Aratási hálaadó ünnepélyre voltunk hivatalosak június 17-én, ezen a napsütéses, szép vasárnapon. A vendégeket vendéglátó meleg szeretettel fogadták a házigazdák. Lehetőség volt néhány szót váltani, majd 10 órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet. Az orgonánál a zenei szolgálatot Perlaki Attila karnagy végezte, akit többek között már állami kitüntetéssel is elismertek.
Bálint József testvér köszöntötte a gyülekezetet, majd a kezdő imádság után közösen énekelt az alkalmi gyülekezet. A sarkadkeresztúri kis gyülekezetről érdemes azt tudni, hogy igen kevesen vannak. A fiatalok a munkalehetőség hiánya miatt sajnos elmennek, elköltöznek, határon innen és túl próbálják megkeresni a megélhetési lehetőséget. Így valóban nagy öröm és szinte csoda volt, hogy legalább az ünnep alkalmából megtelt az Isten háza az ünneplők sokaságával. Érezhettük Isten jelenlétét és a meleg testvéri szeretetet. Különleges nap volt ez a számunkra. Megtisztelő volt az is, hogy személyre szóló meghívót kaptunk a gyülekezettől. Ettől függetlenül is természetesen mindenkit szeretettel fogadtak, aki az Úr házába érkezett ezen a kedves napon.
Az igehirdetés szolgálatát Papp János testvér, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke végezte. Az orgonánál Perlaki Attila foglalt helyet.
Az istentiszteletet délelőtt Bálint József (sarkadkeresztúri) igehirdető, délután pedig Krisán Zoltán, a gyülekezet ügyintéző lelkipásztora vezette.
A délelőtti igehirdetés a Márk evangéliumából hangzott. Amint Papp János testvér azt hangsúlyozta: igaz, földi értelemben az aratási ünnepről, az aratásról a gabona betakarítása jut az eszünkbe, ami szinte természetes is, és hálára fakasztja a szívünket, ajkunkat. Ezen a helyen azonban Jézus nem a mezőgazdaságról szólt. Ez a kép csupán eszköz volt akkor és ma is az ő kezében. Hiszen a lelkünkhöz, a szívünkhöz és az értelmünkhöz akart, akar szólni.
Mindjárt az igehirdetés elején egy jól ismert irodalmi alkotás címére kaphattuk fel a fejünket Pató Pál úr nevét hallva. Engem Isten már ebben a pillanatban megszólított, s az egybegyűlt alkalmi gyülekezet szintén nagy figyelemmel kísérte végig az igehirdetést.
Három fontos kérdésre kaphattunk választ, ami megtalálható a Pató Pál úr című versben is:
• majd
• másvalaki
• Miért én?
A példázat nem a dologtalan emberről szól. Azonban ez a fajta lustaság minden embert megkísért.
Valóban a vetés a földműves feladata. A növekedés, az áldás az Istentől van. A termést a magvetőnek kell ebben az értelemben betakarítania. Ugyanakkor időről időre megkísértetünk: „Miért pont én, miért éppen én?”
Papp János testvér egy megtörtént esetet mondott el. Egyszer valakivel beszélgetett egy feladatról, s ez a valaki annyit válaszolt, hogy „aludjunk rá még egyet”. Az illető tapasztalata szerint majd megoldódik a kérdés. Ez a szemléletmód bizony megkérdőjelezhető. „Ej, ráérünk arra még…” – mondaná Pató Pál úr mogorván.
Migráció: kinek a felelőssége határon belül és határon kívül a migráció és az elvándorlók nyomon követése? Kérdezzük meg, hogyan segíthetünk! Van feladatuk a befogadó gyülekezeteknek. Az elnök testvér egy nemzetközi konferencián vett részt, ahol egy árvaházba volt lehetősége ellátogatni. A gyermekeket felügyelő vezető a gyermekekkel körülvette Papp János testvért, és imádkoztak érte.
Ez a példázat nem a Pató Pálok igéje. Vannak emberek, akiknek a munka a szenvedélyükké válik, és úgy gondolják, nélkülük semmi nem történhet. Sokszor látunk olyanokat, vagy akár találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy kínos pontossággal meg kell felelni.
Vannak, akik a farizeusokhoz hasonlóan parancsokat, különféle szabályokat próbálnak felállítani, ráerőltetni másokra.
Az ige a magától növekvő termésről beszél. A farizeusok Jézus korában is próbáltak szabályokat felállítani. Mi emberek nézzük gyermekeink felnövekedését. Az igét olvasva is itt az aratás ideje.
(Papp János testvér elmondása szerint részt vehetett Billy Graham temetésén, ahol 2500 meghívott volt jelen. Maga a temetés nem az elhunyt személyét méltatta leginkább, hanem gyakorlatilag elmondható, hogy Billy Graham utolsó nagy evangelizációja volt, mely egész életében jellemezte az elhunytat.)
Isten azt akarja, hogy életünk Isten dicsőségét hirdesse.
A délelőtti istentisztelet zárásaként a 146. éneket énekeltük, melyben megvallhattuk, mit, kit is jelent számunkra Jézus Krisztus. „Jézus, hű Megváltóm…”
A délutáni istentiszteletre a méhkeréki fúvósok zenei szolgálata hívogatott. A délutáni igehirdetés a Lukács evangéliuma 23,32–34 textus alapján hangzott. Témája: igazán fontosak akkor leszünk, ha közvetítjük az evangéliumot. Üzenete: nincs olyan mélység, ahonnan Jézus Krisztussal ne lehetne kikerülni. Az evangélium a világnak bolond beszéd, számunkra azonban a lelki táplálékunk napról napra.
