„…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15)
„A hit magánügy. Senkinek semmi köze hozzá, ki mit hisz. Ne agitáljuk az embereket, hagyjunk mindenkit békén a maga meggyőződésében!”
Biztosan mindnyájan hallottunk már efféle véleményeket, melyek a szocialista rendszer maradványaként máig kísértenek. Társult azóta hozzá némi bizonytalanság, bizalmatlanság, keserű tapasztalatok – és bezárkóztunk. A világ elől, de egymás elől is.
Krisztus azonban többes számban buzdít bennünket éves mottónkban: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát…” (Mt 6,33) Ez bizonyára nemcsak a hallgatók nagy számának szólt, hanem annak is, hogy őt keresni – közügy!
Egyfelől ez a keresés társakat ad – mint egy jó kirándulás során az egy úton járás, természeténél fogva. Hiszen közös a cél, az értékek, így társakat, sőt testvéreket kapunk egymás személyében a Krisztus-követés útján.
Másfelől ez az egymásra találás kihat a társadalom egészére: mindenkinek meghívást ad, de határvonalakat is kijelöl. Formál mindenkit, nemcsak azokat, akik a közösségbe lépnek, de azokat is, akik a távolmaradás döntését hozzák meg.
Ahogy Józsué, úgy mi sem vagyunk egyedül, fontos ez a belső és bővülő biztonságos közeg, ahol tudhatjuk, egyek vagyunk az Úrban. Ez a kör nem lehet önzően szűk, de elvtelenül bő sem.
A hónap gyakorlata
Keresd a mindennapokban, mi az a legbővebb kör, ahol együtt keresheted másokkal Isten országát, megalkuvások nélkül!
A hónap imája
Uram, köszönöm, hogy társam vagy, és társaim vannak! Hadd ismerjem fel őket, hadd ismerjem meg őket, hadd ismerjem meg magam – és hadd ismerjelek meg mindezek által téged még jobban!
Nagyon hálás vagyok, hogy immár másodszor tarthattuk meg ezt a konferenciát a szigetszentmiklósi gyülekezetben. Közel 70 résztvevő volt jelen 20 különböző gyülekezetből, és különös öröm volt a számomra, hogy a már sok jól ismert arc mellett többen új érdeklődőkként voltak jelen.
A konferencia előadója Inar Brandao és a felesége, Tais voltak Brazíliából. Úgy gondolom, mindannyian elmondhatjuk, hogy sok áldást kaptunk ezen a hosszú hétvégén. Számomra két rövid gondolat volt, ami különösen megérintett.
Az első, hogy újból és újból elhangzik az a mondat, hogy: „Á, ezek brazil számok, itt Európában ez nem működik…” Inar elmondta, hogy igen, ezeket a mondatokat ők is hallják Brazíliában: „Ez csak nálatok történik, Belo Horizontéban.” De azt látom, hogy ez mindenhol tud működni, ahol két fontos szellemi törvényszerűséget elkezdünk megélni. Az egyik: a teljes odaszánás Istennek, a másik pedig az ima és a böjt. Inar mint plántáló pásztor arról számolt be, hogy öt évvel ezelőtt egy olyan területre ment el plántálni Brazíliában, amire azt mondta mindenki, hogy az a misszionáriusok és gyülekezetek temetője. Aztán Inar és még három házaspár odaköltözött, hogy elkezdjék a plántálást. Öt év alatt pedig 1200 embert értek el az evangéliummal, és alakulnak újabb és újabb gyülekezetek a környéken. (…és igen, ez valóság lehet itt nálunk, Magyarországon is.) Balatonlellén valami hasonlót élünk át mi is Isten kegyelméből, és a gyülekezetünk az elmúlt három év alatt megháromszorozódott. Mert az Isten jó! SDG!
A másik gondolat az volt, hogy Jézus azt mondja a Mt 28,19–20-ban, hogy amíg csak egy ember („minden népet”) is van, aki nem ismeri az evangéliumot, addig nem dőlhetünk hátra, hanem végeznünk kell a gyülekezeteinkben azt, amire az Isten létrehozta azokat: a missziót.
