Az Úr közel 2021. június 18- i adásában a Kossuth Rádió műsorán Papp János, újraválasztott egyházelnök és Varga László Ottó, az MBE újonnan megválasztott főtitkára beszélttek arról, hogy milyen értékeket tartanak a legfontosabbnak, amik a mai baptizmushoz kötődnek? Mi az egyház legfontosabb küldetése? Hogyan mutatkozik meg az egyház társadalmi felelősségvállalása? A vírus okozta változások befolyásolják-e az egyház jövőről alkotott elképzelését?
Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat Rescue24 mentőszolgálatának vezetője az EMMI-vel kötött megállapodás részleteibe avatta be a hallgatókat.
Az egyenesen a Bibliából rovatban Boros Dávid lelkipásztor a júniusi témánk alapján bontotta ki az igét: Nagyra tartjuk egymást.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” (Fil 2,3)
Az Emmaus Idősek Otthona is csatlakozott a Jerusalema-tánckihíváshoz. A koronavírus-korlátozások feloldása után vége újra a családtagok társaságában ünnepelhettek az otthon lakói!
Hálásak vagyunk értetek! Isten áldja a lakókat, a családtagokat és az otthon munkatársait!
Istennek hála három testvérünk pecsételte el az életét Krisztus mellett a bemerítés Szentírás szerinti cselekedetével a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben 2021. június 6-án. Így a mennyel együtt ünnepeltük a nagy visszatérést az online istentiszteletek hosszú és nehéz időszaka után, így az örömünk még nagyobb volt, hogy újra IGAZI közösségben gyülekezhettünk össze Jézus lábainál.
Tóth Sándor lelkipásztorunk először röviden összefoglalta gyülekezetünk vendégei számára a bemerítés bibliai jelentőségét, ezután az Úr örömteli dicsőítése kíséretében vízbe merítette testvéreinket.
Ezután az igét Kiss János lelkipásztor testvérünk hirdette, aki Pál viszontagságos hajóútját világította meg számunkra a saját életünk nézőpontjából. Erről a Szentlélektől átitatott üzenetről később írok, előtte pillantsunk bele bemerítkező testvéreink történetébe.
Bemerítkezőink
története
Lali katolikus családban nőtt fel, és gyerekkorában szolgált is a miséken, de csak most, felnőtt fejjel nyert igazán értelmet számára az, amikor gyerekkorában magában „megbeszélte” a dolgokat Istennel. Ma az élete sikereiért és kudarcaiért is hálás Istennek, hogy mindezeken átvezette őket feleségével, és hogy végül ígérete szerint adott nekik gyermeket az Úr sok fájdalom és könnyes ima után:
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7,7–8)
„A
tudásommal a gyülekezetet szeretném építeni, segíteni, amiben
csak tudom. Bemerítkezni pedig azért szeretnék, hogy
kinyilvánítsam mindenki előtt, hogy én Jézus Krisztust
választottam, így engedelmeskedem egyik parancsának is, és a
bűntől való megtisztulás látható szimbólumával, a
bemerítkezéssel lesz teljes a kép számomra.”
Ábelt 6 hetes korában mutatták be szülei kérésére a gyülekezetünkben, és hálásak vagyunk Istennek, hogy most már testvérünkként is üdvözölhetjük. A tinédzserkori „kanyarok” után az Úr mellett kötött ki, és ennek a jó gyümölcseit most már a kortársai is láthatják az életén.
„Isten útját járom és mindennap legalább kétszer olvasom a Bibliát és imádkozok. Érzem az Urat az életemben. Azért szeretnék bemerítkezni, hogy Isten gyülekezetéhez tartozzak. Engedelmességből, mert amikor Jézus bemerítkezett, ő maga is ezt mondta: így illik minden igazságot betöltenünk.”
