Egy könyv, amit nem elég egyszer elolvasni, aztán feltenni a könyvespolcra:
„A megbocsátás azt jelenti, hogy gyászolunk – gyászoljuk azt, ami megtörtént, és azt, ami nem történt meg –, és hogy feladjuk a vágyunkat arra, hogy bárcsak másképp alakult volna a múltunk. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a múltunkat és a jelenlegi életünket… Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól – hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.”
(Dr. Edith Eva Eger)
Dr. Edith Eva Eger 16 éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna-keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tar tó i -nak, és mindennap élvezi az életet. A most 93 éves, magyar zsidó származású pszichológus az Egyesült Államokban praktizál. Bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel, gyásszal küzdőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, célja, hogy segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Reményt és lehetőséget ad azoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól. Arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
„Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint…” (Ef 3,20)
Nincs több edény!
„Bárcsak előrelátóbb lettem volna!” – gondolhatta az asszony, amikor a házában csodálatos módon megszaporított olajnak csak az üres edények száma szabott határt. Pedig a próféta figyelmeztette, hogy amikor a szomszédaitól kér, ne keveset kérjen. De amit kapott, így is elég volt arra, hogy kihúzza a bajból. Vajon mi felkészültebbek vagyunk? Merünk-e kérni, és ha igen, milyen mértékkel? Van-e egy kis korsó olajunk, amit felajánlhatunk, hogy aztán bőségesen visszakapjuk? Visszatekintve kell-e bánkódnunk kicsinyhitűségünk miatt?
Ez csak egy történet a sok közül, amely Elizeus próféta szolgálatához köthető a Szentírásból. Ezekre a történetekre irányítja a reflektorfényt Erwin Raphael McManus Az utolsó nyílvessző című könyve, és segít nemcsak mai kontextusba helyezni azokat, hanem személyessé is teszi a bennük megfogalmazódó, húsba vágó kérdésekkel együtt.
A könyv számos követendő bibliai példát tár elénk, hogyan ismerték fel ezek az emberek a helyzetüket, hogyan értették meg a feladatukat vagy az eléjük táruló lehetőséget, és hogyan tettek meg mindent azért, hogy a legtöbbet hozhassák ki belőle. Mai szóhasználattal élve egy motivációs könyvről van szó, de sajnos ezt a fogalmat már lejáratták az önjelölt életvezetési tanácsadók és társaik… Sokkal hitelesebb, ha motivációinkat az Isten igéje alapján fogalmazzuk meg, így elkerülhető, hogy öncélú, csupán önmegvalósító legyen, és mulandó sikereket hajhásszon. Nem arra buzdít, hogy higgyünk önmagunkban, hanem hogy teljes hittel bízzuk magunkat Istenre, ahogyan azok is tették, akik végül ővele győzelmet arattak.
„Nehéz lenne olyan történetet találni a Szentírásban, amely szerint Isten azért haragudott meg, mert valakiben túl sok volt a hit, az elszántság, a határozottság. Az igaz ság az, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, ismételjük meg újra és újra. Isten a kezünkbe adja az íjat és a nyilakat, és azt mondja, lőjünk. Mi pedig ahelyett, hogy a határokat feszegetnénk arra nézve, mennyi jót tehetne bennünk és általunk, azt feltételezzük, kevesebbet szán nekünk, ezért megelégszünk azzal, amit mi meg tudunk tenni, ahelyett, amit Isten szándékozott megtenni általunk.”
Az elszántságot illetően az egyik legjobb példa előttünk maga Elizeus, aki bátran kérte az Illésben lévő lélek kétszeres részét. Lehet, hogy sokan vágynak erre, de elfeledkeznek az útról, amely idáig vezetett. Elizeus megértette Illés hívását, és lezárta a múltját. Úgy tette az eke szarvára a kezét, hogy már nem akart többet hátratekinteni. Az utolsó közös útjukon Illés többször is felajánlja neki a visszafordulás lehetőségét, de ezt ő nem fogadja el, és az sem tántorítja el, amikor bételi és jerikói próféták jelzik előre, hogy mi lesz az út végén. Ötvenen követik őket a Jordánig, figyelik, ahogyan száraz lábbal átkelnek, de csak Elizeus az, aki mindvégig Illés mellett marad. Meglátja elragadtatását, és kérése teljesül. Emellett aztán a többi próféta is tanúskodik, de vajon ők is részesülhettek volna nagyobb ajándékban?
