A Lepramisszió – Magyarország január végi nagygyűlésén tisztújításokra is sor került. Az eddigi kuratóriumi elnök, dr. Bartha Andrea helye megüresedett, mivel a választhatóság maximális idejét kitöltötte már.
Örömmel és hálával adjuk hírül, hogy a 2023. január végéig tartó időszakra Bódis László baptista lelkipásztor urat választotta missziónk az elnökévé.
Bódis László Nagyváradon született, a Partiumban (Sebes-Körös völgyében), Pusztaújlak községben nevelkedett egyetlen húgával együtt. Itt kezdte elemi iskoláit, amit Mezőtelegden, Aradon, majd Nagyváradon folytatott, ahol érettségizett is. Faművesként (asztalos, fafaragás, faipari technikus, restaurátor) dolgozott, alkotott, mialatt elkezdte a teológiai tanulmányokat is. Felsőfokú iskoláit Nagyváradon, Budapesten (a BTA-n), Egerben és Ausztriában végezte.
Gyermekkorától mint többgenerációs, élő hitű, baptista gyermek ismerte a Bibliát és megváltó Urát, Jézus Krisztust. Őt ifjúkorában hittel fogadta örökre élete Urává. Így missziós lelkülettel végezte polgári és egyházi szolgálatát mindmáig.
1992-ben lett teljes idejű lelkimunkás, lelkipásztor Kisvárdán. Majd Békés megyében, a Bakonyban látta el a lelkészi/pásztori feladatokat. Ma már nyugdíjas lelkészként munkálkodik és helyettesít egyházi, szociális és oktatási területeken. Feleségével, Piroskával 1974-ben léptek házasságra, majd az Úr három gyermekkel, később öt unokával ajándékozta meg őket.
Bódis László ötéves kuratóriumi tagsága során hűséges és áldozatos szolgálatról tett tanúbizonyságot a Lepramisszió – Magyarországban is. Hálásak vagyunk Istennek bölcsességéért, készségéért, derűs, békés személyéért.
Isten áldását kérjük életére és új szolgálatára is!
Az emberi alkotás képessége Isten ajándéka. Olyan dolgokat tudunk létrehozni, teremteni, amelyek addig nem léteztek. A képzőművészet megalkotja a maradandó tárgyat, a zeneművészet pedig az előadás során létrehozza azt a művészi élményt, amit közösségben élhetünk át, és amely az emlékeinkben él tovább. Nem csupán a rendkívüli tehetségű festő- és szobrászművészek, zeneszerzők, előadóművészek képesek az alkotásra – az ő műveik valóban különlegesek és megismételhetetlenek, de a hétköznapi emberek számára is megadatott az az ajándék, hogy valami egyedit hozzanak létre.
2021. szeptember első hétvégéjén ezt szerettük volna felfedezni: bemutatni önmagunknak és egymásnak, hogy hogyan kamatoztatjuk a nekünk adatott képességeket. Az Ars Sacra Fesztivál keretében a baptista imaházban rendeztük meg Alkotó-Zenélő KEZEK – Keresztény Egyházi Zenés Evangelizációs Koncertek – elnevezésű kétnapos programunkat, amelyben a koncertélmény és a képzőművészet egyaránt helyet kapott.
A rendezvénysorozat szombaton Tisza Attila lelkipásztor előadásával vette kezdetét, melynek témája: ismert kezek a képzőművészetben. Festményeken, szobrokon látható kezekről és az alkotó művészek kezéről hallhattunk fotókkal gazdagon illusztrált, érdekes és szórakoztató előadást, valamint híres emberek kézjegye alapján gondolkodhattunk arról, hogy mit árul el az aláírásuk a személyiségükről.
Az előadást követően az imaház udvarán megnyílt a Dunaharaszti Baptista Gyülekezet tagjainak kézműves alkotásaiból összeállított kiállítás. 21 alkotó több mint száz művében gyönyörködhettünk: láthattunk festményeket, grafikákat, varrott és hímzett kézimunkákat, patchworkalkotásokat, kézzel készült használati tárgyakat és dekorációkat, fotókat és építészeti terveket.