De hogy miért is hívják sejtcsoportnak ezt a mozgalmat? Mert a biológiában a sejtek ha nem osztódnak (szaporodnak), akkor bizony elpusztulnak. Úgy gondolom, nagyon hasonlóan van ez a szellemi törvényszerűség az Isten országában is. Mégpedig az a gyülekezet, ami nem azért él, amire az Isten létrehozta – ez pedig a misszió –, az előbb-utóbb leépül és elpusztul. Tehát a sejtcsoport egy olyan gyülekezet, ahol a tagok megnyitják az otthonaikat, és áthívják a még nem hívő szomszédaikat, munkahelyi kollégáikat, barátaikat, és közösen keresik a kapcsolatot egymással és az Istennel. Aztán amikor kinövik a nappalit, akkor osztódnak kétfelé, és valamelyik tag (kinevelt vezető) nappalijába költözik át a csapat egyik fele, és egy másikba a másik fele. Aztán ez a folyamat ismétlődik, újra és újra és újra…
A Több, mint ételosztás egy olyan komplex esemény a hajléktalan emberek számára, ahol az érintettek egy tál meleg étel mellett ruhát, tartós élelmiszert kaphatnak és szakemberektől kérhetnek tanácsot egészségügyi, szociális és jogi ügyeikkel kapcsolatban.
A program lebonyolításához adományokat várunk: jó minőségű ruhát, tartós élelmiszert, takarót, hálózsákot. Ezeket nemcsak a plakáton látható Utcafront szolgálat címén, de a Baptista Szeretetszolgálat központjában, a Hungária körút 69-es szám alatt is le lehet adni február 8-ig.
Évindító szociális hírlevelünkben többek között elolvashatjuk Széll Csaba hitéleti igazgató (Sorsfordító Szolgáltató Központ) újévi igehirdetését, folytatjuk az intézményi újrahasznosítás lehetőségeinek bemutatását, írunk a folyamatosan induló képzéseinkről, és felhívjuk a figyelmet egy jogszabályváltozásra.
Ki mondta a következő mondatot? „Krisztusban maradni, a korral haladni.” Magyarországon hány baptista gyülekezet van? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keresték a választ a Filadelfia Szeretetotthon lakói a Baptista500 vetélkedő során. A helyes megoldásokért nem kellett levéltárban vagy a Google keresőjében kutakodni, hiszen az intézmény folyosóján kihelyezett, a baptista történelemről szóló 11 nagy méretű molinóról minden kérdésre megtalálhatták a választ.
Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazoknak a baptista testvéreknek a szolgálatát, akik részt vettek a kiállítás anyagának összeállításában. Formailag és tartalmilag is színvonalas módon tárult az olvasók elé a baptista történelem 500 éves múltja, ami csodálatos ívben mutatta be a kezdetektől egészen napjainkig, hogy Isten milyen eseményeken, embereken keresztül formálta a közösségünket.
Amikor kezünkbe veszünk egy könyvet, akkor döntő fontosságú az eleje és a vége, hiszen az első oldalak olvasása alapján döntjük el, hogy a tartalom számunkra érdekes vagy unalmas. A kiállítás szempontjából az első molinó, ami az evangéliumról szólt, nem csupán érdekes ismereteket közölt, de átütő módon személyesen is megszólítja az olvasót: „Maga a szó görög edetű: ευαγγέλιον (ejtsd euangelion). Jelentése »jó hír«. De nem akármilyen jó hír! Csatamezőről küldött győzelmi hír és elítélteknek szóló közkegyelem. Az ókorban legtöbbször gyors lábú futárok vitték a hírt a csatamezőről az otthon maradottaknak. Ha feltűnt a hírnök a dombtetőn, riasztották a falut, és a nép kitódult elé. Elvárták tőle, hogy ha hallótávolságba ér, kiáltsa a kulcsszót, aztán a részleteket kifejti majd, ha odaér. Ha azt kiáltotta: »Evangélium!«, a kezek a magasba emelkedtek, és üdvrivalgás tört ki, mert ez azt jelentette: »Győzelem!«” (Révész Árpád baptista lelkipásztor)
Visszatérve a könyvhasonlathoz az is meghatározó, hogy mi a történet vége, ami esetleg gondolatokat indít el bennünk, vagy cselekvésre késztet. Szeretnék újra idézni a kiállítás anyagából: „Isten Fia, Jézus Krisztus épp azért halt meg a kereszten, hogy ezzel eltörölje rossz döntéseink, bűneink büntetését, és felszabadítson egy új életre, amelyben kiteljesedhet Isten jó terve.
