Újévi üzenet
Új erőt, naponta átélt segítséget, Istennel és egymással való közösséget kívánunk az új esztendőben is!
Száz éve született Nagy János baptista lelkipásztor (1920–2011)
Édesapám, Nagy János a trianoni békekötés évében, 1920. július 14-én Újpesten született. Édesanyja vele együtt hét gyermeknek adott életet. Két testvére néhány hónapos korában meghalt, öten felnőttek (Sándor 1912–1990, Lajos 1913–1994, József 1915–1985, Mária 1923–1982).
Nagy János testvér a Békehírnök munkatársa volt mintegy négy évtizeden keresztül. Hosszú ideig együtt is dolgoztak országos lapunknál fiával, Kolozs Nagy János testvérrel, akinek köszönjük a megemlékező cikket! (A szerk.)
Elemi és polgári iskolai tanulmányait Újpesten végezte, majd a Budai Állami Tanítóképző Intézetben 1940-ben kapott diplomát. Szülei 1921-ben tértek meg és merítkeztek be. A család lelki otthona az Újpesti Baptista Gyülekezet volt. Édesapám mindig hálával emlékezett vissza Révész Zsigmond vasárnapi iskolai főtanítóra, aki által sok szép bibliai történetet ismert meg. Pannonhalmi Béla lelkipásztor igehirdetései, szülei példás hívő, imádságos élete nagyban hozzásegítették a megtéréshez. 1936. július 12-én merítkezett be Pannonhalmi Béla testvér által, s lett tagja az Újpesti Baptista Gyülekezetnek. Aktívan részt vett a fiúköri munkában, megválasztották annak elnökévé. Örömmel énekelt az énekkarban is.
1941-ben a székesfőváros pedagógusa lett. A Fiúárvaházban lett nevelő állandó bentlakással, ezért csak ritkán lehetett otthon mint szabadnapos. Nyáron pedig budapesti gyermekeket üdültetett a Balatonnál.
1938-ban egy Újpesten szolgáló szíriai misszionárius hatására 18 éves korától kezdve éveken át imádkozott azért, hogy Isten válasszon neki segítőtársat, és ne ő maga. Imáira válaszul Isten álomban mutatta meg (1942-ben), hogy Kolozs Ilonát, Kolozs József hajdúböszörményi lelkipásztor legkisebb leányát vegye feleségül. Az Úrtól kapott ajándéknak tekintették egymást, de a frigy megvalósulására hét évet kellett várniuk. Édesapám 1942 októberében bevonult tényleges katonai szolgálatra, s attól kezdve levelezés útján tartották a kapcsolatot, és várták Isten ígéretének és szerelmüknek a beteljesülését.
Először Szatmárnémetiben, majd Tasnádon töltötte katonaéveit (az 1940-ben visszakapott Észak-Erdély területén). 1944 szeptemberében került a frontra a Keleti-Kárpátokba, majd innen visszavonulással megérkeztek Budapest térségébe. Karácsony szentestéjét Budaörsön ünnepelte bajtársaival, amikor riadóztatták a századot. Mint a fogatolt vonatrészleg parancsnoka (hivatalosan: hadapród őrmester), éjszaka összegyűjtötte a faluban különböző helyeken elszállásolt katonákat, lovakat és szekereket. Közben a szovjetek már lőtték Budaörsöt is. Amikor reggel visszaért szálláshelyére, megdöbbenve látta a falat rádőlve arra az ágyra, amelyben addig éjszakánként feküdt. Hálát adott az Úrnak a megmentésért. Ezután Budapest felé indultak, és a lövöldözés, bombázás, gránátbecsapódások közepette csodálatos módon egyetlen karcolás sem esett rajta. Isten ismét megőrizte.