Másnap a több baptista gyülekezet zenészeiből erre az alkalomra egyesült pengetőszenekar koncertjét élvezhettük. A Dunaharaszti Baptista Gyülekezetben hosszú múltra tekint vissza a pengetős hangszereken való játék: a pengetőszenekar már 1948-ban, a gyülekezet alapítását követő évben szolgált, majd több hosszabb-rövidebb szünet után 2010 óta ismét aktív. A vasárnap fellépő zenekarban mandolin, mandola, gitár és nagybőgő is megszólalt. A 25 tagú zenekart Surányi Pál vezényelte, a vendég zenészek Aszódról, Cinkotáról, Felsőpetényből, Galgagutáról, Pesterzsébetről, Pécelről, Vácról és Váckisújfaluból érkeztek. Műsorukban klasszikus baptista énekek és jól ismert komolyzenei művek átiratai szerepeltek.
Az előadások után a gyülekezet tagjai által előkészített szeretetvendégség biztosított bőséges lehetőséget az oldott hangulatú ismerkedéshez, a közös beszélgetéshez.
Az a képesség, amelyet Isten bennünk elhelyezett, a Teremtőre mutat. Ezen a két napon azt az Alkotót dicsőítettük, akinek a képességeinket köszönhetjük. Egyben szerettük volna a gyülekezetünk által képviselt keresztény értékeket és az evangélium jó hírét közvetíteni Dunaharaszti lakói felé.
A hétvége eseményeiről a KisDuna Televízió részletesen beszámolt. A híradás, illetve a teljes pengetős találkozó megtekinthető a következő linkeken:
Kézműves kiállításunk egy része a Baptista Művészeti Napok programjaként 2021. november 27. és 2022. január 6. között megtekinthető volt a Dunaharaszti Városi Könyvtárban. 2022-ben pedig tervezzük a folytatást – olyan lelki üzenetet, alkotó tevékenységet és művészi élményt szeretnénk nyújtani, amely a város hívő és nem hívő lakóit egyaránt megszólítja, és hozzájárul a valódi közösség épüléséhez, formálásához.
Reménység szerint 2022-ben személyesen is megrendezésre kerül az Országos Baptista Nőkonferencia. Az idei találkozó a Nem reménytelen! címet kapta! Találkozzunk 2022. május 21-én az ELTE Lágymányosi Campusán!
EGYH-KCP-17-P-0182 azonosítószámú „Benczúr utca 30. számú épület felújítása – Magyarországi Baptista Egyház” 400.000.000 Ft összegű támogatásban részesültünk
1929. szeptember 17-én született. Édesapja, Nagy Imre, az elsők között csatlakozott az 1930-ban indult zápszonyi baptista gyülekezethez. 1947. szeptember 10-én kötelezte el magát az Úr Jézus követése mellett, és Munkácson Stumpf Jenő lelkipásztor által megvallotta az Úr Jézusban való hitét a bemerítkezésben. 1953-ban házasságot kötött a gáti születésű Bak Lenkével, akivel jóban és nehézségekben is 68 évet éltek együtt. Házasságukból három gyermek született.