A szerző itt tesz egy újabb fontos megjegyzést: Elizeus kérésében nem szerepelt kétszer annyi vagyon vagy hírnév, és ezt nem is kapta meg a Lélek kiáradásával együtt. A maradandó kincsekre összpontosított, de azokból nem érte be kevesebbel.
A könyv aktualitását pedig maga a világjárvány adja. Egy új korszak, amikor senki sem lehet százszázalékosan biztos abban, hogy nem hordozza-e a vírust – hiszen a tesztek sem százszázalékosak –, vagy van-e megfelelő immunitása, és az ő szervezetében mit jelent az elég. Emberi eszközökkel szinte lehetetlen megjósolni, kinek lesznek enyhe, súlyos vagy végzetes tünetei. Senki sem tudhatja, mennyi ideje maradt a cselekvésre. Ebben a helyzetben szó szerint bárki arra kényszerülhet, hogy számot vessen az életével: megértette és betöltöttee az elhívását? Kell-e valami miatt bánkódnia?
Az angol nyelvű kiadás már 2017-ben megjelent, ami innen visszatekintve még boldog békeidőnek tűnik. A szerzőnek a megírás után újra szembesülnie kellett ezekkel a kérdésekkel, mert a könyv utómunkálatai közben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Saját sorait és a Szentírásból vett idézeteket visszaolvasva kellett válaszolnia arra, vajon az ő élete híjával találtatik-e az utolsó mérlegelésnél. Útjára küldött-e minden nyílvesszőt, ami a tarsolyában volt?
„Az a célom ezzel a könyvvel, hogy soha ne adják fel, soha ne érjék be kevesebbel, és hogy semmit se tartogassanak a következő életre. Bárcsak üres tegezzel halnánk meg! Bárcsak csordultig telt szívvel halnánk meg!” (E. R. McManus)
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
Minden további gyülekezetnek a születése is – ha igazi gyülekezet – hasonló módon történik. „A hit… hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) A világból kihívottak közössége lesz eklézsiává, gyülekezetté az ige élő vizének és a Szentléleknek a munkája által. Ez a Lélek itt felettébb frissen árad, még szinte hallható a mennyei Szélnek korábbi zúgása, melynek nyomán nem beleszülettek a lelki családba, hanem újjászülettek (Jn 3,5–8).
A Szentlélek által hirdetett ige nem célzás, hanem találat: „mintha szíven találták volna őket”, bűnbánatra jutnak, és jóvá szeretnék tenni, hogy az Isten által igazolt názáreti Jézust gonoszul megfeszítették, eddigi bűneikkel keresztre juttatták. „Mit tegyünk?” – szakad ki belőlük a kétségbeesett kérdés. „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg!” – hangzik a félreérthetetlen tennivaló. Tehát megtérés és megkeresztelkedés által történik a gyülekezet születése. Itt a bibliai forrás, a mindenkor érvényes és követendő modellje a gyülekezet születésének és szaporításának, az úgynevezett „gyülekezetplántálásnak” is. Megtérés és keresztség Isten elgondolása szerint egybetartozik, s amit az Isten egybeszerkeszt, azt ember el ne válassza (Mt 19,6). Már a mennyből való jánosi keresztség is megkövetelte a megtérést (Mt 3,7–8;21,25–26).
Mindenki térjen meg és keresztelkedjék meg! „Valamennyien térjetek meg és keresztelkedjetek meg!” Senki sem lehet igazán tagja a gyülekezetnek a megtérés keresztsége nélkül. Még a baptisták sem! Nem valószínű, hogy a Biblián kívüli gyakorlat jobb módszer lenne a gyülekezet gyarapításához, mint a bibliai. A gyülekezet születése újjászületésekből és „az újjászületés fürdője” által történik (Tit 3,5).