Ez itt a földön elkezdődik, amikor helyzetedet megértve kéred Istent, hogy lépjen be az életedbe, bocsásson meg neked, és tisztítson meg. Ő nemcsak elvégzi a szabadítást, hanem ez egy szövetség kezdete közted és közte, amelynek keretében szerető mennyei Atyaként fogja a kezed, és vezet végig az életen.
De még mindig van tovább, hiszen amikor véget ér a földi vándorutad, akkor meglátod őt színről színre, bekerülve az ő országába, ahol már nem lesz bűn, gyász, fájdalom, csak Isten öröme és dicsősége!” (Boros Dávid baptista lelkipásztor)
Azt gondolom, hogy ha valaki még soha nem hallotta a tiszta evangéliumot, és Biblia sem volt a kezében, de elolvassa az első és utolsó molinón található üzenetet, akkor érthetővé válik számára, hogyan kaphat bűnbocsánatot, és válhat Isten gyermekévé.
Végigtekintve a kiállításon olyan, mint egy időutazás. A szeretetotthonban való sajátos módon való kihelyezése által pedig számomra személyes üzenetet is hordozott. Az épületbe lépve az aulában volt kifüggesztve az első molinó az evangéliumról, majd balra fordulva a folyosón a következő tíz tábla. Az életünkre vonatkoztatva mindannyian belépünk a születésünkkel a földi létbe, és az életünk folyamán találkozunk valamilyen módon az evangélium üzenetével. Talán átéltünk mi is az elődeinkhez hasonlóan lelki örömöket, megtapasztalásokat és megpróbáltatásokat, üldözéseket, ha nem is olyan formában, mint ahogyan azt a XVI. században tették az anabaptista keresztényekkel. A folyosó végén, az utolsó molinónál véget ért a kiállítás. Talán emlékszünk még a már idézett mondatokra: „De még mindig van tovább, hiszen amikor véget ér a földi vándorutad, akkor meglátod őt színről színre, bekerülve az ő országába, ahol már nem lesz bűn, gyász, fájdalom, csak Isten öröme és dicsősége!” (Boros Dávid)
Számomra fizikálisan is annyira szemléletes volt ennek az igazságnak a valósága, hiszen az intézményünkben a folyosó egy nagy elhúzható üvegajtón keresztül az ebédlőbe nyílik, ahol már várták az elkészített helyek és jutalmak (pl. habán motívummal díszített könyvjelzők) a Baptista500 résztvevőit. A vetélkedőn a lakóközösségből négy csapatban 26-an vettek részt. A 17 kérdésből álló feladványt már a vetélkedő előtt megkapták a csapatvezetők, így közösen tudták a kiállítás anyagából megtalálni a helyes válaszokat.
Érdekességként említeném meg, hogy a legidősebb, 103 éves résztvevőnk nem csupán a Baptista500-at, hanem annak idején a 400 éves évfordulót is megélhette. Több testvér nagyszülei, szülei még ismerték, sőt együtt szolgáltak azokkal a hitelődeinkkel, akik úttörő munkát végeztek a baptista gyülekezetek plántálásában, mint például Kornya Mihály.
Ezen kívül több más személyes kapcsolódási pontot is felfedeztek lakóink a kiállítást szemlélve, hiszen többen ott voltak 1989-ben Budapesten a Billy Graham-evangelizáción, de Szenczy Sándor fotóját látva is felidéződtek az emlékek, találkozások.
Az egyik kérdésre, tudniillik hogy mikor jött létre Magyarországon, elsőként Kiskőrösön az első szeretetház, az egyik lakónk a kiállítás nélkül is fejből tudta a választ, hiszen a nagypapája is ott volt az alapítók között.
A vetélkedő előtt néhány nappal megkérdeztem a jelentkezőket, hogy sikerült-e minden kérdésre megtalálni a választ.
Többen azt mondták, hogy igen, aztán hozzátették, hogy a folyosón az egyik néni segített nekik, hogy melyik molinón találják meg a szükséges információt a kérdésre.
Példaértékű volt számomra, ahogyan ez a testvérünk szeretettel „mentorálta” a csapatától függetlenül is mindazokat, akik keresték a válaszokat. Egy bibliai ige jutott az eszembe ennek kapcsán: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12,2)
Milyen jó, ha meg tudjuk osztani másokkal is azokat az igazságokat, amikre már magunk is eljutottunk.