1971. AUGUSZTUS 18-ÁN MUNKÁCSON A LATORCA PARTJÁN NAGY ISTVÁN ÉS FELESÉGE PIROSKA BEMERÍTÉSÉN. JOBB SZÉLEN NAGY BÉLA PRÉDIKÁTOR
1983. március 15-én Andráskó Mihály – a kárpátaljai missziókerület akkori vezetője – megkérte, hogy vállalja el a beregszászi prédikátori teendőket. Zápszonyban a gyülekezet kis létszáma miatt a baptista összejöveteleket, bibliaórákat a hatóságok tiltották. Attól kezdődően a zápszonyiak éveken keresztül vele együtt jártak be a 18 kmre levő Beregszászba. Az istentiszteleteket akkoriban a református templomban tartották, mivel a beregszászi imaházat a hatóságok korábban elkobozták. A nyolcvanas évek végén már a reménytelenség és a megsemmisüléstől való félelem uralta a beregszásziakat. 1991-ben hoztak egy rendeletet, hogy az imaházakat vissza kell adni jogos tulajdonosaiknak. Az igazoló papírokat nem találták, és a tanúk hitelesítését a hivatalban nem tartották elegendőnek. Nagy Béla az ungvári levéltárban is próbálkozott, de többször elutasították. Nem adta fel, egyik levél után írta a másikat, és személyesen vitte Ungvárra a levéltár titkárságára. Egyik alkalommal a hivatal vezetője gőgösen kijelentette: „Amíg én ebben a székben ülök, maguknak nem lesz imaházuk!” Nagy Béla válasza a következő volt: „Eljön az idő, amikor maga nem fog itt ülni, és újra lesz imaházunk!”
Így is lett!
1994-ben már megelégelték a levéltár dolgozói az őket akkor már 52. alkalommal kérvényekkel ostromló
Nagy Bélát, és végül megadták neki az imaház jogos tulajdonosát igazoló okmányt. Beregszászban Pataki István polgármester az iratokat látva nem igazán örült, azt nyilatkozta, hogy a papírok nem jók. Az Ungvári Vallásügyi Hivatal viszont megerősítette az iratok hitelességét, így ennek értelmében kellett eljárnia a hatóságoknak.
Az elmúlt rendszerben több imaházat is elvettek a hatóságok a magyar baptistáktól, azonban egyedül Nagy Béla tudta elérni makacsságával, bátorságával, Istenben való bizalmával, hogy legalább a beregszászi testvérek kárpótolva legyenek.
1995 májusától gerincműtéte miatt nem vállalta tovább a szolgálatot. 12 éven keresztül volt a beregszászi gyülekezet vezetője.
1999. december 6-án a zápszonyi baptista gyülekezet újra önálló útra térhetett. Nagy Béla 2000-ben vette fel a kapcsolatot a már az Egyesült Államokban élő Zeke házaspárral, és hírül adta nekik, hogy újra megalakult a zápszonyi baptista gyülekezet. Zeke Jolán korábban a szomszéd faluból, Mezőkaszonyból járt át a zápszonyi gyülekezetbe. Zeke Zoltán és felesége, Jolán, akkor a Clevelandi Magyar Betánia Gyülekezetben voltak tagok, és Nagy Béla megkeresésére válaszolva 10 000 dollárral járultak hozzá a zápszonyi baptista gyülekezet imaházvásárlásához. 2001-ben sikerült is abból a pénzből megvásárolni a jelenleg is magyar baptista missziónak otthont adó Imádság Házát.
2018-ban a Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány Stumpf Jenő-díjat adott Nagy Béla prédikátornak hűséges és állhatatos munkásságáért, amit az ünnepen Nagy Béla betegsége miatt lánya, Péter Ibolya vett át.
Nagy Béla nem volt tanult igehirdető, mégis Isten kegyelme minden erőtlensége ellenére is használta. Tudjuk, hogy „azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor 1,27–29)
Nagy Béla 2021. április 2-án hagyta itt földi sátorát, hogy Urához, igazi hazájába költözhessen.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy Nagy Béla életén keresztül is építette országát!
A januári szociális hírlevélben az idősek állnak a középpontban: egy teológus-lelkipásztor (Lőrik Levente), egy szakértő (Vajda Kinga), egy idős férfi és egy idős nő segítségével járjuk körbe röviden ennek a számban egyre gyarapodó generációnak a sajátos kérdéseit. Ezen kívül két idősotthonunk karácsonyi beszámolójával egy pillanatra visszatekintünk a közelmúltra, egy felhívással és egy meghívóval pedig előre.
