Romhányban misszióztak a Sátortemplommal
A Sátortemplomra sokan emlékezünk vissza örömmel, mely hosszú éveken át áldott eszköz volt a missziómezőn.
Ének és ima az esőben
Különböző felekezetek tagjai és vezetői találkoztak 2018. szeptember 4-én az Erzsébet híd felett magasodó „imahegy” szikláján álló Gellért-szobor talapzatánál, ahol együtt imádkoztak fővárosunk és országunk lelki ébredéséért, az újjáteremtő Szentlélek kiáradásáért, valóságos szellemi áttörésért, egy igazi, ma is átélhető lelki megújulásért.
Pax TV BalatonNET
Nemzetközi evangéliumi találkozó Balatonszemesen 2018. augusztus 24-én. Előadó: Avi Snyder, a Zsidók Jézusért Misszió európai igazgatója (tolmács: dr. Bukovszky Ákos). A 14 perces összefoglalót a Pax TV sugározta 2018. szeptember 4-én a Békesség Hírnöke című baptista magazinban.
Hihetetlen történetek: A jegykezelő
Az ötvenes évek zűrzavaros világában járunk. A nincstelenné vált parasztok sokasága hagyja el az anyaföldet, hiszen már nincs jószág sem, föld sem, csak a kis éhes szájak, akiknek mindennap oda kell adni talán az utolsó falatot.
Éjszaka van. Egy gyéren megvilágított állomáson a fázósan álldogáló utasoktól egy kissé távolabb két család várakozik. Látszik a férfiak öltözetéről, hogy bányászok. Együtt indultak el egy ígéretesebb világ felé, remélve, hogy a mindennapi kenyér asztalra kerül. Mindegyik család két-két gyerekkel, és mindkét asszony áldott állapotban. Már a többedik átszálláson vannak túl, több száz kilométert hagyva maguk után. Nemsokára egy hosszú füttyszó jelzi a vonat érkezését. A sötétben feltűnik a fekete füstöt pöfékelő mozdony, ami után mint valami sárkányfarok, úgy siklanak a kocsik. A gyerekek álmosak, mégis ámulva bámulják az óriási kerekeket. Örült a két család, mert a számításuk bejött, ahol ők álltak, ott kevesebben voltak, így még ülőhely is került. Miután kézről kézre adták a csomagokat és a gyerekeket, minden a helyére került, letelepedtek. A két férfi közt csendben elindult a beszélgetés. Ha valaki kihallgatta volna őket, hamar rájött volna, hogy ezek a családapák bármire képesek, hogy eltartsák családjukat, és az is lényeges, hogy ahol ők vannak, az asszony is ott legyen a gyerekekkel. A vonat egyhangúan döcögött. Az egyik asszony, Anna ölébe fáradtan hajtotta fejecskéjét két kislány. A két kisfiú Zsuzsika asszony ölébe kuporodott föl. Mindenki örült, hogy ezen az átszálláson is túl vannak már, és ha jól megy minden, mire megvirrad, már a célállomáson szállhatnak le. Az asszonyok simogatták a kis fejecskéket, közben ők is el-elbóbiskoltak. Egyszer kivágódott a kocsi ajtaja, amin bejött a hideg, és egy szúrós tekintetű kalauz. Megpöccinti lapos vasutassapkáját, majd nyers hangon kéri a jegyeket. Imre, Anna férje nyújtja oda elsőnek, Dani is odanyújtja. A kalauz megvizsgálja, majd azt kérdi, hány csomag van, mert szerinte több, mint amennyit családonként elvihetnek. Imre már mondja is, hogy négy csomag van, hiszen minden felszállásnál számolták a csomagokat, hogy el ne vesszen valamelyik. Dani, Zsuzsika férje is mondja, hogy náluk is három bőrönd és egy hátizsák van. A kalauz kijelentette, hogy a következő állomáson mind a két család leszáll a vonatról, mert nem szabályos annyi csomaggal utazni, majd továbbállt. Nyugtalanság töltötte el nemcsak az asszonyokat, de a férfiakat is. A vonat közben továbbdöcögött és fütyülve érkezett be egy állomásra. A kalauz ott termett a két elkeseredett család mellett, és amint megállt a vonat, vette a bőröndöket sorban, és dobta lefele a vonatról. A fabőröndök csak amúgy koppantak a földön. Nem volt mit tenni, a két család is sorban leszállt, hiszen minden kis vagyonkájuk, élelem, ruha a csomagokban volt. Ott álltak rémülten a vonat mellett, az asszonyoknak eleredt a könnyük, a gyerekek amikor hallották és látták a történteket, egymás után zendítettek rá a sírásra.
