Tudtuk, hogy bekövetkezik, mégis… Egyrészt szomorúak vagyunk, másrészt örülünk. Tudjuk, hogy mindkét lelkipásztor testvérünk tudása legjavával fogja szolgálni azon közösséget, közösségeket, ahová az Úr elhívta őket szolgálatra.
2020. pünkösdjén szolgált utoljára lelkipásztorunkként dr. Steiner József testvér.
A gyülekezet pásztorolását június 1-től átvette Váradi Antal lelkipásztor testvér, aki eddig is velünk volt mint beosztott lelkész.
Dr. Steiner József testvér ezentúl más helyeken fog szolgálni. A missziómezőn sok a munka, kellenek munkások, szolgálók. Isten erre a területre hívta el testvérünket. Most ott fog harcolni az élen, és hirdetni fogja az igét, az evangéliumot, hogy még sokan megismerhessék a mi Urunkat – általa is.
A TCM Nemzetközi Felekezetközi Tanítvány- és Vezetőképző Intézet professzoraként tanítja az elkötelezett lelkipásztorokat, testvéreket; a Baptista Szeretetszolgálat missziói igazgatójaként pedig mindent, ami a misszióhoz tartozik, feladatának tekint.
Több mint öt évig szolgált gyülekezetünkben, teljes egyetértésben a vezetőséggel, a testvériséggel.
Találkozunk azért még vele a szolgálatban is és az életben is, hiszen itt marad a családdal.
Váradi Antal testvérünk pedig teljes mellszélességgel beleáll a szolgálatba itt a gyülekezetben.
Sok munka vár rá, de tudjuk, hogy
Isten megáldja őt a szolgálatban, a vezetésben, a pásztorlásban.
Kívánjuk mindkét testvérünkre Isten gazdag áldását, megtartó kegyelmét, előrehaladást lelkiekben. Hisszük és tudjuk, hogy most azon a helyen szolgálnak mindketten, ahová Isten állította őket.
Mindenért pedig legyen egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo gloria!
„Maga a békesség Istene pedig szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket, és ő meg is cselekszi azt!” (1Thessz 5,23–24)
Nehéz hónapok állnak mögöttünk. Remélem, hogy egészséges Ön is, szerettei is! Szívből kívánom, hogy a mögöttünk álló, mindent átértékelő időszak sok értékes felismeréssel és tanulsággal gazdagítsa életét!
A következő szó a köszöneté! Nagyon, nagyon szépen köszönjük, hogy támogatóinknak a járvány idején is volt gondjuk a leprabetegekre, és biztosították az érdekükben végzett munkát! Ezt hálásan köszönjük a nevükben is!
Támogatóink jóvoltából eddig időarányosan tudtuk teljesíteni vállalásainkat. Nagyon számítanak ránk támogatottjaink! Félelmük, hogy mi lesz velük, ha a támogatók megfeledkeznek róluk. Az ő számukra ez az időszak sokszorosan nehéz! A leprabetegek világában a járvány számunkra teljesen elképzelhetetlen állapotokat teremtett. Alapvetően is életük sok megpróbáltatással teli, amihez járul most a járvány is! A zsúfolt Indiában, a még zsúfoltabb Bangladesben, a nyomorgó Afrikában most van növekvőben a fertőzés. Fel sem tudják mérni, el sem tudják látni azokat, akiknek erre szükségük van! Szívszakasztó hallani-látni kollégáink beszámolóit arról, hogy minden erőfeszítés ellenére is csak kismértékben tudják betartani a védekezés, távolságtartás stb. alapszabályait. A nigériai Karima így vall erről:
„A járvány még nehezebbé tette az életünket. Az, hogy nem mozdulhatunk ki otthonról, a teljes megélhetésünket érinti. Férjem alkalmi munkákból tartja el a családot, de most nem mehet sehová, tehát semmit nem keres! A Lepramisszió önsegítő csoportjától 2 éve megélhetési támogatásul egy terménydarálót kaptam, hogy 1 zsetonért másoknak is ledaráljam a gabonáját. A zsetonért a csoporton belül pedig tudok mást vásárolni, amire nekem van szükségem. De senki nem hozza a terményét, mivel ők sem mozdulhatnak ki! Mi lesz velünk, ha ez így folytatódik? A gyerekek is egyre türelmetlenebbek, és mindig éhesek! Tisztálkodni sem tudunk úgy, ahogyan kellene, mert ahhoz sok víz lenne szükséges és fertőtlenítő szerek. Nagyon nehéz…”
Mindezért hősies munkatársainkra még több teher hárul, és még többet
vállalnak a megnövekedett kihívásokból.