1945. február 7-én a Kis-Gellérthegybe épített Sziklaközpontba vezényelték hat honvéddal együtt egy kút ásása céljából. Itt esett szovjet hadifogságba február 10-én. Sok várakozás és huzavona után a transzport április 9-én érkezett meg az ukrajnai Donbász bányavidék Brjanka nevű hadifogolytáborába. Addigra már elsajátította a legfontosabb orosz szavakat, és megtanult cirill betűkkel írni. Mivel korábban kilenc évig tanult német nyelvet, így a fogság ideje alatt gyakran közvetített a német és magyar hadifoglyok, valamint a szovjet táborparancsnokság között. Brjankában töltött három és fél évet mint felszíni munkás; szabadulása előtt a regisztrációnál már orosz–magyar tolmácsként működött. Megérkezésekor az ő Bibliáját elvették, de egy nyíracsádi barátkozó közkinccsé tette a sajátját – egy magyar nyelvű Biblia az ezerfős táborban! Édesapám vasárnaponként 25–30 különböző felekezethez tartozó hívőnek tartott istentiszteletet, emlékezetből összeállított egy 50 énekből álló gyűjteményt „A reménység hangjai” címmel, és arra is volt ideje, hogy lelkigondozza a kórházban fekvő betegeket. Az Úr sok próba és viszontagság között megtartotta életét, sőt világíthatott sorstársai számára.
A szovjet hadifogságból 1948. október 3-án érkezett haza. Azonnal bekapcsolódott a dr. Haraszti Sándor és Kovács Géza lelkipásztorok vezette újpesti gyülekezet munkájába, különösen az ifjúsági szolgálatokba. Folytatta pedagógusi pályáját, és különböző fővárosi általános iskolákban tanított. 1949. február 3-án házasságot kötött Kolozs Ilonával a hajdúböszörményi imaházban. Ezt követően több mint egy éven át Pécelen laktak, és az ottani gyülekezetben szolgáltak, amelynek akkor bátyja, Nagy József testvér volt a lelkipásztora. November 22-én megszületett első gyermekük: Ibolya. A kis család 1950-ben Hajdúböszörménybe költözött Kolozs József lelkipásztor házába. Édesapám 1950–1952-ig az Egri Tanárképző Főiskola levelező hallgatója volt, 1952-ben kapott tanári oklevelet. A Hajdúkerület utcai iskola felsőtagozatán magyart és oroszt tanított. Ebben az időszakban született második és harmadik gyermekük: Ilona (1951) és János (1953).
1954-ben megerősödött benne az Úr elhívása a lelkipásztori szolgálatra. 1955 januárjában elfogadta a kondorosi gyülekezet meghívását, ahol április 24-én lelkipásztorrá avatták. Ezt követően több éven át teológiai tanulmányokat folytatott. 1957 augusztusában meghívást kapott a két angyalföldi gyülekezettől (Jász utca, Váci út) lelkipásztori szolgálatra. Ebben az évben, már Budapesten született a negyedik gyermek: Ágnes. 1958-ban egyesült a két angyalföldi gyülekezet, a közös imaház a Váci úti lett, a Jász utcait pedig lelkészlakássá alakították át. A gyülekezet taglétszáma folyamatosan emelkedett a megtérések, valamint az újrafelvételek és ideköltözések által (60 főről 120 főre). Sok testvér költözött Tarpáról és környékéről Budakalászra, Ürömre és Pomázra, akik a Váci úton találtak lelki otthonra. 1981-ig szolgált az angyalföldi gyülekezetben. Nyugdíjazása után 1986–87-ben kisegítő szolgálatra hívta vissza ismét a gyülekezet. Ezt megelőzően és utána is alkalmi és rendszeres szolgálatvégzésre kapott felkérést Budapest környékén, Dunántúlon és a Körösvidéken, sőt Erdélyben is. 1992 áprilisától 1993 augusztusáig, másfél éven át Kondoroson végzett helyettesítő szolgálatot. 2009 szeptemberétől – élete utolsó másfél évében – a budakeszi gyülekezet tagja volt Ilona lányával és Elek vejével együtt.
Közegyházi szolgálatai is voltak szép számmal. 1957-ben az akkor újrainduló Békehírnök korrektora lett, és ezt a munkát – három évi megszakítással – 1997. december 31-ig hűségesen végezte. 1978–79-ben tagja volt a szerkesztőbizottságnak, a lapban rendszeresen megjelentek lelki tartalmú írásai. 1957 őszétől kezdve tanított a Baptista Teológiai Szemináriumban orosz nyelvet, egyházszervezettant és pszichológiát. 1962–65-ig ő töltötte be a teológia igazgatói tisztségét. E szolgálat befejezése után az egyház számviteli adminisztrátoraként tevékenykedett 1979-ig, majd egy évig pénztárosi funkciót töltött be. Zenei és nyelvi képzettsége miatt tagja volt az Énekeskönyv-bizottságnak 1959–60-ban, és a legutóbbinak is 2002–2003-ban. Szenvedélyesen gyűjtötte a magyar és idegen nyelvű egyházi énekeskönyveket, esténként elővette egyiket-másikat, és harmóniumján sorra játszotta az ismert és „ismeretlen” énekeket. A rendszerváltás idején szorgos kutatómunkával egy vaskos kötetet készített „Tanulmányok A hit hangjai c. baptista énekeskönyvről” címmel (1991), amely bekötve, gépelt kézirat formájában fia tulajdonában van.
