Építsük meg a bárkát!
„Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” (Zsid 11,7)
„Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt, amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.” (2Tim 1,16–18)
Építsünk itt, Tahi táborban egy hajót! Itt fent a hegyen, ezen a szép tisztáson! Egy jó nagy hajót, hogy mindenki beleférhessen! Hoztam hozzá szerszámokat is! Fűrészt, kalapácsot, gyalut. Minek ide hajó? – teszitek fel a kérdést. Hajót lent a Duna-parton kell építeni – gondolná az ember. Egyébként meg ünnepi istentiszteletre jöttünk, nem fabrikálni. Igen, még ennél is jóval nagyobb értetlenség fogadta annak idején Noé azon tervét, hogy a hegyre bárkát akar építeni. Mégis megtette a családja és az emberiség megmentése érdekében.
„Bárka” az Újszövetségben
Ma is bárkát kell építenünk a családunk és a jövő megmentése érdekében. Bárkát, mely képes kiállni az áradó vizek nyomását, a rettentő szelek fenyegetéseit, és biztonságos, Istentől rendelt menedékké válik családjaink, a jövő generációi számára. Nézzünk meg egy 2000 évvel ezelőtti „bárkát”, Onéziforoszt, családi otthonát, háza népét: Onéziforosz Pál apostol munkatársa volt, családjával együtt támogatta, erősítette az apostolt. Olyan „bárkát”, családi közösséget épített, mely támasszá lett a világmisszió apostola és munkatársai számára. Mit tudhatunk meg erről a „bárkáról”?
Befogadó közösség:
Onéziforosz és családja befogadó közösség volt. Otthonra találhattak itt a keresztény missziómunkások, a helyi hívők, az evangélium. Kinyitották a szívüket, az ajtajukat, a konyhájukat, és szolgáltak. Elengedhetetlenül szükséges volt ez a misszió terjedése érdekében és a lelkimunkások szolgálatának támogatásában. Ilyen „bárkákra” minden korban szükség van! Olyan családokra, családi otthonokra, ahol szívesen és örömmel látják a betérő vendéget, a szolgálatot végzőket, a gyülekezetek tagjait. Nyitott, befogadó, csendesen a „dolgukat tevő” családokra van szükség a jövő érdekében!
Felüdítő közösség:
Az apostol felüdülni járt Onéziforoszékhoz. Ott kipihenhette magát, elmondhatta örömeit és gondjait, „lehűlhetett” a forró konfliktusok vagy látványos győzelmek után. Feltöltődhetett az új utazások, az új feladatok előtt. Vannak-e ma ilyen „bárkák”? Felüdítő családi közösségek, ahová a lelkipásztorok nem intézkedni, hanem töltődni járnak? Vannak-e olyan családok, ahol időt szánnak a jó közösségre nemcsak maguk között, hanem a betérő idegenekkel, a betoppanó atyafiakkal? Hiszem, hogy ilyen bárkákra van ma is szükség a családjaink, a jövő érdekében!
Megbízható, egyenes emberek:
Onéziforosz megkereste Rómában Pál apostolt a fogsága idején. Közösséget vállalt vele, bátorította, segítette ekkor is. Mindez nem volt veszélytelen. A foglyokat őrzők lefoghatták azokat is, akik „túl sokat” látogatták a rabokat, vagy esetleges haláluk esetén valaki mást foghattak ott az őrzött fogoly helyett. Másrészt a foglyok ellátása hiányos volt, ezért sokszor a látogatók jóindulatától függött életben maradásuk is. Onéziforosz egyenes, becsületes és bátor hívő volt. Nem félt kiállni az apostol mellett és érdekében. Nagy szükség van ma is ilyen emberekre, családokra. Hiteles, megbízható, becsületes emberekre, akiket nem a tömeghangulat befolyásol, hanem a meggyőződésük és az adott szavuk. Szilárd „bárkákra”, melyek nem roppannak össze az első viharban.