Mint a Baptista Teológiai Akadémia rektora örömmel vettem részt intézményünk hallgatója, Kissné Balázs Barbara családsegítő, az Élet Menete aktivistája, a Wallenberg-díj ez évi jelöltjének a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában 2022. január 25-én megtartott díjátadó ünnepségén.
A díjazott Kissné Balázs Barbara férjével, Kiss Kálmánnal. Balról a BTA képviseletében Balla Péter gazdasági főigazgató és dr. Mészáros Kálmán rektor
Az ünnepséget dr. Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke nyitotta meg. A bevezető ismertetésben elhangzott: „A Raoul Wallenberg-díjat azzal a céllal alapították meg, hogy etikai mércét és példát állítson a magyar társadalmi és politikai közélet elé. A díj azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását ismeri el, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, diszkriminációt elszenvedők érdekében, az emberi és állampolgári jogok törvényekben biztosított érvényesítésében kifejtett tevékenységükkel.”
KISSNÉ BALÁZS BARBARA LAUDÁCIÓJA:
„Az Élet Menete Alapítvány 2004-es megalapítása óta számíthat Kissné Balázs Barbara odaadó önkéntes munkájára a hét minden napján. Barbara az alapítvány összes jelentős programjában szervezőként, csoportvezetőként, oktatóként részt vesz, kiemelkedő figyelmet szentelve a roma fiatalokat célzó programjainknak. Ennek köszönhetően vált Barbara az alapítvány roma holokauszttal foglalkozó projektjeinek vezetőjévé.
Számtalan csoportot vezetett már Auschwitz-Birkenauban a nemzetközi roma holokauszt emléknap alkalmából. Roma csoportokat szervez és tárlatvezetést tart nekik az alapítvány vagonkiállításánál. Az alapítvány roma holokauszttal foglalkozó vándorkiállítását számos iskolába, roma közösségbe juttatta már el. Barbara az alapítványnál végzett önkéntes munkája mellett szociális munkásként dolgozik.
Férjével, aki teherautó-sofőr, szabadidejükben az országot járva juttatnak el adományokat a mélyszegénységben élő roma közösségekhez és a rászoruló családokhoz. Létrehozott egy Facebook-csoportot, amelyen keresztül azokon a rászorulókon próbál segíteni, akikkel munkája során kapcsolatba kerül. Gyűjtéseket szervez, adományokat juttat el rászorulóknak.
Elkötelezett harcosai mindenféle diszkriminációnak, lévén mindketten roma származásúak, pontosan tudják, hogyan lehet oktatni a roma fiatalokat, és bevonni őket is a munkájukba. Barbara a Baptista Teológiai Akadémián szerzett diplomát” – ismertette a díjazott életútját Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány vezetője.
A díjazásról a Raoul Wallenberg Alapítvány, a Raoul Wallenberg Egyesület, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Külügyminisztérium képviselőiből álló bírálóbizottság döntött. A díjat az Auschwitz-Birkenau haláltábor 1945. január 27-én történt felszabadulásának emléknapjához közeli időpontban osztják ki.
Döbbenetes és fájdalmas emlékként gondolok én magam is vissza az egyik tanulmányutunkra, amit Barbara szervezett akadémiánk hallgatói számára. A lengyelországi Auschwitz-Birkenau haláltábor borzalmait, a zsidó, cigány és más kisebbségek diszkriminációját, a minden joguktól, méltóságuktól és életüktől megfosztott honfitársaink emlékét soha nem szabad elfelejtenünk, annak mementóit őriznünk kell. Szüksége van e fájdalmas emlékezésre minden korosztálynak, hogy ez soha ne ismétlődjék meg a jövőben!
A díjazott életére, további munkásságára, családjára és tanulmányaira intézményünk nevében is Isten áldását kívánjuk!
