Kezdőlap Blog Oldal 226

Péntek van

Péntek van. Jézus imádkozik. Péter alszik. Júdás árulkodik. De vasárnap következik.

Péntek van. Pilátus kínlódik. A nagytanács ármánykodik. A tömeg erőszakoskodik. Nem sejtik, hogy vasárnap következik.

Péntek van. A tanítványok elfutnak, mint pásztor nélkül a nyáj. Mária sír, Péter tagad. Nem tudják, hogy vasárnap következik.

Péntek van. A rómaiak megverik az én Jézusomat. Vörös köpenybe öltöztetik, tövissel koronázzák. De nem tudják, hogy vasárnap következik.

Péntek van. Látni Jézust, amint halad a Golgota felé. Folyik a vére, botlik a teste, és terhelt a lelke. De látod? Még csak péntek van. Vasárnap következik.

Péntek van. A világ győzedelmeskedik, az emberek vétkeznek, a gonosz vigyorog.

Péntek van. A katonák odaszegezik a kereszthez az én Megváltóm kezeit. Odaszegezik a kereszthez az én Megváltóm lábait. Aztán két lator közé emelik.

Péntek van. De hadd mondjak neked valamit: vasárnap következik!

Péntek van. A tanítványok kérdezgetik, a Királyukkal mi történik. A farizeusok megünneplik, hogy cselszövésük teljesedik. De nem tudják, hogy még csak péntek. Vasárnap következik.

Péntek van. Ott függ a kereszten. Atyjától elhagyottan, magányosan, haldoklóan. Senki meg nem mentheti? Ooooh, hiszen péntek van. De vasárnap következik.

Péntek van. A föld remeg. Az ég sötétedik. Az én Királyom lelkét leteszi.

Péntek van. Odalett a remény, győztes lett a halál. Diadalt aratott a bűn, és csak nevet a sátán.

Péntek van. Jézus eltemetve. A katona őrzi. És a kő elfedi. De péntek van. Még csak péntek.

A vasárnap az, ami következik!

It’s Friday. Jesus is praying. Peter’s a sleeping. Judas is betraying. But Sunday’s comin’.

It’s Friday. Pilate’s struggling. The council is conspiring. The crowd is vilifying. They don’t even know that Sunday’s comin’.

It’s Friday. The disciples are running like sheep without a shepherd. Mary’s crying. Peter is denying. But they don’t know that Sunday’s a comin’.

It’s Friday. The Romans beat my Jesus. They robe him in scarlet. They crown him with thorns. But they don’t know that Sunday’s comin’.

It’s Friday. See Jesus walking to Calvary. His blood dripping. His body stumbling. And his spirit’s burdened. But you see, it’s only Friday. Sunday’s comin’.

It’s Friday. The world’s winning. People are sinning. And evil’s grinning.

It’s Friday. The soldiers nail my Savior’s hands to the cross. They nail my Savior’s feet to the cross. And then they raise him up Next to criminals.

It’s Friday. But let me tell you something, Sunday’s comin’.

It’s Friday. The disciples are questioning. What has happened to their King. And the Pharisees are celebrating that their scheming has been achieved. But they don’t know It’s only Friday. Sunday’s comin’.

It’s Friday. He’s hanging on the cross. Feeling forsaken by his Father. Left alone and dying. Can nobody save him? Ooooh It’s Friday. But Sunday’s comin’.

It’s Friday. The earth trembles. The sky grows dark. My King yields his spirit.

It’s Friday. Hope is lost. Death has won. Sin has conquered and Satan’s just a laughin’.

It’s Friday. Jesus is buried. A soldier stands guard. And a rock is rolled into place. But it’s Friday. It is only Friday.

Sunday is a comin’!


Munkácsy Mihály: Golgota, (1884)

Örömeink Őrbottyánban: bemerítési istentisztelet

Gyülekezetünkben újra bemerítési alkalom lehetett 2023. december 3-án. Szívünkben örömmel, lelkünkben reménységgel vártuk a nagy napot.

