Kezdőlap Blog Oldal 482

A reformáció arcképcsarnoka

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai 2019. október 31-én tartottak közös reformációs megemlékezést Budapesten a Városligeti fasor és a Bajza utca találkozásánál lévő Reformációi emlékparkban.

A megemlékezés után ünnepi istentiszteletre került sor a fasori evangélikus templomban a környező baptista, evangélikus, metodista és református gyülekezetek lelkészeinek szolgálatával. Ennek során rövid előadások hangzottak el egy-egy kiemelkedő protestáns hithős életének bemutatásával.

Baptista részről dr. Mészáros Kálmán egyháztörténész „Meyer Henrik (1842–1919), a modern kor baptista reformátora” címmel mutatta be hithősünk életútját halálának centenáriumi évéhez kapcsolódva. A következőkben ennek az előadásnak szerkesztett változata olvasható:

„Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!”

Az etikáról, a mentorálásról és az európai baptistákról

Meego, a mai előadásodat jól értettem, hogy a keresztény etika középpontjában nem a normarendszer van, hanem Krisztus, és az arra épülő karakter? Kifejtenéd egy kicsit, hogy miért így kell gondolkodnunk a krisztusi etikáról?

A keresztény etika Krisztustól származó etika. Ez a különlegessége a mi etikánknak. Krisztus a mi normánk, és ő nagyon sok ószövetségi normát meg is változtatott. És a legnagyobb változás az volt, hogy a pogányokat is kiválasztott embereknek tartotta. Az ősgyülekezetben az apostolok végül még azt a döntést is meghozták, hogy még körülmetélni sem kell a pogányokból való megtérőket. Pál apostol volt az, aki a Római Birodalomban igazán elkezdte a pogány népekkel megosztani az evangéliumot. Aztán ő és mások is elmentek távolabbi országokba, sőt kimentek a Római Birodalomból. Egyre kevesebb ószövetségi szabály betartására kellett figyelni, már nem ez került a középpontba, hanem Krisztus. Éppen ezért Pál nyelvezetében a jellemre, az erényre épülő etika van középpontban. Ezért mondja, hogy „teleion in Khriszto”, azaz Krisztusban éretté, azaz Krisztusban célba jutottakká kell válnunk. A fejlődéspszichológiából tudjuk, de ha a fizikai termetünket is nézzük, nem lehet olyan előírás, hogy milyen magasra kell nőnie egy egészséges embernek. A saját lehetőségünk maximális fokára kell eljutnunk Istenben. Éppen ezért abban hiszek, hogy ez sokkal inkább a mi jellemünkről, karakterünkről szól, mint bármi másról.

Amit csinálunk, az kifejez, jellemez minket, de nem az definiál bennünket. Jézus a hegyi beszédben is éppen ezért azt a kérdést teszi föl, hogy mi motivál bennünket. A törvénycentrikus vagy szabálycentrikus etika a kereszténységben később, a modern időkben vált erőssé. Mivel a természeti törvények egyre mélyebb felfedezése közben néhány tudós úgy gondolta, hogy az erkölcsi törvények is ennyire szabályszerűek, mint például a gravitáció.

Vannak olyan gyülekezetek, akik viszont azt mondják, hogy „még az Újszövetségben is le van írva, ezért ez a norma”. Nekik mit mondanál?

Egyáltalán nem vagyok a keresztény normák ellen vagy az újtestamentumi normák ellen. Ezért azt mondanám nekik, hogy a normák nem a keresztény etika végső célját jelzik. A sport világából vegyünk példát. A futball nagyon népszerű Magyarországon. Ha azt állítanám, hogy az a célja a futballnak, hogy a szabályokat betartsuk, azt mondanátok: „Dehogy, egyáltalán nem ez a célja a labdarúgásnak. A szabályok segítenek nekünk jól játszani.” A szabályok betartása tehát nem önmagáért való cél. A játéknak a célja, hogy nagyszerűen focizzon valaki a szabályok keretei között. Ugyanígy van a zenében is. Egy szimfonikus zenekarban kotta van mindenki előtt, de a koncert nagyszerűsége nem abból fog létrejönni, hogy mindenki pontosan lejátssza. Hanem abból, hogy nem csupán a kottára, hanem a karmesterre és egymásra figyelve a kiválóságra törekszenek. Jézus a hegyi beszédben arra is felhívja a figyelmünket, hogy elszúrjuk az életet és elveszítjük a lényeget, ha csupán a normára koncentrálunk, nem pedig a mélyebb motivációra, indítékra.

