„…kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mk 1,3)

Úgy érzem, nem hallgathatok. Szólnom kell, sőt, kiáltani, mert szeretem elhívó Uramat, és hű szeretnék lenni hozzá. Szólnom kell, sőt, kiáltani, mert szeretem a „baptista világot”, amely körbevesz Európában és világszerte. Szólnom kell, sőt, kiáltani, mert küldetésünk van a bennünket körülvevő emberek felé, akiket Krisztus szeretetével szeretek, és az ő igéjének a szemüvegén át tekintek rájuk. Szólnom kell, sőt, kiáltani, mert olyan folyamatok zajlanak, amelyek fenyegetik az Isten igazságát, az evangélium erejét és hitelességét, a szentek közösségét és testvéri egységét.

I. Mi az, amit látok? Miért kell szólnom?

Ma Európában (és sajnos másutt is) az egyházakon, köztük a baptistákon belül is egyre több belső vita zajlik az úgynevezett genderkérdések mentén. A nyugat-európai, skandináv országok egy részében már vannak gyülekezetek, amelyek készek összeadni homoszexuális vagy leszbikus párokat. Egyre több helyen merül fel az ilyen és más szexuális és nemi identitásában összezavarodott emberek gyülekezeti tagságba való felvételének kérdése. Eközben az európai baptisták közös teológiai intézményének vezető etikaprofesszora egy olyan testvér az Egyesült Államokból, aki nyíltan (könyveiben és előadásaiban) hirdeti a homoszexuális és leszbikus kapcsolatok támogatását, elfogadását, és próbál mindehhez bibliai alapot teremteni. Mindezekkel a folyamatokkal párhuzamosan egy közösségmegtartó technika is egyre szélesebben teret nyer: te gondolod azt, amit gondolsz, én gondolom azt, amit én gondolok, fogadjuk el egymást, és ne vitassuk ezeket a kérdéseket, hisz mindez csupán értelmezés. A Biblia és az emberi lét kétfajta értelmezése. „Jogunk van hozzá”, hát fogadjuk el egymást így…

Más jellegű változás, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy van olyan jelentős baptista szövetség Európában, mely belső átalakulása kapcsán oda jutott, hogy a hitvalló keresztség, a bemerítés mellett a csecsemőkeresztség lehetőségét is együttesen felkínálja tagjainak. Ki ezt, ki azt választhatja…

Az Európában is növekvő transzgenderizmus hatásaként egyre több országban csökken a szülői felelősség, a keresztény otthonok nevelési szabadsága és lehetőségei. Eközben az „ideológiai semlegesség” álságos jelszava alatt egyre többfelé a Bibliától idegen elvek s gyakorlatok épülnek bele a felnövekvő generációk gondolkozásába.

Mindeközben a „baptista világon” belül Ázsia, Afrika, Dél-Amerika országainak baptistái növekednek, Európa és Észak-Amerika baptista közösségei zsugorodnak, és csökkenésüket legföljebb csak mérséklik a más országokból és kontinensekről oda áramló baptista testvérek.

Nem kérdés, hogy sok és sokféle missziói aktivitás is történik, de a nagy számok és a tendenciák ezt mutatják.

II. Milyen alapról kiindulva szólok, milyen „pilléreink” vannak?

1. Meggyőződésem, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette. Nem alkotott más nemi személyiséget. Nem csinált semmilyen „bakit”, amit nekünk utóbb kellene kijavítanunk. Ebből kifolyólag a személyes életben, a házasságban, a családban, a gyülekezetben és a társadalomban megvan a teremtettség alapján a nemi különbségek jelentősége és szerepe. Ezek összekeverése vagy a különbségek eltüntetése nem egyenjogúság, hanem zűrzavar.

Az összekeveredés megtörténte az Istentől elfordult világban sajnálatos, de megérthető, azonban a hívők között és különösen a hívők tanítói között bűn! Megtérésre, Isten igazságának a maradéktalan elfogadására van, lehet szükség!

