Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.
De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

Gondolatok az igéről

Az ember, amikor elérkezik hitének határaiig, elkezd szabályokat és törvényeket alkotni. Keretrendszert épít, hogy biztonságban érezhesse magát. Ilyenkor jönnek a „tedd” vagy „ne tedd” kezdetű mondatok, amelyek bár iránymutatásnak hatnak, azonban sokkal inkább a hit bizonytalanságainak elfedését szolgálják. A farizeusok által megélt és tanított szabályrendszer a hit látszatának a fenntartására alkalmas volt ugyan, de Isten valódi megismerésében megakadályozta őket. Ebben még a legnagyobb buzgóság sem feltétlenül segítette őket, és mások elől is elzárta a kegyelmes Isten megismerésének lehetőségét. Jó példája ennek Pál, aki Isten buzgó híveként üldözte, megkötözte és börtönbe vetette a Krisztust követőket (lásd ApCsel 22,1–21). Mi jellemzi a te hitedet? Mi jelenti a kegyességi életed alapját? Isten tanítása formálja a mindennapjaidban megélt Krisztus-követésedet, vagy csupán másoktól átvett, esetleg a magad által kialakított keretek között éled a kereszténységedet? Ne feledd: „mindaz, ami nem hitből van, bűn” (Róm 14,23)! Kérd Istent, hogy formáljon és vezessen olyan életre, amelyben a hit szabadságával követheted őt!