A Szentlélek-keresztség is egyben a megtérés vízkeresztsége a gyülekezet Urának bűnbocsánattal együtt adott ajándékaképpen: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg a Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát”, azt a Lelket, lelkületet, „amely volt a mi Urunk Jézus Krisztusban is” (Fil 2,5).
Az újszülöttnek táplálkoznia kell, ha élni akar, és az újjászületettek közösségének is. Íme, az első gyülekezet tagjai: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (42. v.) Ez hiányzik sokszor napjainkban azoknak az életéből, akik mostanában döntöttek Jézus Krisztus mellett. S vajon erre ösztönzi-e őket a régebben megtértek, az évek, évtizedek óta gyülekezeti tagok „kitartó” részvétele a gyülekezet ige- és imaéletében? Nem sokallták még a köznapi egy alkalmat is a templomtól, sőt: „napról napra állhatatosan egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban”, mert a bennük lévő Lélek az egység Lelke. Kívánják tehát egymást látni (Róm 1,11), mert újra és újra átélik, hogy
„mily gyönyörűséges az atyafiak együttlakozása… mert oda küld áldást és életet az Úr örökké” (Zsolt 133,1.3).
Már nem tömegevangelizáció eredménye a tovább szaporodó gyülekezet, hanem az úgynevezett „házi istentiszteleteké”, ahol a testvérek és a látogatók megbeszélhették, „kibeszélhették” magukat az ige fényében. Ezért kedvelhette őket az egész nép. Nem pedig azért – ahogy némelyek magyarázzák –, mert együtt úrvacsorázhattak a még nem újjászületett érdeklődőkkel. Az úrvacsora előtti szeretetvendégséget azonban talán éppen értük rendezték. Közben megvalósították a hegyi beszéd egyik krisztusi követelményét:
„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)
Ez kétféle cselekmény:
„Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban…”
„Házanként megtörték a kenyeret…”
Kétféle következmény, egy emberi és egy isteni:
„Örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (46–47. v.)
Öröm a földön, és öröm a mennyben. E két maradandó öröm összekapcsolódik, és ezt a gyülekezet megtérőkkel, üdvözülőkkel való növekedése eredményezi. Mert nemcsak a földön, hanem „Öröm van a mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett” (vö. Lk 15,10; Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 239; A hit hangjai, 502).
ENERGETIKAI KORSZERŰSÍTÉS A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ ÉPÜLETÉN
2021. májusában az ITM Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokért Felelős Helyettes Államtitkárság értesítette a Magyarországi Baptista Egyházat arról, hogy a korábban benyújtott pályázati kérelme támogatást nyert.
Magyarország Kormányától 2017. év végén kapott Benczúr utcai épület 10 éve használaton kívül volt, műszaki állapota ennek megfelelően elhanyagolt volt.
A projekt során egy, az Európai Uniós KEHOP-5.2.13 projektben előkészített energetikai beruházás valósul meg a Benczúr utcai épületen. Az épület energetikailag teljes egészében korszerűsítésre kerül nyílászárócserével, fűtéskorszerűsítéssel és hőszigeteléssel. A teljes épület hőszigetelési munkálatait a 2021 jan. 1-én hatályba lépő „közel nulla energiaigény” TNM rendeletnek megfelelően kellett kialakítani.
A kivitelezés várhatóan 2021. június végén kezdődik meg, és 2022. júniusában ér véget.
A beruházásnak köszönhetően több, mint 2136 GJ/év energia-megtakarítás érhető el, és az üvegházhatást okozó gázok éves csökkenése 118 t.
Tovább információ kérhető: Magyarországi Baptista Egyház Pályázati Osztály Simonné Biró Angéla email: simon.angela@baptist.hu
Beszélgetés De Coll Ágnessel, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni küzdelem programjának vezetőjével.
2009-ben csatlakozott a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelmi elleni programjához. Munkatársaival komplex rendszert épített fel elsőként és egyedüliként Magyarországon, ahol a prevenciós tevékenység éppúgy megjelenik, mint védett házak működtetése, kimenekítések megszervezése, és komoly erejű lobbitevékenység ellátása. Munkájukat legújabban az áldozattá vált gyermekek irányába is kiterjesztették. Elismert szakértője a tématerületnek, több hazai és nemzetközi díjat nyert el. Komolyzenésznek készült, konzervatóriumot végzett, de a négyhúros hangszert humanitárius szolgálatra cserélte. Aki ismeri, tudja, hogy energikus, mindig aktív, kíváncsi, lényegre törő, vidám és színes személyiség, boldog édesanya. Beszélgetünk hivatásról, elhívásokról és kihívásokról, és kicsit „Magánterületre” is tévedünk. Tartsanak velünk!