2. Meggyőződésem, hogy Isten az általa megteremtett férfit és nőt szánta egymásnak a házasság kötelékében. Éppen ezért a biblikus házasság: egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata. Ez az Isten eredeti terve. A homoszexualitás, a leszbikusság, minden további szexuális „identitástalálmány” eltérés az Isten eredeti tervétől. A Szentírás egyértelműen minősíti ezeket. Ha mi a Szentírás igazságain túllépünk, figyelmen kívül hagyjuk azokat, esetleg normává akarjuk tenni az eltéréseket, akkor előbb vagy utóbb Isten ítéletével kell szembesülnünk!

3. Meggyőződésem, hogy mi, a kereszténységen belüli baptisták, elődeink megküzdött hitét visszük tovább. Hirdetjük a megtérés, az újjászületés és az arra épülő hitvalló keresztség bibliai igazságát és gyakorlatát. Éppen ezért elvetjük a csecsemőkeresztséget (tiszteletben tartva más felekezetek gyakorlatát), és kiállunk az egyéni lelkiismereti szabadság és döntés joga mellett. A bibliai igazságokhoz ragaszkodva és elődeink példáját folytatva minden ember szabad döntése, megtérése és hitvallása alapján gyakoroljuk a bemerítését, és ezáltal építjük az Isten látható és láthatatlan országát.

4. Meggyőződésem, hogy a gyermekek nevelése elsősorban a szülők feladata és felelőssége. Ebben támogatja őket a Szentírás sok tanítása, figyelmeztetése és bátorítása. A Biblia óvja az életet, benne a gyermeki életet különösen, de eközben nem olvasunk szülői, családi és gyülekezeti keretek felett álló szervezetekről, melyek átírhatják a gyermeknevelés isteni parancsait, és éretlen gyermekek vagy ki tudja, milyen ideológiától vezérelt felnőttek kezébe helyeznék az életmeghatározó döntések meghozatalát.

5. Meggyőződésem, hogy minden embernek szüksége van Isten szeretetére, megváltására, a Krisztusban megnyerhető újjászületésre és életváltozásra. Mindez független az illető személy hátterétől. Lehet vallástalan, a maga módján vallásos, más világvallások követője, heteroszexuális, homoszexuális, transznemű, zsidó vagy görög, bárki. Mindenkinek hirdetjük az evangéliumot, és hiszünk a ma is jelen levő Krisztus hatalmában és megmentő szeretetében. Meggyőződésünk, hogy a baptisták – sokféle szolgálatuk mellett – elsősorban missziós közösség, akiknek elhívásuk továbbadni Krisztus megmentő és megtartó evangéliumát. Éppen ezért nem tudjuk elfogadni a bármiféle okból fakadó lelki/szellemi apátiát, a lelki és számbeli fogyatkozást, a jelen európai társadalom elérhetetlenségi mítoszát.

III. Néhány szembejövő álláspontra és gyakorlatra hadd reagáljak!

Egy európai tolakodó álláspont:

Vajon mindez nem csupán bibliaértelmezés, és az igazságnak nem lehet többféle olvasata? Vajon az úgynevezett konzervatív keresztény álláspont nem csupán az egyik álláspont, amelyen kívül lehet számos más meggyőződés? Nem lehetnek különbségek a hitbeli és a gyakorlati élet területén közöttünk? El kell fogadnunk egymást, UGYANAKKOR el kell fogadnunk azt is, hogy másként látunk. Bibliai értelmezési különbség az egész. Ne csináljunk belőle nagyobb kérdést! Ne zavarjuk meg a közösségünket ítélkezéssel és kapcsolati „érdességgel”! Majd Isten ítél és mindent helyre tesz.

