Az adventi időszakot az ünnepre készülődés idejének tartjuk. Miközben a boltokban már október elejétől az ajándékok megvásárlására buzdítanak, csillogó fényekkel próbálják a „kereskedelmi” karácsonyt örök emberi értékek álcájába burkoltan hangsúlyozni. Legtöbben mégis ösztönösen elhatárolódunk ettől, belül igazi, bensőséges, szent ünnepre vágyunk. Találkozásra a megszületett Megváltóval, remélve, hogy ez a találkozás valami újat, változást hozhat az életünkbe.
Ebből a „szentségből” kapott most egy bő órányi ízelítőt a közönség, a vendégek az eső ellenére zsúfolásig megtöltötték az előadótermet. A rendezvényt Ódor Katalin, a PIK ház igazgatója nyitotta meg, elmondta, milyen fontosnak tartja a helyi civil és egyházi szervezetekkel való szoros együttműködést a helyi kulturális és közösségi élet fellendítésének érdekében.
Háló Gyula pestszentimrei baptista lelkipásztor rövid igei üzenetében arról beszélt, hogyan tudunk jól várakozni. Mindennek az a titka, hogy akire várakozunk, azt szeretjük-e. Nem az a fontos, mit hoz, mit adhat nekünk a másik. „Mert amikor arra várunk, aki már a miénk teljesen, aki már bennünk él, akkor várjuk jól.” Ebben a várakozásban testet ölt a másik, testet ölt Isten. Egy férfikar hangja másképp szól, mint egy hagyományos kórus: olyan energiákat szabadít fel, amelyeken keresztül erőteljesebb, érzékelhetőbb lehet az üzenet. Lehet, hogy mindezt az elfogultság íratja velem, vagy az este hatása tart még.
A műsort Kiss Rózsa szólóénekes, Szilágyi Júlia (hegedű), Tóth Sámuel Csaba (zongora), valamint Kovács Arthur közreműködése gazdagította. A férfikart Szilágyiné Mátyus Elvira vezette. Köszönjük a szervezőknek, hogy nagyszerű, lélekemelő programjukkal a karácsonyi üzenet lényegére irányították a figyelmünket ezen a délutánon.
