Kezdőlap Blog Oldal 247

Hálaadás

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (Fil 4,6)

Hálaadással tekintek vissza a 2023-as esztendőre, és hálaadással nézek előre az új évre. Hálaadással tekintek szét a magyar baptisták világszerte élő családjára, és hálaadással nézek az ez évi eseményeire. Van miért hálát adni! A Mabavisz-vasárnapra összegyűjtött imatémák és beszámolók is jól mutatják, hogy közösségeink minden kihívás és nehézség ellenére élnek, együttműködnek, növekszenek. A Baptista500 eseményei különösen is összekapcsoltak bennünket, valamint erősítették az identitásunkat Krisztusban és a közösségünkben.

Persze lenne okunk az aggodalmaskodásra, a nyugtalanságra bőségesen, hisz világunk recseg-ropog. Egyre több a bizonytalansági tényező. Számos negatív folyamattal nézünk szembe gazdasági, politikai, társadalmi, erkölcsi vagy lelki-szellemi téren. Ha csak erre tekintenénk, ha csak a saját erőforrásainkat, lehetőségeinket látnánk, elcsüggedhetnénk.

De mi az Igére hallgatunk. Aggodalmaskodás helyett hálaadással imádkozunk. Bízunk Istenben, a mi Atyánkban, aki pontosan tudja, mire van szükségünk. Imában elmondhatjuk kéréseinket is, és ezt nem lemondással, nem bizonytalansággal, hanem azzal a reménységgel tehetjük, hogy Krisztus kezében tart bennünket, és nála kész minden helyzetre a megoldás is.

Ugyanakkor közösen, közösségben éljük meg mindezt, mert Krisztus nem mint „egyke” gyermekeket hívott el, hanem egy egyre bővülő családba helyezett el bennünket. Fontos megismerni, megérteni egymást, és megélni az ő szeretetét együtt.

Kedves világszerte élő magyar baptista testvéreim!

Legyen áldás mindannyiunk életén 2024-ben is! Legyen áldás helyi, országos és világközösségünkön is! Imádkozzunk hálaadással egymásért és mindazokért, akik még nem ismerik az Urat! Könyörögjünk, hogy alapjaiban rengő világunkban ne fogyjon el a jövőbe vetett reményünk, a Krisztusban gyökerező hitünk és a Szentlélek által kapott szeretetünk!

Papp János egyházelnök
a Magyar Baptisták Világszövetségének elnöke

Kistérségi felekezetközi ünnep

Három éve jönnek össze Veresegyházon a helyi keresztény közösségek tagjai, s talán a mostani, szerdai találkozó volt ennek az időszaknak a megkoronázása. Ez az összefogás hetente imádkozik online, és havonta találkozik valamelyik templomban, imaházban. Folyamatos imádság megy a város vezetőiért, a megoldandó problémákért – konkrétan néven nevezve azokat. Emellett segítettünk a járvány idején a kórházunknak, az ukrán menekülteknek, és igéket helyeztünk el a város néhány hirdetőtábláján.

Ernő barátunk egy imádság nyomán kapott jelzést ennek a körnek az összehívására, és az elmúlt időszak visszaigazolta, hogy tényleg felülről jött az ötlet. Ő azóta is a motorja ennek a sokszínű közösségnek, így a most szerdai is az ő aktív, szervező munkájának volt köszönhető.

A szervezők munkája nem látványos, de ez mindenhol szükséges. Mindnyájan szervezünk: a család programjait, bevásárlásokat, ki mikor megy sportolni, különórára, zenét tanulni és hasonlók. A felekezetközi szervezésnek az a sajátossága, hogy elvileg mindenki szeretné, ám az egyeztetés időigényes, hogy ki mikor ér rá. A 133. zsoltárban van szó az egységről, s hogy oda küld áldást az Úr, ahol ez megvan. Ezt értették meg a helyi gyülekezetek, hogy érdemes feladni a saját magunkra fordítható időből, energiából, mert az összefogással valami magasabb rendű formáció születik, ami megnöveli Isten lehetőségeit az adott településen.

