Október 30-án 9:30-tól reformációi istentiszteletet tartunk a Budafoki Baptista Gyülekezet imaházában.

Igét hirdet dr. Khaled A. László metodista szuperintendens, MEÖT-alelnök

Helyszín: Budafoki Baptista Imaház (1221 Budapest, Péter Pál u. 17.)

Örömmel tudósítunk arról, amit az Úr végez a váci gyülekezetben. Dobák Balázs (42) húsvéti bemerítése során tett bizonyságot:

„A minap a szüleimnél voltam, és a háborúról, politikáról, családról, hazáról beszélgettünk. Édesanyám azt mesélte, hallotta, hogy volt, aki annyira fél, hogy már a háború első napjaiban szaladt megcsináltatni a lejárt útlevelét »biztos, ami biztos« alapon. Szinte gondolkodás nélkül vágtam rá: Én is megcsináltattam a múlt héten! Édesanyám, talán mert úgy tudta, nem félek, talán mert azt gondolta, nem menekülnék, megdöbbenéssel a hangjában kérdezett vissza: Tényleg?! Sejtelmes mosollyal a szám szélén válaszoltam: Tényleg! Édesapám úgy érezte, rájött a turpisságra: Háhá, mentek nászútra, ugye? – Az sem rossz ötlet – mondtam –, de ezzel az útlevéllel nem külföldre tartok – és a mutatóujjam az ég felé emeltem. Azért vagyok ma itt, hogy átvegyem a mennyei útlevelem azáltal, hogy vallást teszek a hitemről. Talentumaimat gyerekként még sikerre tudtam váltani, és mivel fogalmam sem volt róla, hogy ezeket mind Istennek kellene megköszönnöm, ezért önbizalomban, önhittségben növekedtem. Saját magam fényében fürödtem, ami először melengető volt, de ahogy telt az idő, ez a hamis fény észrevétlenül megvakított. Már ifjú koromra irányt és arányt tévesztettem. »Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni.« (Róm 7,21) »Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.« (Róm 6,21) Ebben a szégyenteljes, méltatlan, vegetatív állapotomban próbáltam legalább a szellememet épen tartani. Honnan tudja az ember, hogy mi a jó és mi a rossz? Én nem tudtam rá válaszolni! Végül rátaláltam egy fiatal protestáns teológus írásaira az interneten, akinek a gondolatai, érvelései, bibliai hivatkozásai annyira meggyőzőek voltak, hogy rá kellett döbbennem, nem kell mélyebbre ásnom, megtaláltam, amit kerestem. Ezt mondja Jézus: »Meg van írva a prófétáknál: ’És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.’ Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.« (Jn 6,45) Világi életem válságából való kilábalásom első momentumaként állást ajánlottak itt, Vácon, amit el is vállaltam. Akkor úgy tűnt, a semmiből jött a hívás, ma már tudom, hogy nem a véletlen, nem a szerencse műve volt, hiszem, hogy az Úr keze van a dologban. Hamarosan rám talált a szerelem is, megismertem jövendőbeli feleségemet. Judit úgy beszélt a hitéről, hogy annak maradandó hatása lett az életemre. Ő biztatott, hogy tegyem meg a következő lépéseimet is Isten felé. Megkaptam tőle életem első Bibliáját, és az ő bátorítására vettem részt – életemben először hittel a szívemben – istentiszteleten a váci imaházban. Az első alkalmakkor próbáltunk Judittal észrevétlenül meghúzódni az utolsó padban, ám ebben sosem jártunk sikerrel… mármint az észrevétlenségben… ugyanis a Szentlélek munkájának köszönhetően mindig akadt valaki a gyülekezetből, aki mosollyal az arcán, szeretettel kezet nyújtva köszöntött minket. Meláth Attila lelkész igehirdetései pedig mélyen megérintettek, minden alkalommal úgy éreztem, nekem szól, rólam beszél. Jó újra és újra eljönni ebbe a közösségbe, ide, a Mentős közbe… ide, a lélekmentős közbe… Szeretnék része lenni a gyülekezetnek, szeretném az Urat szolgálni, szeretném az ő mentő tervében a rám rótt feladatokat állhatatosan elvégezni. »Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.« (Jn 1,9) Bűneimet felismertem, azokat megvallottam, megbántam.”

Pünkösdkor három 17 éves ifis vallotta meg hitét mások előtt:

„Balázs Dorinának hívnak, turizmust tanulok. Gyerekkorom óta jártam a gyülekezet által szervezett táborokba, Mosolyhétre, angoltáborba és ifitáborba. Egyre idősebb lettem, és kezdtek egyre jobban megérinteni a tanítások és a dicsőítések, amelyek által Isten formálta a szívemet. Nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznem 2020 elején, de tudtam, hogy Isten mellettem van, megmutatta, hogy bűneimet le tudom elé tenni. Márciusban az egyik nap a bibliaalkalmazásban feljött egy igeszakasz elém, a Jak 1,12: »Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek«, ekkor értettem meg és éreztem, hogy az ő szeretete nélkül hiányt érzek a szívemben. 2020-ban még többet kezdtem foglalkozni az Igével, és másoknak is elkezdtem beszélni Istenről, az osztálytársaimnak, barátaimnak. Ugyanebben az évben elfogadtam Jézus Krisztust megváltómnak, és megvallottam neki bűneimet. 2021-ben elkezdtem törekvőórára járni, hogy még többet tudhassak meg Istenről és a Bibliáról. Most, 2022-ben pedig itt állhatok és bizonyságot tehetek a hitemről.”

