„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek”
– jelenti ki Isten számunkra a Jeremiás 29,11 igeversben. Arról is meg vagyunk győződve, hogy Istennek terve van minden egyes cigány emberrel is, hiszen képmására teremtett kedves gyermekei a szemében.
Ezzel a mottóval szervezte a Magyarországi Baptista Cigánymisszió és a Baptista Szeretetszolgálat április 28-án a baptista cigánymissziós női konferenciát a Debreceni Baptista Imaházban. Magyarország több pontjáról, Erdélyből, Kárpátaljáról, de még Észak-Karolinából is részt vettek lányok, asszonyok a konferencián.
Jézus Krisztus megváltásának örömüzenetét Teresa A. Jones, az észak-karolinai baptista missziós szervezet romamissziójának képviselője és lánya, Alicia Jones adták át, aki maga is misszionáriusként szolgál Szabolcs megyében és Erdélyben a cigány emberek között is.
Bizonyságtételükben és tanításukban a Jézussal való személyes kapcsolatot, a tőle való függőséget, a belé fektetett bizalmat és reménységet helyezték a figyelem központjába. „Sokszor a tervek úgy valósulnak meg az életünkben, hogy fájdalmakon és nehézségeken megyünk keresztül. Isten célja, hogy az elveszettett megváltsa a kereszt által. Ha Isten jót tud kihozni a Fia keresztre feszítéséből, akkor jóvá tud tenni minden szörnyűséget bármelyikünk életében” – emelte ki Teresa, majd elmondta, hogy hitünk próbája, hogy meg tudunk-e bízni Istenben akkor is, amikor az élet nehéz, nagyon nehéz. Mindannyiunknak sok nehézség, fájdalom és megpróbáltatás van az életünkben. De Isten az igében azt mondja: akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál.
A szerető és kegyelmes Isten képe tárult elénk, akinek jó terve van mindannyiunk életével, és hitben kell járnunk és élnünk, hogy betölthessük Isten ígéretét személyes életünkre nézve. Isten terve akkor tud beteljesülni, ha engedelmeskedünk neki, ha akarata szerint éljük mindennapjainkat. Hisz Istent szeretni azt jelenti, hogy engedelmeskedünk neki!
A tanítások üzenetét kis csoportokban is megbeszéltél, feldolgozták a hölgyek, megosztva egymással személyes élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket és reménységüket.
A Megváltó kegyelméről, szeretetéről, áldozatáról örömmel énekeltünk a kárpátaljai gáti testvérnők, Varga Renáta, Varga Katica és Nagy Tanja vezetésével. De más egyéni énekek és bizonyságtételek is bátorításul szolgáltak és magasztalták Urunk nagy nevét mindazért, amit elvégez a nők életében és a cigány testvérnők közösségeiben. Köves Anikó, a Baptista Cigánymisszió női szolgálata vezetőjének buzdítása és áldáskérő imája zárta egész napos alkalmunkat, amelyben lányok és asszonyok együtt állhattunk őszintén Isten előtt, és töltődhettünk irányt adó igéjéből, amelynek meghatározóvá kell válnia minden napunkon egész családunkban. Ne felejtsük a nehézségek között Isten ígéretét az őt követőknek: „békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek!”
Nálunk kevés kötetekbe fűzött prédikációs gyűjteményt forgalmaztak. A 19. század végén Balogh Lajos fordításában kezdték kiadni az angol „prédikátorfejedelem”, Spurgeon igehirdetéseit Az üdv üzenete címen. Most bemutattuk néhai egyházelnökünk, Viczián János (1932–2015) igehirdetéseinek válogatott gyűjteményét. Özvegye, a Torontóban élő Surányi Eszter kérte fel Marosi Nagy Lajos testvért a munka elvégzésére. Légipostán küldte a jegyzeteket, egy-két soros vázlatokat, néhány teljesebbet, hogy azokból készítse el a kötetet. A férje ezt hagyta rá mint legértékesebb kincsét. Ezeket mondta el az amerikai kontinensre elvándorolt protestáns, istenfélő magyaroknak, ha baptisták voltak vagy ha más felekezethez tartoztak. A könyv címe: Élő reménység. Viczián János egész életén át reménykedett. Megbecsülte őt a Magyarországi Baptista Egyház, az Európai és a Baptista Világszövetség, a hazai ökumenikus tanács. „A csúcsokon járt”, miközben a legmélyebb megpróbáltatásokat hordozta. Gyermekei és első felesége halálát tekintve mindennap fekete öltönyt, a gyász színét viselte, de soha nem vigasztalanul. Szeretetteljes, nyitott szívű ember volt, ha beszélgetett valakivel, mindig mosoly volt az ajkán. Itthon az ateizmus árnyékában, az egyházpolitika zűrzavarában ugyanúgy prédikált és imádkozott mindennap, ahogy társai tették. Neki mindenki a testvére volt és a barátja. Ezt az érzelmet nem kreálta vagy nem befolyásolta sem az azonos, sem az eltérő hitvallásúak felé.
Daku Sándor 13 éves korában került nevelőanyjához Őrbottyánba, és azóta járt gyülekezetünkbe. Az elmúlt évben a baptista nagytáborban érintette meg Isten, felismerte hibáit és bűneit, amelyeket akkor lehetőség volt fizikálisan is a keresztre szegezni – ez mélyen megérintette őt, és megtérésre indította.
Reload document 
Open in new tab 