Egy közép-európai hang: El kell fogadnunk Isten főségét! Hozzá való ragaszkodásunkban szeretnünk kell egymást, de nem fogadhatjuk el – még alternatívaként sem! – a Bibliával szemben álló álláspontokat. Vannak a különbségek között is különbségek. Nem nevezhetjük bibliai értelmezésnek azt, ami „megerőszakolása” a Szentírásnak, vagy független attól. Figyelembe kell vennünk a tényt: a különbségek között különbségek vannak. Vannak egyértelműen Isten által megadott igazságok (pillérek), és vannak értelmezésre, alkalmazásra szoruló igazságok.

Az előbbiek kikerülhetetlenek és alapvetőek, az utóbbiak értelmezésére és gyakorlatára a Biblián belül is többféle példát láthatunk. Éppen ezért van bőven beszélgetni-, egyeztetnivalónk, és természetesen van helye a különbözőségeknek és azok elfogadásának is.

DE ez nem jelentheti az alapvető igazságokban való különbségeket. Nem lehetünk egyszerre bemerítő (újjászületést és arra épülő hitvalló keresztséget) és a csecsemőkeresztséget (a helyettes hitet és hitvallást) hirdető közösség! Nem lehetünk egyszerre bibliai házasságot hirdető és gyakorló, valamint LMBTQ-t hirdető és gyakorló közösség! Nem lehetünk a teremtettségünket hittel valló és transzközösség egyszerre!

A különbségek között különbségek vannak! Ennek a figyelembevétele nem ítélkezés, hanem Istenhez igazodás. Semmi szeretetlenség nincs benne, hanem a legmagasabb szeretet elfogadása és továbbadása: a Krisztus szeretetéé.

Egy európai tolakodó álláspont:

Látni kell a társadalmunkat, annak változását, és a társadalmi kontextusban kell értelmeznünk a kereszténységünket. Ha nem így teszünk, elszakadunk attól a társadalomtól, amelybe szolgálatra hív Isten bennünket! TÁRSADALMI KONTEXTUALIZÁLÁS!!!

Egy közép-európai hang: A baptisták életének és tanításának zsinórmértéke a Biblia. Az Igében és végső fokon Krisztusban van az igazodási pontunk. Amikor igazodási pontunkat magunkba, bűnös valónkba helyezzük, vagy a változó társadalmunkba, akkor mindig eltévedünk. Mert kísérthetőek vagyunk, és társadalmunk pedig Krisztus megváltására szorul.

Egy konkrét közép-európai példa: A 90-es évek előtti szocialista társadalmi rendszer istentelensége és vallásüldözése miatt az egyházak, gyülekezetek „visszaszorultak”, de egyben „visszavonultak” a személyes és gyülekezeti hitélet keretei közé. Társadalmi keresztény jelenlétre, keresztény szolgálatra, keresztény kiállásra nem vagy csak alig volt lehetőség. Akik aktívan „megalkudtak” a rendszerrel, idomultak a társadalmi helyzethez, azok békepapokká, besúgókká, kiszolgálókká lettek. Az ő „társadalmi kontextualizálásuk” ez volt. Ők nem építették, hanem rombolták a keresztény hitet.

A Krisztushoz igazodó mártírok, a sokféle módon hátrányba kényszerülők, a csendes többség pedig személyes, családi és gyülekezeti körben igyekezett megélni, továbbadni, majd újraéleszteni a szilárd hitet. Vajon nem hasonló folyamat zajlik a fejlett nyugati civilizációban? Vajon a „társadalmi kontextualizálás” jelszavával és gyakorlatával nem veszítjük-e el az evangélium erejét, hitelességét? Vajon miért konganak elhívottak híján a teológiai intézmények falai sokfelé a fejlett világon? Vajon miért látjuk, halljuk ugyanazokat a „hívószavakat”, jelmondatokat a nyugati egyházakban, mint a körülöttük zajló világban? Hova vezet mindez? Hol lesz a „társadalmi kontextualizálás” határa? Vagy nincs olyan?