A hétköznapok csendes hősei a leprakórházakban dolgozó nővérek is. Megérdemlik a vastapsot!
Tisztelettel kérem támogatóinkat: maradjanak hűségesek a szenvedőkhöz! Tudom, hogy a mi hazánkban is megnövekedtek mindnyájunk terhei, de kérem: adjanak továbbra is helyet szeretetükben a leprabetegeknek és családtagjaiknak is! Szeretnénk folytatni, amit elkezdtünk: Kongóban a szűrővizsgálatok végzésének folyamatos biztosítását, a műtéteket és a lelki – jogvédelmi – felvilágosító tevékenységet. Év elején elkészült egy kút is támogatásunkból, amely egyik projektünk területén három falu lakosságának biztosít egészséges, tiszta vizet! Kongói munkatársaink kérése alapján óriási szükség lenne további kutakra is, mivel a leprafertőzés (és sok más betegség és járvány) egyik előidézője éppen a tisztátalan víz! Az indiai Kalkuttában pedig különösen is a szemészeti osztály munkáját szeretnénk továbbra is támogatni.
Köszönöm, hogy igen sokan korábbi „csekkes” adakozóink közül legutóbb banki átutalással küldték adományukat saját vagy családtagjuk számlájáról. Kérjük, hogy a jövőben is, akik csak tehetik, ezt a közvetlen, egyszerűbb módot válasszák! Természetesen aki továbbra is sárga csekkünkön kíván vagy tud adakozni, hálásan köszönjük!
Kívánom, hogy Isten őrizze
meg egészségét, életét! A közelgő nyárban pedig legyen alkalma pihenésre,
erőgyűjtésre is!
Tisztelettel és szeretettel: Riskóné Fazekas Márta igazgató
…Énekeltük Őrbottyánban vasárnap a tó partján, amikor öt fiatal merítkezett be, így bizonyságot téve arról, hogy Isten bűnöket megbocsátó és szerető Atya az életükben.
John Stott könyvének újramegjelenése fontos és nagyon naprakész témákat dolgoz fel, hitünkkel teljes mértékben egyező módon.
John Stott Korunk égető kérdései című könyvének recenziója
Hogyan lehet releváns egy eredetileg 1984-ben íródott könyv 2020-ban, különösen is ilyen címmel: „Korunk égető kérdései”? A Harmat és a KIA kiadók együttműködésében megjelent kötet utánnyomásának ténye is azt mutatja, hogy bizonyos okok miatt ennyi idő elteltével is értékesek az anglikán lelkész és teológus gondolatai.
A műben körbejárt, környezetünkkel kapcsolatos, globális, társadalmi és személyes kérdések sora ma is a napi hírek javát adja közvetlenül vagy közvetett módon.
Neves gondolkodók és médiasztárok fogalmazzák meg véleményüket nap mint nap a túlnépesedés, a szegénység, a környezettudatosság, a munkanélküliség, a faji megkülönböztetés, a világméretű járványok, a terrorizmus, a nemi szerepek és a biotechnológia témaköreiben.