Megtartotta a PIKNIK – ökumenikus zenés istentiszteletet június 9-én, szerdán a MEÖT Ifjúsági Bizottsága. Igét hirdetett Pataky Albert pünkösdi egyházelnök. Igehirdetésének alapigéje a MEÖT éves mottója alapján
„…figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra” (Zsid 3,1b) volt.
Zenélt a MABIM baptista, a PZM pünkösdi és a Közel akusztik evangélikus zenekarok. A pandémia ellenére sok fiatal jött össze a MEÖT székházának udvarán, hogy együtt énekelhessenek, imádkozhassanak és beszélgethessenek.
2021. május 23-án, pünkösdvasárnap érkezett el az az ünnepélyes pillanat, amikor lehetővé vált, hogy a sikeresen államvizsgát tett kárpátaljai hallgatók hozzájussanak diplomáikhoz.
A kárpátaljai magyarok közül a Baptista Teológiai Akadémián korábban a munkácsi születésű Stumpf Jenő Béla tanulhatott elsőként 1924 és 1926 között. Hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy a kárpátaljai magyar baptista gyülekezet vezetői egyáltalán nem képezhették magukat. A politika érdeke az volt, hogy hagyták a gyülekezet vezetőségét kiöregedni. Nem engedték, hogy a következő nemzedék képezze magát és átvegye a szolgálat terheit. Amikor enyhült a helyzet, az 1980-as évek elején Stumpf Jenő, aki már maga is lassan a 80. életévébe lépett, Magyarországra való kiköltözése előtt laikus testvéreket, Nagy Bélát és Molnár Edét készítette fel a gyülekezeti szolgálatok vezetésére. Később Szikszai Kálmán és Nagy István is laikusként végezték a pásztori feladatokat.
Az ezredforduló után a kárpátaljai magyar baptisták közül Nagy Tünde, Tihor Éva, Tóth Éva, majd később Jurinka Sándor és Szemancsik Jaroszlav tanulhatott Budapesten a Baptista Teológiai Akadémián.
2015-ben új fejezet kezdődött, ugyanis a körülmények úgy alakultak, hogy László Gábor, a BTA főtitkára, főiskolai docens karitatív szolgálatot végezve Zápszonyba látogatott és találkozott a Magyarországról odaköltözött lelkipásztor házaspárral, Nagy-Kasza Dániellel és feleségével, Ilonával. A közös beszélgetések során több lehetőség is felvetődött, ami a testvériség fizikai és lelki támogatását, egyúttal pedig szülőföldjén maradását segíthette. Az egyik ilyen program, ami minden területen a helyi gyülekezetek javát szolgálhatta, az a teológiai tanulmányokba való bekapcsolódás volt. Miután a BTA rektora, prof. dr. Almási Tibor is támogatásáról biztosította a kezdeményezést, 2016-ban a budapesti évfolyamra 36 elsőéves kárpátaljai hallgató kapcsolódott be. Az oktatást támogató Kárpátaljai Magyar Fakultatív Konzultációs Központ kialakítására Zápszonyban, a baptista imaházban került sor. A helyi koordinátor feladatainak ellátásával a teológia részéről Nagy-Kaszáné Somogyi Ilona lett megbízva.
Alapfokú (BA) tanulmányait 2020-ban 29 kárpátaljai hallgatónak sikerült befejeznie, a diplomamunkáját pedig 23 készítette el. Beregszászból Háger Krisztián, Szkáza Éva és Szkáza Levente. Beregújfaluból Bakos Imre. Gátról Kósa Sándor, Nagy Tatjána és Varga Katalin. Gutról László Vita, Simon Anett és Tóth Sándor. Nagybégányból Tóth Katalin. Rafajnaújfaluból Tóth Marika és Turóci Erika. Zápszonyból Balla Gyula, Balla Mária, Hegedüs Márta, Kota Éva, Kota István, Nagy Andrea, Novák János, Orosz Bálint, Orosz Gergő és Orosz Tünde.