Egy másik fontos általad is említett témáról is hadd kérdezzelek. A fórumbeszélgetésben hallottunk az észt baptista gyülekezetek szövetségében működő mentorrendszerről, a mentorálás fontosságáról. Elmondanád, hogyan működik nálatok?

A mi definíciónk a mentorálás lényegéről a következő: a személyt arra segítsük, hogy a benne rejlő lehetőségek maximumáig eljusson. A mentor metodikájának lényege a kérdezés.

A mentor megkérdezi a lelkipásztort: Te miért így és így teszed ezt? A mentor nem bírálja az adott pásztort, inkább segít neki rájönni, hogy miért csinál bizonyos dolgokat, és miért úgy csinálja azokat. Lehet, hogy a beszélgetés, a mentorálás a pásztor életének személyes területeit érinti, mint a házasság, a családi élet. De az is lehet, hogy arról van szó, hogy a pásztor hogyan tesz tanítvánnyá másokat, vagy mik a vezetői reakciói. A mi gondolkodásunkban ez a mentorálás csak egy része egy sokkal nagyobb egységnek, résznek, ami a tanítvánnyá válás folyamata. A mentorálás csak az egyik metódusa, eszköze a tanítvánnyá nevelésnek.

A mentorálásnak mi az időbeli rendszeressége és formális kerete?

Azt ajánljuk a gyülekezeti lelkipásztoroknak, hogy rendszeres mentorálást kérjenek. Az adott pásztor személyétől és az adott kérdéskörtől, élethelyzettől függően havonta, de hogyha távol lakik a mentorától, vagy ha egy kiegyensúlyozottabb helyzet van, abban az esetben lehet, hogy csak két- vagy háromhavonta találkoznak. Egy vagy másfél évre kötelezik el magukat. Ezután megállnak és kölcsönösen megkérdezik, hogy hasznos-e ez még, kell-e még folytatni. Néhány mentorálási kapcsolat nagyon sok éven keresztül tart, míg másoknál véget ér vagy új mentort keresnek.

A lelkipásztoraitok életében miben látod a mentorálás legfőbb eredményét?

A saját életem példáját hadd említsem! Három mentorom van, akik az életem egy-egy szféráját segítik. Az egyik a személyes életemet, a másik a baptista szövetségben való munkálkodásomat, a harmadik pedig a tanítói szolgálatomban mentorál. Nagyon sokat kaptam ezen keresztül. Egyrészt tudom, hogy vannak, akiket érdekel az életem, és ha bármilyen problémám van, meg tudom osztani velük. Teljes mértékben képes vagyok megbízni bennük. A mentorálás nagyon bizalmas dolog, és tudom, hogy nem adják tovább. Az életben nagyon-nagyon sokat kell tanulni, ezért az élethosszig tartó tanulásban is segítenek nekem ők. Amikor a pásztorokat kérdezzük a mentorálásról, mindig mondanak olyan jótékony hatást, amit még soha máshol nem kaptak meg, viszont a mentorálás megadja nekik.

Hogyan élnek az európai baptisták, és melyek a legnagyobb kihívások számukra?

Az európai szövetségben 60 nemzeti szövetség van 52 országból. A legtöbb az európai kontinensről, de a Közel-Keletről és Ázsiából is vannak. Megtanultuk, hogyan legyünk egymás partnerei, mert felismertük és megértettük, hogy ahogyan minden egyes személy önálló és különleges, így vannak az egyes nemzeti szövetségek is. Külön és együtt is az a feladatunk, hogy tegyünk eleget annak, amire Jézus hívott bennünket a misszióban. Alapvetően az egész világot érintő háborúk, üldöztetések, politikai ideológiák, a világ nagy blokkjainak polarizációja, részekre esése az, ami a gyülekezeteinkre is jelentős hatással van. Ezért az Európai Baptista Szövetség feladata a krisztusi béketeremtés: a békesség jó hírét kell vinnünk a társadalom olyan szegleteibe, ahol ezzel nem akarnak foglalkozni.

A térség különböző pontjain különböző kihívásokkal nézünk szembe. Közel-Keleten és Közép-Ázsiában a muszlim vallásúak dominálnak. Itt gyakran a keresztények marginális helyzetbe kerülnek vagy üldöztetést szenvednek. Mindig felszólalunk értük, és amikor szükséges és lehetséges, elmegyünk ezekbe az országokba, hogy az országuk vezetőivel is beszéljünk a vallásszabadságról. Mi nem csupán a keresztények vallásgyakorlásának szabadságáért küzdünk, hanem a teljes, mindenkire érvényes vallásszabadságért. A vallásszabadságot mi baptisták a történelem folyamán mindig nagyra értékeltük és alapvető fontosságúnak tartottuk. Amikor kell, a Baptista Világszövetségen vagy az ENSZ-en keresztül is küzdünk a vallásszabadságért.

