Az etikáról, a mentorálásról és az európai baptistákról

A beszélgetés Meego Remmellel, az Európai Baptista Szövetség észt elnökével Balatonszemesen készült a novemberi Országos Lelkipásztori Konferencia szünetében. Az interjút Háló Gyula készítette.

281

Meego, a mai előadásodat jól értettem, hogy a keresztény etika középpontjában nem a normarendszer van, hanem Krisztus, és az arra épülő karakter? Kifejtenéd egy kicsit, hogy miért így kell gondolkodnunk a krisztusi etikáról?

A keresztény etika Krisztustól származó etika. Ez a különlegessége a mi etikánknak. Krisztus a mi normánk, és ő nagyon sok ószövetségi normát meg is változtatott. És a legnagyobb változás az volt, hogy a pogányokat is kiválasztott embereknek tartotta. Az ősgyülekezetben az apostolok végül még azt a döntést is meghozták, hogy még körülmetélni sem kell a pogányokból való megtérőket. Pál apostol volt az, aki a Római Birodalomban igazán elkezdte a pogány népekkel megosztani az evangéliumot. Aztán ő és mások is elmentek távolabbi országokba, sőt kimentek a Római Birodalomból. Egyre kevesebb ószövetségi szabály betartására kellett figyelni, már nem ez került a középpontba, hanem Krisztus. Éppen ezért Pál nyelvezetében a jellemre, az erényre épülő etika van középpontban. Ezért mondja, hogy „teleion in Khriszto”, azaz Krisztusban éretté, azaz Krisztusban célba jutottakká kell válnunk. A fejlődéspszichológiából tudjuk, de ha a fizikai termetünket is nézzük, nem lehet olyan előírás, hogy milyen magasra kell nőnie egy egészséges embernek. A saját lehetőségünk maximális fokára kell eljutnunk Istenben. Éppen ezért abban hiszek, hogy ez sokkal inkább a mi jellemünkről, karakterünkről szól, mint bármi másról.

Amit csinálunk, az kifejez, jellemez minket, de nem az definiál bennünket. Jézus a hegyi beszédben is éppen ezért azt a kérdést teszi föl, hogy mi motivál bennünket. A törvénycentrikus vagy szabálycentrikus etika a kereszténységben később, a modern időkben vált erőssé. Mivel a természeti törvények egyre mélyebb felfedezése közben néhány tudós úgy gondolta, hogy az erkölcsi törvények is ennyire szabályszerűek, mint például a gravitáció.

Vannak olyan gyülekezetek, akik viszont azt mondják, hogy „még az Újszövetségben is le van írva, ezért ez a norma”. Nekik mit mondanál?

Egyáltalán nem vagyok a keresztény normák ellen vagy az újtestamentumi normák ellen. Ezért azt mondanám nekik, hogy a normák nem a keresztény etika végső célját jelzik. A sport világából vegyünk példát. A futball nagyon népszerű Magyarországon. Ha azt állítanám, hogy az a célja a futballnak, hogy a szabályokat betartsuk, azt mondanátok: „Dehogy, egyáltalán nem ez a célja a labdarúgásnak. A szabályok segítenek nekünk jól játszani.” A szabályok betartása tehát nem önmagáért való cél. A játéknak a célja, hogy nagyszerűen focizzon valaki a szabályok keretei között. Ugyanígy van a zenében is. Egy szimfonikus zenekarban kotta van mindenki előtt, de a koncert nagyszerűsége nem abból fog létrejönni, hogy mindenki pontosan lejátssza. Hanem abból, hogy nem csupán a kottára, hanem a karmesterre és egymásra figyelve a kiválóságra törekszenek. Jézus a hegyi beszédben arra is felhívja a figyelmünket, hogy elszúrjuk az életet és elveszítjük a lényeget, ha csupán a normára koncentrálunk, nem pedig a mélyebb motivációra, indítékra.

Egy másik fontos általad is említett témáról is hadd kérdezzelek. A fórumbeszélgetésben hallottunk az észt baptista gyülekezetek szövetségében működő mentorrendszerről, a mentorálás fontosságáról. Elmondanád, hogyan működik nálatok?

A mi definíciónk a mentorálás lényegéről a következő: a személyt arra segítsük, hogy a benne rejlő lehetőségek maximumáig eljusson. A mentor metodikájának lényege a kérdezés.

A mentor megkérdezi a lelkipásztort: Te miért így és így teszed ezt? A mentor nem bírálja az adott pásztort, inkább segít neki rájönni, hogy miért csinál bizonyos dolgokat, és miért úgy csinálja azokat. Lehet, hogy a beszélgetés, a mentorálás a pásztor életének személyes területeit érinti, mint a házasság, a családi élet. De az is lehet, hogy arról van szó, hogy a pásztor hogyan tesz tanítvánnyá másokat, vagy mik a vezetői reakciói. A mi gondolkodásunkban ez a mentorálás csak egy része egy sokkal nagyobb egységnek, résznek, ami a tanítvánnyá válás folyamata. A mentorálás csak az egyik metódusa, eszköze a tanítvánnyá nevelésnek.

