Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

Gondolatok az igéről

A szülők tisztelete az első olyan parancsolat a törvényben, mely az emberek közötti kapcsolatra vonatkozik. „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” (2Móz 20,12) A tiszteletadás formája a gyermek életkorának megfelelően változik: kisgyermekként engedelmeskedünk, fiatal felnőttként meghallgatjuk a véleményüket, és idővel a gyermeknek kell gondoskodnia megöregedett szüleiről. Tesszük ezt részben kötelességtudatból, másrészt viszonzásból és jórészt szeretetből. Az Úr a farizeusokon számon is kérte azt a gyakorlatot, miszerint e parancsolat betartását megszegték hagyományaikkal, és felmentették a felnőtt gyermekeket a szülőkről való gondoskodás alól. A megtöretett testű Megváltó még a keresztfán sem feledkezett meg az édesanyjáról. Fájdalmai és gyalázóinak mentése közben arra is volt gondja, hogy édesanyja sorsát elrendezze. Máriát a kereszt tövénél álló tanítványára bízta, aki onnantól kezdve saját édesanyjaként viselt gondot róla. Jézus Urunk földi szolgálata során több édesanyát is megsegített. Visszaadta gyermekét a naini özvegyasszonynak. Jairus és felesége is visszakapták Jézustól gyermeküket. Meggyógyította Péter feleségének édesanyját, és meggyógyította a kánaáni asszony lányát is. Édesanyák! Bízzatok! Jézusnak gondja van rátok.

Imaáhítat

Könyörögjünk a szülő-gyermek kapcsolatokért, hogy a
kölcsönös gondoskodás megvalósuljon a családokban! (1Tim 5,4)