A háborúk, mint például ami Ukrajnában zajlott és zajlik még, teljesen felforgatják a gyülekezetek életét. Az ukrajnai testvéreket ti, magyarok is, de mi, észtek és az európai baptista szövetség is segítette és segíti ebben a háború sújtotta helyzetben.

Amit különösen is fontos hangsúlyozni, az a generációs váltás. A világ nagyon gyorsan változik. Új generáció és új technológiák jelennek meg, a közösségi média kitágította a határokat. Az európai baptista szövetség célul tűzte, hogy jól tudjunk kapcsolatba kerülni az új generációval. Erre programokat fejlesztettünk ki. Például ilyen a TransForm programunk. Különböző országokból összegyűjtjük a fiatal tehetségeket, és behívjuk őket az Európai Baptista Szövetség tanácsába, hogy lássák, hogy az ottani érett emberek mit csinálnak. Hogy lássák a saját szerepük fontosságát. Talán épp ezek a fiatalok lesznek azok, akik az európai baptista közösségünk terheit, vezetését hordozzák majd.


Andrew Brunson és felesége, Norine látogatása a baptistáknál

2019. november 24-én, vasárnap délelőtt Andrew Brunson és felesége szolgálnak Budafokon a helyi baptista gyülekezet délelőtti istentiszteletén.

„Nem mindennapi emberség”

Ezt a kifejezést az Apostolok cselekedetei 28. részében olvashatjuk, amikor egy hajótörést követően Pál apostol és utastársai partra vetődtek és szembesültek azzal a ténnyel, hogy nem maradt semmijük, csak a puszta életük. A történetíró nem mulasztja el megemlíteni, hogy az ottani lakosok nem mindennapi emberséget tanúsítottak a kiszolgáltatott helyzetbe került embertársaikkal szemben.

Jeromos, Mendelssohn, Dohnányi

Fotó: Frittmann Zsombor

November 10-én ünnepi délutánt szerveztek az újpestiek. Miután az alkalom a Baptista Művészeti Napok része lett, az eredeti Biblia-vasárnap programja kiegészült nagyszerű zeneművek bemutatásával is.

A szociális munka napja

November 12. a szociális munka napja, ez alkalomból a Magyarországi Baptista Egyház díjazta a szociális munka dolgozóit.

Kulcs a Bibliához

Sok szeretettel ajánljuk figyelmébe legújabb könyvünket:

Kulcs a Bibliához

A teljes Biblia áttekintése egyedülálló módon

Ószövetség 2. rész
 Prófétai könyvek

ISBN 978-615-80335-4-1 
Méret: 148 x 210 mm
Kivitel: kartonált
Oldalszám: 312
Ára: 3650 Ft

Egy háromkötetes, egyedülálló tanulmány 2. része:

Prófétai könyvek

Megrendelhető: ujremeny@ujremeny.org
20%-os kedvezménnyel
www.UjRemeny.Org

3. rész: Újszövetség, 2020 tavaszán jelenik meg.

Hogyan olvassuk a Bibliát mint egységes egészet?

A Kulcs a Bibliához ószövetségi első részének a folytatása, mely a prófétai könyveket segít megérteni. Ebből is átfogó képet kapunk arról, milyen különleges kapcsolat fűzi Istent az ő népéhez, mit érdemes tudni a bibliai történelemről, és milyen hatást gyakorol az életünkre. Ez a könyv fantasztikus lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjük a teljes Bibliát, még akár egy 12 éves is képes legyen megérteni és megjegyezni David tanítását.

„Most már sokkal többet tudok a Bibliáról, de az a legjobb az egészben, hogy úgy megéreztem Isten szívét, mint eddig még soha!”

„El sem tudok képzelni ennél jobb könyvet friss hívők számára. Arra késztet, hogy a bibliatanulmányozás ne csak kötelező gyakorlat, hanem élvezetes hobbi legyen számunkra!”

„Ezen kívül még soha, egyetlen más könyv sem ösztönzött arra, hogy tanulmányozzam Jeremiás siralmait!”

„A Kulcs a Bibliához nem a teológiát sulykolja, hanem kíváncsiságot ébreszt bennünk, és vágyat a Biblia olvasása iránt!”

„David az, aki képes annyira leegyszerűsíteni az akadémikusok tanítását, hogy még az »egyszerű halandók« is megértsék.”

David Pawson nemzetközi tanítószolgálatot hozott létre elsősorban a gyülekezeti vezetők számára. Keresztény televíziós műsorok révén vált közismertté. Számos könyv szerzője. Világszerte bestseller a Kulcs a Bibliához című műve nyomtatásban, audio- és videóformában egyaránt.