Sajnos a járványhelyzet korábban nem tette lehetővé, hogy a hallgatók Budapestre felutazva kapják meg diplomájukat, azonban 2021 pünkösdvasárnapján szűkebb családjuk körében, egy ünnepi istentisztelet keretein belül erre is sor kerülhetett Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületében.
Az istentiszteleten a kárpátaljai koordinátor, Nagy-Kaszáné Somogyi Ilona köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Elmondta, hogy tapasztalatai szerint a hallgatók életében nagy változást és fejlődést hozott ez a néhány év. Ahhoz, hogy sikeresen eljuthattak tanulmányaik végéhez, mások segítségére, támogatására, bátorításra és önzetlen áldozatára is szükség volt.
A köszöntő szavak után a teológia rektora, prof. dr. Almási Tibor személyes üzenetét hallgathatta meg a gyülekezet. Az igei gondolatok alapját a 2Tim 2,1–7 igehelyek adták. Arra bátorított, hogy annak a Jézus Krisztusnak a tetszését keressük, aki tanítványává, harcosává hívott el minket. A tanulmányok befejezésével ez nem érhet véget, hétköznapi életünkben is ez az elhívásunk. Ahogy a versenypályán futóra jellemző a buzgóság, az odaadás, az önmegtagadás, a cél érdekében való sok felesleges dolog elhagyása, úgy az nekünk is példa, akik az Úr Jézus hívása szerint futunk a cél felé. A földművelőhöz hasonlóan pedig elsősorban nekünk kell részesednünk a termésből, azaz az Isten igéje elsősorban nekünk szól, minket akar megerősíteni a kegyelemben.
László Gábor videóhívással, személyesen kapcsolódott be az ünnepi istentiszteletbe. Több igehely alapján (Jn 1,42; Lk 5,10) fejtette ki, hogy Péter apostol élete milyen változáson ment keresztül az Úr Jézus tanítványaként. Jézus Krisztus kezében egyaránt formálódik a jellem és a „szakmai” tudás is. Jó lenne, ha a diplomaszerzés nem pont lenne az életünk szakaszában, hanem egy vessző, ami után folytatódik a jellem fejlődése, a szeretetben és az istenismeretben való növekedés.
Ezután a végzett hallgatók közül néhányan megosztották a tanulmányaikkal kapcsolatos megtapasztalásaikat is.
Bakos Imre, a beregújfalui gyülekezet vezetője számára nagy nehézséget jelentett, hogy a munka, a család, a szolgálat mellett a tanulmányokra is megfelelő időt tudjon szánni. Mégis, láthatóan Isten gondot viselt róla az elmúlt években. Hálás a lehetőségért, hogy mélyebben megismerhette Isten igéjét, és több diáktársában is lelki munkatársakra, barátokra talált.
Nagy Tatjána lelkipásztor-feleségként végez különböző szolgálatokat Gáton. Nagy kihívást jelentett számára, hogy a nyelvi nehézségeket leküzdje. Úgy érzi, ennek ellenére nagy áldást nyert ő is és a gyülekezet is. A tanulmányi évek alatt a 2Kor 12,9 igeversen keresztül bátorította az Úr. Fontos nemcsak hallgatni, hanem meg is hallani azt, amit az Úr Lelke mond nekünk. Sokszor volt olyan helyzet, ami túl nehéznek látszott, de az Ézs 48,17 igén keresztül megmutatta az Úr, hogy ő olyan úton vezet, ami a javunkra válik.
Simon Anett a guti gyülekezetben végez különböző igei szolgálatokat. Hálás a szíve, hogy a tanulmányok mellett sok közösségi élménnyel is gazdagodhatott, ahol a testvéri és baráti kapcsolatok is erősödhettek. Elsősorban nem egy diplomás teológusként gondol magára, hanem a hitében megerősödött és szolgálatba állított lelki munkásként.