Hiri Anett bemerítkező bizonyságtételében elmondta: „Keresztény családban felnőve mindig vágytam személyes kapcsolatra Istennel, de a gonosz sok hazugságot ültetett el a szívemben. Tudtam, hogy amit Isten a Bibliában mond, az mind igaz, de nem tudtam elhinni. Kerestem az Urat, mert nélküle üresnek éreztem az életet. Nem értettem, hogy miért nem tudok megtérni, de Isten megígérte, hogy birtokba fogja venni a szívemet, és azt is mondta, hogy jó csendben várni az Úr szabadítására, mert az ő időzítése tökéletes. Egy nyári táborban a leglehetetlenebb helyzetben kialakult egy olyan beszélgetés a testvéreimmel és a lelkipásztorral, amely által Isten megmutatta, hogy hol gyökereznek a hazugságok, és megszabadított a hitetlenség lelkétől, így el tudtam fogadni Isten kegyelmét.”

Nagy az öröm a Hiri családban, mert Anett bemerítkezése révén elmondhatják a szülők:

„én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15)

Irinyi Johanna bemerítkező a „világból” érkezett. Nincsen baptista kötődése. Johanna a következőképpen foglalta össze megtérését: „Nem hívő családban nőttem fel, kicsiként barátok lettünk a Hiri gyerekekkel, akikkel egy utcában lakunk. Az életemben volt egy olyan időszak, hogy jártam egy evangélikus gyülekezetbe, majd egy katolikus gimnáziumban tanultam, de sosem értettem, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Egy nyáron a barátaimmal elmentünk a Hóreb táborba, ott találkoztam olyan keresztény emberekkel, akik számomra hitelesek voltak. Mikor hazajöttem a táborból, elkezdtem rendszeresen Bibliát olvasni, Istennel beszélgetni és az Őrbottyáni Baptista Gyülekezetbe járni. Ide csak egy évig járhattam, mert a szüleim szerint rossz hatással volt rám a gyülekezet, de már ez alatt az év alatt is sok mindent megtanított nekem Isten önmagáról. Következő nyáron ismét elmehettem a Hóreb táborba, és akkor tudtam, hogy most kell megtérnem, mert gyülekezet nélkül elég nehéz lenne megmaradnom Isten mellett. Azon a héten minden félelmem, kétségem elmúlt, és át tudtam adni az életemet Jézusnak.”

A bemerítési alkalom igehirdetője Veress Efraim lelkipásztor volt Erdélyből. Kiemelte az ApCsel 2,37–41 igerészből, hogy az ember akkor csendesedik le, ha valóságosan megtér az Úrhoz. Bűneit elhagyja, és az Úrtól kéri a segítséget. A bemerítés szolgálatát Sellyei Imre helyi lelkipásztor végezte Isten dicsőségére.

Az úrvacsora mint asztalközösség

„És amikor asztalhoz telepedett velük – ti. az emmausi tanítványokkal –, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.” (Lk 24,30)

A legbensőségesebb közösséget, az asztalközösséget is vállalta Megváltónk a tanítványaival, sőt, leendő tanítványaival: a bűnösökkel és a vámszedőkkel is. Noha az úrvacsora már a kiválasztottak zárt közössége vele, de valahányszor ő jelen van bármilyen asztalnál, és szóhoz jut, az egy kicsit úrvacsorává lehet, hisz minden étkezésnél maga az Úr a tulajdonképpeni vendéglátó.

Korinthusban épp az volt a probléma, hogy az úrvacsora előtti szeretetvendégségben olyan szeretetlenség uralkodott, hogy épp az Úr nem lehetett jelen, s így nem is juthatott szóhoz. Továbbá mindenki a maga vendége volt, nem az Úré (vö. 1Kor 11,17–34). Amiért ő a társadalom megvetettjeivel is vállalta az asztalközösséget, meg is kapta kora kegyeseitől a kárhoztató kritikát: „Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja!” (Mt 11,19) Az a tény, hogy ő a bűnösök barátja, számunkra evangéliummá, a hozzátartozás boldogító tudatává lett. Nem tökéletes, bűntelen szentségben ülünk ugyanis semmilyen asztalnál, de az Úr asztalánál olyan bűnösökként, akik bűneikből szabadulni vágynak.