Az ökumenikus imahéten a szerdai napot választottuk ki, amikor a helyi vezetők mellett a környező helységek lelkészeit és polgármestereit is meghívtuk a katolikus templomba.

Felekezetközi dicsőítő csoport és kórus, valamint több lelkész is szolgált a kétórás találkozón. Ez önmagában örvendetes, és talán három kiemelkedő pontja volt rendezvényünknek. Két fő előadónk volt: Bacsó Benjámin baptista és Fukk Lóránt református lelkészek. Benjámin az irgalmas samaritánus példázatát felolvasva tette fel a következő kérdést: Lehetséges-e, hogy éppen azok a helyzetek, amelyeket el akarok kerülni, azok, ahol ott a helyem, ahol feladatom lenne? Ezt mindenkinek magának kellett megválaszolnia, és pont ezért jók a kérdések, hogy válasz szülessen bennünk. Lóránt pedig megkérdezte, hogy kinek van más felekezetű családtagja, rokona, barátja. Majd elmondta, hogy milyen sokat jelent ez az Ima Veresért kör, a szeretet, a barátság, a tisztelet, az összefogás mentén.

A végén pedig kihívtuk a lelkészeket és a vezetőket, majd elénekeltük az Áldás (Blessing) című dalt. Látszott, milyen sokat jelent nekik – akik sok terhet és nagy felelősséget hordoznak – ez a szép és erőteljes szöveg, hogy akármerre mennek, legyen áldás rajtuk és a munkájukon.

Utána a templomon belüli Fületlen Bögre kávézó várta a résztvevőket, akik a szörp és a tea mellett megkóstolhatták a finom édességeket, amelyeket a közösség tagjai sütöttek és hoztak el.

Lelki és testi felüdülés, de az igazi az egység átélése. Erről ismernek bennünket – mondta a Mester.

Most szerdán a Veres és környéki hívők még felismerhetőbbek lettek.

MABAVISZ-vasárnap február 4-én

MABAVISZ-vasárnap lesz február 4-én! Ezen a napon a világ minden részén élő magyar baptisták együtt imádkoznak. A letölthető dokumentumokban találhatók a MABAVISZ-imatémák.

Abound Network – európai baptista vezetők találkoztak Varsóban

Az Európai Baptista Szövetség 2024. január 29–31. között nemzetközi konferenciát szervezett Abound Network címmel a lengyelországi Varsóban. Az alkalomra összehívták a legtapasztaltabb baptista vezetőket, hogy egymást támogassák, együtt imádkozhassanak, illetve hogy egész Európán belül a közösséget építhessék különféle szövetségek vezetői között. Magyarországról Papp János egyházelnök és Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke képviselte közösségünket. Áldott alkalom volt.

Ébredés konferencia 2024 – délelőtt

Tanítás: Réz Ádám

Szervezői és szolgálói csapat: Balázs André, Balogh Árpád Mátyás, Kiss Áron Keve, Novák Zsolt, Pomázi Barnabás, Révész Lehel, Réz Ádám, Szlepák Zsolt, Szőcs Denisz, Tőtős János

„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18)

30 éves az Addetur Baptista Gimnázium, Technikum és Szakiskola – Lét-Ige

„Szorgalom, kitartás és egy adag tehetség – ez a nagy eredmények záloga. A Minősített Tehetséggondozó Műhely címet tavaly elnyert Addetur Baptista Gimnázium, Technikum és Szakiskola büszke lehet az eredményeire! Amikor 30 éve megalakult az intézmény, célkitűzése az volt, hogy támaszt és oktatási lehetőséget nyújtson azoknak a diákoknak is, akiknek a hagyományos iskolai keretek nehézséget okoznak. Az idő előrehaladtával egyre inkább bizonyosságot nyert, hogy az odafigyelés és a megfelelő módszerek kiemelkedő eredményhez vezetnek! Gratulálok az Addetur tanárainak, diákjainak, és további sok sikert kívánok!” – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte az egybegyűlteket az iskola megalapításának 30. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a rendezvény fővédnöke.

„Baptista vagyok!” Február 4. – BVSZ- és MABAVISZ-vasárnap

Baptista – ez egyházunk és a benne lelki otthonra talált keresztények neve a hitvallók megkeresztelését a Bibliában leírtak szerint megvalósító bemerítés görög–latin elnevezése alapján.