Kota István a zápszonyi gyülekezetben végez lelki szolgálatokat. Nagy kérdés számára, hogy vajon ki és mit fog kezdeni a megszerzett tudással, mert látja, hogy van szolgálati lehetőség Kárpátalján. Ha Isten az, aki lehetővé tette, akitől kaptuk mindezt, akkor ő meg tudja mutatni nekünk azt a helyet, ahol minket akar használni arra, hogy adjunk és továbbadjuk azt, amit tőle vettünk át.
Háger Krisztián a beregszászi gyülekezetet építi szolgálataival. Úgy érezte, hogy minden konzultáció felkeltette az érdeklődését a további kutatásokra. Hálás azért, hogy az oktatók igyekeztek a száraz lexikális információk helyett a hétköznapi életben is használható információk átadására. Mindaz a tudás, amit az évek alatt megszerezhettünk, csak akkor válik élővé és hasznossá, ha Isten Lelke hozzáteszi mindehhez a maga részét.
Miután a végzett hallgatók átvették BA teológiai alapképzést bizonyító diplomáikat, zárszóként Nagy-Kasza Dániel lelkipásztor néhány igei gondolattal bocsátotta útra őket. A 2Tim 3,16–17 igeversek alapján rámutatott arra, hogy az Isten emberét az Isten igéje formálja. Ezekkel a tanulmányokkal Isten elsősorban nem diplomához és ösztöndíjhoz akart segíteni minket, hanem a vele való kapcsolatunkat megerősíteni.
Természetesen nem mindenkinek van ajándéka és elhívása a lelkipásztori szolgálatra, de minden tanítványnak elhívása az, hogy Isten embere legyen a környezetében.
Az ünnepi istentiszteleten László Sándor vezetésével a guti baptista gyülekezet fiataljai vezették az énekeket és dicséreteket. A résztvevők a záróének alatt felajánlásaikkal támogathatták a beregszászi imaház építkezését, a szeretetvendégség ideje alatt pedig tovább épülhettek a testvéri kapcsolatok.
Hálásak vagyunk az Úrnak minden testvéri segítségért és támogatásért, ami a teológia részéről érkezett az évek alatt, és arra ösztönözte a hallgatókat, hogy meghátrálás nélkül mindvégig kitartsanak.
Dicsekszünk az Úrral, aki nem az erősekkel, bölcsekkel, hatalmasokkal és előkelőkkel tervezett, hanem felkarolta a nem előkelőket, az erőtleneket, a lenézetteket, a semmiket, és rajtuk keresztül felépíti egyházát Kárpátalján is.
A Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány a 4H Alapítvánnyal együttműködve 2021 tavaszán több mint 200 új, magyar nyelvű Bibliát juttatott el kárpátaljai magyar baptista gyülekezetek és személyek részére. Külön öröm számunkra, hogy a Kárpátalján első alkalommal megrendezett bibliai olimpia minden fiatal résztvevője is egy saját Bibliával térhetett haza a vetélkedőről.
2021. június 5-én, egyházunk országos közgyűlésén Tahiban a szociális módszertani központ közreműködésével Papp János és Mészáros Kornél ünnepélyes keretek között átadta a tavaly odaítélt legrangosabb szociális díjakat.
2020-ban a díjról döntő kuratóriumok Huszár Gézát Balogh Lajos-díjban, Rottmayer Jenőt Beharka Pál-díjban részesítették sokéves áldozatkész szociális szolgálatukért, ám a járványhelyzet miatt a díjkiosztó elmaradt. A szombati ünnepi pillanatok során az egyházfői kézfogások, az oklevél és a plakett mellett Opauszki György szociális szaktitkár olvasta fel a laudációkat, Serafin József, a módszertani központ vezetője pedig Orsós György autista művész egy-egy grafikáját nyújtotta át az ünnepelteknek. Örültünk a díjazottak meghatott szavainak, de tudjuk, hogy mindez csak halvány előképe annak az ünnepnek, amikor az Atya által ígért mennyei koronát majd elnyerik.
Huszár Géza
Huszár
Géza úttörő személyiség, önzetlen, elhivatott munkájával
jelentős részt vállalt a legújabb kori magyarországi szociális
munka megteremtésében. Részt vett a Menedék szociális és
gyermekjóléti intézményeinek létrehozásában, munkája révén
létrejött a kiskunmajsai Menedékváros.