Az írástudók és a farizeusok nem fogadták el Krisztus asztalközösségét – noha itt még nem a teljesen lelki közösséget jelentő úrvacsorai közösségről van szó –, de ő elfogadta a farizeusokét, mint például Simonét (Lk 7,36–50), hátha ily módon hatással tud lenni rájuk. Az asztalközösség ugyanis igen alkalmas a baráti beszélgetésekre, sőt, sok helyen a misszió új formájává válik. Japánban például a keresztény misszionáriusok szeretetvendégségek asztalainál beszélgetnek Jézus dolgairól az érdeklődő vendégekkel. A Graham-evangelizációk folytatásaként nálunk is sokan gyakorolták az úgynevezett „Máté-missziót”. Ez azt jelentette, hogy a hívők vendégségbe hívták a nem hívőket, mint Máté, hogy azok ebben a közösségben találkozhassanak Jézussal (Mt 9,10). Valamikor némely gyülekezet úgynevezett Alfa-kurzust indított az érdeklődő barátkozók számára, mely szintén azt jelenti, hogy a kereszténység alapelemeit fehér asztalnál, beszélgetések formájában ismertették a gyülekezet bizonyságtevői.

Aki Jézussal vállal asztalközösséget, vagy akivel ő vállalja ezt, ebből az eseményből csak úgy lesz igazán közösség, ha felfedjük egymás előtt valódi énünket. Simon vacsoráján Jézus felfedte kilétét. Simon nem, de akkor maga az Úr leplezte le. Az úrvacsora ismert szereztetési igéje is azt mondja záróakkordként: „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11,31) Mivel pedig nemcsak Urunkkal, hanem egymással való közösségünk is az úrvacsora, nemcsak az Úr előtt kell megítélnünk magunkat, hanem esetleg egymás előtt is. Legyen tehát olyan bensőséges, meghitt közösséggé úrvacsorai asztalközösségünk, hogy ott erre is mód nyíljék, mert – valljuk meg újra – nem a bűntelenek, hanem a bűneikből szabadulni vágyók vacsorája ez! Miután Pál már rég lemondott a bűneiről, bátran mondja bűnnel szakító testvérei nevében is: „lemondtunk a szégyen takargatásáról” (2Kor 4,2 – Károli).

Szenvedése előtt Urunk vágyva vágyott tanítványai közösségére (Mt 26,38; Lk 22,15). Minden szenvedő emberre jellemző ez. Vállaljuk-e velük az asztalközösséget vagy annak valamilyen formáját? Tulajdonképpen Megváltónk közösségigényéből született az úrvacsorai közösség, amely által ő akarta az övéit önmagával megajándékozni. S hogy mit végzett ezáltal, arról ezt írja egy modern magyar teológus: „Jézus »rehabilitálta« a kenyeret, mely körül annyi az irigység és harc, s a bort, ezt az ősidőktől fogva kétes italt. Az ő kezében minden új lényeget kap, energiát sugárzó tartalommal telik meg.”

Mi ez az új lényeg és új energiát hordozó tartalom?

Három dolgot említsünk meg:

  1. „Átlényegülnie” nem a jegyeknek, a kenyérnek és bornak kell, hanem nekünk, akik élünk vele, eleget téve igei szellemű énekünk felszólításának: „Váltságát tedd a magadévá, / S hidd, ez számodra is elég!” A kenyér kenyér marad, a bor bor, de jaj nekem, ha én is ugyanaz maradok, aki voltam! Csak Istenre vonatkozó vallomás lehet, amit így énekelünk: „Aki voltál, az maradsz, / Mindörökké ugyanaz.” De „aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának” (1Kor 11,29).
  1. Az egymással való teljes közösségre szólít fel Urunk az úrvacsorával, mondván: „igyatok ebből mindnyájan!” (Mt 26,27) Pál is hasonlóképpen értékeli ezt a szent közösséget, amikor így ír: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,16–17; Károli) Az összefüggésből az is világos, hogy egyetek ebből mindnyájan, mert – a költő szavaival – „jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek” (Arany J.). Segítsük egymást olyan lelkiállapotra, hogy senkinek ne kelljen tartózkodnia a szent jegyek vételétől!
  1. A másokért hálából történő áldozatvállalás szimbólumává is lehet úrvacsorai asztalunk, hiszen Urunk az ő legnagyobb áldozatát ábrázolja ki nekünk az úrvacsorával. Mi magunk is anyagi áldozattal kötjük össze, s ezzel közösséget vállalunk szeretetházaink idős gondozottaival, mintha egy asztalnál ülnénk velük. (Valamikor ugyanis az úrvacsorai perselypénz szeretetházaink támogatására ment.) De ezen túlmenően volt már oly lehetőségünk, és lehet még a jövőben is, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt vagy más intézmény gyűjtési akciójába is bekapcsolódva legalább egy pohár vizet tehetünk azok asztalára, akikéről még ez is hiányzik.