A szerző, John R. W. Stott (1921–2011) maga is átérezte annak súlyát, hogy műve több alkalommal és az első kiadás után több évtizeddel jelenik meg újra olyan témaköröket tárgyalva, amelyek folyamatosan változásban vannak. A harmadik angol nyelvű kiadáshoz írt előszavában ki is fejti, hogy az általa tárgyalt kérdések „súlypontjai időközben elmozdultak”, és nemcsak egy-egy országban, hanem világszinten is. Az aktualitást éppen ezért Stott azáltal is elő kívánta segíteni, hogy tíz szakértőt kért fel arra, hogy módosításokat javasoljanak minden fejezetben. A negyedik angol nyelvű kiadás szerkesztője Roy McCloughry, aki maga is író, képzett teológus, elsősorban a jelenkor társadalmi kérdéseivel foglalkozik számos könyvében. Ő további tanácsadásra és tartalomírásra kérte az egyes területek szaktekintélyeit. Ilyen például John Wyatt kutató, a londoni University College professzora, aki az orvosi etika, bioetika, mesterséges intelligencia és a kereszténység kapcsolódásának kutatója, és a témában igen keresett előadó. Jelen kötet Az új biotechnológia című fejezetét teljes egészében ő írta. Stott azonban minden javaslatot, tanácsot és bevonni kívánt írást megvizsgált, kijavított (amikor ennek szükségét vélte). Maga nem változtatott a véleményén a lényeges kérdésekben – írja a szerkesztő, megjegyezve, hogy ő viszont az említett szakértők segítségével sok változtatást eszközölt a művön.
Mindezek mellett ez John Stott könyve. Isten szolgájáé, aki nemcsak felekezete, hanem a globális evangéliumi mozgalom vezető teológusává és ikonikus alakjává nőtt.
Nem véletlen, hogy a Time magazin a rangos, „a világ 100 legnagyobb hatású személyisége” nevet viselő listájába sorolta. Mindezek oka a szerző jelen művét is jellemzi elejétől a végéig.
Ezt így fogalmazhatjuk meg: Stott munkásságában az elkötelezett, evangéliumi központú hit, és a szakértő bibliamagyarázat kapcsolódik egybe szépségesen. Ő sehol nem értelmezi rajongó módon a kortárs kérdésekhez kapcsolódó bibliai szakaszokat. Nem is erőltet bibliai textusokat kortárs témákra. Nem magyaráz bele igeversekbe olyan tartalmat, amely azoktól idegen lenne. Inkább a helyes gondolkodás kiformálódásában igyekszik segíteni, például azáltal is, hogy jó példát mutat a biblikus alapelvek fellelése és azok kortárs alkalmazása tekintetében. Így a személyes, Istenhez történő elköteleződését és Szentírás-központú, megalapozott és hiteles teológiai látását együtt élvezhetjük mindvégig az olvasás során, minden fejezetben. Odafigyelt arra is, hogy a jelen korunkban oly nagy feszültséget generáló témák körültekintő ismertetését elkülönítse saját véleményének kifejtésétől. Ennek érdekében a fejezetek objektív helyzetleírással indulnak, amely során a szerző visszafogja saját véleményének még csak az éreztetését is. Ezek után logikai és filozófiai összekapcsolással rámutat a dolog feszültségeire és morális, hitelvi viszonyulására.
Természetesen nem marad el a mindvégig Szentírás-centrikus, – ugyan higgadt, de határozott állásfoglalásokat tartalmazó – személyes véleményének kifejtése sem.
A mű több mint ötszáz, apró betűvel nyomtatott oldalt tartalmaz, és részletes (mintegy húszoldalnyi) név- és tárgymutatóval zárul. Nem alkalmaz lábjegyzeteket, ehelyett végjegyzeteket találunk mind a tizenhét fejezet után. A szerző fejezetenként akár 50–80 hivatkozást is közöl, amelyek gazdag gyűjteményt és forrást jelentenek minden olyan olvasónak, aki szeretne továbbkutatni az adott kérdésben. A kötet megérdemelt volna egy kemény borítást is, hiszen nem egyszeri olvasásnak szánt írás. A karakterek meglehetősen aprók, és nem túl élesek, így a több órán keresztül történő olvasás megerőltető a szemnek.
