Fontos kérdés. Tovább megyünk, mintha mi se történt volna? Vagy megállunk és elcsendesedünk?
Én sokáig az előbbi gyakorlatot éltem. Pár éve aztán megváltozott a gondolkodásmódom. Valaki azt tanácsolta, hogy januárban töltsek három-négy napot teljesen egyedül, ahova csak a Bibliámat, a tavalyi és az idei határidőnaplómat, és egy tollat viszek magammal. Így gondoljam át az elmúlt évet, és készítsek egy tervet a következő évre, persze, azzal a tudattal, hogy több mint valószínű, nem minden úgy fog történni, ahogy én ezt elterveztem.
Emlékszem az első ilyen évem nagyon nehéz volt. Szenvedtem. Nehéz volt csak Isten előtt lenni, imádkozni és gondolkozni. Aztán rákaptam az ízére. Döbbenetes megtapasztalni a három-négy nap erejét a következő 362 napban.
Hasonlóra bátorít Jézus is minket. Ő azt mondta, hogy amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárd be az ajtót. Találj egy olyan titkos helyet, ahol egyedül lehetsz Istennel.
Vajon ő miért helyez hangsúlyt a félrevonulásra? A gyakorlati oka nyilvánvalóan az, hogy a félreeső hely minimálisra csökkenti a figyelmet elterelő dolgokat, amik a legtöbb ember számára az Istennel való kapcsolatfelvétel halálát jelentik.
Jézus pontosan tudja, hogyan működik az agyunk, és azt tanácsolja, hogy ne foglalkozzunk a figyelemelterelő eszközökkel való harccal, mert úgyis elveszítjük a csatát. Kerüljük az ilyesmit. Keressünk inkább egy csendes helyet, ahol zavaró tényezők nélkül tudunk imádkozni, elmélkedni.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