Ne csak a testi táplálékok terítékét tudatosítsa tehát úrvacsorai, sőt otthoni asztalunk se, hanem a lelkiekét, szellemiekét is! Ha rohanó élettempónk máskor nem engedi, legalább vasárnaponként beszélgessünk el ünnepi asztalunknál családunk tagjaival, gyermekeinkkel az Ige szellemében, a család, a gyermekek problémáiról! Teremtsünk rá lehetőséget, hogy a testi kenyér mellett a lélek kenyere, az ige is táplálékká lehessen naponta legalább egyik étkezésünknél! Jézusunk ide vonatkozó ószövetségi idézetével fejeződik be egyik közismert étkezési énekünk is, amikor így zeng:

De nem csupán kenyérrel él
Az ember, míg e testben él.
Isten beszéde a kenyér,
Mely minden másnál többet ér.

A szolgálat gazdag fogalma az Újszövetség nyelvében az asztal körüli szolgálatból indul ki. Ha családi, gyülekezeti és társadalmi szolgálatokra szólít bennünket az élet és az, aki így nevezte magát: „Én vagyok… az élet” – úrvacsorai és családi asztalunk emlékeztessen arra, hogy sose mondjuk közömbösen: „Ez nem az én asztalom.” Amiképpen hálás szívvel valljuk a szövetség asztaláról, hogy ez a mi asztalunk, azonképpen nagy vendéglátónk példáját követve valljuk: minden emberi probléma a mi „asztalunk” is, s mi hű diakónusai akarunk lenni Urunknak, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28).

Csak ha földi küldetésünket megvalósítjuk, akkor lehet örök életünk reménységének forrásává is Urunk asztala, de akkor igazán azzá is lesz: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,54)


Foto: itl.cat

2024-03-24-de Virágvasárnap; Kiss János: Üres istentisztelet – Debrecen

842 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. márc. 24. Kiss János lelkipásztor igehirdetése a Lk 19:28-48 igeversek alapján. Debreceni Baptista Gyülekezet

28Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. 29Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! 31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. 32Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? 34Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. 35Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. 36Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
39A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! 40De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 44földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
47Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, 48de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.”
(Lk 19:28-48)

Cím:4029 Debrecen, Szappanos u. 23.
Lelkipásztor:Kiss János és Komlósi Sándor
Állandó alkalmak:Vasárnap
9 óra: Vasárnapi iskola
9 óra: Csoportos imaóra
10 óra: Istentisztelet
17 óra: Istentisztelet

Szerda 17 óra: Imaközösség

Péntek 18 óra: Istentisztelet

Megtérni vágyóknak: péntek 18 óra

Ifjúsági alkalom: csütörtök 18 óra

Imaközösség a paci kerti misszióért: szerda 18 óra

Nagysándor-telep
Vasárnap 16 óra Istentisztelet
Péntek 18 óra Imaközösség
Honlap:http://www.dbgy.hu/

https://www.youtube.com/@DebreceniBaptistaGyulekezet

https://www.facebook.com/debrecenibaptista

AGAPÉ: Nagypéntek keresztje, feltámadás öröme március 27-én, szerdán este 21:50-től a Dunán!