Engem a három keresztről szóló magyarázat fogott meg a legjobban.
Tudod-e, testvérem, miért volt ott, ahol Jézus Krisztust keresztre feszítették, három kereszt? Az egyik kereszt a munkamániásoknak, a drog- és egyéb függőségben élőknek szól. Azoknak lett felállítva, és már nincs rajta hely. Ne akard önmagad keresztre feszíteni!
A harag, az irigység sokszor a családokban, a gyülekezetekben is jelen van. Néha szűk körben, néha tágabban. Hányszor és hányszor látunk megtört, tönkrement családokat, kapcsolatokat felszegezve oda a második keresztre. Látod, ezek a keresztek foglaltak. De a harmadik kereszten még Jézus Krisztus mellett van hely. Jézus Krisztus meghirdeti, hogy egyetlenegy kereszttel van dolgunk. Az ő keresztjén még ma is van hely számodra, számunkra, hiszen vállalta és maradéktalanul fölvitte a bűneinket a keresztre.
A kérdés most így hangzik feléd, mindenki felé: Számodra Jézus Krisztus keresztje egy szimbólum, vagy Pál apostollal együtt az Isten átölelő szeretete? Az a kérdés, hogy tudsz-e vele valamit kezdeni? Vegyük le a tekintetünket a jobb és a bal keresztről, és emeljük alázattal, bűnbánó szívvel a középső keresztre! Azon mindig van hely Jézus Krisztus mellett a számodra is.
Imádkozzunk, és a hozzánk nőtt dolgokat tegyük le, szabaduljunk meg tőlük, a sallangoktól, a bálványainktól!
Hidd el, Isten fel tud emelni!
Papp János testvér igehirdetése után Krisán Zoltán, a gyülekezet ügyintéző lelkipásztora imádságra, önvizsgálatra hívta az egybegyűlteket, majd egy testvér vitt bennünket Isten színe elé imádságban.
A zenei szolgálatok mellett Stelkovicsné Judit, Patkás Tamásné, Bálint Borbála költeménnyel, Bálint Béla énekszólóval szolgált, majd a férfikar énekelt.
Az ünnepélyt követően a terített asztal mellett szeretetvendégségen gondolhattuk tovább a hallottakat, és beszélgethettünk a ritkán, de szívesen látott testvérekkel, ismerősökkel.
Soli Deo gloria!
A Megváltó kegyelméről, szeretetéről, áldozatáról örömmel énekeltünk a kárpátaljai gáti testvérnők, Varga Renáta, Varga Katica és Nagy Tanja vezetésével. De más egyéni énekek és bizonyságtételek is bátorításul szolgáltak és magasztalták Urunk nagy nevét mindazért, amit elvégez a nők életében és a cigány testvérnők közösségeiben. Köves Anikó, a Baptista Cigánymisszió női szolgálata vezetőjének buzdítása és áldáskérő imája zárta egész napos alkalmunkat, amelyben lányok és asszonyok együtt állhattunk őszintén Isten előtt, és töltődhettünk irányt adó igéjéből, amelynek meghatározóvá kell válnia minden napunkon egész családunkban. Ne felejtsük a nehézségek között Isten ígéretét az őt követőknek: „békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek!”
Nálunk kevés kötetekbe fűzött prédikációs gyűjteményt forgalmaztak. A 19. század végén Balogh Lajos fordításában kezdték kiadni az angol „prédikátorfejedelem”, Spurgeon igehirdetéseit Az üdv üzenete címen. Most bemutattuk néhai egyházelnökünk, Viczián János (1932–2015) igehirdetéseinek válogatott gyűjteményét. Özvegye, a Torontóban élő Surányi Eszter kérte fel Marosi Nagy Lajos testvért a munka elvégzésére. Légipostán küldte a jegyzeteket, egy-két soros vázlatokat, néhány teljesebbet, hogy azokból készítse el a kötetet. A férje ezt hagyta rá mint legértékesebb kincsét. Ezeket mondta el az amerikai kontinensre elvándorolt protestáns, istenfélő magyaroknak, ha baptisták voltak vagy ha más felekezethez tartoztak. A könyv címe: Élő reménység. Viczián János egész életén át reménykedett. Megbecsülte őt a Magyarországi Baptista Egyház, az Európai és a Baptista Világszövetség, a hazai ökumenikus tanács. „A csúcsokon járt”, miközben a legmélyebb megpróbáltatásokat hordozta. Gyermekei és első felesége halálát tekintve mindennap fekete öltönyt, a gyász színét viselte, de soha nem vigasztalanul. Szeretetteljes, nyitott szívű ember volt, ha beszélgetett valakivel, mindig mosoly volt az ajkán. Itthon az ateizmus árnyékában, az egyházpolitika zűrzavarában ugyanúgy prédikált és imádkozott mindennap, ahogy társai tették. Neki mindenki a testvére volt és a barátja. Ezt az érzelmet nem kreálta vagy nem befolyásolta sem az azonos, sem az eltérő hitvallásúak felé.
Daku Sándor 13 éves korában került nevelőanyjához Őrbottyánba, és azóta járt gyülekezetünkbe. Az elmúlt évben a baptista nagytáborban érintette meg Isten, felismerte hibáit és bűneit, amelyeket akkor lehetőség volt fizikálisan is a keresztre szegezni – ez mélyen megérintette őt, és megtérésre indította.
Reload document 
Open in new tab