Szeretettel várjuk a könyvvásáron is, ahol kiadói akcióinkkal vásárolhat hiánypótló kiadványainkból.
www.UjRemeny.Org

Magyarok részvétele a Jelnyelvi Bibliafordító Konferencián

2019. október 31. és november 3. között a Jelnyelvi Bibliafordító Munkacsoport két munkatársa, Kovács Imre és Kéri József részt vett az Észtországban megrendezett Jelnyelvi Bibliafordító Konferencián.

Országos Lelkipásztori Konferencia Magyarországon

„Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag a szívetekben.” (2Pt 1,19)

2019. november 4–6. között Balatonszemesen tartották a lelkipásztorok éves konferenciájukat.

Biblia-vasárnap

Az ünnep története

Hazánkban több mint száz éve ismert a Biblia-vasárnap. Meghonosítása a Szentírás terjesztéséért hazánkban is sokat tevő Brit és Külföldi Bibliatársulat 1804. március 7-i alapításának centenáriumához kapcsolható. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1904. évi 3. számában erről a következőket olvashatjuk: „Mindenütt készülődnek a közös biblia-vasárnaphoz, melynek megtartására a londoni bibliatársaság hívta és kérte fel az evangéliumi egyházakat, azon alkalommal, hogy e világra ható társaság a maga százéves fennállását ünnepli… Vegyünk részt mi is magyarhoni bibliai keresztyének a biblia vasárnapján hálaadó szívvel…” Idővel az új keletű jeles nap meggyökerezett és többé-kevésbé állandósult a protestáns egyházakban más és más dátumhoz kapcsolódva.

Az evangélikusok a reformáció napjának közelébe, október utolsó vasárnapjára, a reformátusok március első vasárnapjára tették e jeles napot, mi baptisták pedig – 1990 táján felelevenítve a második világháború előtti gyakorlatunkat – november második vasárnapján tartjuk a Biblia-vasárnapot a Szentírásért való hálaadás, a bibliaolvasás és a bibliaterjesztés szorgalmazása jegyében.

Az örökké megmaradó és megtartó Biblia

A Biblia-vasárnapot gyülekezeteinkben talán nem is kellene megtartanunk, hiszen prédikációinkban folyamatos a buzdítás, hogy szeressük és olvassuk a Szentírást, és nincs olyan családunk, ahol ne volna több példány is a Bibliából.

Mielőtt arról szólnánk, hogy mi is ez a könyv valójában, érdemes megvizsgálnunk, hogy mi nem a Biblia.

A Biblia nem tudományos igazságok megfogalmazására szánt szakkönyv. Sokan egész életükben vívódnak, hogy a tudománynak vagy a Bibliának van-e igaza, holott ez álkérdés. A tudomány nem képes sem kérdezni, sem választ adni oly kérdésekre, amelyekre a Biblia választ ad. Életünk igazán nagy kérdéseit a tudomány még csak nem is érinti. A Biblia a láthatatlan valóságokra, a tudomány a megfoghatóra tekint.

A Biblia nem Isten által tollba mondott egyöntetű bölcsességkönyv. A Szentírás szellemében, lelkületében ugyan tényleg egységes, de a maga hatvanhat könyvében számos szerző számos műfajt használ, s ezek mindegyike a maga módján szólongat bennünket.

Az egyik irat krónika, a másik nemzetségtáblázat, a harmadik pedig himnusz.

A Biblia minden sora az ihlető Szentlélek értelmezésével lesz teljessé, és mindig személyes állásfoglalásra, a hit döntésére kényszerít, és éppen ezzel táplálja és élteti lelkünket.

A Biblia nem vészhelyzet idejére rendelt lelki elsősegélynyújtó kézikönyv, amit egy-egy meghatározott oldalán vagy csak úgy találomra felüthetünk, ha éppen bajban vagyunk.

A Biblia mintegy másfél ezer oldala egyetlen dologról, az Örökkévaló üdvözítő tervéről szól és a testté lett Igére mutat. Ebben a tekintetben valóban szerves egységet képez. Megértéséhez ebből a döntő mondanivalóból, vagyis az „egészből” kell kiindulnunk, és így megérteni a részt, az egyes sorokat, sőt szavakat is, és nem fordítva. Ezért tanácsos az Áhítat szerinti bibliaolvasás, és ha tehetjük, valamilyen rendszer szerint a Szentírás egészének elolvasása.

