A Baptista Teológiai Akadémia felvételt hirdet állami ösztöndíjas képzéseire a 2022/23-as tanévre

Teológia alapképzési szakra (BA) azok jelentkezést várjuk, akik:
– élethivatásként szeretnének gyülekezeti lelkipásztori feladatokat ellátva szolgálni (igehirdetés, lelkigondozás, tanítás…);
– a misszió különböző területeire szeretnének felkészülni (például bibliakör-vezetői, ifjúságvezetői, evangelizációs munkatársi, misszionáriusi szolgálat);
– szakszerűen szeretnének lelkigondozói segítséget nyújtani testi-lelki terhet hordozó embertársainknak.
A szakon teológus szakképzettség szerezhető. A tanulmányok alatt gyülekezeti lelkipásztori; missziói; hitoktatói, valamint szociális lelkigondozói specializáció teljesíthető. A képzés ideje 6 félév (gyülekezeti lelkipásztori specializáció esetében 8 félév).
Teológia mesterképzési szakra (MA). A képzésre azok jelentkezését várjuk, akik már rendelkeznek diplomával, és érdeklődnek a hittudomány iránt. A szakon okleveles teológus (MA in Theology/Divinity) szakképzettség szerezhető. A képzés keretei között a hallgató a differenciált ismeretek közül különböző szolgálati területekre tekintettel választhat: gyülekezeti lelkipásztor, társadalmi szolgálat, hitoktató, missziológia, vallásismeret. A képzés ideje 4 félév.
Kántor alapképzési szakra (BA) olyan érdeklődőket várunk, akik szakszerűen szeretnének részt venni az ének-zenei szolgálatban. A szakon kántor szakképzettség szerezhető. A képzés ideje 6 félév. A szakon belül – választásuk szerint – az egyházi ifjúsági zenével (gospel) is részletesen megismerkedhetnek a hallgatók.
Jelentkezési határidő: 2022. május 31.
A jelentkezési lap letölthető intézményünk honlapjáról (www.bta.hu), vagy a Tanulmányi Osztálytól igényelhető (cím: 1068 Budapest, Benczúr u. 31.; tel.: 06-1-322-2815 vagy 06-20-886-0846; e-mail: tanulmanyi@bta.hu).
Központi gondolat – Jézus megtisztítja a templomot (Lk 19,41–46)
Elindult egyházunk legújabb videósorozata, a Központi gondolat. Minden héten hétfőn egy gondolatébresztő beszélgetést adunk közre, mely az aznapi baptista Áhítatban kijelölt ige központi gondolatát és mai üzenetét, aktualitásait keresi. Azért is választottuk ezt a címet, mert a beszélgetőtársak a Benczúr utcai egyházközpont munkatársai közül kerülnek ki. Bízunk benne, hogy hasznos indítása lehet ez a heti témának, elmélkedéseknek.
Boros Dávid beszélgetőtársai: Téglási Lajos és Paróczi Zsolt.
Nem reménytelen! Baptista nőkonferencia
Találkozunk május 21-én az ELTE Lágymányosi Campusán a Nem reménytelen! Baptista nőkonferencián! Tapasztaljuk meg Isten jelenlétét a dicséretekben, az igei üzenetekben, a közösségben, és vigyük magunkkal a következő időszakra azt a szilárd meggyőződést, amit a Lélek fel szeretne építeni bennünk, hogy „Nem reménytelen!”. Isten gyermeke sosem reménytelen.
Minden fontos információ elérhető a konferencia hivatalos oldalán:
Az Úr közel, nagypéntek 2022. április 15.

2022. április 15-én, nagypénteken a Kossuth rádió baptista műsorában Papp János egyházelnök beszélt a húsvét üzenetéről, Katona Béla, a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lelkipásztora a halálhoz való viszonyunk kérdését fejtegette, Szilágyi Attila, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója az ukrajnai menekülteknek nyújtott segítségről és a szükségekről beszélt, Paróczi Zsolt, a Baptista Teológiai Akadémia rektorhelyettese az Egyenesen a Bibliából rovatban mondott húsvéti igei gondolatokat.