Az állomásfőnök elindult, hogy felemelje a táblát engedélyt adni az indulásra. Ekkor Dani azt mondta Imrének:
– Imre! Te most imádkozzál, mert én cselekszem!
Odarohant az állomásfőnökhöz, és kivette kezéből a táblát.
– Kérem, a vonat nem indulhat el nélkülünk! – mondta. – Én bányász vagyok, nézzék meg a kitüntetéseimet! (Zörgette a vállán a kitüntetéseket.) Hogy nem vihetem a családomat magammal és a csomagokat, hol van ez szabályozva? – kérdezte.
A nép bámult kifele a vonatablakokon, nem értették, miért nem indul már a vonat. Az állomásfőnök köré is gyűltek emberek, köztük egy rendőr. A rendőr megkérdezte a főnököt, hogy személyenként hány csomagot vihetnek, mire a válasz az volt, hogy minden személyre egy csomag jár. Megszámolták, hányan vannak a leszállított családban. Nyolcan voltak, és nyolc csomag. A rendőr azt mondta, vihetik vissza a csomagokat a vonatra, minden rendben. Dani ekkor már tudta, hogy az ő pártján van az igazság, azt mondta, hogy aki ledobta, az tegye vissza! A kalauz nagy megsemmisült arccal nézett végig a csomagokon, majd hordta felfele.
Mikor újra elindult a vonat, azt mondta Dani:
– Imre! Jól imádkoztál! Meghallgatott az Úr!
A nagyobbik gyerek azt mondja:
– Én tudtam, hogy mehetünk!
Árpi, az öcsike is hozzászól:
– Én ics!
„Hisz a te igazságod, ó Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél: kicsoda hasonló tehozzád, ó Isten? Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.” (Zsolt 71,19–20)
Ismét találkoztak az evangélikus és a baptista egyház vezetői
Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő és Krámer György országos irodaigazgató 2018. szeptember 5-én látogatást tett a baptista székházban, ahol Papp János egyházelnök, Mészáros Kornél főtitkár, Durkó István missziói igazgató és Simon Norbert gazdasági igazgató fogadta az evangélikus vezetőket.
Missziós ifitábor Szegeden
Kiváltságos lehetőségben volt részünk a 2018-as őszi félév kezdetekor: egy kis lelkes csapattal végigkísérhettük négy napon keresztül az elsősök beiratkozását a Szegedi Tudományegyetemre.
Veszprém–Kapolcs: együttes szolgálat
2016 és 2017 után 2018-ban immár harmadik nyáron kapott meghívást a Baptista Központi Énekkar a Művészetek Völgye fesztivál Völgykomolyzene rendezvénysorozatába.
Faültetéssel mutattak rá a család erejére Debrecenben
Családi napot tartott a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió. A rendezvényre Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár kérte fel a debreceni központot.
Három mondat a szabadságról
A szabadság első dimenziója
A körülmények és lehetőségek megnyitott világa. Erre áhítozik mindig a nép: kaja, pia, lustálkodás, szórakozás, azt csináljak, amihez épp kedvem van.
Ezt a szabadságot csak mások adhatják meg nekem. Én csupán áhítozhatom rá, kérhetem, vagy olykor küzdhetek érte. Ezért a szabadságért küzd a forradalmár, a felszabadító, a társadalmi aktivista, a tinédzser, a hippi, a jó politikus, a lázadó, a diák, a szurkolóhad, a szingli.
A szabadság második dimenziója
A belső erő, amellyel képes vagyok aktívan és kezdeményezően élni a körülményekkel és lehetőségekkel. Megmozgatom legjobb képességeimet, adottságaimat, tehetségemet és tudásomat céljaim és tervem megvalósításához. Ezt a szabadságot én adom magamnak akkor, amikor tudatosan használom a bennem szunnyadó erőt és lehetőségeket. Valamit mindig tehetek, sosem vagyok tehetetlen rab.
Ezt a szabadságot éli a gyerekéért küzdő szülő, az alkotó, a tervező, a munkás, az orvos, a kereskedő, a békítőbíró, a csapat edzője, a kutató.
A szabadság harmadik dimenziója
A szeretet megélése: ahogy a jóság és az ajándékozás belülről árad megállíthatatlanul. Jónak lenni szabadon: ez a létezés szabadságának végső lényege, amit sem a sors, sem az emberiség, sem az ördög nem vehet el tőlem. Egyedül én dobhatom el ezt a szabadságot, amit teljesen csak Isten adhat nekem.
Ezt a szabadságot ismeri mindenki, aki tudja, hogy a szeretetnél nincs jobb körülmény, nincs nagyobb erő és nincs fantasztikusabb létezés.



















