Anabaptisták a Kárpát-medencében

A reformáció elindulásakor a kereszténység megújulása körüli szenvedélyes teológiai útkeresésnek sokakat foglalkoztató kérdése volt a keresztséghez kapcsolódó tanítás tisztázása. A Szentírás tanulmányozói közül nem kevesen foglaltak állást a hitvalló keresztség, a személyes hit alapján történő bemerítés mellett. A gyermekkeresztség végül többségbe jutó hívei e csoportot az anabaptista gyűjtőnévvel illették.

Az anabaptista tanítás a Kárpát-medencében is hamar jó talajra talált, az 1520-as évektől hol több, hol kevesebb nyitottsággal fogadta a hitvalló keresztség hirdetőit a reformáció fejleményeiből mind többet magáévá tevő papság, polgárság és a közrendűek társadalmi csoportjai is.

A reformáció előrehaladásával az anabaptista felfogás hatása egyre kevésbé érvényesülhetett: a lassan határozott formát öltő protestáns csoportok a gyermekkeresztség tana körül szerveződtek felekezetté, és maguk is részesei lettek az anabaptisták egész Európára kiterjedő üldözésének.
A három részre szakadt Magyarország, elsősorban a Királyi Magyarország és Erdély több mint két évszázadra menedéket adott a nyugatról, német nyelvterületről elüldözött, habánoknak nevezett anabaptistáknak.

Az eredeti hazájukban kialakított városias-kézműves közösségeik kiemelkedő mesterségbeli tudását, szakmai újításaik hasznosságát több magyar főúr is felismerte, és a 16. század közepétől megkezdték szervezett letelepítésüket saját birtokaikon, korlátozott szabad vallásgyakorlást és kollektív kedvezményeket biztosítva számukra. A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által Alvincon létesített habán telepítés a legközismertebb ezek közül. A sajátos habán élet- és vallásgyakorlat, az erőszakmentesség és a magas szintű kézműipar Közép-Európa egyedi szellemi, néprajzi és művészeti kincseként maradhatott fenn egészen a 18. század második felének erőszakos rekatolizációjáig.

Anabaptisták és baptisták kapcsolata

Világszerte ma is vannak olyan egyházak, amelyek közvetlenül az 1500-as években létrejött anabaptista közösségekből nőttek ki. Az európai baptista felekezetek viszont, amelyek a polgári forradalom századának Angliájáig vezethetik vissza gyökereiket, nem anabaptisták. Az 1846-ban meginduló magyar baptista misszió nem áll közvetlen kapcsolatban a Kárpát-medence történetének anabaptistáival. Nem mutatható ki olyan érdemi, szervezeti, történeti kontinuitás sem, ami áthidalná a Mária Terézia uralkodása és a reformkor közötti űrt, és összekötné a habánok utolsó generációját az első magyar baptistákkal.

Mindazonáltal a hitvalló keresztséget mind az anabaptisták, mind a baptisták hitük sarokkövének vallják és akként gyakorolják, s így a baptisták joggal tekintik magukat a (mérsékelt) anabaptisták szellemi örököseinek.

A magyar baptisták elkötelezettek a Kárpát-medencei anabaptizmus és az anabaptista habánok történelmének kutatására

Elkötelezettek vagyunk a Kárpát-medencei anabaptizmus és az anabaptista habán közösségek életének, hitének, kultúrájának kiterjedt tudományos vizsgálatára és tanulmányozására, ami gazdag lehetőséget kínál a magyarországi reformáció hitvalló keresztséget gyakorló ágának alaposabb megismerésére, a korabeli vallási és társadalmi viszonyok árnyaltabb megközelítésére, új kutatási témák elindítására. Ugyanakkor feladatunk nekünk, a Kárpát-medencében élő baptistáknak, hogy az anabaptista örökség gondozói, történelmi és hitbeli értékeik megőrzői és továbbadói legyünk. Mindezen túl pedig törekvésünk, célunk, hogy a hithősök példájából is merítve hűségesen kövessük Jézus Krisztust, „aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).