Műsorvezető: Bodó Mária
Észrevételeiket a musorok@baptist.hu e-mail-címre várjuk!
Bodrogi Zenetábor 2022
A Bodrogi Zenetábor idén is megnyitja kapuit a zeneszerető gyerekek, fiatalok, felnőttek előtt, hogy együtt énekeljünk, muzsikáljunk, játsszunk, sportoljunk, strandoljunk, beszélgessünk, kiránduljunk, fejlődjünk zenei tudásban, testben, és nem utolsósorban lélekben.

A tábor díja teljes ellátással: 32 000 Ft.
Kedvezmény kérhető nagycsaládosoknak, hátrányos helyzetből érkezőknek, több táborozó gyermeket küldő családoknak. A kedvezmény mértéke 10–50%.
A jelentkezési felület június 4-ig itt érhető el:
és a Bodrogi Oktatási Központ Facebook-oldalán.
Várjuk zenetanárok és segítők jelentkezését is. Amit számukra kínálunk: egy nagyon fárasztó hét – tele zenével, baráti beszélgetésekkel, élménnyel, lelki feltöltődéssel.
További információ: P. Győri Kornél +3620 334 4077 (Baptifon)
bodrogizeneiskola@gmail.com
Központi gondolat 2. rész – Jézus megjelenik a tanítványoknak
Elindult egyházunk legújabb videósorozata, a Központi gondolat.
Minden héten hétfőn egy gondolatébresztő beszélgetést adunk közre, mely az aznapi baptista Áhítatban kijelölt ige központi gondolatát és mai üzenetét, aktualitásait keresi.
Azért is választottuk ezt a címet, mert a beszélgetőtársak a Benczúr utcai egyházközpont munkatársai közül kerülnek ki.
Bízunk benne, hogy hasznos indítása lehet ez a heti témának, elmélkedéseknek.
Boros Dávid beszélgetőtársai: Téglási Lajos és Paróczi Zsolt.
Teljes bűnbocsánat a kereszten
Miért a kereszt? – merülhet fel sokakban. Mi az oka, hogy Jézus halálának eszköze van a kereszténység hitének középpontjában, és nem az üres sír, a feltámadásának jelképe? Miért a kereszt lett az az általános szimbólum, amely sok helyen és sokféleképp emlékeztet bennünket Jézus Krisztus megváltó művére, amely ott van a templomok tetején, az imaházak főfalán, nyakláncok medáljaként, a katolikus testvérek olvasóján, sokak Bibliájának borítóján? Az apostoli levelek is hangsúlyozzák a „keresztről szóló beszéd” elengedhetetlenségét.
Ha az esemény csodálatossága felől közelítünk, akkor számunkra sokkal rendkívülibbnek tűnik a végleges feltámadás, ami senki mással nem történt meg azóta sem – sokkal inkább mint egy kereszthalál, amely rengeteg ember életét oltotta ki a történelemben.
Mégis mi teszi akkor olyan rendkívülivé számunkra Jézus kereszthalálát? Miért lett nekünk a legfontosabb hely a Golgota?
Mert Jézus kereszthalála lett fordulópont az életünk számára, hisz abban történt meg a teljes és végleges bűnbocsánatunk. A megváltás, a bűnbocsánat oldotta meg esendőségünk és tökéletlenségünk addig feloldhatatlan problémáját.
Kérdezheti bárki, hogy hogyan történik meg a teljes megbocsátás, ha még azután is követ el hibát, vétket a hívő ember. Isten titka ez, ahogy ő a látszólagos valóság és az emberi logika ellenére – mármint hogy azután is sokszor vétkezünk – megváltó módon cselekszik, újat kezd bennünk, megőriz magának, és megszenteli az életünket. Mi, emberek látszólag joggal várnánk a teljes megváltástól, a teljes bocsánattól azt, hogy tökéletessé válva többé már ne kövessünk el bűnt. Mégsem ez történik. A tökéletlenségünk megmarad, de a megbocsátás végleges lesz.
