Gondolkodom az igén, gondolkodom magamon, gondolkodom Isten népén. Hogyan követjük Jézus Urunkat? Jellemző-e ránk, hogy „Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz” (Zsolt 110,3)? Vajon mit jelent az ige, ami írásom címében szerepel? Mi módon élem meg a szentséget? Isten igéje olyan életünkben, mint egy béklyó? Vagy Urunk tanítása, intelme szívünk hústáblájára van írva, ami számunkra a legdrágább. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,11) „Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.” (Zsolt 119,16) „Hívő” lettem, és nekem már semmit nem szabad? Ha szó szerint értem, élem az Isten igéjét, akkor béna, lúzer szentfazék vagyok? Maradi, aki nem halad a korral? Velem van baj, hogy nekem nem fér bele annyi minden? Ez főleg akkor érinti fájdalmasan az embert, ha ezeket a szavakat Isten népe közül kapja meg. Ha az Ige azt mondja, nem ihattok egyszerre két pohárból, ezt mi felülbírálhatjuk, és azt gondolhatjuk, semmiféle következménye nem lesz cselekedetünknek?

Visszamennék időben megtérésem idejére. Isten kegyelme és szeretete nagy mélységből hozott ki. Az igével foglalnám össze akkori állapotom: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,3–7)

Krisztus az életét adta az én romlott, mocskos életemért. Az én bűneimért. Ha a férjemmel egymásra nézünk és szemléljük gyermekeinket, mindketten tudjuk, Urunk kegyelme nélkül soha nem lehetnénk együtt mint házastárs, mint család. Sőt az is valószínű, hogy már az élők sorában sem lennénk. Van egy számomra kedves dicsőítő ének, melynek egy részlete így hangzik: „Olyan jó voltál hozzám, olyan jó voltál hozzám. Vajon hol lennék ma már nélküled, nélküled?” Tisztában vagyok vele, hogy hol lennék.

Jönnek a kérdések egymás után. Jó az, ha MENŐ keresztény akarok lenni? Mármint a világ szerint. A Krisztust még nem ismerő emberek olyan keresztényeket szeretnének látni, mint amilyenek ők maguk? Aki keresztényként részegeskedik, csúnyán beszél, tetováltatja magát, flörtöl, tisztátalan, közönséges életet él, adót csal, pletykál, rágalmaz, viszályt szít, pártoskodik, irigy, büszke, gőgös, önző, hazudik, akinek megvannak a maga kis titkai, és még sorolhatnám az Ige szerint. Mindeközben azért gyülekezetbe jár és még Bibliát is olvas. Miért engedjük meg a kettősséget az életünkben? Szabadságunk van Krisztusban? Ciki, hogy kilógunk a sorból? Esetleg így akarunk „missziózni”? Jópofák, modernek lenni? Isten igéje mindig modern, örök érvényű. Erre semmi szükség. Nos Isten igéje így vélekedik erről: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Mt 5,13)

„Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel 3,15–19)

Úgy gondolom, hogy bármennyire is változik a világ, mi mint hívő, Krisztust követő emberek nem élhetünk világias hívő életet. Döbbenetes kép, ahogy az ige leírja, hogy a megízetlenült só nem való semmire, csak arra, hogy az emberek megtapossák. A só ízét és hiányát észrevesszük az ételben. Kiemeli az ízt, vagy hiánya ehetetlenné teszi azt. Gyógyászati szerepe is volt. A sebet marta ugyan, de fertőtlenítette. Valamint tartósításra is szolgál. Megóvja az élelmiszert a romlástól. Ahol Isten népe jelen van, ott jelen van áldásos hatása is. Isten népe nem a világ méze vagy édessége, nem a savanyúsága, hanem a sója. Ne legyen mézesmázos, hízelkedő, és ne legyen besavanyodott! Legyen só! 