Margaréta is fiatal, 14 éves, és az ő babakori bemutatása is a gyülekezetünkben történt. Az ő szülei sajnos pár évre nélkülözték Isten jelenlétét, de Margaréta édesanyja minden évben küldte a gyülekezeti gyerektáborunkba a lányokat. Azóta a család visszatalált Istenhez, és nem telt bele sok idő, Margaréta Isten gyermeke lett a Passió című film főszereplőjének bizonyságtétele és megtérésre hívása nyomán.
„Egész nap esett az eső, be volt borulva, de amikor néztük a videót és kimondtam a Krisztusnak az IGEN-t, kisütött a nap és egy szivárvány jelent meg az égen. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy őbenne akarok hinni, mert ez az igazság, és nem a világi életet akarom választani.”
Az újonnan bemerítettekért kézrátétellel Kiss János, Sipos Márk és Tóth Sándor lelkipásztorok imádkoztak, a Szentlélekkel való betöltekezés áldását kérve életükre az Úrtól.
„…hátha…” – ez nagyon kevés
Ahogyan Kiss János testvérünk prédikálta, a hajóban sokféle ember van, ki közelebb, ki távolabb van Istentől. Az élet tengerén hánykolódva bizony nem mindig a saját hibánkból kerülünk viharba. Sokszor jöhet az életünkben külső vihar is, tőlünk függetlenül. Pál viszont nem sajnálja magát, hanem ahogyan mi is, részt vesz a még nem hívő emberek életében, azonosul a sorsukkal. „Egy hajóban evezünk.”
János testvérrel egyetértettünk abban, hogy sokkal nagyobb hit kell az Isten nélküli élethez, aminek nincs kapaszkodója. Stabil értékek nélkül nincs igazi válasz a döntéseink miértjeire. A „hátha” ugyanis nagyon kevés, hiszen semmi fedezete nincs. Az „azt hittem” egy nagyon ingoványos talaj az életvezetéshez.
„Egy
lélek sem vész el, csak a hajó.”
Jézus Krisztus viszont mindennél szilárdabb alapot ad az életünkben a körülményekre támaszkodó hit helyett. Aki nem bízik Isten gondoskodásában, tönkreteszi a saját és a körülötte élők életét azzal, hogy belekeveredik olyan rizikós helyzetekbe, amelyek végül veszteséghez vezetnek, holott csak türelemért kellett volna imádkoznia, hogy meg tudja várni Isten áldását.
Sokszor
nem Isten küldi a langyos déli szelet, mint ahogyan Pál hajós
történetében is csak kellemesnek tűnt, és alkalmasnak arra, hogy
tovább lehessen indulni, pedig ez a körülmény ellentétes volt
Isten kijelentésével, amit Pálon keresztül adott a hajósoknak.
Végül mégis beigazolódott Isten csalhatatlan üzenete, mert
ezután következett csak az igazi vihar.
„Dobáld ki
a felesleget!”
Az
ember a rossz döntései után sokszor még mindig képes ragaszkodni
a hamis mentőhorgonyaihoz. Ez sok esetben ahhoz vezet, hogy
elveszíti a motivációját a küzdelemben a kudarcok miatt.
Mit tehetsz, ha te is ebben a kilátástalan helyzetben találod magad? Ahogyan a történetben az Istentől ihletett utasítást Páltól hallhatták a hajósok is, az életedből ki kell dobálnod a felesleges terheket. Ma hozz döntést, és szabadulj tőlük! Hogy mennyire nem kárhoztat Isten az elhibázott lépésekért, az mutatja, hogy ugyanazzal a kézzel dobálták ki a tengerészek az összes holmit, amivel eddig védték. Tehát bármikor dönthetsz másként! Tőled függ, hogy megfordítod-e az életed alakulását, és Krisztus kezébe teszed-e magad.
Engedd
el a visszatartó erőket, és hallgasd meg Isten bátorító szavát.
Pál
is „ugye én megmondtam” nélkül nézte végig, és a végén
beszélt velük erről, és a további teendőkről mindenféle
vádlás nélkül. Te is ugyanerre a hozzáállásra számíthatsz
Krisztustól, és az ő népétől, akik támogatni tudnak Téged
abban, hogy megtaláld az életed új irányát a Biblia megértésének
segítségével.
