Nálunk kevés kötetekbe fűzött prédikációs gyűjteményt forgalmaztak. A 19. század végén Balogh Lajos fordításában kezdték kiadni az angol „prédikátorfejedelem”, Spurgeon igehirdetéseit Az üdv üzenete címen. Most bemutattuk néhai egyházelnökünk, Viczián János (1932–2015) igehirdetéseinek válogatott gyűjteményét. Özvegye, a Torontóban élő Surányi Eszter kérte fel Marosi Nagy Lajos testvért a munka elvégzésére. Légipostán küldte a jegyzeteket, egy-két soros vázlatokat, néhány teljesebbet, hogy azokból készítse el a kötetet. A férje ezt hagyta rá mint legértékesebb kincsét. Ezeket mondta el az amerikai kontinensre elvándorolt protestáns, istenfélő magyaroknak, ha baptisták voltak vagy ha más felekezethez tartoztak. A könyv címe: Élő reménység. Viczián János egész életén át reménykedett. Megbecsülte őt a Magyarországi Baptista Egyház, az Európai és a Baptista Világszövetség, a hazai ökumenikus tanács. „A csúcsokon járt”, miközben a legmélyebb megpróbáltatásokat hordozta. Gyermekei és első felesége halálát tekintve mindennap fekete öltönyt, a gyász színét viselte, de soha nem vigasztalanul. Szeretetteljes, nyitott szívű ember volt, ha beszélgetett valakivel, mindig mosoly volt az ajkán. Itthon az ateizmus árnyékában, az egyházpolitika zűrzavarában ugyanúgy prédikált és imádkozott mindennap, ahogy társai tették. Neki mindenki a testvére volt és a barátja. Ezt az érzelmet nem kreálta vagy nem befolyásolta sem az azonos, sem az eltérő hitvallásúak felé.

A Habán alkotóházat missziós szándékkal hozta létre Bódis László nyugalmazott lelkipásztor testvér Monorierdőn, hogy a különböző művészeti ágak iránt elkötelezett környékbeliek, amatőrök és szakképzettek, fiatalok és idősebbek, az alkotás örömével megáldottak találkozzanak, és a szakmai eszmecserék, gyakorlatok közben ne csak szakmáról essék szó, hanem Istenről és az ő igéjéről is.

2018. július 15-én mint Viczián János volt munkatársa és a kitüntető bizalmat élvező szerző Monorierdőn mutattuk be az új könyvet keresztény alkotóknak, művészeknek, költőknek, fafaragást tanuló serdülőknek, remekműveket készítő fiataloknak. A kiállítóteremben szobrok, festmények, lánc ékszerek között beszélt a nagyszerű kötet. A háromsoros japán haiku epigrammák szerzője mellett a magyar népművészetek képviselői között egy világpolgár szavait örökítette meg a könyv.

Az igehirdető a könyv szerkesztője volt, aki Viczián János beszédének fonalát követve mondta el az ige üzenetét. Nem akarta elveszteni a szerző egyéniségét, de hordozni akarta a saját személyében rejlő Isten-arcúságot is. Jó volt hallani az egyik fiatal művésztől, hogy ő a sajátságos művészetéhez a biztatást „onnan felülről” kapta. Egy másik résztvevő, aki virágkötő, arról beszélt, hogy nem véletlenül jött el, mert élete egy nehéz percében személyesen tapasztalta meg Isten segítségét. Szívében visszhangzott az igehirdetés textusa, a 91. zsoltár üzenete. Érdemes hát mindig valami jobbat várni életünkben annál, mint amit eddig kaptunk.