Ha már világosan látjuk, hogy a Biblia sem nem tudományos szakkönyv, sem nem egységes életbölcsesség-gyűjtemény, nem is lelki elsősegélykönyv, akkor már határozottan megfogalmazhatjuk, hogy a Biblia Isten igéje, az ő üzenete hozzánk, amelyre változatlanul igaz a Szentírásban több ízben is megfogalmazott kijelentés: bár a szilárdnak tűnő ég és föld is elmúlik, de az ige megmarad örökké. Ha ezzel a tudattal vesszük naponta kezünkbe a Szentírást, akkor előbb-utóbb felfedezzük, hogy ez a könyv több, mint betűk összessége, mert a benne rejlő isteni ige révén értelmet ad az életünknek. Számos dolog elveszítheti jelentőségét, ami korábban nagy hatással volt reánk, akár úgy, hogy már csömört vált ki belőlünk. Egy férfi önéletírásában olvastam, hogy kisfiúként szenvedélyesen gyűjtötte a bélyegeket, örült minden egyes új darabnak, amit elkérhetett valakitől, és gondosan beilleszthette albumába. Aztán egy jómódú rokona egyszerre kétszáz darab értékes bélyegsorozattal ajándékozta meg. A minden fáradság nélkül ölébe hullott nagy érték egy szempillantás alatt kioltotta értelmét vesztett gyűjtőszenvedélyét. Azóta nem érdeklik a bélyegek…

Az élő, örök Igével azonban sohasem lehet betelni. Megtérésem óta, mintegy hetven éve mindennapos olvasmányom a Biblia, és még most is van friss mondanivalója számomra, olykor egészen új, sorsfordító is. Erre a világ egyetlen más remekműve sem lenne képes…

Sok mindennel foglalkozunk, sok mindent gyűjtünk életünk során. Pál apostol e jelenséggel kapcsolatban arra int, hogy végül tűz fogja megpróbálni, amit gyűjtöttünk, és e tűzben csak az marad meg, ami örök érték, de minden, ami értéktelen, megég (vö. 1Kor 3,12k). Ha az Ige ismeretét tekintjük a legfőbb értéknek, s elménket azzal töltjük meg, akkor ez megmarad. Nem elkülönülten, valami lelki széfbe zárva, hanem lényünket megnemesítő, másokat is boldogító cselekedetté, életté válva. Ahogy ezt Angelus Silesius 17. századi misztikus egyházi költő is megfogalmazta:

Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod, Istenné, ha hiszed, s földdé, ha azt imádod.

Ha nem a Szentírás igéje tölti ki lényünket, akkor – mivel a szív nem viseli el az űrt – más fogja majd helyét birtokba venni. A modern kor különféle bálványai, amelyekre éppúgy érvényes, mint a régiekre, hogy „A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit” (Ézs 44,9).

Egy idős lelkész szívesen idézett föl egy történetet a háború idejéből. Gyülekezetéből besoroztak egy fiatalembert, aki a frontra magával vitte és zubbonya bal felső zsebében tartotta kedves Bibliáját. Egy ütközetben eltalálta egy puskagolyó, de azt felfogta a szíve fölött hordott Biblia. Így életben maradt. Jelképes üzenete van e történetnek: ha jelen van életünkben Isten igéje, akkor az nem egy puskalövést, hanem lelkünk ellenségének elveszejtő támadásait, kísértéseit is képes hatástalanítani. Az örökkévaló Ige megtart minket is az örök életre.

A Biblia legfőbb értéke az, hogy általa és benne Jézus Krisztussal élő közösségre jutunk. A bibliatanulmányozás fő célja nem az ismeretgyűjtés és nem az érdemszerzés. A Megváltó minden igeolvasónak mondja a Biblia igéiről: „azok rólam tesznek bizonyságot” (Jn 5,39), és akkor érik el Istentől rendelt céljukat, ha általuk valaki Jézus Krisztusra talál.

Lehet-e más célunk e napon, mint hogy Istenünk segítségét kérve megfogadjuk a kedves ének szavát:

Szent igéd szerint vágyom élni,
Erre bizton építhetek.
Nem veszhet kárba abból semmi,
Amit ígérsz, mind megteszed.
E világon elmúlik minden,
Az ég s föld egykor összedül,
De mit megírtál szent igédben,
Nem marad betöltetlenül.
(Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 176)

A magyar baptisták hitvallása a Szentírásról

Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott igéje. E művet a Szentlélektől ihletett emberek írásaiból az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze. Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során – minden lényeges hibától megőrizte. A Szentírás részleteiben és egészében a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk. Belőle megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat, és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget. A teljes Írás – összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában értelmezve – a keresztény hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója.

Legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban, és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk.