Énekelt imádságok Pécs-Somogyon
Mindig rendkívüli alkalom, ha a baptista egyház Központi Énekkara „hazai pályán”, azaz baptista gyülekezetben szolgál. Ennek több indoka is lehet: a hívó gyülekezet szeretete, az istentisztelet méltó megünneplése, a helyi énekkarok támogatása, ökumenikus közösségi hozzájárulás és több ok is közrejátszhat. Pécs-Somogyon a gyülekezet énekkara ez évben ünnepeli fennállásának századik évfordulóját. Ez szolgálta a meghívás apropóját, és az, hogy megbecsülésre tett szert a gyülekezet a városban és az iskolai hitoktatás területén.
2018. szeptember 9-én a katolikus templom megtelt, és Hajnal Zoltán lelkipásztor testvér köszöntötte a gyülekezetet a 100. évforduló ünnepélyes alkalmán, és az énekkart, valamint annak vezetőjét, Oláh Gábor karnagy testvért. Elmondta, hogy az imádság témakörében hangzanak el a művek, majd imádságban kért áldást a délutáni szolgálatokra és hallgatókra.
Oláh Gábor emlékeztetett, hogy a reformáció 500. évfordulójának évében többször hallottuk: „Aki énekel, kétszer imádkozik.” Ezt kívánjuk tenni, Isten imádatát és az ő dicséretét zengeni. A vezénylésben Oláh Miklós helyettes karnagy és a Baptista Teológiai Akadémián végzett három hallgató is közreműködött.
Olyan énekkel kezdett az énekkar, amit bármely istentiszteletre induló énekelhet: Lisznyay Gábor Szent érzelem tölti keblem című művét Krisztust áldó énekek követték: Gasparini: Adoramus te Christe, C. Saint–Saëns: Ave verum corpus. Utána Rinck: Mi Atyánk következett, vezényelte Bíró Zsuzsa. Csemiczky Miklós: Pater Noster ugyancsak az úri imádságot mondja el, Cseri Zsolt vezényelte. A tetszésnyilvánítást nem lehetett leállítani, minden ének után tapsoltak.
Az igehirdetésben Hajnal Zoltán lelkipásztor testvér az Úr Jézustól tanult imádságról mondta, hogy nem a szavakon volt a hangsúly, amikor Jézus tanított, hanem az indulaton, lelkületen. Az Istennel való kapcsolathoz ki kell lépni a hallgatásból, ezt kezdeményezi bennünk ő maga, a környezetünk, a Biblia. A 23. zsoltár a jólétben született. A bajban fohászkodunk, könnyebb, mint amikor nincsen panasz. Dávid a megelégedettségét mondja el Istennek: „Felüdít…”, a fáradság lezárásával pihentet, üdít. „Halál árnyékának völgye…” a kétségbeesés idején, szinte sikítva kiált. „Asztalt terítesz ellenségem előtt…” Nem zavar a környezet. Isten hív mindnyájunkat, hogy megszólítson. Ezután az úri imádságot mondtuk el.
Az énekelt imádságokat folytattuk Árokháty Béla „Ím, nagy Isten, most előtted” fohászával, majd Szigethy Gyula Ima című művével. Tóth Gábor – Somogyi Imre: „Uram, a tied minden…” vallomását Schönek Anna vezényelte. Farkas Ferenc 131. zsoltára az Isten után vágyódó ember alázatos közeledési kísérlete. A Psalmus Hungaricusból ismert Kodály-mű („Mikoron Dávid…”) orgonakíséretét Oláh Gábor látta el, Oláh Miklós vezényelte. Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma volt a záró énekelt imádság a hála és a dicséret, valamint az elkötelezettség ígéretével: „Hála legyen! Akarom énekelni, úgy legyen!”
Hajnal testvér az 1Thessz 5,23 áldásával bocsátotta el a népes gyülekezetet:
„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére…”
A baptista imaháznál még sokáig beszélgethettünk a testvérekkel, akik gazdag szeretetvendégségben részesítettek bennünket. Miközben a festői tájban gyönyörködtünk, elmondták a változásokat, amelyek érintik a települések életét, szavaikból kicsendült az Istenbe vetett reménység. Jó volt ezt látni.
Reménységet nyújtani válság idején
Hogyan válaszolsz annak, akinek az élete darabokra hullik? Mit mondhatsz, és mit ne mondj annak az ismerősödnek, akit éppen tragédia ért?
