Egység a hitben (hitvallásban)

Aliansz-imahét – 3. nap

András egy napon arra ébredt, hogy van egy-két aggasztó tünete. Ezt megbeszélte egy-két barátjával, és kiderült, hogy nekik is ugyanolyan tüneteik vannak. Elmentek hát az orvoshoz. Ez az orvos már sok ilyen beteget kezelt, így hát pontosan tudta, mi a teendő. A történet akkor vett meglepő fordulatot, amikor András és barátai elkezdtek azon vitatkozni, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb gyógyszer, illetve gyógymód a számukra. A vita során annyira elragadta őket a hév, hogy teljesen megfeledkeztek arról, hogy az, aki valóban meg tudná őket gyógyítani betegségükből, ott áll az orruk előtt.

Az Efezus 4-ben a Jézus követői közötti egységről olvasunk. Ennek az egységnek egyik aspektusa a hit. De mi ez az „egy” hit? Azt hiszem, erre a választ a szerző a 13. versben adja meg:

„míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra”.

A hitben való valódi egység Jézus személyében van. A hitben való egység Istenben van, akibe a hitünket vetjük. Akármilyen sok fontos hitvallás is létezik, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy amikor Jézusban találkozunk, akkor mindegyikünknek sikerül megélnie az egységet. Amikor abban az Istenben találkozunk, aki emberré lett, hogy szóljon hozzánk (egészen addig, hogy kinyilatkoztatásainak továbbadását egy emberek által írt könyvre – a Bibliára – bízta), akkor elfogadhatjuk a kihívást az egységre. Ha Isten eggyé vált velünk, akkor mi is eggyé válhatunk másokkal. Bármennyire is fontosak a gyógyszerek, és bármennyire is fontos a pihenés, mégiscsak alapvetően orvosra van szükségünk. Ugyanígy az a kihívás áll előttünk, hogy a hitünket egyedül arra alapozzuk, akire valóban szükségünk van: magára Istenre.
Pál így folytatja:

„hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten, közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4,14–16)

Az a kihívás áll előttünk, hogy vizsgáljuk meg, mibe vetjük a hitünket: Istenbe, vagy olyan tanításokba, melyek – legyenek bármennyire is fontosak – nem érnek fel Istennel?

Pedro Wagner

Hálaadás:

• Köszönjük, hogy olyan hitre hívsz, aminek egyedül te vagy a középpontjában.
• Hálát adunk, hogy nincs senki másban üdvösség, csakis egyedül Fiadban, Jézusban.
• Hálát adunk, mert olyan Megváltónk van, aki növekedésre hív minket, és arra, hogy az ő képére formálódjunk.

Bűnvallás:

• Kérünk, bocsásd meg, hogy jobban bízunk bizonyos tanításokban, mint benned, és hogy megfeledkezünk arról, hogy te vagy a mi egyedüli Megváltónk. (Javaslat: gondolj olyan tanításokra, amelyeket például egy beszélgetésben biztosan megvédenél, és vizsgáld meg, hogy a hited nem alapul-e jobban ezeknek a tanításoknak az igazságán, mint Istenen.)

Kéréseink:

• Kérünk, adj nekünk bátorságot, hogy felmagasztaljunk téged mindenek fölé.
• Kérünk, segíts, hogy olyan emberek legyünk, akiknek a Jézus Krisztusba vetett hite jól megalapozott.

Megosztás