Aki hisz Őbenne,
megmenekül
Krisztus
kezében megmentő erő van, ami NEM a körülményeken múlik!
A
Pünkösd üzenete, hogy Isten itt van minden emberrel, és az ő
ereje elérhető, megkapható bárki számára, aki kéri.
Imádságban
ma Te is átadhatod az életedet, szívedet Istennek, aki azonnal
készen áll arra, hogy a Te lelkedet is megmentse az örökké tartó
vihartól, és akár mától a menny állampolgárává válhatsz
Krisztus megváló tettének elfogadása által.
Úr
Jézus Krisztus! Tudom, hogy bűnös ember vagyok, és szükségem
van Rád. Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten és
megváltottál. Kérlek, bocsásd meg bűneimet, és formáld az
életemet akaratod szerint, hogy ezentúl csak Érted éljek. Vezess,
kérlek, az örökkévalóság útján. Ámen.
Június 13-án ünnepi istentisztelet keretében avatta a közösség presbiterré Tóth Ferencet. Az avatás egyben szolgálati kirendelés is volt, ugyanis Tóth testvér a sarkadi misszió vezetője lett.
Mike Sámuel
Meghívott igehirdető Mike Sámuel, kecskeméti lelkipásztor volt, aki elmondta, hogy az egyházban elsősorban nem vezetői, hanem pásztorlási válság van. Nem menedzserekre van szüksége a közösségnek, akik a világi vezetéselméletek eredményeit alkalmazva irányítják a rájuk bízottakat, hanem pásztorszívű elöljárókra, akik lehajolnak az emberekhez.
Tóth Ferenc
bizonyságtételében elmondta elhívásának történetét, hogyan
vezette őt és feleségét abban a döntésben az Úr, hogy
visszatérve gyökereihez, abban a gyülekezetben végezzen
szolgálatot, ahol felnőtt és ahol hitre jutott.
Barbarics Péter
Az avatást Barbarics Péter, a Presbiteri Tanács tagja vezette. A kézrétételes imádkozás után pedig sorkerült a kirendelésre is. A kiküldő gyülekezet részéről Merényi Zoltán, lelkipásztor köszöntötte Tóth testvért, majd a fogadó gyülekezet nevében Szaniszlai József gyülekezetvezető mondott igei gondolatokat.
Reménységünk van
arra, hogy ezzel a döntéssel megerősödik Sarkadon a baptista
misszió, és új lendületet kap a kis határszéli gyülekezet.
Az istentiszteleten
bemerítésre készülők bizonyságtételeit is meghallgatta a
gyülekezet. Örömteli, áldott vasárnapunk volt.
Egy könyv, amit nem elég egyszer elolvasni, aztán feltenni a könyvespolcra:
„A megbocsátás azt jelenti, hogy gyászolunk – gyászoljuk azt, ami megtörtént, és azt, ami nem történt meg –, és hogy feladjuk a vágyunkat arra, hogy bárcsak másképp alakult volna a múltunk. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a múltunkat és a jelenlegi életünket… Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól – hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.”
(Dr. Edith Eva Eger)
Dr. Edith Eva Eger 16 éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna-keringőt – jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tar tó i -nak, és mindennap élvezi az életet. A most 93 éves, magyar zsidó származású pszichológus az Egyesült Államokban praktizál. Bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel, gyásszal küzdőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, célja, hogy segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Reményt és lehetőséget ad azoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól. Arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
„Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint…” (Ef 3,20)
Nincs több edény!