Terhelhető család:
A 18. versben Timóteusnak arról ír Pál, hogy Onéziforoszék „nagy szolgálatot tettek” Efezusban. Hogy mi volt pontosan ez, nem tudjuk. De arra következtethetünk mindebből, hogy ő és családja terhelhető „bárka” volt. Amikor nagy feladatokra, súlyos terhek hordására volt szükség, ők elbírták mindezt. Terhelhető család voltak. Hej, de kellenek ma ilyen emberek, családok! Őket keresik a depressziós emberek, hogy támaszkodjanak rájuk. Őket keresik az összezavarodott életűek, hogy támaszt és értelmes célt leshessenek el valakiktől. Őket keresik a lakóközösségek vezetői, az osztályfőnökök, a vállalatvezetők, a lelkipásztorok, a munkatársak. Mindenütt vadásszák azokat, akik nem leszórják, elhagyják a terheket, hanem elbírják azokat. Nélkülük összeroppan a társadalom bárkája!
Időtálló menedékek
Egy 2000 éves „bárka”, Onéziforosz családja után nézzük meg, hogy mi a helyzet ma. Milyen bárkákra, milyen menedékekre van ma szükség? Hogyan építhetjük meg ezt a „bárkát”, és mi következik mindebből? Tényleg annyira égető ez a szükség? Ha Noé idejében, Onéziforosz idejében ömlött az ár, ma még inkább így van ez! Zűrzavarok szerte az egész világon, benne Európában. Erkölcsi, teológiai, kapcsolati, gazdasági és politikai romlás, amit látunk magunk körül. 46-féle nemi identitás (?!), posztkeresztény gondolkodás, mértéktelen kizsákmányolás, és az önzés világméretű magasztalása. Mi ez, ha nem áradat? Áradat, amely elsodorni, összeroppantani, eltüntetni akar mindent és mindenkit, aki nem lovagolja hullámait. Itt van a helye az erős, időtálló menedékeknek! Melyek ezek a mában?
A Krisztusból élő hívő ember:
Olyan emberekre van szükség, akik személyes, élő hitükkel, abból fakadó hiteles életükkel erős hatást, jó példát, támaszt tudnak nyújtani. Olyanok, akik újjászületve másként élik az életet, és nem a tömeg, hanem a Lélek sodrása viszi őket. Olyanokra, akik Krisztus képére formálódnak, és bár nem tökéletesek, de vonzó mintát tudnak adni a mindennapokban. Erősek, mert Krisztus ereje van bennük. Szeretnek hűséggel, mert Krisztus szeretete tölti be őket.
Hívő keresztény családok:
Bibliai módon élő, hívő családokra van szükség a jelen és a jövő érdekében. Mint Onéziforosz családja. Egy férfi és egy nő életre szóló szövetségére, az Isten áldásaként érkező gyermekek biblikus nevelésére és fejlesztésére, az egyedülállók apostoli tanács szerinti befogadására és támogatására. Erős „családi bárkákra” van ma is szükség, amelyek a bennük élőknek biztonságos közösséget, a környezet számára jó példát, és az Isten számára dicsőséget jelentenek.
Testvéreim! Legyünk őszinték és egyenesek! Vonzó ez a kép, amit az Ige alapján látunk, de a valóságban a keresztény, a baptista házasságokban, családokban is sok repedés, sőt, időnként hajótörés látható! Ne áltassuk magunkat! Nézzünk szembe a tényekkel! Először is azt kell felhívásként mondanunk: Hívő család! Légy azzá, ami vagy! Hittel és alázattal menjünk a minden kegyelem Istenéhez gyógyulásért, helyreállásért, megerősödésért! Kedves családfők! Legyetek azzá, amik vagytok! Onéziforoszhoz hasonlóan kérjétek a Szentlélek segítségét, hogy áldozatos, bátor, terhelhető emberekké tudjatok lenni otthonotokban és mindenütt! Kedves édesanyák! Legyetek befogadóak, és akkor otthonotok is azzá lesz! Legyetek biztató és készséges társak, és akkor szilárdabbá lesz „bárkátok”!
Miért fontos mindez? Milyen jelentősége van mindennek a mában?
Fontos, mert a biblikus, rendezett házasság ma az egyik leghangosabb prédikáció! Lehet, hogy nem beszélhetsz mindenkivel Krisztusról, de ha látják boldog, hívő családodat, az messze hangzik! Ez az egyik leghangosabb, legerőteljesebb, legmegszólítóbb prédikáció a mában: a biblikus és boldog házasság, család!