„Mi jó van abban?”

Mostanában mind többször fordul elő, hogy embertársaink a baptista nevet meghallva megbecsüléssel illetik azt. Ám a magunk körében az elmúlt évtizedekben többször is találkoztam olyanokkal, akik elhúzták a szájukat, amikor megvallottam: „Örülök annak, hogy baptista vagyok.” Volt olyan hittestvérem, aki még ki is oktatott: „Mi jó van abban, hogy baptista? Ennél sokkal fontosabb az, hogy Jézus megváltotta!”

Az efféle szembeállítás nem helyénvaló. Hiszen baptista voltomhoz szorosan kapcsolódik az a bizonyosság, hogy az Úr Jézus számomra maga az élet. Ha nem ismerném őt, a Feltámadottat, minden embernél nyomorultabbnak tudnám magam.

Ő számomra nem a „sokkal fontosabb” dolgok közé tartozik, hanem az egyetlen fontos igazság. Ám miért kellene mellékkörülménynek tekintenem azt, hogy a baptista közösségben ismertem meg őt?

Van, aki azt mondja erre: „Még szép, hogy ott ismerte meg, hiszen születésétől fogva baptisták között élt. Ha más felekezetben nőtt volna fel, akkor bizonyára ott találkozik az Úrral.” – Meglehet, bár elgondolkoztató az a tény, hogy – sajnos – nem minden baptista szülő gyermeke lesz maga is baptista, és sok baptista eredetileg más vallási háttérből érkezik közénk. Sőt ismerünk néhány olyan esetet is, amikor valaki minden felekezeti közreműködés nélkül tanulmányozva a Bibliát határozta el, hogy az Újszövetség olvasása által megismert Krisztushoz igazodik mindenben. Az e törekvése nyomán kibontakozó élete olyanná formálódott, akárcsak egy „született baptistaként” megtért emberé.

„Sáfárságra rám bízott érték”

Ez az imént fölidézett jelenség táplálhatja azt a sejtést, hogy talán a sok szenvedés közepette kialakult és formálódott baptista közösségnek sikerült – Isten Lelkének vezérlete alatt és a Szentíráshoz ragaszkodva – az újszövetségi gyülekezeteket meghatározó alapelveket leginkább valóra váltania. (E látásunk egybevág hitvallásunk 12. cikkelyének egyik mondatával is: „Hisszük, hogy gyülekezeteink az egyetemes egyháznak, Krisztus testének élő részei, és minden esetben, amikor a Szentírásra épülő hitelveiket a gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség látható képmásai…”) Ám ha nem így lenne, akkor sem mellőzhetem azt a tényt, hogy a baptista közösség az Örökkévaló titokzatos végzése folytán nemcsak lelki bölcsőm, hanem – ha csak kicsiny részletében is, de – sáfárságra rám bízott érték, amelyről Isten és emberek előtt is számot kell adnom.

Némely gyülekezet mintha megfeledkezne erről, és megtagadva egyértelmű azonosítását lehetővé tevő baptista nevét a külvilág felé „X-i Keresztény Gyülekezet”-ként kelleti magát. Bár tetszetős érvekkel megindokolják, hogy mire jó ez a névváltoztatás, valójában csak az önazonosság-tudat zavaráról árulkodik.

Az efféle névváltók talán szándékuk ellenére, de óhatatlanul eltávolodnak baptista hittestvéreik derékhadától, miközben – elvárásaikban csalódva – egy vonalnyival sem jutnak közelebb az elveszettekhez. Mindent összevetve úgy vélem, jól tesszük, ha a vallási kordivatoktól függetlenülve mégis ragaszkodunk a baptista névhez, amely egyetlen szóba sűrítve gazdag és összetett bizonyságtételt hordoz.

„Ha azt mondod…”

Ha ugyanis azt mondod: „baptista vagyok”, akkor ezzel a múltat tekintve közösséget vállalsz a bibliai hithősök sorsában osztozó anabaptista mártírokkal. Azokkal a már megdicsőült testvéreiddel, akik a Jézus Krisztus által elrendelt igazságok – többek között a hitvalló keresztség – következetes megtartásáért „megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is… megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve… bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban” (Zsid 11,36–38).