„Bárcsak előrelátóbb lettem volna!” – gondolhatta az asszony, amikor a házában csodálatos módon megszaporított olajnak csak az üres edények száma szabott határt. Pedig a próféta figyelmeztette, hogy amikor a szomszédaitól kér, ne keveset kérjen. De amit kapott, így is elég volt arra, hogy kihúzza a bajból. Vajon mi felkészültebbek vagyunk? Merünk-e kérni, és ha igen, milyen mértékkel? Van-e egy kis korsó olajunk, amit felajánlhatunk, hogy aztán bőségesen visszakapjuk? Visszatekintve kell-e bánkódnunk kicsinyhitűségünk miatt?
Ez csak egy történet a sok közül, amely Elizeus próféta szolgálatához köthető a Szentírásból. Ezekre a történetekre irányítja a reflektorfényt Erwin Raphael McManus Az utolsó nyílvessző című könyve, és segít nemcsak mai kontextusba helyezni azokat, hanem személyessé is teszi a bennük megfogalmazódó, húsba vágó kérdésekkel együtt.
A könyv számos követendő bibliai példát tár elénk, hogyan ismerték fel ezek az emberek a helyzetüket, hogyan értették meg a feladatukat vagy az eléjük táruló lehetőséget, és hogyan tettek meg mindent azért, hogy a legtöbbet hozhassák ki belőle. Mai szóhasználattal élve egy motivációs könyvről van szó, de sajnos ezt a fogalmat már lejáratták az önjelölt életvezetési tanácsadók és társaik… Sokkal hitelesebb, ha motivációinkat az Isten igéje alapján fogalmazzuk meg, így elkerülhető, hogy öncélú, csupán önmegvalósító legyen, és mulandó sikereket hajhásszon. Nem arra buzdít, hogy higgyünk önmagunkban, hanem hogy teljes hittel bízzuk magunkat Istenre, ahogyan azok is tették, akik végül ővele győzelmet arattak.
„Nehéz lenne olyan történetet találni a Szentírásban, amely szerint Isten azért haragudott meg, mert valakiben túl sok volt a hit, az elszántság, a határozottság. Az igaz ság az, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, ismételjük meg újra és újra. Isten a kezünkbe adja az íjat és a nyilakat, és azt mondja, lőjünk. Mi pedig ahelyett, hogy a határokat feszegetnénk arra nézve, mennyi jót tehetne bennünk és általunk, azt feltételezzük, kevesebbet szán nekünk, ezért megelégszünk azzal, amit mi meg tudunk tenni, ahelyett, amit Isten szándékozott megtenni általunk.”
Az elszántságot illetően az egyik legjobb példa előttünk maga Elizeus, aki bátran kérte az Illésben lévő lélek kétszeres részét. Lehet, hogy sokan vágynak erre, de elfeledkeznek az útról, amely idáig vezetett. Elizeus megértette Illés hívását, és lezárta a múltját. Úgy tette az eke szarvára a kezét, hogy már nem akart többet hátratekinteni. Az utolsó közös útjukon Illés többször is felajánlja neki a visszafordulás lehetőségét, de ezt ő nem fogadja el, és az sem tántorítja el, amikor bételi és jerikói próféták jelzik előre, hogy mi lesz az út végén. Ötvenen követik őket a Jordánig, figyelik, ahogyan száraz lábbal átkelnek, de csak Elizeus az, aki mindvégig Illés mellett marad. Meglátja elragadtatását, és kérése teljesül. Emellett aztán a többi próféta is tanúskodik, de vajon ők is részesülhettek volna nagyobb ajándékban?
A szerző itt tesz egy újabb fontos megjegyzést: Elizeus kérésében nem szerepelt kétszer annyi vagyon vagy hírnév, és ezt nem is kapta meg a Lélek kiáradásával együtt. A maradandó kincsekre összpontosított, de azokból nem érte be kevesebbel.
A könyv aktualitását pedig maga a világjárvány adja. Egy új korszak, amikor senki sem lehet százszázalékosan biztos abban, hogy nem hordozza-e a vírust – hiszen a tesztek sem százszázalékosak –, vagy van-e megfelelő immunitása, és az ő szervezetében mit jelent az elég. Emberi eszközökkel szinte lehetetlen megjósolni, kinek lesznek enyhe, súlyos vagy végzetes tünetei. Senki sem tudhatja, mennyi ideje maradt a cselekvésre. Ebben a helyzetben szó szerint bárki arra kényszerülhet, hogy számot vessen az életével: megértette és betöltöttee az elhívását? Kell-e valami miatt bánkódnia?