Egyes tanítók, evangélisták sokszor arra szólítanak fel, hogy újra és újra tartsunk bűnbánatot. Nem mond ez ellent annak, hogy a bűnbocsánat egyszer s mindenkorra adatott annak, aki bűnbánatot tartott? A megtérésre hívás után sem Jézus, sem az apostolok sosem hívták arra a hívőket, hogy újra és újra tartsanak bűnbánatot. Azt kérték, hogy vallják meg bűneiket, legyenek őszinték a cselekedeteikkel, a szándékaikkal kapcsolatosan – ahogy János apostol le is írja: a megbocsátást nyert bűnös képes újra és újra elismerni (megvallani) az azóta megesett vétkeit, ezáltal élni meg a véglegesen kapott megbocsátást, és ezáltal a belső tisztulást. Épp ezért mondja Jézus Péternek az utolsó vacsorán: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok.”
A mindezekről való gondolkodásunkban alapvető nehézségünk az esendő, tökéletlen állapotunk, régiesen: a gyarlóságunk. Mit értünk ez alatt? Hogy sokszor hibázunk, bűnöket követünk el, vagy épp elmulasztjuk a jót megtenni, a rosszat megállítani. Sőt még abban az időszakban sem vagyunk tökéletesek, mikor esetleg semmi rosszat nem teszünk. Miért? Mert nem minden karakterjegyünk pozitív, mert sokszor van bennünk olyan belső késztetés, amely nem Istentől van, mert sosem láthatunk mindent egyszerre egyben, mert véges mindenünk: erőnk, türelmünk, értelmünk, igyekezetünk. Ezt az állapotot érti a Biblia a testi ember kifejezést használva. Lényünknek ez az oldala megtérésünk után is azt akarja, hogy újra és újra megtérés előttiként gondolkodjunk a vétkeinkről, de még Isten megbocsátásáról is. Emiatt az ember hívőként is hajlamos lehet arra, hogy Isten kiengesztelésére igyekezzen újra meg újra, miközben már elnyerte Jézus Krisztusban a megbocsátást, a kiengesztelődést.
A Zsidókhoz írt levél szerzője ezért tartotta fontosnak olvasói számára különösen hangsúlyozni, egyértelműen levezetni a kereszten történt megváltás egyszeriségét, véglegességét és tökéletességét. Szükséges sokszor elolvasnunk a kereszt történetét, hogy Jézus Krisztus kereszthalálának titkában és csodájában ámulni, gyönyörködni tudjunk – hiszen mindent ez változtatott meg bennünk!
Olvassuk csak figyelmesen és hálás örömmel sokszor a Zsid 10,10–18-at! „Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: »Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.« Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.”
A bűnbocsánat tehát azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra elengedte Isten azt az adósságunkat, amely emberi állapotunk tökéletlenségéből fakad. Ezért halt meg Jézus Krisztus csak egyszer. Bűneinket ezért csak egyszer vitte fel a fára, „Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket!”. Ezért „nincs többé kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől” – ahogy Pál apostol fogalmaz.
Ezért ad teljes és végleges felszabadultságot a bűnbocsánat. És ezért már soha többé nem jóvátételként, nem bűntudatból tesszük a jót, mert nem kell újabb bűnbocsánat ahhoz, hogy megigazítson. Már megigazított bennünket.