„Az Úr Jézus azt mondta, hogy a gyülekezet csak addig van ebben a kiváltságos helyzetben, míg Isten igéje elevenen él benne. Ha ez kihal, a gyülekezetben élők többé nem kapnak több megbecsülést másoknál, sőt kidobják és eltapossák őket. Mert lényegüket, a kiválasztottságuk értelmét vesztették el. Ezzel veszélybe sodorják a többieket is, akik lehet, még nem tértek meg, de figyelik őket, a bennük lévő ékes rendet és tiszta erkölcsöt, és hozzájuk igazodnának. Az Isten által nekünk adott kiváltságos helyzetünkkel tehát nem hivalkodni kell, hanem élni vele.” (Hegyi András)

A langyost az Úr kiköpi a szájából. A világnak nincs szüksége világias hívő emberekre. Az így élő ember mind a két irányban hiteltelen és szánalmas. Hitelesen mutassuk be Krisztust! Életté váljon bennünk igéje! Bárki bármit mondjon. Szégyellnivalója soha nem annak van, akinek Isten igéje a szívébe van írva. Az Úr igéje legyen egyedüli mérce az életünkben! Szelleme által ez nem egy kényszerű korlát, hanem a szabadság lehetősége. Szabad vagyok nemet mondani a bűnnek, nem pedig sodródni a bűnnel. Nem élhetünk hívő emberként úgy, hogy olyan dolgokat tűrünk meg az életünkben, amikért Krisztus az életét adta. Az istentisztelet az otthonunkban kezdődik. Létfontosságú gyermekeink jövőjét illetően, hogy otthoni, családi életünk és gyülekezeti életünk fedésben legyen. Nekünk, szülőknek felelősségünk, hogy hitelesek vagyunk-e, példaadó-e az életünk.

Nincs idő ízetlen, langyos hívő életet élni! Számot fogunk adni az Úr előtt arról, hogy mi is a világ folyása szerint éltünk-e, vagy bátran, hűségesen kiálltunk Istenünk igéje mellett. Vegyük komolyan az Igét! Hirdessük a jó hírt szavainkkal, cselekedeteinkkel! Isten őrizzen minket attól, amit a Lk 18,8 verse mond: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Ne gondoljuk azt, hogy bárhogy élünk, Krisztus akkor is közösséget vállal velünk! Nem az a lényeg, hogy honnan jövünk, hanem hogy hová tartunk. Krisztus megbocsát nekünk minden bűnt és gonoszságot, de olyanok már nem maradhatunk az ő jelenlétében, mint voltunk. Engedjük drága Szellemének, hogy változtassa meg az életünket, és leplezze le bennünk az ördög munkáját, a testiséget, az atyáinktól örökölt hiábavalóságot, jellemgyengeséget!

Legyünk engedelmesek, és ne érjük be kevesebbel! Döntés elé vagyunk állítva! Égjünk 100%-kal Urunkért! 

„Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz.” (Zsolt 110,3)

Tartozzunk mi is ehhez a sereghez! Ámen!

Vajon, ha megvizsgáljuk magunkat, igaz ránk a Zsid 11,38 verse? „…akikre nem volt méltó a világ.” Közéjük tartozunk? Ránk is igaz az ige? Az Urat nemcsak szájjal lehet megtagadni, hanem cselekedetek által is. Engedjük, hogy önvizsgálatot tartva Isten Szelleme fedje fel, ha életünk eltévelyedett! Nemrég kaptam egy látomást. Egy óriási sast láttam. Ahogy ment, húzta a földön a szárnyát. Megértettem, hogy vannak megtűrt dolgok az életünkben, amelyekkel Atyánk nem tud közösséget vállalni. Ezek gyengítenek bennünket. Nem tudunk repülni, szárnyalni az Úrral. Csak vánszorgunk erőtlenül, örömtelenül. És csodálkozunk. Miért vagyunk ilyen állapotban? Azért, mert mi engedtük magunkra, magunkba ezeket a bűnös szokásokat. Szabaduljunk meg tőlük!

Bátorítsák a szívünket a jóra, Krisztus Urunk őszinte követésére Isten igéi:

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid 12,14)

„Aki elfordítja fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos.” (Péld 28,9)

„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva: csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13)

„Intelek titeket: a lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a  Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalóak, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Gal 5,16–26)

„Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,6)

„Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.” (Róm 6,22)

„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: » Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«” (1Pt 1,14–15)

„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.” (Jak 4,4)

„Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat!” (Ézs 1,12–16)

„Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördög poharából is.” (1Kor 10,21)

^{Photo by Cup of Couple}