Nyugdíjba menetelét követően édesanyámmal együtt Ilona lányáékhoz költözött Ürömre. Veje, Csürke Elek házuk tetőterében egy kétszobás lakást alakított ki részükre, ahová 1981 utolsó hetében költöztek fel. Hűséges segítőtársa 1990. március 15-én egy baleset következtében az Úrhoz költözött. Édesapám azonban nem maradt egyedül, szerető család, rokonság és testvérek vették körül, úgy otthon, mint a gyülekezetben.
Élete utolsó évtizedében gyakran meglátogatta a budapesti nazarénus testvéreket, akikkel a vasárnap délutáni istentiszteletet követően mindig nagy örömmel énekelte a gyermekkorától kezdve megismert gyülekezeti közös énekek „garmadáját” (egy-egy ilyen alkalommal 80–100 éneket is elénekelt a nazarénusokkal, akik ugyanakkor nem tartják helyesnek énekkar létrehozását és szolgálatát az istentiszteleteken!). Soha nem rejtette véka alá szomorúságát a könnyűzenei stílus gyülekezeteinkben való térhódítása miatt.
2010 tavaszán egy fürdőszobai baleset következtében egészsége megrendült, járása elbizonytalanodott. Az addig aktív Isten szolgája szobafogságra kényszerült. Ezért aztán amikor az egyház vezetősége Spurgeon-díjjal ismerte el fél évszázados, sokrétű tevékenységét, a díjat az augusztus 22-én Tahi táborban megtartott konferencián fia, Kolozs Nagy János vette át.
Állapota tovább romlott, ősszel kórházba kellett szállítani. A karácsonyt még szerettei körében tölthette, de az új esztendő elején ismét kórházba került, ahol testének gyengülésével párhuzamosan egyre inkább felfelé figyelt, a láthatatlan, ám örökkévaló mennyei világ felé. 2011. február 22-én visszaadta lelkét Megváltójának. Temetése 2011. március 3-án volt az ürömi temetőben óriási részvét mellett.
Édesapám 90 évesen így emlékezett vissza hosszú életére: „Nem voltam méltó arra, amire Isten elhívott engem. Csodálom őt, hogy erőt adott mindezek elvégzéséhez. Kiváltságnak tekintem ezt, amiért Istent dicsőítem!”
Kolozs Nagy János
a Szolgatárs alapító társszerkesztője
és a Békehírnök volt felelős szerkesztője
Földrengés Horvátországban – 2020. december 29.
Dr. Bukovszky Ákos, egyházunk külmissziós szaktitkára felvette a kapcsolatot a Magyarországi Baptista Egyház nevében a Horvát Baptista Szövetség vezetőivel, segítségünket ajánlotta fel, melyre az alábbi információt kapta.
Egy, a Richter-skála szerinti 6,2-es erősségű földrengés rázta meg Horvátország középső részét ma délután, melynek epicentruma a horvát fővárostól, Zágrábtól 45 km-re délkeletre volt.
Ez a környék pedig még az idén márciusi földrengés után sem lett teljesen helyreállítva. Ez a márciusinál sokkal pusztítóbb földrengés egész Horvátországban érezhető volt, a legnagyobb pusztítást Petrinja és Sisak városokban végezte, valamint sok más városban Banovina vidékén.
A romok közötti kutatás és a sebesültek számbavétele még folyik – a legfrissebb hírek szerint a halottak száma hét, a súlyos sérülteké pedig 26. Petrinja városa tele van teljesen lerombolt régi épületekkel, úgyhogy a város kísérteties benyomást kelt. Nincs víz és áram, és sokaknak nincs fedél a fejük felett.
A sisaki kórház súlyos károkat szenvedett, sok beteget kellett áthelyezni biztonságosabb kórtermekbe, némelyeket pedig más kórházakba. A falvakban sok idős ember él egyedül az otthonában, a tényleges helyzet ezeken a helyeken még nem ismert.