Egy európai tolakodó álláspont:

Jó, jó, ha véleménykülönbségek is vannak közöttünk, üljünk le és beszéljük meg! A kapcsolat, a közösség, az egymás elfogadása megköveteli az egyeztetési készséget és a nyitott beszélgetést!

Egy közép-európai hang: IGEN és NEM! IGEN a testvéri kapcsolatra és a testvéri beszélgetésre, de NEM az alapvető hit- és bibliai kérdésekről folytatott vitatkozásokra.

Ha az alapvető kérdésekben is vitát kezdeményeznénk, az annak az elfogadása lenne, hogy az alapokban különbözőség lehet. Nem lehet!

Ahol vitát kezdeményeztek és egyeztetést folytattak le ilyen kérdésekben, ott megállíthatatlan lett a negatív irányú változás!

Évszázadok mártírjai, hűségesei vannak mögöttünk, akik ha látnák, mélységesen szomorúan szemlélnék „botor vitatkozásainkat”! Rengeteg mindenről beszélgethetünk, vitázhatunk, egyeztethetünk, de a bibliai alapkérdéseket hirdetjük és megéljük, nem vitatjuk!

Egy európai tolakodó álláspont:

Micsoda szeretetlenség és kirekesztés a homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek bűnösnek állítása! Rájuk is tekintettel kell lennünk! Nekünk kell bemutatnunk Isten irántuk is érzett szeretetét, és érzékeltetni kell velük, hogy elfogadjuk őket. Csak így tarthatjuk velük a kapcsolatot, és szolgálhatunk feléjük. El és be kell fogadnunk őket, és majd Isten tudja megváltoztatni őket.

Egy közép-európai hang: Mi a transz- és LMBTQ-közösség, illetve szimpatizánsaik felé Krisztus szeretetével fordulunk. Nekik is az evangéliumot, az életváltoztató Krisztust hirdetjük. Arra biztatjuk és készítjük fel szolgálattevőinket és a gyülekezeteket, hogy evangelizálni és szolgálni tudjanak ezek felé az emberek felé is. UGYANAKKOR nem kívánjuk őket bevonni (és más nem hívőt sem) a teológiánk és missziónk alakításába. Ez a mi feladatunk. Nem az emberek bűne, jelleme vagy jellemtelensége formálja a teológiánkat, hanem az Istennel való kapcsolatunk és az őt keresésünk.

Éppen ezért nem különösebben érdekel bennünket, hogy milyen teológiai álláspontot vagy annak változását várnának el tőlünk a világban, a különféle áramlatokban. Mindig volt ilyen elvárás, és lesz is. Nem ehhez, nem az emberek elvárásához igazodunk. Ezt jelenti az Isten iránti mélységes szeretetünk és tiszteletünk. Ugyanakkor ezáltal leszünk képesek a minden embert és minden bűn által megrontott helyzetet megváltoztatni tudó Krisztust képviselni.

Így lehetséges, hogy az Isten valósága látható és tapasztalható legyen a földön, a legabnormálisabb körülmények között is!

Egy európai tolakodó álláspont:

A gyermekeknek joguk van a biztonságos és teljes élethez, valamint a szabadsághoz. Éppen ezért a gyermekeknek bizonyos életkor felett (néhány országban ez 10–12 év, néhányban kevesebb vagy több) joguk van az életük felől dönteni és – akár szüleik tudta nélkül is – nemváltásukat kezdeményezni. A gyermekek joga e tekintetben magasabb jog, mint a szülői jog és felelősség.

Egy közép-európai hang: A Biblia a családot, benne a szülők és gyermekek világos kapcsolatrendszerét támogatja. Ezek alapján elsődlegesen a szülők felelőssége a gyermekvállalás, a nevelés és az életre való felkészítés. A kialakulóban, fejlődésben lévő gyermekek feletti döntéseket a szülőkre bízza az Isten azzal, hogy felelőssé teszi őket. Óvja őket a szülői túlkapástól, a szeretetlen uralkodástól és a deformáló indulatosságtól. Minden emberi tökéletlenségünk ellenére (Isten ezt már sok ezer éve ismeri) az Alkotó nem adott más kereteket a következő generáció fogadására és felnevelésére, mint a család. Ezt a keretet csak megerősítheti a gyülekezet, a különféle tanítványi kapcsolatrendszer vagy a külső társadalom eszközrendszere.

