isten mellől. Jó, ha tudjuk, a sátán szabadságot ígér, de végül kifosztott áldozatokká válhatunk: „Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, aki legyőzte.” (2Pt 2,19) Legyünk hát éberek! Isten törvényei az ő védelmező karjai számunkra!
A hónap gyakorlata
Vizsgáld meg, hogy a cselekedeteid, a gondolataid, a motivációid honnan erednek, mi mozgatja őket! Milyen forrásokból töltekezel? Nemet mondasz-e azokra a dolgokra, amelyekről tudod, hogy nem használnak (bár megteheted azokat)? Tudatosítod-e magadban, hogy tested a Szentlélek temploma?
A hónap imája
Uram, segíts felismernem, hogy benned valóban szabad lehetek, előtted önmagam lehetek, segítségeddel csodálatos kinccsé formálódhatok! Adj erőt ahhoz, hogy semmi olyat ne tegyek, ami nem használ, és ne éljem meg veszteségként, ha nemet mondok ezekre! Ámen.
