Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között. Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.

Gondolatok az igéről

Jézus azért jött erre a földre, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket (Mt 18,11). Mindezt úgy, hogy nem várta, hogy mások neki szolgáljanak, „hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Jött először Izrael népéhez, akikre úgy tekintett Isten, mint „legelőjének népére, kezében lévő nyájra”. Ahhoz a néphez, akik történetük során sokszor megtapasztalhatták már, hogy „nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött”. Hiszen megéltek szabadítást, győzelmeket és gondoskodást, mint ahogyan azt is, mi történik, amikor megkeményedik a szívük, és elfordulnak Istentől (lásd 95. zsoltár). Jól ismerték a messiási próféciákat, és régóta várták azok beteljesedését, és bár a testté lett Ige, Jézus „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11). „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt” (Zsid 1,1), mégis szívüket megkeményítve elutasították. Ezért hangzanak a szigorú és ítéletes szavak. Hogyan fogadod, amikor hozzád szól Isten? Hallod a hívását, a tanítását? Ma szeretettel arra kérlel, hogy „amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket”!