„Józsa Gedeon vagyok, többgenerációs baptista család második gyermekeként születtem. Szüleim gondnokok voltak az imaházban, így otthonosan mozogtam a gyülekezetben is. A továbbtanuláskor tapasztaltam meg először igazán Isten közbeavatkozását az életemben, amikor jobb helyre kerültem, mint szerettem volna. Később egy dunántúli gyerektábor során imameghallgatás volt, hogy jól éreztem magam egy ismeretlen közegben, és egy evangelizáción Bertha Laci chilei bányász balesetes története után döntöttem Jézus mellett: én sem akarok sötétben ragadni, és Isten értem is képes minden kövön átjutni. Már tudom, hogy őt szeretném szolgálni teljes erőmből, teljes szívemből, ezt szeretném megvallani a bemerítés által is.”

„Tóth Nándor vagyok, Vácon élek, itt járok iskolába, és jelenleg itt is focizok. Kisgyermekkorom óta ide a gyülekezetbe járhattam már, ugyanis keresztény családban nőttem fel. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, hiszen az én életemben is igaz, amit Pál Timóteusnak írt, hogy az ő nagymamájában és édesanyjában is ott élt a képmutatás nélküli hit. Az én nagyszüleim és szüleim életében is ez a krisztusi hit van jelen. Számomra a megtérés egy nagyon hosszú folyamat volt. Az elhatározás, hogy meg szeretnék térni, már tizenéves korom elején is megvolt, azonban még nem teljesen tudtam felfogni és megérteni mindezt.

A bibliai történeteket ekkor már jól ismertem az otthoni közös olvasások, a sok vasárnapi iskolás foglalkozás, tinihetek és a mosolyhetek miatt is. Törekedtem mindig a jót cselekedni és így élni az akkori mindennapjaimat. Nap mint nap imádkoztam Istenhez, tudtam, hogy ő mindig meghallgat engem. Középiskolai éveim elején kezdtem gondolkodás területén megkomolyodni és érettebbé válni. Ekkoriban egy nagy tévhit volt a fejemben, miszerint csak akkor leszek megtérve, ha tökéletes tudok majd lenni. Elsősorban emiatt éreztem magam távol Istentől, mert tudtam, hogy én nem vagyok hibátlan. Közben pedig nem is gondoltam, hogy már sokkal közelebb vagyok, mint hinném. Hála Istennek, sikerült ezt a gondolatot is a helyére tenni szép lassan. Egyre többet jártam ifire, és egyre jobban is érdekelt Isten igéje. Már egy ideje saját magam is olvastam a Bibliát. Már tényleg csak egy lépésre voltam a döntéstől, viszont azt éreztem, hogy még nincs ideje megtennem, mert valami hiányzik még innen.

Nem tudtam, mi az, csak azt, hogy akármi is az, nem az igazi még bennem. 2021 szilveszterén, amikor az ifivel Szentendrén voltunk, jöttem rá az akkori rövidebb szilveszteri tanítás után, hogy ez a hiányzó darabka a szeretet volt és annak a fontossága. Az, hogy mindenki felé szeretettel forduljak és erre törekedjek, akárki vagy akármilyen is az a személy. Másnap döntöttem Isten mellett, ami több dolgot is jelentett: felismertem, hogy Jézus Krisztus megbocsátotta a bűneimet, megtisztította a lelkemet, és behívtam őt az életembe. Úgy szeretném folytatni az életemet, hogy Jézus Krisztus az én Uram és megváltóm. Ebben a folyamatban segít Isten Szentlelke, az Ige és a gyülekezet közössége. Lényeges változás volt ekkortól kezdve, hogy nem féltem felvállalni senki előtt a hitemet. A beszédem is megváltozott, és folyamatosan törekszem ennek a javítására is. De megtérésem óta sokkal nyugodtabb is lettem, és tényleg jobban érzem magam a bőrömben. Tudom, közel sem vagyok tökéletes és bűntelen, de igyekszem ezektől megszabadulni és mindig őszintén letenni azt Isten elé, s megbánni. Én a sportot elég komolyan veszem, és ennek ellenére ez abszolút nem akadályoz a hitéletem megélésében. Hallani olykor, hogy a kettő nem fér össze, de én úgy látom, hogy lehetséges istenhívő, keresztény futballistának lenni. A 2Tim 2,22 így bátorított: »Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.«”

Az ünnepi istentiszteleteken Meláth Attila hirdette az evangéliumot, Gáspár Botond ifjúsági pásztor végezte a bemerítést.

Október 9-én Vácon hálaadónapra készülünk, számba vesszük az elmúlt év áldásait. Jómagam hálás vagyok a szerető, támogató légkörért, ahova jó megérkezni. Hálás vagyok testvéreink életéért, akik fájdalmaiktól megszabadulva előrementek. Hálás vagyok a nyári tini- és ifjúsági táborainkért. Hálás vagyok, hogy Meláth Attila testvér 30 éve hűségesen szolgál és gyümölcsözően, vidámsága pedig töretlen.

Hála van bennem az idei menyegzők miatt és a kilenc gyerekbemutatás miatt. Hálásak vagyunk, hogy készülünk a következő bemerítésekre. Kérlek, imádkozzatok értünk, hogy bölcsen tudjuk továbbvezetni a ránk bízottakat, és tovább növekedhessünk megtérőkkel. Mindenért Istené a dicsőség!

Gáspár Botond