Bemerítés Gödöllőn
Szeptember 23-án a délelőtti istentisztelet keretében az Úr Jézus Krisztus rendelésének engedelmeskedve vette föl a hitvalló keresztséget Romfa János testvérünk, kinek életében az Ige és a Szentlélek munkája nyomán az újjászületés csodája már majd három évtizede megtörtént.
Építsük meg a bárkát!
„Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” (Zsid 11,7)
„Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt, amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.” (2Tim 1,16–18)
Építsünk itt, Tahi táborban egy hajót! Itt fent a hegyen, ezen a szép tisztáson! Egy jó nagy hajót, hogy mindenki beleférhessen! Hoztam hozzá szerszámokat is! Fűrészt, kalapácsot, gyalut. Minek ide hajó? – teszitek fel a kérdést. Hajót lent a Duna-parton kell építeni – gondolná az ember. Egyébként meg ünnepi istentiszteletre jöttünk, nem fabrikálni. Igen, még ennél is jóval nagyobb értetlenség fogadta annak idején Noé azon tervét, hogy a hegyre bárkát akar építeni. Mégis megtette a családja és az emberiség megmentése érdekében.
„Bárka” az Újszövetségben
Ma is bárkát kell építenünk a családunk és a jövő megmentése érdekében. Bárkát, mely képes kiállni az áradó vizek nyomását, a rettentő szelek fenyegetéseit, és biztonságos, Istentől rendelt menedékké válik családjaink, a jövő generációi számára. Nézzünk meg egy 2000 évvel ezelőtti „bárkát”, Onéziforoszt, családi otthonát, háza népét: Onéziforosz Pál apostol munkatársa volt, családjával együtt támogatta, erősítette az apostolt. Olyan „bárkát”, családi közösséget épített, mely támasszá lett a világmisszió apostola és munkatársai számára. Mit tudhatunk meg erről a „bárkáról”?
Befogadó közösség:
Onéziforosz és családja befogadó közösség volt. Otthonra találhattak itt a keresztény missziómunkások, a helyi hívők, az evangélium. Kinyitották a szívüket, az ajtajukat, a konyhájukat, és szolgáltak. Elengedhetetlenül szükséges volt ez a misszió terjedése érdekében és a lelkimunkások szolgálatának támogatásában. Ilyen „bárkákra” minden korban szükség van! Olyan családokra, családi otthonokra, ahol szívesen és örömmel látják a betérő vendéget, a szolgálatot végzőket, a gyülekezetek tagjait. Nyitott, befogadó, csendesen a „dolgukat tevő” családokra van szükség a jövő érdekében!
Felüdítő közösség:
Az apostol felüdülni járt Onéziforoszékhoz. Ott kipihenhette magát, elmondhatta örömeit és gondjait, „lehűlhetett” a forró konfliktusok vagy látványos győzelmek után. Feltöltődhetett az új utazások, az új feladatok előtt. Vannak-e ma ilyen „bárkák”? Felüdítő családi közösségek, ahová a lelkipásztorok nem intézkedni, hanem töltődni járnak? Vannak-e olyan családok, ahol időt szánnak a jó közösségre nemcsak maguk között, hanem a betérő idegenekkel, a betoppanó atyafiakkal? Hiszem, hogy ilyen bárkákra van ma is szükség a családjaink, a jövő érdekében!
Megbízható, egyenes emberek:
Onéziforosz megkereste Rómában Pál apostolt a fogsága idején. Közösséget vállalt vele, bátorította, segítette ekkor is. Mindez nem volt veszélytelen. A foglyokat őrzők lefoghatták azokat is, akik „túl sokat” látogatták a rabokat, vagy esetleges haláluk esetén valaki mást foghattak ott az őrzött fogoly helyett. Másrészt a foglyok ellátása hiányos volt, ezért sokszor a látogatók jóindulatától függött életben maradásuk is. Onéziforosz egyenes, becsületes és bátor hívő volt. Nem félt kiállni az apostol mellett és érdekében. Nagy szükség van ma is ilyen emberekre, családokra. Hiteles, megbízható, becsületes emberekre, akiket nem a tömeghangulat befolyásol, hanem a meggyőződésük és az adott szavuk. Szilárd „bárkákra”, melyek nem roppannak össze az első viharban.