Az angol nyelvű kiadás már 2017-ben megjelent, ami innen visszatekintve még boldog békeidőnek tűnik. A szerzőnek a megírás után újra szembesülnie kellett ezekkel a kérdésekkel, mert a könyv utómunkálatai közben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Saját sorait és a Szentírásból vett idézeteket visszaolvasva kellett válaszolnia arra, vajon az ő élete híjával találtatik-e az utolsó mérlegelésnél. Útjára küldött-e minden nyílvesszőt, ami a tarsolyában volt?
„Az a célom ezzel a könyvvel, hogy soha ne adják fel, soha ne érjék be kevesebbel, és hogy semmit se tartogassanak a következő életre. Bárcsak üres tegezzel halnánk meg! Bárcsak csordultig telt szívvel halnánk meg!” (E. R. McManus)
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
Minden további gyülekezetnek a születése is – ha igazi gyülekezet – hasonló módon történik. „A hit… hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) A világból kihívottak közössége lesz eklézsiává, gyülekezetté az ige élő vizének és a Szentléleknek a munkája által. Ez a Lélek itt felettébb frissen árad, még szinte hallható a mennyei Szélnek korábbi zúgása, melynek nyomán nem beleszülettek a lelki családba, hanem újjászülettek (Jn 3,5–8).
A Szentlélek által hirdetett ige nem célzás, hanem találat: „mintha szíven találták volna őket”, bűnbánatra jutnak, és jóvá szeretnék tenni, hogy az Isten által igazolt názáreti Jézust gonoszul megfeszítették, eddigi bűneikkel keresztre juttatták. „Mit tegyünk?” – szakad ki belőlük a kétségbeesett kérdés. „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg!” – hangzik a félreérthetetlen tennivaló. Tehát megtérés és megkeresztelkedés által történik a gyülekezet születése. Itt a bibliai forrás, a mindenkor érvényes és követendő modellje a gyülekezet születésének és szaporításának, az úgynevezett „gyülekezetplántálásnak” is. Megtérés és keresztség Isten elgondolása szerint egybetartozik, s amit az Isten egybeszerkeszt, azt ember el ne válassza (Mt 19,6). Már a mennyből való jánosi keresztség is megkövetelte a megtérést (Mt 3,7–8;21,25–26).
Mindenki térjen meg és keresztelkedjék meg! „Valamennyien térjetek meg és keresztelkedjetek meg!” Senki sem lehet igazán tagja a gyülekezetnek a megtérés keresztsége nélkül. Még a baptisták sem! Nem valószínű, hogy a Biblián kívüli gyakorlat jobb módszer lenne a gyülekezet gyarapításához, mint a bibliai. A gyülekezet születése újjászületésekből és „az újjászületés fürdője” által történik (Tit 3,5).
A Szentlélek-keresztség is egyben a megtérés vízkeresztsége a gyülekezet Urának bűnbocsánattal együtt adott ajándékaképpen: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg a Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát”, azt a Lelket, lelkületet, „amely volt a mi Urunk Jézus Krisztusban is” (Fil 2,5).
Az újszülöttnek táplálkoznia kell, ha élni akar, és az újjászületettek közösségének is. Íme, az első gyülekezet tagjai: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (42. v.) Ez hiányzik sokszor napjainkban azoknak az életéből, akik mostanában döntöttek Jézus Krisztus mellett. S vajon erre ösztönzi-e őket a régebben megtértek, az évek, évtizedek óta gyülekezeti tagok „kitartó” részvétele a gyülekezet ige- és imaéletében? Nem sokallták még a köznapi egy alkalmat is a templomtól, sőt: „napról napra állhatatosan egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban”, mert a bennük lévő Lélek az egység Lelke. Kívánják tehát egymást látni (Róm 1,11), mert újra és újra átélik, hogy
„mily gyönyörűséges az atyafiak együttlakozása… mert oda küld áldást és életet az Úr örökké” (Zsolt 133,1.3).
