„Öröm van a mennyben egy bűnös felett” – hát még a gyülekezetben, ahol testvérekkel bővül a közösség! Dömsödön ilyen csodát élhettünk meg, hiszen hat testvér „megtérve hazaérkezett”.

A körzet különleges áldásként élte meg ezt az alkalmat, hiszen a lelkipásztor nélküli nyáj nem szétszéledt, hanem erősödött. Az ünnepi bemerítési istentiszteletre 2022. augusztus 14-én délután került sor a dömsödi imaházban. Az igehirdetés szolgálatát Mészáros Kornél ügyintéző lelkipásztor végezte az ApCsel 8,26–39 alapján. Az etióp kincstárnok megtérésének történetén keresztül hangsúlyozta, hogy ha Isten indít, akkor mennünk kell cselekedni, mint ahogyan Fülöp is tette. A bemerítkezőkhöz is így jutott el a hit, hogy valaki, valakik hirdették nekik az igét. Ők teljes szívükből hitték ezt, ezért is indulnak el most azon az úton, amelyen Isten vezeti őket. A kincstárnok a bemerítkezése után „továbbment az ő útján örömmel”. Kívánjuk, hogy a dömsödi bemerítettek is ennek engedelmeskedve, immáron egy életre szóló kötelékkel tudjanak az útjukon örvendezve haladni!

Az igehirdetést követően az ünneplő gyülekezet a bemerítkezők bizonyságtételeit hallgathatta meg.

Várkonyi Petra és Viktória ikertestvérek. Kicsi korukban nagymamájuk hozta el őket először az imaházba, végül az ő időskorára hűséges kísérői és támogatói lettek. Rendszeresen részt vesznek az istentiszteleti alkalmakon, bekapcsolódtak az ifjúságba, és az énekkar oszlopos tagjai is lettek. Kettejük közül Viki volt a bátrabb, akiben először megérett a bemerítkezés gondolata. Egy biatorbágyi ifjúsági hét után fogalmazta meg nyíltan is azt a szándékát, hogy Jézus követője akar lenni. Petra az érettségi, majd az egyetemi pályaválasztás során tapasztalta meg, hogy a legjobb Istenre bízni az életünket.

Pittenauer Menyhért keresztény családba született, de gyermekkora után sokáig nem járt templomba. A felesége révén került újra kapcsolatba a vallással, majd a kiskunlacházi imaház megújítása után annak a közösségnek lettek oszlopos tagjai. Menyhért idős korára jutott arra a döntésre, hogy Istent akarja követni. Nélküle ma már elképzelhetetlen lenne a kiskunlacházi közösség, hiszen minden vasárnap az ő mosolya fogadja már az ajtóban az imaházba érkező testvéreket.

Ludányi András keresztény családban nőtt fel, református iskolában érettségizett. Egészen addig csak a hírekből ismerte a baptistákat, míg feleségével nem találkozott. Az ő révén került kapcsolatba a kiskunlacházi közösséggel, ahová azóta rendszeresen jár, immáron kicsi fiukkal együtt. András mindig is csodálta Isten nagyságát, teremtő erejét és gondviselését, de az az elhatározás, hogy ezentúl Krisztussal akarja élni az életét, csak most született meg benne.

Pálfi Noémi és Zsolt is testvérek. Születésük óta a dömsödi gyülekezethez tartoznak, mára annak nélkülözhetetlen tagjai. A megtérésre való elhívás azonban sokáig érett a szívükben.

Noémi arra várt, hogy tökéletesen bűntelen legyen. Végül rá kellett jönnie, hogy csak ki kell mondania, amiben gyermekkora óta hisz. Zsolt kétségeivel viaskodva, Isten létét keresve alapos kutatásokat folytatott. A megdönthetetlen bizonyítékok és a hite segítették most őt a helyes döntésre.

A fogadalomtételek után az etióp kincstárnokkal együtt tehették fel a kérdést a bemerítkezők is: „Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?” Örömmel léptek mindannyian az újjászületést jelképező hullámsírba. Az új gyülekezeti tagokért kézrátételes imádságban adtunk hálát. Mészáros Kornél testvér mellett dr. Almási Mihály nyugalmazott lelkipásztor imádkozott értük, aki hosszú időn keresztül a bemerítettek lelki vezetője volt. Külön öröm volt számunkra, hogy ezen az ünnepi istentiszteleten ő is részt vehetett. Testvérünk néhány hónappal ezelőtt még járni sem tudott és beszélni is alig, de Isten gyógyító kegyelme folyamán hatalmas áldásként éljük meg, hogy ismét egészségesen van közöttünk vasárnapról vasárnapra. Az új tagokat Meidl Sándor gyülekezetvezető köszöntötte. Testvérünk egy-egy Bibliát nyújtott át mindegyiküknek, melyben egy fontos igét alá is húzott: „Íme, eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a koronádat.” (Jel 3,11) Jókívánságában kifejezte azt a reménységét, hogy ez a korona mindig készen fog várni a testvérekre, ha megtartják a hitüket. „Én azért kérem legforróbban és a legbuzgóbban: hogy tartson meg az ő szent házában mindenkor, mindenkor, mindenkor!” – énekelte az énekkar a köszöntés befejezéseképpen. Az ünnepi istentisztelet szeretetvendégséggel zárult, ahol a körzet testvériségének – legyen az akár új, akár régi tag – személyes beszélgetések között is volt lehetősége együtt ünnepelni.

Pálfi Noémi