Fontos, mert a bibliai házasság egyben botránykő is. Beleakadnak azok, akik önző és zabolátlan vágyaik miatt valami egészen mást akarnak… Megütköznek benne azok, akik irigységükből, rosszakaratukból, tisztátalanságukból, elrontott életükből nem kimenekülni akarnak, hanem megmagyarázni, „alternatív” mintává tenni.
Fontos, mert a bibliai házasság forrás is egyben. Erőforrás, „jövőforrás”. Olyan közösség, melyből maradandó értékek szűrhetők ki. Forrás, mely teljes élethez segíti a benne élőket, kiteljesedő jövőhöz a családot, a gyermekeket. Forrás, melyből „ihatnak” az arra járók: a rokonság, a barátok, a szomszédok, a munkatársak, a gyülekezet.
Fontos, mert a bibliai házasság védelem is egyben! Például megalapozott statisztikai felmérések mutatják, hogy a rendezett házasságban élő férfiak tovább élnek! Védelem, mert nyugodt, kiszámítható jövőt jelent a kiszámíthatatlanul változó világ ezernyi körülménye között! Védelem, mert a házastársak hátukat egymásnak vetve tudnak harcolni az életfeladatokkal, a kísértésekkel, a támadásokkal, saját gyengeségeikkel. Nincsenek egyedül, mert a „hármas fonál nem szakad el egyhamar”!
Építsük meg a bárkát!
Mignon McLaughin a következőt írta: „A sikeres házasság megköveteli, hogy többször szerelembe essünk – ugyanazon személlyel.” Szeressük a társunkat! Építsük a biblikus házasságot, családot! Építsük meg ezt az életmentő, erős és biztonságos „bárkát”, hogy legyen jövőnk nekünk és utódainknak! Fogjunk hozzá még ma, és ne elégedjünk meg addig, amíg fel nem épül! Aztán pedig óvjuk a repedésektől, a meglékelődéstől! Építsük meg a bárkát!
Papp János egyházelnök
(A Tahi Táborban 2018. augusztus 19-én elhangzott ünnepi igehirdetés szerkesztett változata.)
Új kezdet – új tanév indult a teológián
A Baptista Teológiai Akadémiának évről évre visszatérő ünnepe a diplomaosztó és egyben tanévnyitó istentisztelet. Akkor is jeles alkalom ez, ha az intézmény történetében éppen nincs kerek évforduló, hiszen akik tanulmányaikat befejezték, ekkor kapják meg diplomájukat; akik pedig most kezdik, azok várakozással teli izgalommal indulnak.
Szabadon bocsátották Andrew Brunson amerikai lelkipásztort
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége örömét fejezi ki, hogy a török hatóságok szabadon bocsátották Andrew Brunson amerikai baptista lelkipásztort, akit kémkedés igaztalan vádjával tartóztattak le.
A lelkipásztor feleségén, Norine-on keresztül kötődik Magyarországhoz, akinek dédnagyapja Csopják Attila, a magyar baptisták egyik legismertebb hazai vezetője volt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöksége mindig is támogatta Andrew Brunson szabadításának az ügyét.
The Executive Committee of the Ecumenical Council of Churches in Hungary has long supported the release of Andrew Brunson, an American Baptist pastor arrested in Turkey on an unjust accusation of espionage.
The Committee is pleased that the Turkish authorities have now freed him. The pastor’s wife, Norine, has family roots in Hungary; her great-grandfather, Attila Csopják, having been in the past one of the most well-known leaders of Hungarian Baptists.
A 15 éves BiBe-találkozó beszámolója
2018 ősze jeles időszak volt a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetünk életében: 15 éves egyetemi bibliaköri találkozót szerveztünk. Gyülekezetünk története szorosan összefonódik a diákmisszióval, hiszen közösségünk voltaképpen ebből nőtte ki magát.
Hol van az egyház, amikor fáj?
2018 októberében Magyarországon járt előadói körúton a Harmat Kiadó meghívására az egyik legismertebb és legbefolyásosabb keresztény író, újságíró, Philip Yancey. A szerzővel és feleségével kommunikációs osztályunk munkatársa, Kovács Viktória beszélgetett.