Horvátországban leszállt az éj, esik az eső és hideg van. Földmozgások időnként továbbra is érezhetők, de az ország minden részéből elindultak az emberek, hogy takarót, vizet és száraz élelmet vigyenek a legveszélyeztetettebb területeken élők számára, szállást ajánljanak fel, valamint a törmelék eltakarításában segítsenek.
A Horvát Baptista Szövetséghez tartozó gyülekezetekből ezen sorok írása idején is önkéntesek szállítanak matracokat és takarókat Petrinjába és Mošćenicába azok számára, akik az imaházban fognak aludni, mert saját házaikban nem tölthetnék biztonságban az éjszakát.
A földrengés által leginkább érintett területen hét baptista gyülekezet található:
Petrinja, Sisak, Mošćenica, Glina, Bačuga, Grabovac és Donji Žirovac. A Horvát Baptista Szövetség elnöke, Ivica Horvat, és főtitkára, Željko Mraz, a délután jó részét azzal töltötte, hogy megpróbálták elérni a lelkipásztorokat és gyülekezetvezetőket, hogy tájékozódjanak a helyzetükről, és arról, hogy hogyan lehetne hatékony segítséget nyújtani. Tudomásunk szerint a hívők közül senki sem sérült meg, de komoly károk keletkeztek szinte valamennyiük házában/lakásában. Ezért egyeseknek ideiglenesen el kellett hagyniuk otthonaikat, és másutt lakó gyermekeikhez vagy ismerőseikhez kellett költözniük.
A Sisakban levő imaházat károsodás érte, miközben a romba dőlt Petrinja városban – itt volt a földrengés epicentruma – levő imaház csodálatos módon sértetlenül vészelte át a katasztrófát. Testvérek az ország minden részéből hívják a Horvát Baptista Szövetség központját, illetve közvetlenül az érintetteket, hogy szállást és más segítséget ajánljanak fel. A szövetség vezetősége szerda délelőtt fel kívánja keresni az érintett területen levő összes imaházat és az ottani hívők közül akit csak lehet, segítséget vinni nekik és egyeztetni velük a következő lépésekről.
Amikor nagy a szükség, a horvát emberek tudják, hogyan legyenek egyek és hogyan segítsék egymást önzetlenül, de mindezt aligha tudjuk egyedül megcsinálni. Lehetőség szerint hamar tájékoztatni fogunk benneteket arról, hogy milyen gyakorlati módokon tudnátok segíteni nekünk. Mindenekelőtt azonban testvéri imatámogatásra van szükségünk.
„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld… A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk.”
(Zsolt 46,2–3.7)
Istentisztelet közvetítés a Szegedi Baptista Gyülekezetből
A közvetítést az MTVA készíttette 2020-ban. A vallási műsorok főszerkesztője Andrónyi Kolos, a gyártásvezető Gémesi Erika, a hangmérnök Gajárszki Zsolt, valamint a technikai munkatársak Járitz István és Jakocska György. Szerkesztő, műsorvezető: Nagy Imre
Karácsonyt ünneplünk, de hogyan?
„Gyermekeim…”, de régen volt az, hogy így szólított, szólíthatott meg minket bárki is. Az alapige most mégis ezt teszi velünk. Alighanem jókor. Az adventi időben, karácsony közelében ugyanis felnőttségünk kérge alól olykor ki-kibújik az egykor volt gyermek. Néhány percre maradjunk is meg most ebben a kegyelmi állapotban, és engedelmes gyermekekként figyeljünk az agg János apostol bálványoktól óvó, kedveskedően intő szavára!
Mi is tulajdonképpen a bálvány?
Nemcsak az ókori birodalmak kőből, fából faragott istenei, az izraeliták pusztai aranyborjúja, vagy napjaink imádatban részesített szentképei, szobrai lehetnek bálványok. A Szentírás szerint bálvány mindaz, ami az ember lelkében az Istent megillető helyre kerül. Az Ige leleplező megvilágításában pedig az is kitűnik, hogy a bálványok imádása nem csupán barbársághoz köthető eltévelyedés, hanem a bűnre hajló emberiség minden tagját, történelmi kortól, neveltetéstől és megszerzett tudástól függetlenül megkísértheti. Így napjainkban is bárki könnyen belekeveredhet, akár az Igétől függetlenült ünnepszomjától hajlamossá téve…
Az ember a hétköznapok egyhangúságából kiemelő lehetőségként keresi az ünnepet, a különféle szertartásokat. Ez önmagában véve nem lenne baj, sőt, egyenesen a teremtő Istentől való is lehet, hiszen az ünnepeket ő rendelte, még az idejüket jelző égitesteket is ő alkotta meg (1Móz 1,14).