Az író négy részre bontotta művét. Az első a környezetünkkel való viszonyunkat tárgyalja három fejezetben: a keresztények társadalmi szerepvállalása, politikai alapállások, a bibliai üzenet komplexitása és az élet minden területére való vonatkozása, és a pluralizmus témái adják a fejezetek vázát. A második részben a jelenkor globális kérdéseikerülnek megvizsgálásra a háború és béke, a teremtésvédelem, a szegénység és az emberi jogok kérdéseit tárgyaló fejezetekben. A harmadik rész társadalmi kérdésekre fókuszál: a munka, az üzleti kapcsolatok, etnikai sokszínűség és a rész zárófejezetében tárgyalt életviteli útmutatás (egyszerűség, nagylelkűség, megelégedettség). A negyedik rész a személyes kérdéseké: nők – férfiak – Isten, házasság – együttélés – válás, abortusz és eutanázia, az új biotechnológia és az azonos neműen kapcsolata. Végül Stott leírja következtetéseit, amelyekben keresztény vezetésre hív bennünket. Kifejti, hogy Isten minden hívőt bizonyos mértékű vezetésre hívott. Majd arra biztat, hogy Istentől vett jövőkép (látás) alapján, szorgalmasan és kitartóan dolgozzunk, úgy, hogy az valóban szolgálat legyen. Isten szolgálata egy olyan világban, amely éppen a tárgyalt területeken sodródik egyre távolabb Isten kijelentett akaratától. A könyv befejező témája a fegyelem, amit Stott vasfegyelemnek nevez. Ez óvhat meg bennünket a középszerűségtől. Az idős szerző különösen is a fiatalok felé kiált zárómondataiban: „Legyetek elszántak és vakmerők Istenért!”
A kötetet ajánljuk minden gyülekezeti és egyházi vezetőnek, lelkipásztoroknak, elöljáróknak, tanítóknak és igényes gyülekezeti tagoknak.
Fontos olvasmány mindenkinek, aki a kortárs missziológia kérdésköreiben kíván tájékozódni, alaposan végiggondolva azt, hogy az Istentől ihletett Írás miként igazíthat el bennünket jelen korunk meghatározó kérdéseiben. Fiatalabb generációkkal, egyházi múlttal nem rendelkező, a hit világa felé most érkező emberekkel foglalkozók számára kikerülhetetlen fontosságú, mintegy kézikönyvként is funkcionáló mű.
A Stott (és szerzőtársai) által felvetett kérdések nemcsak hogy ma is aktuálisak, hanem egyre égetőbb kérdések. Az elmúlt évtizedekben tapasztaltunk ugyan súlyponteltolódásokat, de ma is ezen topikok körül formálódik egy új, globális, a többségi társadalom által támogatott normalitás. A kötet legfőbb értékének azt tartjuk, hogy úgy mutatja be a Teremtőt, mint akit az egész világ – és annak minden területe – érdekel, mint aki a teljes emberiségről gondot visel, és mint akinek bonyolult világunk minden területe fontos. A szakrális és szekuláris egyaránt. Az író arra motivál és készít fel bennünket megragadó módon, hogy mi is képesek legyünk integráltan tekinteni életünk szent és világi dolgaira. Műve e miatt a szemlélet miatt is időszerű számunkra.
Tartsunk Stott-tal, és érett, bibliacentrikus gondolkodással ítéljük meg az „idők jeleit”, vessük össze Isten szavával, alakítsunk ki egy erre alapuló hozzáállást, és vezessük ezen kérdésekben is a ránk bízottakat! Legyünk jelen a világban, vállaljunk felelősséget a jelen társadalmi kérdésekben – hiszen ez ma is a Krisztustól kapott missziónk integráns része. A Korunk égető kérdései címet viselő kötet nagy segítségünkre lesz ebben.
Az Úr közel, a baptista egyház félórája 2020. június 19. 13:30, Kossuth rádió
Az adásban összefoglalót hallhatunk Mészáros Kornéltól, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkárától arról, hogyan kezelték a gyülekezetek, az intézmények a járványhelyzetet. Háló Gyula kommunikációs vezető beszél arról, milyen pozitív eredményei lettek a nehéz helyzetnek a kommunikáció területén. Beszélgetünk a Baptista Szeretetszolgálat munkájáról dr. Szilágyi Bélával, illetve az új elnök beiktatásáról is. Balogh Magdolnától, a Szegedi Ökumenikus Gospel kórus művészeti vezetőjétől megtudhatjuk, hogyan készül egy karanténdal, végül meghallgatjuk, mit mond a Biblia az Isten követéséről Boros Dávid igemagyarázata alapján.