Az Úr közel
A Kossuth rádió felvételén ismét izgalmas beszélgetést hallhatunk a mai oktatás helyzetéről, mit gondolnak a baptisták a Nemzeti alaptantervről, mi a dolga az iskolalelkésznek, szükséges-e a jelenléte?
Szigetszentmiklósi jótékonysági est
„Kiálts minden ártatlanért!” címmel jótékonysági előadást szervezett 2018. október 7-én a szigetszentmiklósi baptista imaházban a „Szeretet, ami szívtől szívig ér” mozgalom.
Szeretetházi rovatindító
A bibliai Filadelfia
Az ókori ammoniták egyik városának a neve Philadelphia. Én a Bibliában találkoztam először ezzel a helységnévvel. János apostol hét levelének egyikét a filadelfiai gyülekezetnek címezte. Amikor elérkezett az üldözések és a próbák ideje, ez a lelki közösség állhatatosnak és hűségesnek bizonyult.
Egyházunkat abban az időben baptista hitközségnek nevezték. A fejlődő gyülekezetek tagságának idős és rászoruló tagjait azzal a kitüntetéssel ajándékozták meg, hogy befogadták az akkor még Bethesdának nevezett „Filadelfiába”, vagyis a kiskőrösi szeretetházba. Hivatalosan csak az utóbbi évtizedben vált ismertté hazánk ilyen jellegű intézményei között a Kiskőrösi Szeretetház. Egészen hivatalosan ezen a néven „fut” ma az idősek menedékházai között: Filadelfia Integrált Szociális Intézmény.
Filadelfiába költöztünk…
Feleségemmel sosem volt „saját házunk” életünk során, de mindig megadta mennyei Atyánk, hogy családi lakóhelyünk a szeretet otthona tudott lenni, igazi „szeretett ház”. Ezzel a váradalommal érkeztünk négy hónappal ezelőtt „Filadelfiába”, jelenlegi – és véglegesnek látszó otthonunkba. Itt mi most már igazán „dörzsölt” ligatagoknak számítunk. Valaki megtanította velünk, hogy legalább fél évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki otthon érezze magát ebben az otthonban. Ehhez képest „rá kell kapcsolnunk”, mert már nem sok időnk van a „honosításig”.
Évekkel ezelőtt jelentkeztünk „lakónak”, amikor már listás volt a bejuthatás lehetősége. Ez a „szitu” azóta sem változott, buzdítom hát az idősödő atyámfiait és -lányait, hogy próbáljanak mielőbb döntésre jutni az utolsó állomás megválasztásának a kérdésében.
„Bár kevés erőd van…”
Filadelfiáról, vagyis az ott élő gyülekezetről megrendítően szép nyilatkozatot hagyományozott ránk a Szentlélek. Nekik ez elismerés volt, nekünk pedig, az itt élő „filadelfiai” lelki közösségnek követelmény és bátorítás.
„Bár kevés erőd van” – ez az első, amit minden szeretetotthonban élő lakótársam érez, tapasztal, velem együtt. Ráadásul ez a kevés erő is naponként fogyatkozik, egyre inkább rászorulunk a mennyei és a földi szolgáló „angyalok” támogató szeretetére.
Védjegyünk ez a gyönyörű biztatás: „Én szeretlek téged!” Nem lehet a válaszunk se más, mint ez a naponkénti nyilatkozatunk, hogy mi is szeretjük Istent, és bizalommal, reménységgel tekintünk a „nyitott ajtó”-ra, mely vár ránk a túlsó parton.
A mennyei átjáró
Tudomásul vesszük és tudjuk, hogy a szeretetház nem kórház, ahonnét gyógyulva távoznak a lakók, hanem átjáró a menny felé – a hűségesek számára. Olyan világba vágyunk és menetelünk, ahol a Bárány vesz pártfogásba bennünket, és letöröl szemünkről minden könnyet (Jel 7,13–17).
Itt a mi kedves „Filadelfiánkban” hetenként háromszor gyűlünk össze barátságos imatermünkben, hogy hálát adjunk és erőt merítsünk újra meg újra az „élet vizének forrásából”. Jó igei tanítóink vannak. Fiatal lelkipásztorunk mindig felkészülten terelget bennünket a „folyóvíz mellé”. A kiskőrösi „nagy” gyülekezet is mint egy szórványra gondol ránk, és az onnét kiküldött igeszólók is áldott munkát végeznek közöttünk.