A Magyarországi Baptista Egyház 2023-ban ünnepli a Kárpát-medencei anabaptista misszió 500. évfordulóját. A közösségünkben kialakult álláspont szerint immár félezer éve annak, hogy a reformáció hitvalló keresztséget hirdető teológusai megkezdték működésüket a hajdani Magyar Királyság területén.

Az 500 éves történet kezdőpontjaként visszaszámolható 1523-as év a hazai baptista közvéleményben egy közmegegyezéses sarokpont. Közel 90 éve, az 1930-as években került be ez a dátum a baptista köztudatba dr. Somogyi Imre és Kirner A. Bertalan kezdeményezése nyomán. Eredete még messzebbre megy vissza: 1896-ban publikálta ezt az adatot egy jeles pozitivista történész, Hörk József. Ennek az adatközlésnek a hitele a tudományos berkekben mindeddig nem képezte vita tárgyát, így éppen olyan bizalommal lehettünk ezen adat felől, mint bármilyen más, a történettudomány által kimondott állítás esetében. (Kirner A. Bertalan 1935-ben megjelent Baptista krónika című könyve 29. oldalán olvashatunk először magyarországi baptista szerzőtől az 1523-as dátumról Hörk József művére hivatkozva.)

Mindazonáltal korábban is tisztában lehettünk azzal, hogy ez az 1523-as dátum bizonyos mértékben szimbolikus, hiszen a reformáció első évtizedeinek Kárpát-medencéje politikailag és szellemileg is igen zilált állapotban volt. Egyrészt nem lehet teljes a bizonyosságunk afelől, hogy az általunk ismert legkorábbi időponthoz képest vajon mennyi, annál is korábbi anabaptista mozzanat veszett írásos emlékek hiányában a feledés homályába. Másrészt pedig a korszak hitigazságokat kereső hevületében azt sem egyszerű megállapítani, voltaképpen mit, milyen teológiai tartalmat takar is az egy-egy személyre (gyakran ellenfelei által) ráaggatott anabaptista, szakramentárius vagy épp lutheri jelző.

Az 1523-as dátum tehát szükségképpen egy közmegegyezéses, leginkább valószínűként elfogadott kezdőpont (hasonlóan például ahhoz, ahogyan a honfoglalást 896–897-re keltezzük), amelynek legfontosabb jelentése nem maga az év, hanem az, hogy az anabaptista tanítás nagyon hamar, a német és svájci párhuzamokkal gyakorlatilag szinkronban jelent meg országunk területén, és ezzel a Kárpát-medencei anabaptisták fontos helyet foglalnak el a hitvalló keresztség történetének horizontján.

Ez utóbbi állítás igazságából és következményeiből semmit nem von le az, hogy a Magyarországi Baptista Egyház által 2022-ben elindított kutatások kiderítették: Hörk József történészi hibát vétett az 1523-as dátum meghatározásakor. Az általa feldolgozott és eredetiben valószínűleg azóta senki által nem kutatott forrás (egy 1778-ban befejezett latin nyelvű, eperjesi egyháztörténeti kézirat) alapján annyit lehet csak egyértelműen megállapítani, hogy valamikor 1528-ban vagy néhány évvel korábban már anabaptista tételekről is szóló hitvitákra került sor Felső-Magyarországon olyan teológusok részvételével, akik már azt megelőzően is a területen ténykedtek.

Az 1523. évről szóló eddigi tudományos álláspont tehát nem bír konkrét alátámasztással, azt viszont e friss kutatás alapján is megerősödött bizonyossággal állíthatjuk: az anabaptista tanítás nagyon hamar megjelent országunk területén. Egy új, közmegegyezéses „legkorábbi dátum” kialakítása további elmélyült kutatásokat igényel, s a jövőben lehetőség nyílhat ennek módosítására. Mindez azonban az anabaptisták 500 éves emlékezetét nem kisebbíti és nem csorbítja, s változatlanul vallhatjuk: hagyományaink szerint szellemi elődeink már félezer éve bizonyságot tettek a Kárpát-medencében Krisztus üdvözítő kegyelméről.

Bereczki Lajos