„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok…amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is, velem tettétek meg” – mondja Jézus Máté evangéliumában. Ez volt az az ige, amit olvasva Géza 1986-ban úgy döntött, hogy végleg otthagyja pedagógusi állását, és csak a rászorulókkal foglalkozik.
Huszár Géza a kezdetektől, már pedagógusként is aktív szerepet vállalt a kallódó ifjúság mentésében. Például osztályfőnökként megkereste a csavargó diákjait, majd otthonába fogadta őket. Gyülekezeti segítséget szervezett egy várandós, otthonról elzavart lánynak, aki így nem adta intézetbe gyermekét. Szervezett formában legelőször 1984-ben a budafoki baptista imaházban induló és mai napig is működő Teaklub volt az a hely, ahol az utcáról betért, céltalan fiatalok zsíros kenyér és tea mellett beszélgethettek, pingpongozhattak, különböző koncerteken, programokon vehettek részt úgy, hogy minden héten szólt az örömhír is. Géza évtizedeken át ennek vezetője, motorja volt. A további új lehetőségek megvalósításában korszakalkotó ötletekkel, aktív és kemény fizikai munkával vállalt szerepet, úgy, hogy sem jogszabályi háttér, sem gyakorlati példák, megoldások nem álltak rendelkezésre.
Mindig harcolt az elesettekért. Ha kellett, bíróságra ment, vagy dolgozni a rászorulóval, óvodába, iskolába az igazgatóhoz az anyukákkal, költöztetett, embereket szöktetett és számtalan más dolgot tett, éppen mire volt szükség. Mindig fontosnak tartotta, hogy Krisztus szeretetével, irgalmasságával segítsen és megismertesse a szabadulás útját. A rászorulók között élve, saját életpéldájával mutatott utat és lehetőséget a teljes életre. Hosszú évtizedekre visszanyúló és mai napig aktív szolgálata nyomán számtalan ember jutott új életre, és lett tevékeny gyülekezeti tag, valamint hasznos tagja a társadalomnak.
Rottmayer Jenő
Rottmayer Jenő gyógypedagógus, a Budapest József Utcai Baptista Gyülekezet avatott diakónusa, több évtizedes önkéntes felelősségvállalással szolgál a rászorulók, a nehéz anyagi helyzetű emberek felé gyülekezeten belül és azon kívül is.
2003-tól vezetője a szociális bizottságnak, akik a gyülekezethez kötődő személyek közösségi támogatásával foglalkoznak. Aktívan bevonódik a nélkülözők élethelyzetének megismerésébe, ennek alapján gyakorlatias javaslatot tesz anyagi támogatásra vagy más jellegű törődésre. Önkéntes szolgáló csoportot szervez, alkalmi megmozdulásokat, látogatásokat, utaztatásokat stb. kezdeményez, mindezekben elöl jár és aktívan részt vesz. Akkor is szolgál, ha nincsenek ehhez társai.
Nem ódzkodik a betegektől, közösséget vállal a gyülekezetet látogató hajléktalanokkal, számukra évek óta heti rendszerességgel élelmiszerosztást végez. Az ehhez beszerzett élelmiszer átadását, átvételét, szállítását hűséges kitartással, saját erejét nem kímélve végzi. Az átnyújtott adományok mellé jár egy jó szó, egy törődő, bátorító vagy helyreállást munkáló megjegyzés, üzenet. A beteglátogatásban, nehéz sorsúakkal való törődésben mindig derűvel, jó kedéllyel, bátorítással van jelen, előrébb sorolja mások támogatását a saját kényelménél.
Hite engedelmes cselekedetekben gyümölcsözik. Ő a gyülekezet szociális lelkiismerete, ugyanakkor érzékenysége józan megfontolással is párosul. Mindig igyekszik teljes komplexitásában kezelni az adott személy élethelyzetét.
„Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.” (Ézs 60,1) Isten elhívó, megerősítő szavára ma is támaszkodik. Idősödő kora, romló egészségi állapota, sőt egy nemrég átélt súlyos, személyes veszteség sem tántorította el elhivatottságától.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