A vetélkedő az ismeretek bővítése mellett nagyon jó alkalom volt egymás megismerésére, a közösség építésére is. Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy ez a csodálatos kiállítási anyag a mi intézményünkbe is eljuthatott.
Csővári Katalin mentálhigiénés munkatárs MBE Filadelfia Integrált Szociális Intézmény
A Magyarországi Baptista Egyház 2019-ben szociális díjakat alapított. Azzal a kéréssel fordulunk minden baptista fenntartóhoz, intézményvezetőhöz, szociális szakemberhez, lelkipásztorhoz és gyülekezetvezetőhöz, hogy lehetőségei szerint segítse kiváló szociális szakemberek és a diakónia iránt elkötelezett baptista gyülekezeti tagok teljesítményének megismerését és elismerését. Ez a közreműködés segítheti a díjakról döntő kuratóriumi testületeket, hogy látókörükbe kerülhessenek díjazásra érdemes szakemberek.
Január 27-én a Pestlőrinci főplébánia-templom meghívására a Baptista Központi Énekkar hangversennyel szolgált az ökumenikus imaheti istentiszteleten. Harmai Gábor helyi plébános köszöntése után Téglási Lajos vecsési baptista lelkipásztor imádkozott. A koncert első blokkjában Nystedt, Bruckner és Standford művei hangzottak el. Ezt követően az igehirdetést Hegedűs Ádám, a pestlőrinci baptista gyülekezetplántálás vezetője végezte. A hangverseny Mendelssohn-kórusművekkel folytatódott, illetve Tóka Ágoston orgonajátéka színesítette a zenei palettát. Befejezésül két baptista szerzemény, BlissHa Isten békéje és Ráduly EmilÓceánpart című műve szólalt meg. A koncertet Oláh Gábor vezényelte, aki az egyes zenei blokkok előtt rövid ismertetőt is mondott az elhangzó művekkel kapcsolatban. Az énekkart orgonán Tóka Ágoston kísérte.
A hangversenyt nagy érdeklődés övezte, a padsorok megteltek, ami annak is köszönhető, hogy az énekkar jó kapcsolatot ápol a helyi főplébániával, és korábban is koncertezett már ebben a közösségben. Az ökumenikus imahét ezen eseményét, amelyen baptista testvérek végeztek igei és zenei szolgálatokat, agapé zárta.
Mire alapozódik a mi keresztény hitünk? Erre a kérdésre többféle válasz lehetséges. A római katolikus keresztények válasza: a Szentírás és a hagyományok képezik ezt az alapot. Ezenkívül ha a pápa ex katedra, vagyis szent Péter felhatalmazott utódaként nyilatkozik, az a hit és erkölcs tekintetében kötelező. Mi, protestánsok egyedül a Szentírást tekintjük Isten szavának. A valóságban azonban a reformáció hagyományainak majdnem ugyanakkora szerepe van a protestáns egyházakban, mint a római egyházban a középés újabb kori dogmáknak. Az úgynevezett evangéliumi közösségek a hagyomány vonatkozásában elvileg a protestáns örökséget követik. Olykor hangoztatjuk hagyományellenességünket, de ezzel ellentétben nagyon is őrizzük kegyességi gyakorlatunkat és szervezeti rendünket. Ha ez biblikus, nem is baj.
Vajon a Biblia megbízható, hogy legfőbb tekintélyünk legyen? A Szentírás tanítása szerint a Biblia ihletése Isten személyes műve. A Szentlélek közreműködése által született a Szentírás.