Miként áll ma előttünk Krisztus keresztje? Szembesít-e minket életünk legmélyebb kérdéseivel? Hogyan viszonyulunk a szenvedéshez, és miként tudjuk továbbadni a feltámadás örömét és reményét? Az Agapé húsvéti adásában, a szent három napra készülve ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Vágvölgyi Gergely vendégei:
Veres András katolikus püspök
Pásztor Dániel református püspök
Szemerei János evangélikus püspök
Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke

Őrségváltás a kispesti gyülekezet élén

Az alapítása óta 124 évre visszatekintő Kispesti Baptista Gyülekezet ebben az esztendőben jelentős szakaszhatárhoz érkezett. Az évindító gyülekezeti tanácskozáson az Isten további vezetését kérő lelki közösség több előremutató döntést hozott.

A képen ruházat, öltöny, személy, ember látható

Automatikusan generált leírás

Először is a héttagú elöljáróság sorait – Kőszegné Füzesi Márta, Guti Miklós, Kunosné Végh Mária, Máthé Ferenc, Pap István, Zsigmond Istvánné Erzsébet és Zsigmond István – több új taggal egészítette ki.

Dr. Mészáros Kálmán – aki 12 éven át volt a gyülekezet aktív lelkipásztora – jelezte, hogy a Baptista Teológiai Akadémia nagy felelősséggel járó rektori feladatai mellett a továbbiakban nem tudja a kispesti lelkipásztori szolgálatát már olyan intenzitással végezni, mint ahogy szeretné, ezért kész ezt a megbízatását letenni és fiatalabb utódjának, Pollák Dávid felavatott lelkipásztornak átadni.

A gyülekezet értékelve mindkét lelkipásztora eddig végzett szolgálatát Mészáros testvért arra kérte, hogy a jövőben tiszteletbeli lelkipásztorként segítse a gyülekezet missziómunkáját, Pollák testvért pedig teljes egyetértésben megerősítette abban, hogy a következő négy esztendőben ő legyen a gyülekezet vezető lelkipásztora.

Az új szolgálattevők ünnepélyes beiktatására és a korábbi lelkipásztor, valamint családja tiszteletteljes búcsúztatására 2024. március 17-én került sor a kispesti gyülekezet tavaszi virágokkal ékesített templomában hálaadó istentisztelet keretében.

Mindenekelőtt az újonnan megválasztott elöljárók tettek tanúságot eddigi életük fordulatokban gazdag állomásairól, benne Isten elhívásáról és a jövőben kibontakozó terveikről. Ezt követően történt imádságos kirendelésük a jelen lévő lelkipásztorok által.

Mivel a gyülekezetvezetői és gondnoki szolgálatban is váltás történt, Ludvik Csaba korábbi elöljáró köszöntötte utódját, Zsigmond István testvért, imádságában áldást kívánva életére és szolgálatára.

Mészáros Kálmán testvér búcsúbeszédében hálaadással tekintett vissza a több mint egy évtizedes kispesti szolgálatára, melyben egy-egy fénykép erejéig felidézte a gyülekezet utóbbi 12 évében átélt változatos események emlékét. Megköszönte a közösség támogató szeretetét, áldást kívánva a gyülekezet további missziómunkájára a következő prófétai üzenettel:

„Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké. Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” (Ézs 32,15–19)

Ezt követően utódja, Pollák Dávid testvér mondta el személyes meggyőződését az eddig is végzett gyülekezeti munkájával kapcsolatban. Ezen túl azt a reménységét, ahogyan látja a misszió kiteljesedésének körvonalait a jövőre vonatkozóan, amit a következő igében értett meg:

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézs 43,18–19)

Az ünnepélyes istentisztelet igehirdetője Boros Dávid lelkipásztor, a budapesti missziókerület elnöke volt, aki a következő igével bátorította a gyülekezet tagjait és vezetőit: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8,29–30)

Boros testvér miután áldó imádságot mondott az elköszönő és most beiktatott lelkipásztor életére, a budapesti missziókerület nevében kívánt békességes együttműködést a közösség tagjai és vezetőik további közös szolgálatára.

A képen ruházat, öltöny, személy, virág látható

Automatikusan generált leírás

Végül a két lelkipásztor házaspár állt a gyülekezet elé, hogy kifejezze köszönetét a kölcsönös bizalomért és a szeretetteljes támogatásért. Mészárosné dr. Seres Leila lelkipásztorné közvetlen szavakkal és bátorító igeversekkel kívánt áldást utódja, Pollák-Liling Judit lelkipásztorné életére, aki kifejtette, hogy példaképként tekint elődje kitartó és hűséges helytállására.