Éppen ezért a Biblia alapján elutasítjuk a gyermekek genderideologizálását, a gyermekek transznemű döntéshozatalának lehetőségét. Tanítjuk, bátorítjuk és támogatjuk a szülőket életfeladatuk felelős megélésében és a hibáik, mulasztásaik minél hamarabbi felismerésében. Nem elbizonytalanítani, hanem erősíteni szeretnénk őket a szerepükben! Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a keresztény/baptista szülőket arra is biztatjuk, hogy gyermekeiknek – az ő szabadságuk megadása mellett – adják tovább hitpéldájukat, tanítsák a bibliai igazságokat, és neveljék őket Isten félelmében.

DE mindezeknek az álláspontoknak a megfogalmazása és a felvetésekre adott válaszok önmagukban nem elégségesek. Mi nem arra hívattunk, hogy vitatkozgassunk vagy pusztán nyilatkozgassunk ezekről vagy más aktuális kérdésekről. Mi, keresztények az ördög csapdájába lépünk bele, amikor a szóharc és az álláspontok vitájává silányítjuk a magunk küldetését. A körülöttünk élő világ pedig nem tud mit kezdeni egy önmagában meghasonlott és szétszakadozó kereszténységgel. Érdemes megfontolni az Ige üzenetét:

„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2Tim 2,24–26)

Mi tehát a feladatunk mindezek alapján?

IV. Tudatosan és elkötelezetten megmaradni a misszió és az egészséges építkezés fókusza mellett!

Szólnom kell, sőt, kiáltani a misszió és az egészséges építkezés fókusza érdekében! Nem kerülhet a progresszivitásra, a társadalmi jelenlétre, világunk megóvására, de az értékek harcos megóvására sem a fókusz! Az alapigazságok pilléreinek a megfogalmazására, kimondására azért van szükség, hogy biztosítsuk a teret a küldetésünkből fakadó élethez: a misszióhoz és az egészséges építkezéshez. Mit értek ezek alatt?

1. A misszió tudatos és elkötelezett fókusza: Az evangélium átadását Jézus Krisztus élete, missziói parancsa, a tanítványok és az ősgyülekezet gyakorlata tárja elénk. Nem kevésbé zavaros körülmények között (lásd az apostolok korának lelki-erkölcsi-társadalmi-politikai helyzete) eredményesen és kezdeményezően adták tovább a Jó Hírt.

Miközben reagáltak a felmerülő külső-belső kísértésekre és kérdésekre, folyamatosan a misszió, az evangelizáció, az újabb és újabb emberek megmentésének fókuszával éltek, és erre bátorítottak mindenkit. Pál apostol élete végén is erre buzdítja Timóteust (mindannyiunkat) a 2Tim 4,2–5 szakaszában:

„Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”

Minden embernek szüksége van Krisztus evangéliumára. Mi, baptisták, missziós nép vagyunk. Ez benne van a DNS-ünkben. Legyünk továbbra is kezdeményezőek, bátrak és elkötelezettek ezen a területen! A gyakorlati misszió erősítése érdekében szükség van jó tanításra, biblikus nevelésre és tanítványi felkészítésre, valamint helyes gyülekezeti értékrendre. Ugyanakkor a jánosi, ézsaiási mondatokon keresztül Isten arra figyelmeztet, hogy a missziói erőnek, hatásnak és eredménynek előfeltételei vannak. Missziói munkánk során Krisztus dolgozik rajtunk keresztül, ezért elsősorban Krisztus akadálytalan jelenlétére, meggyőző erejére van szükség az életünkben. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy hogyan élünk, miképpen gondolkozunk és mihez-kihez igazodunk. Ne féljünk különbözni a körülöttünk lévő világtól! Kérjük, várjuk a Szentlélek vezetését, jelenlétét és erejét szolgálatunkhoz, de engedjünk is neki életünket változtató, megújító és megszentelő munkájában! Maradjunk érzékenyek a külső hatásokkal, a társadalmi befolyással kapcsolatban, hogy azt, ami a fejlődést és missziót szolgálja, be tudjuk fogadni, de azt, ami idegen Krisztustól, vissza tudjuk utasítani!