Isten az ünnep tartalmát is meghatározta
Isten az ünnep tartalmát is meghatározta a vele való közösségben, hogy így szívünk, lelkünk, gondolataink, érzelmeink időről időre reá összpontosuljanak, és az ő dolgaival telítődjenek meg. Amint Isten kikerül a középpontból, az ünnep kiüresedik, és öncélú formaságok, ceremóniák töltik be az ő helyét. Ilyenkor és így torzulnak bálványimádássá az Örökkévaló nagy tetteire emlékeztető Szentlélektől ihletett istentiszteletek is. Akár némi keresztény színezetet is megőrizve, de lényegüket elvesztve, mert a másodlagos lesz elsődlegessé.
Karácsonykor például úgy, hogy a minden hatalommal teljes Úr Jézus világot bevilágító Világosságát fenyőfaizzók csillogásával helyettesítjük, és már eszünkbe sem juthat Isten kimondhatatlan ajándéka, hisz a tékozló bőségben fölhalmozott múlékony ajándékok tömege takarja el őt szemünk elől… Ilyenkor szükséges az ünneprontónak vélt, de valójában ünnepjavító ige: „Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!”
Ne értsük félre az eddig olvasottakat!
Mindez nem azt akarja sugallni, hogy például szentestén ne adjunk ajándékot szeretteinknek! De azt igen, hogy eközben egyértelműen jusson kifejezésre a családban, a baráti körben és a gyülekezetben, hogy a mi emberi ajándékunk az Atyától kapott legnagyobb ajándékára emlékeztető halvány tükörkép csupán. – Ha a szívünknek és a hozzánk tartozóknak kedves, jó lelkiismerettel állítsunk díszbe, fénybe öltözött karácsonyfát! De ne cövekeljünk le e hangulatos ünnepi kellékben való puszta gyönyörködésnél! A fenyő örökzöldje emlékeztessen a Krisztusban nyert örök élet ajándékára; a rajta kigyúló fényfüzér is juttassa eszünkbe, hogy az igazi Világosság, a testté lett Ige már eljött világunkba, és arra rendel minket, hogy mi is fényéből fénysugárként a világ világosságává legyünk (Mt 5,14).
Jó Atyánk áldása áradón fog körülölelni minket, ha karácsonyünneplésünk a maga kedves külsőségeivel, bensőséges jelképeivel, díszleteivel és énekeivel az Örökkévaló hozzánk lehajló kegyelmének csodájára emlékeztető jellé lesz. Az ilyen ünneplés szentsége és teljessége akkor sem csorbulna, ha életsorsunk történetesen úgy alakulna, hogy anyagi lehetőségeink beszűkülnének, egészségünk megromlana, vagy bármi „nemszeretem” dolog érne is minket. Az igazi karácsonyünneplés lényegét ugyanis egyedül az adja, hogy a főhelyet benne a testté lett Ige, Jézus Krisztus tölti be. Minden más csak nélkülözhető ráadás.
Boldog az, aki ezt már felismerte, és az ismert ének szavát ajkára véve karácsonykor és élete minden napján megvallhatja:
Elveszthetek mindent sorba’,
Ha te megmaradsz nekem…
(BGyÉ 309)
A karácsony megváltoztat
Ha számba vesszük mindazt, amiket Jézus Krisztus születése megváltoztatott, ha újra tudatosítjuk magunkban, akkor a karácsony titka, az inkarnáció csodája áthatja egész valónkat, és más emberek leszünk. Miket változtatott meg Jézus közénk születése?
1. EMBERI ÁLLAPOTUNKAT
Nem véletlen, hogy a betlehemi csillag ténye annyira fontos számunkra. Mert bár kicsinek tűnik egy csillag fénye egy reflektorhoz képest, de állandóságával mégis meghatározó fénypont. Ez Jézus maga. Sokak számára egy a sok vallásalapító közül. De ő mégis állandó csillag: változatlanul irányt mutató és hívogató fénypont a világban. Aki követi, annak az élet kivilágosodik. Nem véletlenül állítja későbbi élete során Jézus magáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ha nem világosít meg valaki, ha nem gyújt fényt, akkor csak bolyongunk a gondolatok, a szavak útvesztőiben. Kell nekünk ő, Jézus, aki maga a betlehemi csillag életünk egén.