Terhelhető család:
A 18. versben Timóteusnak arról ír Pál, hogy Onéziforoszék „nagy szolgálatot tettek” Efezusban. Hogy mi volt pontosan ez, nem tudjuk. De arra következtethetünk mindebből, hogy ő és családja terhelhető „bárka” volt. Amikor nagy feladatokra, súlyos terhek hordására volt szükség, ők elbírták mindezt. Terhelhető család voltak. Hej, de kellenek ma ilyen emberek, családok! Őket keresik a depressziós emberek, hogy támaszkodjanak rájuk. Őket keresik az összezavarodott életűek, hogy támaszt és értelmes célt leshessenek el valakiktől. Őket keresik a lakóközösségek vezetői, az osztályfőnökök, a vállalatvezetők, a lelkipásztorok, a munkatársak. Mindenütt vadásszák azokat, akik nem leszórják, elhagyják a terheket, hanem elbírják azokat. Nélkülük összeroppan a társadalom bárkája!
Időtálló menedékek
Egy 2000 éves „bárka”, Onéziforosz családja után nézzük meg, hogy mi a helyzet ma. Milyen bárkákra, milyen menedékekre van ma szükség? Hogyan építhetjük meg ezt a „bárkát”, és mi következik mindebből? Tényleg annyira égető ez a szükség? Ha Noé idejében, Onéziforosz idejében ömlött az ár, ma még inkább így van ez! Zűrzavarok szerte az egész világon, benne Európában. Erkölcsi, teológiai, kapcsolati, gazdasági és politikai romlás, amit látunk magunk körül. 46-féle nemi identitás (?!), posztkeresztény gondolkodás, mértéktelen kizsákmányolás, és az önzés világméretű magasztalása. Mi ez, ha nem áradat? Áradat, amely elsodorni, összeroppantani, eltüntetni akar mindent és mindenkit, aki nem lovagolja hullámait. Itt van a helye az erős, időtálló menedékeknek! Melyek ezek a mában?
A Krisztusból élő hívő ember:
Olyan emberekre van szükség, akik személyes, élő hitükkel, abból fakadó hiteles életükkel erős hatást, jó példát, támaszt tudnak nyújtani. Olyanok, akik újjászületve másként élik az életet, és nem a tömeg, hanem a Lélek sodrása viszi őket. Olyanokra, akik Krisztus képére formálódnak, és bár nem tökéletesek, de vonzó mintát tudnak adni a mindennapokban. Erősek, mert Krisztus ereje van bennük. Szeretnek hűséggel, mert Krisztus szeretete tölti be őket.
Hívő keresztény családok:
Bibliai módon élő, hívő családokra van szükség a jelen és a jövő érdekében. Mint Onéziforosz családja. Egy férfi és egy nő életre szóló szövetségére, az Isten áldásaként érkező gyermekek biblikus nevelésére és fejlesztésére, az egyedülállók apostoli tanács szerinti befogadására és támogatására. Erős „családi bárkákra” van ma is szükség, amelyek a bennük élőknek biztonságos közösséget, a környezet számára jó példát, és az Isten számára dicsőséget jelentenek.
Testvéreim! Legyünk őszinték és egyenesek! Vonzó ez a kép, amit az Ige alapján látunk, de a valóságban a keresztény, a baptista házasságokban, családokban is sok repedés, sőt, időnként hajótörés látható! Ne áltassuk magunkat! Nézzünk szembe a tényekkel! Először is azt kell felhívásként mondanunk: Hívő család! Légy azzá, ami vagy! Hittel és alázattal menjünk a minden kegyelem Istenéhez gyógyulásért, helyreállásért, megerősödésért! Kedves családfők! Legyetek azzá, amik vagytok! Onéziforoszhoz hasonlóan kérjétek a Szentlélek segítségét, hogy áldozatos, bátor, terhelhető emberekké tudjatok lenni otthonotokban és mindenütt! Kedves édesanyák! Legyetek befogadóak, és akkor otthonotok is azzá lesz! Legyetek biztató és készséges társak, és akkor szilárdabbá lesz „bárkátok”!
Miért fontos mindez? Milyen jelentősége van mindennek a mában?
Fontos, mert a biblikus, rendezett házasság ma az egyik leghangosabb prédikáció! Lehet, hogy nem beszélhetsz mindenkivel Krisztusról, de ha látják boldog, hívő családodat, az messze hangzik! Ez az egyik leghangosabb, legerőteljesebb, legmegszólítóbb prédikáció a mában: a biblikus és boldog házasság, család!
