1. Fontos kialakítani és fejleszteni a visszajelzés kultúráját.
2. Alapesetben ez a „Köszönöm” szó helyes használata.
3. Ezen túl fejleszteni szükséges a tudatosságot, hiszen az általunk vezetettek gondolkodnak, értelmeznek és van véleményük is. Ez néha jó, részben jó, máskor pedig téves. A téves vélemény nem önmagában értelmezendő. Lényeges, hogy miből fakad: rossz lelkiállapotból, rosszindulatból, vagy pusztán azért, mert nem sikerült érthetően átadnunk, mit miért teszünk, mondunk, gondolunk úgy, ahogy. Ez eredhet abból is, hogy mi tanultunk valamit családban, gyülekezetben, érettebb vezetőktől, és tesszük is, de nem fektettünk időt, energiát arra, hogy magunk és mások számára megfogalmazzuk, nemcsak azt, hogy mit, hanem azt is, hogy miért teszünk.
4. A negatívnak tűnő vélemények nem ellenségeink, csupán alkalmat adnak arra, hogy meggyőződésünket felülvizsgáljuk, mások véleményét megismerjük, és ezáltal fejlődjünk, változzunk, vagy éppen meggyőződésünkben tovább erősödjünk.
5. Köszönjük meg, ha valaki elmondja, megosztja velünk a véleményét. Ne söpörjük le az asztalról. Teremtsünk olyan légkört, amelyben az emberek értelmesnek tartják a gondolkodást, véleményformálást és annak megosztását anélkül, hogy emiatt „retorziótól” kellene tartaniuk.
6. A jó visszajelzések szintén fontosak, például: „Ez hasznos volt számomra. Olyan jó, hogy ezt így csináltad, csináltuk, mert…” stb.

„Erre megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek mondotok engem?« Simon Péter megszólalt, és így felelt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.«” (Mt 16,15–16)
„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.” (1Tim 4,15)