Műsorvezető: Maria Bodó
Tartsanak velünk! Műsorainkkal kapcsolatos észrevételeiket a musorok@baptist.hu e-mail-címre várjuk.
Több mint ezer kilométer – ennyit gyalogolt Rottmayer János, mire Hamburgból Magyarországra ért. Az ácsmester a gazdag kikötővárosban találkozott a bemerítkezés rítusát követő protestánsokkal. Itthon pedig már maga is hirdette az örömhírt. Ezzel kezdődött 1846-ban a baptisták legújabb kori történelme hazánkban. Az Újpest Média riportere ellátogatott az újpesti imaházba, ahol Mészáros Kornél lelkipásztorral és Tóka Ágoston orgonaművésszel beszélgetett.
A magyar baptista történészek legutóbbi, 2020. május 11-én megtartott tanácskozása mindannyiunk számára emlékezetes marad. A koronavírus-járvány miatti korlátozások meghiúsították azt a tervet, hogy személyesen találkozzunk, most legelső alkalommal a világháló igénybevételével láthattuk-hallhattuk egymást.
Azt hallom, hogy az USA több városában feloszlatják a rendőrséget, mert a „nép” veszi kezébe az irányítást. Nem kell rendőrség, ne hatalmaskodjanak.
Közben meg fosztogatásokról, önbíráskodásokról, zűrzavarról lehet képeket, videókat látni. Tüntetnek, gyújtogatnak már Európa több országában is egy eddig ismeretlen ember megölése kapcsán, miközben embereket, köztük rendőröket sebesítenek meg súlyosan. Történik mindez a szabadság nevében és érdekében, de eközben egyre többen érzik fenyegetve magukat.
Mi történik? Mi van a világgal? Megzavarodtak az emberek? Vagy mi maradtunk le valamiben?
Nem vállalkozom az okok, a politikai-gazdasági szálak, a lelki/ideológiai hatások elemzésére. Van véleményem, mint ahogy bizonyára legtöbbünknek. Csak felemelni szeretnék valamit: a normalitást.
Mert a normalitás érték.
Szerintem az a normális, ha nem üvöltözünk és verekszünk az utcán.
Szerintem az a normális, ha tiszteljük a felsőbb hatóságokat, köztük a rendőrséget.
Szerintem az a normális, ha elítéljük a bűnt, de nem úgy, hogy újabb bűnök sokaságát követjük el.
Szerintem az a normális, ha meghallgatjuk egymást, a hozzánk képest másként gondolkodókat is, és nem csak a magunk világában hergeljük önmagunkat és egymást.
Szerintem az a normális, ha szeretjük a békét, a rendet, a kölcsönös megbecsülést, és nem élvezzük a káoszt, a rombolást és az erőszakot.
Szerintem az a normális, ha meggondolatlanul nem általánosítunk és ítélkezünk sem az USA-ban (pl. a rendőrök fajgyűlölők, a feketék bűnözők stb.), sem itthon (pl. a gazdagok gonoszak, a cigányok bűnözők, a keresztények kirekesztők, a fiatalok lusták stb.).
Szerintem az a normális, ha minden embert tisztelünk, az életet megbecsüljük, és környezetünket, benne értékeinket óvjuk.
Szerintem az a normális, ha a férfi férfi, és a nő nő. A gyerek gyerek, aki nevelhető és nevelendő.
Szerintem az a normális, ha a házasságban a nő és a férfi szövetséget köt, és nem csak „együtt vannak”.
Szerintem az a normális, ha előbb van a holtomiglan-holtodiglan, mint az oá-oá.
Szerintem az a normális, ha vannak normák, köztük örök normák is, és nem mindenki maga dönti el, hogy számára mi az igazság és az érték.
Szerintem az a normális, ha van normaadó, Akit tisztelünk és – legjobb esetben – követünk.
A budapest-belvárosi „hatoscsatorna” tv-stúdió vendége dr. Mészáros Kálmán baptista lelkipásztor, teológiai tanár. Műsorvezetők dr. Tokics Imre, prof. dr. Szigeti Jenő. A hatoscsatorna Vallás és kultúra című műsorát 2020. június 13-án sugározta a hatoscsatorna.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