Bűnbocsánatot tehát egyszer lehet nyerni. Akkor, amikor valaki elfogadja hittel Jézus Krisztus kereszthalálát a bűneiért való áldozatként, kiengesztelésként, fizetségként. Ezért fogalmaz ilyen erősen az apostol: „Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” Ezért jellemezte az első keresztények úrvacsoráját, Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezését kitörő öröm: „amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.” Az eredeti görög szó értelme szerint ujjongva úrvacsoráztak az első keresztények. Miért? Mert arra emlékeztette őket, hogy vége, végleg vége a lelkük bűntől és kárhoztatástól való szorongásának. Ha a régieknek a bűnért való áldozat, jóvátétel elegendő lett volna, akkor „többé nem éreztek volna semmi bűntudatot”. De éreztek, és ez a bizonyítéka annak, hogy a teljes felszabadulást, a lélek megváltását Jézus keresztáldozatán kívül semmi nem tudja megadni.
Ha egyszer megérted mindezt, és teljes szívvel hiszed, mindig örülni fogsz, amikor csak eszedbe jut. Akkor mondani sem kell, hogy örülj, ujjongj – mert élni fogod.
Húsvét reggeli gondolatok
Angyalnak lenni jó lehet. Ülni a sírkő tetején, azon a többtonnás sziklatömbön, amit előzőleg a kisujjunk egy mozdulatával elgörgettünk a sziklasír bejáratától, elriasztva ezzel az őrző zsoldosokat.
Szóval angyalnak lenni jó lehet, ülni a sziklán és mosolyogva várni az asszonyokat, hogy bátorítva azt mondjam nekik: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek!”
Angyalnak lenni jó lehet, a mennyben élni, a világosságban, Isten közelében. És jó lehet fényességben eljönni a földre, és azzal biztatni az embereket: „Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz…”
Vajon az angyali szolgálat csak hírnöki szolgálat volt, avagy megadatott számukra a tudás és ismeret ajándéka? Miközben a pásztorokhoz beszélt az angyal, talán kacsintott egyet, vagy megjelent a szája szegletében egy cinkos mosoly: én már tudom azt, amit ti még nem, hogy miként lesz az egész népnek öröme a ma született üdvözítő.
Az egész népnek, sőt az egész emberiségnek szólt az örömhír, de akkor még nem mindenki érzett örömöt efelett. Örültek a pásztorok, mert érezték, hogy valami különleges élményben lehetett részük. Örültek a napkeleti bölcsek is, mert célba értek, megtalálták, amit kerestek. De nem mindenki örült. Sokan sírtak és szomorkodtak, mert elvesztették gyermeküket Heródes vérengzése nyomán, a megszületett fiú miatt. Később voltak, akik örültek, mert megszabadultak fizikai vagy lelki betegségekből, aztán ők is – és még sokan mások is – sírtak és búslakodtak nagypénteken, látva a szenvedő Jézust.
Az angyal pedig ott ül a kövön és mosolyog – „Én megmondtam előre, hogy az egész nép öröme lesz!”
Angyalnak lenni jó lenne! Örömhírt vinni, bátorítani, vigasztalni, békességet hirdetni, húsvét evangéliumát megismertetni az emberekkel!
Legyen ez a küldetésünk, angyalnak lenni itt a földön, hogy valóságosan is az egész népnek, minden embernek az örömére legyen a feltámadás evangéliuma!
P. Győri Kornél
Nagypénteki gondolatok a Szelíd szemed, Úr Jézus kezdetű ének alapján
„Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,
És hittem én is: hátha mégis élek…
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.”
Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás
Tavasz van, és az volt akkor is. A kertek pontosan úgy ontották a virágot, mint ma, és mindenkor: önzetlenül, pazarlón, örömet, reményt lopva a szívekbe. Az élet ébredésének harsány, színpompás kavargása soha meg nem szokható élmény. Különös, évenként ismétlődő csoda, melyben nincs semmi abból, ami a miénk, semmi abból, ami emberi, legfeljebb csak a remény és várakozás. Annyi fájdalmat, oly sok könnyet képes eltakarni a beszippantott illat és a simogató szirom. De az utak felkavart pora is ugyanolyan lassan, komótosan oszlik szerte, mint hajdanán. Közben persze rátelepszik mindenre: házfalakra, fákra, a vakító fehérre mosott, száradó ruhákra. És bejut a legkisebb résen is, hogy asztal, szék, könyvespolc se menekülhessen előle. Ha a lelken talál egy óvatlan repedést? Nincs kímélet, ott is otthagyja a nyomát. Szürke, nehéz, fojtogató lesz tőle minden. A virág is, mely a gyümölcs reménységét hordja szirmai között, fáradtan kókad el és roskad magába, várva egy üdítő szellőt, ne adj’ Isten, valami kevés kis esőt! Ilyen a világ, ezen semmit nem változtat egy-két évezred. Az illanó, hervadó szépség és a ragaszkodó szürke lepel egyaránt takarhat valamit. Bármit, de nem biztos, hogy jót. Mert jó és rossz között nem a színek sokasága vagy annak hiánya a különbség. A jó olykor nagyon rossz tud lenni, és a rossz is tud jó lenni; mintha jó és rossz ugyanannak a könyvnek lenne elő- és hátlapja. De közte van a történet. És azt hiszem, a sztori a lényeg!
A régi nagyhetek emlékét messze sodorta már az idő. Mégis, ha valami maradt belőle, az egy poron és minden színkavalkádon átsütő szempár. Az a szelíd tekintet, mely jól lát. Jól lát minden bántó mulasztást, az összes álságot, leplezett és leplezetlen vágyakat, de bűnt, vétket, hamisságot is; és nem téveszti meg semmi. Azt érezzük, megvet, mert ismer. Azt gondoljuk, úgy mér, ahogy mi: látunk és értékelünk és aztán ítélünk, mert az olyan jogos és olyan könnyű. Ám ha rólunk van szó, akkor könyörgünk és reménykedünk: meg ne vessen az a szelíd szempár.
Igen, jól lát, és ránk tekint akkor is, ha a terhek roskasztó súllyal nehezednek ránk. Az életnek önmagában van súlya. Nagy kiváltság embernek lenni, de ki merné állítani, hogy könnyű is?! És ezen segítene a béke és a bocsánat? Semmi más, csak ezek! Amikor vádat emel, akkor is csak azért teszi, hogy Ő ítélhessen el! Ne az önvád, a szívet-lelket vasmarokkal szorító gonosz, reménytelen fájdalom, hanem Ő, a mi Gazdánk, Jó Pásztorunk!
Szelíd szemed, Úr Jézus! A régi ének sok titkot rejt magában! Azt tudjuk, ki a szöveg és dallam szerzője, tudjuk, ki fordította le a mi nyelvünkre. A titok másban van: abban az örök emberi gyengeségben, mely arra visz bennünket, hogy tagadjunk, hazudjunk, átkozódjunk, mint egykor Péter. És nem egyszer, és nem háromszor, hanem ezerszer, és a kakas rikoltása sem ébreszt rá bennünket arra, amit teszünk. Csak az, amikor végre „összeakad” a tekintetünk, és megértjük: nem ismerjük magunkat, mert bebújtunk magunk mögé, és ebben a rejtekben csak a Szelíd Szemű vesz észre bennünket. Be kell vallanunk: nincs igaza Saint–Exupéry Rókájának, hogy csak szívével lát jól az ember. Na, azzal éppen nem, mert a szív is megcsal, mert csalárdabb mindennél. Jól csak akkor látunk, ha látnak minket szelíd szemek, értünk könnyezők, minket kérdezők.
Most tavasz van, és megint virágos, illatosan ragyogó. És az út is ugyanúgy poros, a szél most is felkapja és rászórja mindenre, ami fontos. De nagypéntek van ismét, és ma is ez a szelíd tekintet az összes reménységünk.
Beke László gimnáziumi tanár, lelkész