Fontos, mert a bibliai házasság egyben botránykő is. Beleakadnak azok, akik önző és zabolátlan vágyaik miatt valami egészen mást akarnak… Megütköznek benne azok, akik irigységükből, rosszakaratukból, tisztátalanságukból, elrontott életükből nem kimenekülni akarnak, hanem megmagyarázni, „alternatív” mintává tenni.
Fontos, mert a bibliai házasság forrás is egyben. Erőforrás, „jövőforrás”. Olyan közösség, melyből maradandó értékek szűrhetők ki. Forrás, mely teljes élethez segíti a benne élőket, kiteljesedő jövőhöz a családot, a gyermekeket. Forrás, melyből „ihatnak” az arra járók: a rokonság, a barátok, a szomszédok, a munkatársak, a gyülekezet.
Fontos, mert a bibliai házasság védelem is egyben! Például megalapozott statisztikai felmérések mutatják, hogy a rendezett házasságban élő férfiak tovább élnek! Védelem, mert nyugodt, kiszámítható jövőt jelent a kiszámíthatatlanul változó világ ezernyi körülménye között! Védelem, mert a házastársak hátukat egymásnak vetve tudnak harcolni az életfeladatokkal, a kísértésekkel, a támadásokkal, saját gyengeségeikkel. Nincsenek egyedül, mert a „hármas fonál nem szakad el egyhamar”!
Építsük meg a bárkát!
Mignon McLaughin a következőt írta: „A sikeres házasság megköveteli, hogy többször szerelembe essünk – ugyanazon személlyel.” Szeressük a társunkat! Építsük a biblikus házasságot, családot! Építsük meg ezt az életmentő, erős és biztonságos „bárkát”, hogy legyen jövőnk nekünk és utódainknak! Fogjunk hozzá még ma, és ne elégedjünk meg addig, amíg fel nem épül! Aztán pedig óvjuk a repedésektől, a meglékelődéstől! Építsük meg a bárkát!
Papp János egyházelnök
(A Tahi Táborban 2018. augusztus 19-én elhangzott ünnepi igehirdetés szerkesztett változata.)
Új kezdet – új tanév indult a teológián
A Baptista Teológiai Akadémiának évről évre visszatérő ünnepe a diplomaosztó és egyben tanévnyitó istentisztelet. Akkor is jeles alkalom ez, ha az intézmény történetében éppen nincs kerek évforduló, hiszen akik tanulmányaikat befejezték, ekkor kapják meg diplomájukat; akik pedig most kezdik, azok várakozással teli izgalommal indulnak.
Szabadon bocsátották Andrew Brunson amerikai lelkipásztort
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége örömét fejezi ki, hogy a török hatóságok szabadon bocsátották Andrew Brunson amerikai baptista lelkipásztort, akit kémkedés igaztalan vádjával tartóztattak le.
A lelkipásztor feleségén, Norine-on keresztül kötődik Magyarországhoz, akinek dédnagyapja Csopják Attila, a magyar baptisták egyik legismertebb hazai vezetője volt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége mindig is támogatta Andrew Brunson szabadításának az ügyét.
The Executive Committee of the Ecumenical Council of Churches in Hungary has long supported the release of Andrew Brunson, an American Baptist pastor arrested in Turkey on an unjust accusation of espionage.
The Committee is pleased that the Turkish authorities have now freed him. The pastor’s wife, Norine, has family roots in Hungary; her great-grandfather, Attila Csopják, having been in the past one of the most well-known leaders of Hungarian Baptists.
A 15 éves BiBe-találkozó beszámolója
2018 ősze jeles időszak volt a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetünk életében: 15 éves egyetemi bibliaköri találkozót szerveztünk. Gyülekezetünk története szorosan összefonódik a diákmisszióval, hiszen közösségünk voltaképpen ebből nőtte ki magát.
Hol van az egyház, amikor fáj?
2018 októberében Magyarországon járt előadói körúton a Harmat Kiadó meghívására az egyik legismertebb és legbefolyásosabb keresztény író, újságíró, Philip Yancey. A szerzővel és feleségével kommunikációs osztályunk munkatársa, Kovács Viktória beszélgetett.
Az Úr közel