2. Az egészséges építkezés tudatos és elkötelezett fókusza: Egészséges építkezésre van szükség (az igazság pillérei által létrehozott terekben) az egészséges személyiség, az egészséges házasság és család, valamint az egészséges gyülekezet területein.

Egészséges személyiség, azaz egészséges fiú és lány, férfi és nő, apa és anya területén. Isten szerinti jellemfejlődésre és -fejlesztésre, segítségre, tanításra, támogatásra van a következő generációknak szükségük! Jó példákra, melyek sokfélék lehetnek, de a teremtettségből és a megváltottságból fakadó értékrendjükben azonosak. Befogadó és őszinte kapcsolatokra, melyekben megoldásig feloldódhatnak a világ összezavaró hatásai, a növekedés útkeresési zavarai. Mindezeken keresztül olyan személyiségeket segíteni kibontakozni, akiknek identitása, életfelfogása, küldetése és mindennapi élete harmóniában van a teremtettségükkel, talentumaikkal és az elhívásukkal.

Egészséges házasság és család építésére van szükség, ahol a biblikus értékek láthatóvá válnak. Ahol identitásukban erős keresztény férfi és nő, apa és anya közösen egyeztetve osztják meg életfeladataikat, és biztonságos közeget teremtenek a következő generációk számára. Mindehhez házassági felkészítésre, házasságépítésre, házassággondozásra, családi programokra, házasság- és családfókuszú missziós szolgálatokra, krízisszolgálatokra, és az ezeken a területeken összetört életek gyógyítására, felemelésére van szükség. Világos értékrenddel, tudatos építkezéssel, az újabb és újabb kérdésekre bibliai és gyakorlati válaszokkal kell helytállnunk, mert ez a feladatunk!

Egészséges gyülekezetek és egyházi közösségek építésére van szükség! A gyülekezetnek, mint egy „fészeknek” kell funkcionálnia, amely biztonságot jelent az ördög és a világ támadásaival, kísértéseivel szemben, és a bibliai értékek állandóságát képviseli a változó korokban. Fészekre van szükség, ahol az újabb és újabb testi és lelki generációk biztonságban felnőhetnek, kipróbálhatják magukat, és ahol azzá formálódhatnak, akikké Isten akarja tenni őket. Az egészséges gyülekezetben harmóniában tud lenni a teremtettségből fakadó szerepünk sokféle elhívásunkkal és talentumainkkal. Az egészséges gyülekezet az ÉLET tere, ahol Krisztus munkálkodik, és újjászületések, új elhívások, megszülető szolgálatok öltenek testet. Az egészséges egyházi közösségben nem csupán önálló, polarizálódó gyülekezetek vannak, hanem jelen van a széles testvéri összefogás, együttes érzékenység és felelősség a misszió, a közös jövő építése érdekében.

Befejezés: Azért szóltam, azért „kiáltottam”, mert a közösségünk jelenében és jövőjében, a biblikus értékek pillérei által meghatározott terekben folyó missziói és építkező munkát szeretném erősíteni, erre a figyelmet felhívni. Azért imádkozom, hogy bármilyenné lesz is a világ, gyermekeink és unokáink ezt vihessék tovább. Szilárd jellemmel, tiszta identitással, erős családokat építve Jézus Krisztus missziójának eredményes folytatói lehessenek!

Papp János
egyházelnök

🇬🇧 https://www.baptist.hu/a-voice-calling-from-central-europe/