Legyen Isten gazdag áldása a távozó és a most elköteleződő lelkimunkások további életén, nem felejtve az aktuális ige bátorító üzenetét: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)

Soli Deo gloria! – Immánuel! Velünk az Isten!

Dr. Mészáros Kálmán

„Hiszen testvérek vagyunk!” Missziói úton Kazahsztánban

Az Almaty Bibliai Intézet (Алматинский Библейский Институт) dékánja, Yuriy Skurydin testvér meghívására 2024 márciusának elején missziói útra indultam feleségemmel Közép-Ázsia keleti részére, Kazahsztán távoli, délkeleti sarkába. A kint töltött közel két hét alatt Almaty városának több baptista gyülekezetében szolgálhattunk, és tanítványképzést oktattam a baptista bibliai intézetben mesterfokon tanuló kazah, kirgiz, tadzsik, orosz és üzbég testvéreknek. Az alapfokon tanuló hallgatókkal is nagyon értékes időt töltöttünk istentiszteleteken, imaórákon és képzések során. Ők mindannyian lelkipásztorok, misszionáriusok, gyülekezetplántálók lesznek Isten segítségével a lenyűgöző méretű régió különböző területein és népcsoportjai között.

Közép-Ázsiába tíz éve kezdtem el járni a Krisztustól kapott elhívásom szerint, elsősorban a TCM Nemzetközi Intézet keretein belül megvalósuló missziói képzések miatt. Missziói teológiát, tanítványképzést oktatok és bibliai alapú szervezeti vezetőképzést végzek közöttük. Miután megismertek, egyre többször hívtak a TCM keretein kívül is a baptista testvérek és más, evangéliumi felekezetbe tartozók.

Kazahsztán hatalmas országába is lelkesen készültünk néhány hete. Tudtuk, hogy ott is másfajta körülmények között leszünk, mint itthon, biztonságos kis hazánkban. Mínusz 12 fokos hideg várt bennünket hófödte hegycsúcsokkal – és utakkal –, a házak tetejéről lelógó fél-egy méteres jégcsapokkal, szerény szálláson, távoli idegenben, ahol senki sem beszél angolul (és magyarul sem).

Almaty városa nagyon messze van Budapesttől. A repülés során elhaladtunk többek között Bulgária, Törökország, Irak, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán területe felett, hogy végre megérkezzünk a korábbi kazah fővárosba, Almatyba. (A közép- és idősebb generáció még úgy tanulta ennek a városnak a nevét hazánkban, hogy Alma-Ata: „Az almák atyja”.) A Himalája vonulatának lábainál terül el a város. A település melletti hegycsúcsok 5000 méter körüliek. 3200 méterre felvonóval lehet feljutni. Itt, a Shymbulak nevű csúcson csodásan friss (bár kicsit ritkább) levegő vár bennünket, és lélegzetelállító kilátást is kapunk az almák őshazájának tartott városra.

A világ 9. legnagyobb országa ez. Területe 2,7 millió km². (Összehasonlításképpen: Magyarország területe 93.000 km².) Az ország délkeleti részén található Almaty, a legnagyobb város, a kínai határ mellett. Itt nagyon összetömörülve éli életét egy hatalmas, nemzetiségeket tekintve rendkívül sokszínű tömeg – pedig Kazahsztán népsűrűsége az egyik legalacsonyabb a világon: 7 fő/km². Almatyban a kazahokon túl sok orosz, ujgur, üzbég, tadzsik, dungan (kínai és arab szülők gyermeke), ukrán és azeri él – még jó néhány etnikum tagjai mellett.