Ha azt mondod: „baptista vagyok”, ez befoglal napjaink felekezeti összképében egy, a lakott földet átfogó 110 milliós, hatalmas gyülekezetbe. Egy közösségbe, mely bőrszínét és kegyességi gyakorlatát tekintve ugyan sokszínű, ám Jézus Krisztusban mégis egységes. Amelynek Jézus Krisztus megismerésén túl folyton megismétlődő nagy kérdése ez: „Mit tegyek, Uram?” (ApCsel 22,10), és Ura válaszát megértve fáradhatatlanul szorgoskodik a lélekmentésben, a hiterősítésben, a szeretetszolgálatban és a társadalmi igazságosság megvalósulása érdekében.

Ha azt mondod: „baptista vagyok”, akkor nemcsak hogy nem csorbítod kereszténységed tényét, hanem hitvallásszerűen azt fejezed ki, hogy a Bibliához cselekvő módon ragaszkodó keresztény vagy, aki még sok Krisztus-hívő által is gondatlanul mellőzött bemerítést is engedelmesen magadra vetted, Megváltód példáját követve és szavával azonosulva: „mert így illik minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,15)

Ha azt mondod: „baptista vagyok”, akkor Szentlélek-keresztséged megtörténtéről is nyilatkozol. Arról, hogy az Istenség harmadik személye a megtérésedhez és az újjászületésedhez elválaszthatatlanul kapcsolódó titokzatos esemény által a megváltottak gyülekezetébe, a Krisztus-testbe tagolt. Egy olyan csodálatos lelki közösségbe, amely minden tagjára érvényesen elmondhatja: egy Lélek által mi is mindnyájan egy testbe meríttettünk be (1Kor 12,13).

Ha azt mondod: „baptista vagyok”, légy hálás az Úrnak, hogy az lehetsz, ám dicsekedned mégsem ezzel kell, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számodra a világ, és te is a világ számára (vö. Gal 6,14).

Ha így teszel, akkor tényleg baptista vagy…

Kikkel keressük Krisztust? 2024. február

A hónap igéje:

„…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15)

„A hit magánügy. Senkinek semmi köze hozzá, ki mit hisz. Ne agitáljuk az embereket, hagyjunk mindenkit békén a maga meggyőződésében!”

Biztosan mindnyájan hallottunk már efféle véleményeket, melyek a szocialista rendszer maradványaként máig kísértenek. Társult azóta hozzá némi bizonytalanság, bizalmatlanság, keserű tapasztalatok – és bezárkóztunk. A világ elől, de egymás elől is.

Krisztus azonban többes számban buzdít bennünket éves mottónkban: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát…” (Mt 6,33) Ez bizonyára nemcsak a hallgatók nagy számának szólt, hanem annak is, hogy őt keresni – közügy!

Egyfelől ez a keresés társakat ad – mint egy jó kirándulás során az egy úton járás, természeténél fogva. Hiszen közös a cél, az értékek, így társakat, sőt testvéreket kapunk egymás személyében a Krisztus-követés útján.

Másfelől ez az egymásra találás kihat a társadalom egészére: mindenkinek meghívást ad, de határvonalakat is kijelöl. Formál mindenkit, nemcsak azokat, akik a közösségbe lépnek, de azokat is, akik a távolmaradás döntését hozzák meg.

Ahogy Józsué, úgy mi sem vagyunk egyedül, fontos ez a belső és bővülő biztonságos közeg, ahol tudhatjuk, egyek vagyunk az Úrban. Ez a kör nem lehet önzően szűk, de elvtelenül bő sem.

A hónap gyakorlata

Keresd a mindennapokban, mi az a legbővebb kör, ahol együtt keresheted másokkal Isten országát, megalkuvások nélkül!

A hónap imája

Uram, köszönöm, hogy társam vagy, és társaim vannak! Hadd ismerjem fel őket, hadd ismerjem meg őket, hadd ismerjem meg magam – és hadd ismerjelek meg mindezek által téged még jobban!