A mentorálásnak mi az időbeli rendszeressége és formális kerete?

Azt ajánljuk a gyülekezeti lelkipásztoroknak, hogy rendszeres mentorálást kérjenek. Az adott pásztor személyétől és az adott kérdéskörtől, élethelyzettől függően havonta, de hogyha távol lakik a mentorától, vagy ha egy kiegyensúlyozottabb helyzet van, abban az esetben lehet, hogy csak két- vagy háromhavonta találkoznak. Egy vagy másfél évre kötelezik el magukat. Ezután megállnak és kölcsönösen megkérdezik, hogy hasznos-e ez még, kell-e még folytatni. Néhány mentorálási kapcsolat nagyon sok éven keresztül tart, míg másoknál véget ér vagy új mentort keresnek.

A lelkipásztoraitok életében miben látod a mentorálás legfőbb eredményét?

A saját életem példáját hadd említsem! Három mentorom van, akik az életem egy-egy szféráját segítik. Az egyik a személyes életemet, a másik a baptista szövetségben való munkálkodásomat, a harmadik pedig a tanítói szolgálatomban mentorál. Nagyon sokat kaptam ezen keresztül. Egyrészt tudom, hogy vannak, akiket érdekel az életem, és ha bármilyen problémám van, meg tudom osztani velük. Teljes mértékben képes vagyok megbízni bennük. A mentorálás nagyon bizalmas dolog, és tudom, hogy nem adják tovább. Az életben nagyon-nagyon sokat kell tanulni, ezért az élethosszig tartó tanulásban is segítenek nekem ők. Amikor a pásztorokat kérdezzük a mentorálásról, mindig mondanak olyan jótékony hatást, amit még soha máshol nem kaptak meg, viszont a mentorálás megadja nekik.

Hogyan élnek az európai baptisták, és melyek a legnagyobb kihívások számukra?

Az európai szövetségben 60 nemzeti szövetség van 52 országból. A legtöbb az európai kontinensről, de a Közel-Keletről és Ázsiából is vannak. Megtanultuk, hogyan legyünk egymás partnerei, mert felismertük és megértettük, hogy ahogyan minden egyes személy önálló és különleges, így vannak az egyes nemzeti szövetségek is. Külön és együtt is az a feladatunk, hogy tegyünk eleget annak, amire Jézus hívott bennünket a misszióban. Alapvetően az egész világot érintő háborúk, üldöztetések, politikai ideológiák, a világ nagy blokkjainak polarizációja, részekre esése az, ami a gyülekezeteinkre is jelentős hatással van. Ezért az Európai Baptista Szövetség feladata a krisztusi béketeremtés: a békesség jó hírét kell vinnünk a társadalom olyan szegleteibe, ahol ezzel nem akarnak foglalkozni.

A térség különböző pontjain különböző kihívásokkal nézünk szembe. Közel-Keleten és Közép-Ázsiában a muszlim vallásúak dominálnak. Itt gyakran a keresztények marginális helyzetbe kerülnek vagy üldöztetést szenvednek. Mindig felszólalunk értük, és amikor szükséges és lehetséges, elmegyünk ezekbe az országokba, hogy az országuk vezetőivel is beszéljünk a vallásszabadságról. Mi nem csupán a keresztények vallásgyakorlásának szabadságáért küzdünk, hanem a teljes, mindenkire érvényes vallásszabadságért. A vallásszabadságot mi baptisták a történelem folyamán mindig nagyra értékeltük és alapvető fontosságúnak tartottuk. Amikor kell, a Baptista Világszövetségen vagy az ENSZ-en keresztül is küzdünk a vallásszabadságért.

A háborúk, mint például ami Ukrajnában zajlott és zajlik még, teljesen felforgatják a gyülekezetek életét. Az ukrajnai testvéreket ti, magyarok is, de mi, észtek és az európai baptista szövetség is segítette és segíti ebben a háború sújtotta helyzetben.

Amit különösen is fontos hangsúlyozni, az a generációs váltás. A világ nagyon gyorsan változik. Új generáció és új technológiák jelennek meg, a közösségi média kitágította a határokat. Az európai baptista szövetség célul tűzte, hogy jól tudjunk kapcsolatba kerülni az új generációval. Erre programokat fejlesztettünk ki. Például ilyen a TransForm programunk. Különböző országokból összegyűjtjük a fiatal tehetségeket, és behívjuk őket az Európai Baptista Szövetség tanácsába, hogy lássák, hogy az ottani érett emberek mit csinálnak. Hogy lássák a saját szerepük fontosságát. Talán épp ezek a fiatalok lesznek azok, akik az európai baptista közösségünk terheit, vezetését hordozzák majd.