2. ISTENRŐL VALÓ GONDOLKODÁSUNKAT
Ő szeret az egyszerű történetekben, a hétköznapiságban megmutatkozni. Ahogy az angyalok a betlehemi pásztorok figyelmét előre felhívták arra, hogy ne látványosságot keressenek, hanem a jelentéktelenben kell meglátniuk a csodát: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12) Ki nem látott még kisgyermeket? Átlagos. De a pásztorok elhitték, és meg is találták a csodát: a jászolban fekvő kisgyermeket, Jézust! Mi állandóan csodára várunk, csodás pillanatban reménykedünk, miközben a csoda folyamatosan történik. Aki Istennel él, az a csodák világában él. Az meglátja az egyszerű szavakban, a gyerekkacajban, a szélben, az autók tülekedésében, a bevásárlók sorában, a váratlan tekintetekben, a telefoncsörgésben a csodát: Isten jelenlétét.
3. ISTENHEZ VALÓ VISZONYUNKAT
Isten tényleg ott van mindenütt, ha ott volt a legkiszolgáltatottabb állapotban, csecsemőként, tehetetlenül, mégis közel mindenkihez. Ezért emlékeztet bennünket Máté evangélista így: „Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Neki semmilyen helyszín nem derogál. Fontos megértenünk ezt. Mert enélkül őt az élet sok helyéről ki fogjuk szorítani. Később maga Jézus hívta fel a figyelmünket Isten országával, Isten uralmával kapcsolatosan arra, hogy ne különlegességekben, külső bizonyítékokban keressük országa valóságát, hanem magunkban. És akkor képesek leszünk meglátni azt, hogy az ő országa itt van. És az ő uralmát nem akadályozza semmi. Tényleg uralkodik! A mi uralkodónk ő!
4. AZ EMBEREKHEZ VALÓ VISZONYUNKAT
Hogy tudja Jézus születése megváltoztatni az emberekhez való viszonyunkat? Úgy, hogy már megváltoztatta az állapotunkat, Istenről való gondolkodásunkat és viszonyunkat. Ekkor már gyerekjáték az, hogy igazán jól viszonyuljunk az emberekhez. János evangélista tömören ezt így fogalmazta meg: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk…” (Jn 1,14) Jézus születése óta mindennél nagyobb tisztesség embernek születni, emberként élni, és igazi emberként kapcsolódni másokhoz. János még ezt is írja róla: a saját világába jött (Jn 1,11)! Az övéi közé! Lefordítom: az emberek a mi világunk! Ők a mieink! Ha megértjük Jézus születésének ezt a titkát, akkor mindig otthon fogjuk érezni magunkat az emberek között. Akkor mindig kivételes ajándéknak fogjuk tartani, hogy emberekkel együtt élhetünk. Akkor mindig a mieinknek fogjuk érezni őket.
Ma karácsony van! Azokkal vagyunk ma különösen is együtt az otthonunkban, telefonon vagy online, akik szorosan hozzánk tartoznak. Ez a szeretetteli közeg segítsen bennünket ahhoz, hogy egyre jobban megértve a karácsony titkát Istent is ott érezzük mindenben és az emberek világát is otthonunknak tartsuk. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Ószövetségi írásos emlékek
Bibliai régészettel foglalkozó videósorozatunk mostani részében betekinthetünk egy szuper titkos levelezésbe, amely júdeai katonai vezetők között zajlott.
Megismerhetjük a korabeli jellegzetes pecséteket, és bemutatjuk a legrégebbi bibliai szöveget, amit egy ezüstlemezre írtak fel.
Készült az IgeIdők Magazin és a Magyarországi Baptista Egyház megbízásából.
A videót készítették:
Bakos-Vígh Fanni, Bakos Dávid és Hegedűs Ádám
Az Őszinte Pillanat produkciója
Őszi faültetések az 500 év – 500 fa projekt keretében
88 fát ültettek el idén ősszel az 500 év – 500 fa projekt keretében. A Magyarországi Baptista Egyház kezdeményezéséhez huszonegy magyarországi helyszínről, egészen Pécstől Nyíradonyig csatlakoztak baptista gyülekezetek, iskolák, szociális intézmények.