December közepén Kárpátaljára utazhattam egy olyan képzést tartani az ott élő testvéreknek, ami a biblikus és időszerű igei tanításokra való felkészülést segíti. Viharoson, gyönyörű környezetben, a Vadvölgy Panzióban töltöttünk 4 napot, ami a Bethlen Gábor Alapítványnál nyert pályázat révén valósulhatott meg. Ennek köszönhetően mind a 18 résztvevő számára ingyenessé tudtuk tenni a képzést. A hétvége költségeihez az útiköltségek megtérítésével a Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány is hozzájárult.
A pályázatot a Vecsési Bárka Baptista Gyülekezet nyerte, a szemináriumot pedig a Kárpátaljai Második Esély Jótékonysági Alapítvány munkatársaival közösen szerveztük meg. Nagy-Kasza Dániel lelkipásztor segítségével az egész régióból hívtunk tanulni kész, szolgálatban álló vagy arra készülő testvéreket, akik a korábbi várakozásaink szerint nagy számban el is jöttek.
Akiket megismerhettem, mind nagyszerű emberek, odaszánt élettel, komoly áldozatot hozva szolgálnak Kárpátalján, bíznak Isten gondoskodásában és megtartó erejében. Példaértékű volt számomra a hozzáállásuk, alázatuk és nyitottságuk. Miközben én tanítottam, magam is nagyon sokat kaptam tőlük és általuk. Jó látni, hogy az Úrnak gondja van erre a hányattatott sorsú területre, új embereket készít fel és állít be a szolgálatba. Látjuk majd még ennek a gyümölcsét.
Isten kegyelméről, vezetéséről, védelméről és szabadításáról emlékeztünk meg a beregszászi gyülekezettel egy hálaadó vacsora keretén belül.
Nagy-Kasza Dániel, a gyülekezet lelkipásztora a 124. zsoltár alapján emlékeztetett arra, hogy a tíz évvel ezelőtt indult gyülekezet életében „ha nem lett volna velünk az Úr”, akkor másképpen alakultak volna az események. Amiket közösen átéltünk, azokból tanulnunk kell, nem elfelejtenünk, mert a következő nemzedéknek is tudnia kell, milyen munkát végzett az Úr értünk és közöttünk.
Az igei gondolatok után Szkáza Éva, a gyülekezet pénztárosa számolt be arról, hogy milyen áldásokat élt át személyesen is, amikor a Lélekre hallgatva adakozott, valamint rámutatott arra, hogy a gyülekezet adakozása az évek során hogyan erősödött.
Ezután Háger Krisztián a gyülekezet alapítványának évek alatt végzett szolgálatáról, programjairól beszélt. Pénzügyi beszámolójában a gyülekezet láthatta, hogy az imaház építésére küldött testvéri segítség, anyagi támogatás mindig a megfelelő pillanatban érkezett, ezért eddig sosem kellett megállnia a munkáknak pénzügyi hiányok miatt. Eközben megemlékeztünk és hálát adtunk azokért a magánszemélyekért és gyülekezetekért, akik sokszor ismeretlenül is, de támogatják szolgálatunkat, és segítik az Úr ügyének előrehaladását Kárpátalján.
A beszámolók után meghallgattuk a gyülekezethez újonnan csatlakozott testvérek bizonyságtételét, és áldást kértünk az életükre, valamint a jövőbeli gyülekezeti szolgálataikra. Az új tagok csatlakozásával a gyülekezet létszáma 17 főre növekedett.
Befejezésként a gyülekezet a következő időszakra is bizalmat szavazott a vezetőinek, így megerősítette Nagy-Kasza Dánielt a lelkipásztori, László Sándort a gyülekezetvezetői és Háger Krisztiánt a gyülekezeti titkári szolgálatában.
Imádkozunk azért, hogy a kegyelem Istene továbbra is erősítsen meg minket a jó cselekvésére, hogy sokak üdvösségére váljék gyülekezetünk minden fáradozása!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