Virágzó ágak, látogassátok meg gyökereiteket!
Ez alkalommal szeretettel bátorítom közösségünk kisebb-nagyobb mozgékony gyülekezeteit: ti is látogassatok meg bennünket időnként. Ti vagytok a virágzó és termő ágak, de talán mi lehettünk és lehetünk a gyökérzet. Buzgó imádságaink kísérik szolgáló életeteket – utolsó leheletünkig.
Ebben a gyülekezetben szinte mindenki idős, élemedett korú, éltes, hajlott korú, koros, vén, agg, öreg – anyóka és apóka. Ezek nem csúfnevek, mert éppen ránk illenek. Hajdanában egy 60–70 éves nő vagy férfi már aggastyánnak számított. Filadelfiánkban néhányan egy lépésnyire vannak a századik évfordulójuktól. „Hölgyeknél” ilyenkor a száz szál rózsa az illendőség, és a sok-sok együttérző jókívánság.
Csak egy kis kitérő
Bányai Jenő ének-zene mester neve ismert a magyar gyülekezetekben. Özvegye, Ilonka néni szintén a „százados” várományosai között él a ház egyik szobájában. Mi, nyolcvanasok csak dünnyögünk megilletődve, mikor felhangzik a köszöntő ének: „Íme, mi üdvözlünk… születésed napján!”
Ez már történelem…
A szeretetház fekvése ideális. Fiatalkoromban, mint kis kezdő pásztor, az ide 30 kilométernyire fekvő Orgoványon szolgáltam. Egy nagy szőlőbirtok közepén állt a régi aggmenházi épület. Akkor ez egy jelentős mezőgazdasági objektum volt szőlőskerttel, konyhakerttel. Az udvaron sertésólak, baromfikülönítmény. A tél beálltával mi is jöttünk disznótorozni a gondnokcsaládhoz. Tölgyes Izsák bácsi és felesége, valamint a fiuk, Tamás, akivel összebarátkoztam, ők igyekeztek otthonná tenni az átalakított szobákat a gondozottak számára.
Abban az időben (múlt század, ötvenes évek) a baptista gyülekezetek rendszeresen gondoskodtak az itt élők ellátásáról. A női körök száraztésztával, befőttekkel és lekvárokkal igyekeztek besegíteni az élelmezésbe. A közeli gyülekezetekből takarítóbrigádok jelentkeztek, hogy segítenék elvégezni a tavaszi vagy az őszi nagytakarítást az intézetben. Egyik gyülekezet ágyneművel jelentkezett, egy másik az összes ablakra függönyöket készített. Távolabbi gyülekezetek liszttel, húsfélével, zöldséggel, gyümölcsfélével támogatták az intézetet, hogy otthonos legyen minden lakó számára ez a hely.
Mindezeket nem azért sorolom, mintha szükséget szenvedne napjainkban bárki is közöttünk, hanem azért, hátha felébred a felelősségérzet valakinek a szívében. Tapasztalatom szerint egyeseknek az sincs tudomásában, hogy baptista közösségünknek vannak szeretetházai, és van számos egyéb intézmény, ahol nagy áldozatkészséggel és odafigyeléssel gondoskodnak az élet hajótörötteiről az állam és az egyházak illetékesei.
Az asztal terítve
Mi hálásak vagyunk a „mindennapi kenyér”-ért, a szeretetteljes gondoskodásért, panaszra nincs okunk. Étkezés előtti énekünk két sora ezt így mondja: „Az asztal terítve, immár minden kész. Gazdagon terített a mennyei kéz.”
Robinson-sziget
Sokaknak itt a legnagyobb gondja és bánata a magánosság. Bizonyos mértékben olyan ez a hely, mint Robinson szigete. Csak az a jó, hogy ma is van néhány hű szolga, aki társa akar lenni a társtalannak, aki rendszeresen kötelességének érzi az egyedül lévőkkel való kapcsolatápolást, kapcsolatfenntartást. – Gyertek és lássátok!
Aki internetet is használ, megtalálhat bennünket ezeken a címeken: filadelfia@baptist.hu, vagy http://www.filadelfia.baptist.hu.