Habár a vírushelyzet a legtöbb helyen nem tette lehetővé, hogy ünnepi alkalom keretében ültessék el a megigényelt fákat, a táblákkal kiegészülve mégis emléket állítanak baptista közösségünk múltjának.
2023-ban ünnepeljük az anabaptista-baptista misszió Kárpát-medencei megjelenésének 500. évfordulóját. A jubileumhoz közeledve célunk, hogy a következő években 500 fát ültessünk el baptista gyülekezetek, intézmények környezetében Magyarország és a Kárpát-medence zöldítése érdekében. Az 500 éves múltra való emlékezés mellett szeretnénk felhívni az emberek figyelmét az egészséges környezet fontosságára is.
Az 500 év – 500 fa kezdeményezéshez a jövő év során is lesz lehetőség csatlakozni. A jelentkezés részleteit egyházunk hírcsatornáin fogjuk megosztani.
Karácsonyi üzenet
Áldott, békés és lelki tartalmakkal teli karácsonyi ünnepet kívánunk minden kedves testvérünknek!
A baptista egyház elnöksége
Elismerések, díjak a 2020-as év végén
A Baptista Szeretetszolgálat 2013-ban díjakat alapított azzal a céllal, hogy az általa fenntartott intézményekben dolgozó, kiváló szakmai tevékenységet végző kollégáit elismerje és megköszönje munkájukat. A 2020. év elismeréseit idén nem volt mód a korábban megszokott ünnepség keretein belül átadni, ám ez semmit sem von le értékükből.
A 2020. év elismertjei:
Fődíjak:
- Ócsai Nagy Pál-díjat kapott Szász Veronika (BSZ EJSZ Oktatás, Dunáninneni Területi Igazgatóság).
- A Paul Montacute-díjat dr. Herencsárné Klug Györgyi BSZA adományozási igazgató érdemelte ki a humanitárius területről.
- A Cserepka János-díjat a szociális intézményeket képviselve pedig Csábi Lászlóné Melinda belső ellenőrzési igazgató kapta ebben az esztendőben.
Szabó Annamária, Ghyczy Gellért, Dr. Heidl Beáta, Ácsné Tóvízi Rita, Király Norbert, Dr. Kovalcsik Edit elnöki dicséretben részesült. Elnöki Elismerés Érmet kapott Borbély Venczel Andrea, Nagy Róbert, Agárdi Lajosné, Kovács Gábor, Nyers Zoltán, Vigh Attila. Elnöki Köszönet Érmet vehetett át Sulyok Nikolett, Pintér Klaudia, Fenyvesi Erika, Mudra Anita, Réti Sándorné, Baloghné Fehér Andrea, Hamar Tibor, Kuti Tamás és Pfaff Gellért.
A Baptista Szeretetszolgálat Köszönet Érmét Lechner Andrea (Addetur Baptista Gimnázium)vette át. A Minden Tisztelet Érmet Somodi Zsolt (Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Törökszentmiklós) érdemelte ki. A Közösség Önzetlen Szolgálatáért Érmet Sasné Oláh Szilvia (NABOK-Illésy Sándor Szakgimnázium és Szakközépiskola, Kisújszállás) és Szabó Anna (Seregélyesi Baptista Általános Iskola) kapta.
A Baptista Szeretetszolgálat Köszönet Érmét Lechner Andrea (Addetur Baptista Gimnázium)vette át. A Minden Tisztelet Érmet Somodi Zsolt (Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Törökszentmiklós) érdemelte ki. A Közösség Önzetlen Szolgálatáért Érmet Sasné Oláh Szilvia (NABOK-Illésy Sándor Szakgimnázium és Szakközépiskola, Kisújszállás) és Szabó Anna (Seregélyesi Baptista Általános Iskola) kapta.
Az év nevelőtestülete a Baptista Szeretetszolgálat Kisújszállási Óvodája és a Cserepka János Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola, Gimnázium, Sportiskola, Technikum, Szakgimnázium és Szakképző Iskola lett.
Az év intézményvezetője címet idén Kosaras Istvánné (Hétszínvirág Baptista Óvoda és Bölcsőde, Seregélyes) és Novákné Kónya Zita (EURO Baptista Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Technikum, Debrecen) érdemelte ki.
Gratulálunk!
Gratulálunk!