Már nem tömegevangelizáció eredménye a tovább szaporodó gyülekezet, hanem az úgynevezett „házi istentiszteleteké”, ahol a testvérek és a látogatók megbeszélhették, „kibeszélhették” magukat az ige fényében. Ezért kedvelhette őket az egész nép. Nem pedig azért – ahogy némelyek magyarázzák –, mert együtt úrvacsorázhattak a még nem újjászületett érdeklődőkkel. Az úrvacsora előtti szeretetvendégséget azonban talán éppen értük rendezték. Közben megvalósították a hegyi beszéd egyik krisztusi követelményét:
„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)
Ez kétféle cselekmény:
„Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban…”
„Házanként megtörték a kenyeret…”
Kétféle következmény, egy emberi és egy isteni:
„Örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.”
„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (46–47. v.)
Öröm a földön, és öröm a mennyben. E két maradandó öröm összekapcsolódik, és ezt a gyülekezet megtérőkkel, üdvözülőkkel való növekedése eredményezi. Mert nemcsak a földön, hanem „Öröm van a mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett” (vö. Lk 15,10; Baptista gyülekezeti énekeskönyv, 239; A hit hangjai, 502).
ENERGETIKAI KORSZERŰSÍTÉS A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ ÉPÜLETÉN
2021. májusában az ITM Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokért Felelős Helyettes Államtitkárság értesítette a Magyarországi Baptista Egyházat arról, hogy a korábban benyújtott pályázati kérelme támogatást nyert.
Magyarország Kormányától 2017. év végén kapott Benczúr utcai épület 10 éve használaton kívül volt, műszaki állapota ennek megfelelően elhanyagolt volt.
A projekt során egy, az Európai Uniós KEHOP-5.2.13 projektben előkészített energetikai beruházás valósul meg a Benczúr utcai épületen. Az épület energetikailag teljes egészében korszerűsítésre kerül nyílászárócserével, fűtéskorszerűsítéssel és hőszigeteléssel. A teljes épület hőszigetelési munkálatait a 2021 jan. 1-én hatályba lépő „közel nulla energiaigény” TNM rendeletnek megfelelően kellett kialakítani.
A kivitelezés várhatóan 2021. június végén kezdődik meg, és 2022. júniusában ér véget.
A beruházásnak köszönhetően több, mint 2136 GJ/év energia-megtakarítás érhető el, és az üvegházhatást okozó gázok éves csökkenése 118 t.
Tovább információ kérhető: Magyarországi Baptista Egyház Pályázati Osztály Simonné Biró Angéla email: simon.angela@baptist.hu
Beszélgetés De Coll Ágnessel, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni küzdelem programjának vezetőjével.
2009-ben csatlakozott a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelmi elleni programjához. Munkatársaival komplex rendszert épített fel elsőként és egyedüliként Magyarországon, ahol a prevenciós tevékenység éppúgy megjelenik, mint védett házak működtetése, kimenekítések megszervezése, és komoly erejű lobbitevékenység ellátása. Munkájukat legújabban az áldozattá vált gyermekek irányába is kiterjesztették. Elismert szakértője a tématerületnek, több hazai és nemzetközi díjat nyert el. Komolyzenésznek készült, konzervatóriumot végzett, de a négyhúros hangszert humanitárius szolgálatra cserélte. Aki ismeri, tudja, hogy energikus, mindig aktív, kíváncsi, lényegre törő, vidám és színes személyiség, boldog édesanya. Beszélgetünk hivatásról, elhívásokról és kihívásokról, és kicsit „Magánterületre” is tévedünk. Tartsanak velünk!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