Újra országos sejtcsoportos konferencia volt Szigetszentmiklóson 2023. november utolsó hétvégéjén

Nagyon hálás vagyok, hogy immár másodszor tarthattuk meg ezt a konferenciát a szigetszentmiklósi gyülekezetben. Közel 70 résztvevő volt jelen 20 különböző gyülekezetből, és különös öröm volt a számomra, hogy a már sok jól ismert arc mellett többen új érdeklődőkként voltak jelen.

A konferencia előadója Inar Brandao és a felesége, Tais voltak Brazíliából. Úgy gondolom, mindannyian elmondhatjuk, hogy sok áldást kaptunk ezen a hosszú hétvégén. Számomra két rövid gondolat volt, ami különösen megérintett.

Az első, hogy újból és újból elhangzik az a mondat, hogy: „Á, ezek brazil számok, itt Európában ez nem működik…” Inar elmondta, hogy igen, ezeket a mondatokat ők is hallják Brazíliában: „Ez csak nálatok történik, Belo Horizontéban.” De azt látom, hogy ez mindenhol tud működni, ahol két fontos szellemi törvényszerűséget elkezdünk megélni. Az egyik: a teljes odaszánás Istennek, a másik pedig az ima és a böjt. Inar mint plántáló pásztor arról számolt be, hogy öt évvel ezelőtt egy olyan területre ment el plántálni Brazíliában, amire azt mondta mindenki, hogy az a misszionáriusok és gyülekezetek temetője. Aztán Inar és még három házaspár odaköltözött, hogy elkezdjék a plántálást. Öt év alatt pedig 1200 embert értek el az evangéliummal, és alakulnak újabb és újabb gyülekezetek a környéken. (…és igen, ez valóság lehet itt nálunk, Magyarországon is.) Balatonlellén valami hasonlót élünk át mi is Isten kegyelméből, és a gyülekezetünk az elmúlt három év alatt megháromszorozódott. Mert az Isten jó! SDG!

A másik gondolat az volt, hogy Jézus azt mondja a Mt 28,19–20-ban, hogy amíg csak egy ember („minden népet”) is van, aki nem ismeri az evangéliumot, addig nem dőlhetünk hátra, hanem végeznünk kell a gyülekezeteinkben azt, amire az Isten létrehozta azokat: a missziót.

De hogy miért is hívják sejtcsoportnak ezt a mozgalmat? Mert a biológiában a sejtek ha nem osztódnak (szaporodnak), akkor bizony elpusztulnak. Úgy gondolom, nagyon hasonlóan van ez a szellemi törvényszerűség az Isten országában is. Mégpedig az a gyülekezet, ami nem azért él, amire az Isten létrehozta – ez pedig a misszió –, az előbb-utóbb leépül és elpusztul. Tehát a sejtcsoport egy olyan gyülekezet, ahol a tagok megnyitják az otthonaikat, és áthívják a még nem hívő szomszédaikat, munkahelyi kollégáikat, barátaikat, és közösen keresik a kapcsolatot egymással és az Istennel. Aztán amikor kinövik a nappalit, akkor osztódnak kétfelé, és valamelyik tag (kinevelt vezető) nappalijába költözik át a csapat egyik fele, és egy másikba a másik fele. Aztán ez a folyamat ismétlődik, újra és újra és újra…

Iván Barnabás evangélista

Több, mint ételosztás: komplex program a hajléktalanokért

A Több, mint ételosztás egy olyan komplex esemény a hajléktalan emberek számára, ahol az érintettek egy tál meleg étel mellett ruhát, tartós élelmiszert kaphatnak és szakemberektől kérhetnek tanácsot egészségügyi, szociális és jogi ügyeikkel kapcsolatban.

A program lebonyolításához adományokat várunk: jó minőségű ruhát, tartós élelmiszert, takarót, hálózsákot. Ezeket nemcsak a plakáton látható Utcafront szolgálat címén, de a Baptista Szeretetszolgálat központjában, a Hungária körút 69-es szám alatt is le lehet adni február 8-ig.

Ha megteheted, segíts Te is!