Szergej testvér, a Kazahsztáni Baptista Szövetség területi vezetője egy Magyarországnál nagyobb régióért felel. Amikor részletesen bemutatta számunkra a gyülekezetek történetét, életét, szolgálatát és kihívásait – különösen is a muszlim többségű társadalom tekintetében –, kitért arra, hogy a sok kulturális különbség ellenére milyen jól sikerült az elmúlt héten nekünk, magyaroknak egybekapcsolódnunk a diákokkal és a helyi gyülekezetekkel. „A visszajelzések szerint sokkal közelebb kerültetek a teológiai hallgatókhoz, mint az itt vendég előadóként szolgáló tengerentúli vagy nyugat-európai tanárok. Persze érthető ez, hiszen testvérek vagyunk! Őseink együtt nyargaltak lovaikon a végtelen kazah sztyeppéken.”

Utunk alatt rendre így kezeltek bennünket. Mint rokon népet. Többen emlegették, hogy a mai magyarok ősei az Urál területéről indultak a Kárpát-medencébe. (Az Urál a mai Kazahsztán északnyugati részén és Oroszország területén fekszik.)

Sokan tudták rólunk, magyarokról azt is, hogy lovasnép vagyunk. Ők is azok – bár itt meg kell jegyeznünk valamit. Ők a lovakat két nagyon fontos okból tenyésztik. Az egyik a lovaglás szeretete. A másik… nos, ki kell mondani: étkezési célra. Nem csoda, hogy mi is számos alkalommal fogyasztottunk lóhúst ottlétünk alatt, sokféle formában. (Ez nagyon ízletes, egészséges és tiszta étel – csak le kell tudnunk győzni a mentális blokkot az agyunkban, mielőtt nekilátunk.)

Ősi, nemzeti motívumaik nagyon hasonlatosak a mieinkhez. A különbség abban azonban nagyon erős, hogy ők ma is gyakran viselik a népi motívumokat a ruháikon – a nagyvárosokban is.

Hálás vagyok Istennek ezért a missziói útért. Fárasztó utazás árán, ötórás időeltolódásban, sok szolgálattal teltek ott a hosszú munkanapok, szerény körülmények között. Azonban mindennél többet jelentett az átélések, lelki élmények sora és a ránk áradó testvéri szeretet és kedvesség.

Kazahsztáni baptista testvéreink egy muszlim többségű országban (több mint 70%) az evangéliumi keresztények kicsiny táborában (1%) élik meg nap mint nap Krisztustól kapott küldetésüket. Ők vágynak arra, hogy kapcsolatban legyenek velünk, hogy ne feledkezzünk el róluk, hogy imádkozzunk értük.

Hogyan is ne tennék?!

„Hiszen testvérek vagyunk.”

Lelki értelemben mindenképpen, és nagyon is.

Dr. Steiner József

2024 03 24 – Mát 6:13 – Csernus Máté – Bp. Rákoshegy

2 megtekintés 2024. márc. 24. Csernus Máté lelkipásztor igehirdetése a Mt 6:13, Mt 21:1-11 igeversek alapján. Rákoshegyi Baptista Gyülekezet 

„és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Mt 6:13)

1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, 2és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! 3Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. 4Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 5„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.”
6A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. 8A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!
10Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? 11A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
(Mt 21:1-11)

https://www.facebook.com/hegyibaptista

https://www.youtube.com/@rakoshegyibaptistagyulekez7906

Cím:1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 6.
Lelkipásztor:Csernus Máté
Állandó alkalmak:Istentiszteletek: vasárnap 09.30 imaóra, 10:00 istentisztelet
Ifjúsági órák 2019-2020. tanévben: pénteken 17:00-19:00 
Legfrissebb információink a gyülekezet Facebook-oldalán találhatók. 
Honlap:http://www.rakoshegy.hu/
További információk:Leánygyülekezetünk a Dunavarsányi Baptista Gyülekezet. 
Itt a pásztorlást Mihály Zoltán presbiterünk végzi. 

2024.03.24. Vasárnap du. – A meglátogatás ideje – Lk 19:41-44 – Boros Róbert – Temesvár

21  megtekintés 2024. márc. 26. Boros Róbert lelkpásztor igehirdetése a Lk 19:41-44 igeversek alapján. Temesvári Magyar Baptista Gyülekezet

41Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 44földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” (Lk 19:41-44)

https://www.youtube.com/@temesvarimagyarbaptistagyu7905

https://www.facebook.com/tmbgy