A Szentlélek szerzősége a hangsúlyos, noha emberek írták. A Biblia egy egész könyvtár. Törvények, történelmi tudósítások, próféciák, igehirdetések, himnuszok, imádságok, levelek, tanulmányok, költői művek, bölcselkedések találhatók benne. Egyes részei háromezer évnél idősebbek. Hatvanhat könyvét ezerötszáz éven át (több mint ötven generáció) mintegy negyven szerző írta. Mózes Isten Lelkétől ihletve Izrael népének törvényadója, tanítója, vallásalapítója, politikai vezetője volt, Dávid és Salamon a királya, Ámósz pedig pásztor, Péter halász, Lukács orvos volt. Aztán megtörtént a csoda. Anélkül, hogy emberileg egy előzetes terv készült volna róla, létrejött a Biblia. A Biblia szellemiségét és szándékát tekintve egységes mű. A „vörös fonál”, ami a Biblián végighúzódik, az emberi lét alapkérdéseit foglalja magában: „Kicsoda Isten?” és „Kicsoda az ember?”, „Mi az értelme és a célja az emberi életnek?”. A Biblia páratlansága abban áll, hogy e kérdések megválaszolásakor nem dogmatikai tételekre vagy vallásos kötelezettségekre utal, hanem Isten személyére és munkájára mutat rá. Istennek a történelemben végbevitt művére irányítja az olvasó figyelmét. Az olvasónak azonban magának kell felfedezőútra indulnia, hogy a Szentírás üzenetét megragadja. Isten embereket használt fel arra, hogy az ő igéjét leírják. Ezeknek az embereknek megvolt a maguk iskolázottsága, stílusa, szókincse, érdeklődési köre, társadalmi pozíciója, sőt egyéni sorsa is. Isten mégis az ő személyüket és egyéniségüket használta fel arra, hogy mélyebben lássanak bele a történelem eseményeibe, azok lényegébe, a társadalmak erkölcseibe. Isten szemszögéből értették meg mindazt, ami körülöttük történt. Ennek következtében olyan szavuk, üzenetük volt, ami nem csupán tőlük származott, hanem csatornái voltak Isten gondolatainak. Ez állt össze úgy, mint Isten igéje. Megszólalt számukra Isten úgy, hogy azt megértették. Az igazságot nemcsak hallották, hanem fel is fogták. Ezért igehirdetésükben nem csupán az emberi gondolatok jutnak kifejezésre, hanem Isten szava is. Ismerték és megismertették az embe -rekkel Isten természetét, azt, ahogyan Isten megnyilatkozott számukra. Ezért rendelkezik a Szentírás páratlan tekintéllyel a hívők számára.
A napi bibliaolvasás jó és nemes, sőt nélkülözhetetlen szokása a hívőknek. A nap kezdetén Isten szaván keresztül ráhangolódunk az örökkévaló Isten gondolataira. Ezáltal elébe megyünk sok téves ösztönzésnek és rossz lépésnek. Erőt kapunk a ránk váró mindennapi feladataink elvégzésére.
A nap végén aztán összegződnek tapasztalataink. Isten igazságának megvilágításába, vagyis a helyükre kerülnek dolgaink. A feszültségek megenyhülnek, a gondok Isten elé kerülnek, terveink megrostálódnak. Ami nem fontos, az kihullik. Ami Isten szemében értékes, megkapja az őt megillető helyet. Hibáinktól és bűneinktől úgy szabadulunk meg, hogy az örök igazság fényében lepleződnek le, és az örök irgalom fedi be azokat. A jellemünk helyes irányba formálódik, sorsunk és jövőnk javunkra alakul Isten szándéka szerint. Isten igéje ilyen értelemben válik olyanná, mint a mindennapi kenyér. Táplálja a lelkünket. Semmi mással nem helyettesíthető.
Napjaink, éveink, az egész életünk úgy telik meg tartalommal, hogy sem az üresség kellemetlen kínjaival, sem az ebből fakadó rossz lelkiismerettel nem kell küszködnünk. A mindennapi igeolvasás és imádság utat mutat, megóv kísértéseink közepette, segít terheink hordozásában, tanít közösségi lénnyé válnunk, feloldja belső konfliktusainkat, egyfajta emberi tartást ad.
Olyan szívbéli titokká válik, amelynek gyümölcsei nyilvánvalók (Mt 5,5–6).
164 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. jan. 21. Bócsa Roland lelkipásztor igehirdetése az ApCsel 2:14-47 igeversek alapján. Soproni Bárka Baptista Gyülekezet
„14Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! 15Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, 16hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: 17„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; 18még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. 19És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot. 20A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. 21De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” 22Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, 23azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. 24De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. 25Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. 26Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, 27mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. 28Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.” 29Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. 30De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, 31ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. 32Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 33Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 34Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, 35míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” 36Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. 37Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? 38Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! 41Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 42Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 43Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. 44Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 46Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 47dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:14-47)
170 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. jan. 21. Balázs André lelkipásztor igehirdetése a Mt 6:5-12 igeversek alapján. Szegedi Baptista Gyülekezet
„5Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. 6Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. 7Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle. 9Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, 10jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; 11mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, 12és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Mt 6:5-12)
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
